+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Illés Gergő
2020. augusztus 14. péntek, 17:21
Már évek óta úsznak be török hadihajók és fúróhajók görög és ciprusi vizekre, hogy az ottani földgázkészleteket tárják fel. A héten viszont a görög-török konfliktus olyan szinten eszkalálódott, hogy vannak, akik már egy fegyveres konfliktust sem tartanak kizártnak. De mit akar Ankara a görög és ciprusi partoknál, és mi Törökország „kék hazája”, amit magának követel a Földközi-tengeren? Elmagyarázzuk!

Ismét kiújulóban van a Törökország, Görögország és Ciprus közötti konfliktus a Földközi-tenger keleti részén, miután a törökök már hivatalosan görög vizeken, Kasztelórizo és Rodosz szigete között mentek végig egy kutatóhajóval, hogy feltérképezzék: milyen nyersanyagok is vannak a mélyben.

 

A probléma egyáltalán nem újkeletű, hiszen mióta a Földközi-tengeren az utóbbi pár évben egyre több gázmezőt tártak fel, a térség államai között megindult az energiapolitikai versenyfutás: mi alapján döntsék el azt, hogy kié legyenek a mélyben található ásványkincsek. Görögország és Ciprus – legalábbis annak déli, tehát görög többségű része – rendre a nemzetközi jogra, Törökország pedig az igazságérzetére hivatkozik, mondván, hogy a jelenlegi tengerjogi szabályok alapján a törököknek alig jut valami a Földközi-tengeri területekből és ezáltal a nyersanyagokból.

 

Az elmúlt napokban pedig olyan szinten elmérgesedett a török-görög viszony, hogy

 

vannak, akik már egy fegyveres konfliktust sem tartanak kizártnak,

 

miután a berlini taz tudósítása szerint mindkét fél jelezte: katonai erővel is kész megvédeni a saját érdekeit a térségben. Emiatt a helyzet az uniós külügyminiszterek tanácskozásának napirendjén is szerepel – többek között a belarusz helyzettel egyetemben.

 

De mi is van a konfliktus hátterében, és miért furkál Törökország más országok felségvizein?

 

Kezdjük Ciprusnál, ami a Földközi-tengeri török nyomulás által talán legérintettebb állam. Az EU-hoz 2004-ben csatlakozó kicsiny szigetország határai távolról sem rendezettek: mikor 1974-ben a görög katonai junta által támogatott erők megpuccsolták az addigi elnököt azzal a céllal, hogy a sziget egyesüljön Görögországgal, a törökök sem maradtak tétlenek. A szigeten élő több, mint százezer török ciprióta védelmére hivatkozva negyvenezer török katona szállt partra Cipruson, elfoglalva és tartósan megszállva az ország területének 37 százalékát.

 

A ciprusi görög junta napokon belül megbukott, de a törökök maradtak, az általuk megszállt területekről pedig szinte az összes görög ciprióta délre menekült – a törökök pedig északra. 1983-ban pedig kikiáltották a csakis Törökország által elismert Észak-Ciprusi Köztársaságot,

 

amely azóta is de facto-államként, török támogatással működik, miközben az ország déli része EU-tag.

 

KÖZIGAZGATÁSI EGYSÉGEK CIPRUS SZIGETÉN. FOTÓ: WIKIPEDIA COMMONS

 

A helyzetet bonyolítja, hogy nemzetközi jogilag Észak-Ciprus nem létezik, vagyis a nemzetközi közösség csak a jogilag az egész sziget fölött ellenőrzést gyakorló Ciprusi Köztársaságot ismeri el legitimként. Ezzel a törökök viszont nincsenek így, ők a déli szigetrészt tartják illegitimnek, míg Észak-Ciprust legitimnek. Ez a helyzet vezet oda, hogy Törökország a vele szorosan együttműködő Észak-Ciprusra hivatkozva a ciprusi partok környékén lényegében azt csinál, amit akar, persze a nemzetközi közösség elítélő nyilatkozatai mellett.

 

Nemzetközi jogilag Észak-Ciprus nincs, mégis fúrási licenszeket osztogat

 

Ankara pedig hivatkozhat arra, hogy Észak-Ciprustól – amit ugyebár csak ők ismernek el – kaptak engedélyt ahhoz, hogy észak-ciprusi vizeken folytassanak kitermelést.

 

Vagyis Törökország a saját logikája szerint semmi jogelleneset nem csinál: Egeresi Zoltán Törökország-szakértő az Azonnalinak a témában úgy nyilatkozott, a törökök ilyenkor mégis sokszor hadihajókkal együtt érkeznek a ciprusi vizekre, hogy a fúróhajóik elkezdhessék kitermelni a földgázt.

 

Ezt azért tehetik meg ilyen egyszerűen, mert egyszerűen alá sem írták az ENSZ egyéb kérdések mellett a gazdasági kitermelés lehetőségeit is szabályozó tengerjogi egyezményét. Ez az egyezmény szabályozza a nemzetközi jogban azt, hogy ki milyen szabályok szerint tevékenykedhet a tengeren. A megállapodás alapján egy parti állam kizárólagosan jogosult az országának kontinentális talapzatán található erőforrások kiaknázására (a parttól legfeljebb 200 tengeri mérföld távolságig). Ezeket a tengeri területeket nevezik kizárólagos gazdasági övezeteknek, vagyis, ha egy állam a saját kontinentális talapzatán talál mondjuk egy jókora földgázmezőt, akkor jogosult annak kitermelésére.

 

Ez okozza a fő konfliktust Görögország, Törökország és Ciprus viszonyában is: ugyanis míg a görögök az Égei-szigetcsoport, Ciprus pedig a sziget kontinentális talapzata miatt formál jogot elképesztő méretű különleges gazdasági övezetekre,

 

Törökország úgy érzi, hogy – az általa alá sem írt tengerjogi egyezmény szerint – neki mindebből csak morzsák maradnak.

 

KIZÁRÓLAGOS GAZDASÁGI ÖVEZETEK A FÖLDKÖZI-TENGER KELETI RÉSZÉN: KÉKKEL A GÖRÖG, ILLETVE CIPRUSI, VÖRÖSSEL A TÖRÖK TERÜLETEK. A FELSŐ KÉPEN A JELENLEGI, TENGERJOGI EGYEZMÉNY ÁLTAL RÖGZÍTETT HELYZET LÁTHATÓ, AZ ALSÓN PEDIG AZ, AMIT TÖRÖKORSZÁG SZERETNE KIHARCOLNI MAGÁNAK. GRAFIKA: ILLÉS GERGŐ / AZONNALI

 

Eközben Ciprus, Görögország és a térség más szereplői, például Izrael és Egyiptom pedig jó sokat kaszálnak az újonnan feltárt földgázmezőkön, valamint az ennek nyomán kialakuló gazdasági együttműködésen.

 

Egeresi Zoltán elmondta: Ankara arra hivatkozik, hogy az észak-ciprusi törököknek is joguk van az ott található erőforrásokhoz. Erre válaszolja viszont azt a Ciprusi Köztársaság, hogy ahhoz előbb talán egyesíteni kéne a szigetet, és majd utána lehet szó arról, hogy hogyan részesüljenek a törökök a gázbizniszből.

 

Kék haza

 

Bonyolultabb, és jogilag már jóval neccesebb, amit Törökország a görög partoknál csinál – persze erre is vannak érvek. A törökök szemét nagyon szúrja ugyanis, hogy pár, teljesen jelentéktelen, viszont a török partszakaszba benyúló sziget miatt Görögország saját kizárólagos gazdasági övezetének tekint a török partoktól csupán pár kilométerre elhelyezkedő területeket. Ott van például Kasztelórizo szigete, amely a török parttól 3 kilométerre található, míg a legközelebbi jelentősebb görög szigettől, Rodosztól 120 kilométerre fekszik.

 

A legutóbbi török akció is – mikor az Oruç Reis felderítőhajó egy sor török hadihajó által kísérve – Kasztelórizo és Rodosz között folyt. Nem sokkal később az Oruç Reis már a Ciprus és Kréta közötti vizeken tűnt fel az elmaradhatatlan hadihajók társaságában. A törökök nem öncélúan provokálják ilyen akciókkal folyamatosan a görögöket és a ciprusiakat, Egeresi Zoltán szerint

 

Ankara attól tart, hogy „lemarad a hajóról”, vagyis a geopolitikai osztozkodásról a Földközi-tengeren.

 

Mindez a terjeszkedés ráadásul remekül beilleszthető az utóbbi években felerősödött török Földközi-tengeri stratégiájába, a Kék hazába, vagyis a „Mavi vatan”-ba.

 

Ennek keretében Törökország jóval nagyobb szeletet követel magának a Földközi-tengeren, a jelenlegi, csupán 41 ezer négyzetkilométernyi területét pedig legalább 189 ezerre növelné. Itt a szakértő szerint Ankara arra hivatkozik, hogy a görög szigetek kontinentális talapzata helyett a török területekét, tehát Anatóliáét kellene figyelembe venni.

 

Vagyis Törökország két legyet is üt egy csapásra: a Mavi vatan egyrészt remekül illeszkedik a török külpolitikai törekvésekhez, másrészt annak nacionalizmusa belpolitikailag is népszerű szólam: nem véletlen, hogy ebben a török hadsereg is teljes mértékben támogatja a török vezetést.

 

Jön a háború?

 

Adott tehát egy Törökország, amely más országok kizárólagos gazdasági övezeteiben kezd kutakodni nyersanyagok után, és adott emellé egy, a hadsereg által is támogatott külpolitikai stratégia, mely óriási terjeszkedést irányoz elő a Földközi-tengeren. Nem véletlen, hogy sokan már ha nem is háborútól, de egy Törökország és Görögország közötti fegyveres konfliktustól tartanak. Miután mindkét országnak – és persze Ciprusnak is – egészen más elképzelései vannak arról, hogy hogyan is néznek ki a kizárólagos gazdasági övezetek a térségben, nem is elképzelhetetlenek fegyveres összetűzések.

 

A háború pedig szavakban már zajlik:

 

a török elnökhelyettes arról beszélt, hogy a kizárólagos gazdasági övezetek térképe „úgy van megrajzolva, hogy az bebörtönözzön minket a szárazföldi területeinkre”. Recep Tayip Erdogan pedig azt mondta, „kizárt dolog, hogy Törökország bármi olyasmibe beleegyezzen, ami az országot a tengerpartjaihoz bilincselje”. Eközben a görög külügy arról beszél, a törökök „illegális felderítései” a hadihajókkal kombinálva komoly eszkalációt jelentenek.

 

TÖRÖK HADIHAJÓ A FEKETE-TENGEREN. FOTÓ: U.S. NAVAL FORCES

 

Ha a konfiktus eszkalálódna, az fegyveres összetűzést jelentene két NATO-szövetséges között, ez pedig sem az EU-nak, sem az Egyesült Államoknak nem áll érdekében. Egeresi Zoltán szerint éppen ezért nem is valószínű, hogy fegyveres összecsapás jönne a törökök és a görögök között. Az egy dolog ugyanis, hogy Görögország sem valami erős jelenleg gazdaságilag, de ugyanez igaz Törökországra is: az utóbbi években leginkább stagnál a török gazdaság, miközben a nyugati befektetők sorra hagyják el az országot, és a líra is jelentősen elértéktelenedett. Egy ilyen helyzetben Törökország háborúba semmiképpen sem menne bele.

 

A törökök annyit tudnak elérni, hogy elrontják a bulit

 

Persze nemcsak Törökország, Görögország és Ciprus között húzódik jelentős ellentét a térségben. Vannak még más fontos szereplők is, például Izrael, Egyiptom és Líbia – amelynek jelenleg két kormánya is van, a Tripoliban székelő, a nemzetközi közösség által is elismert egységkormány, meg a Tobrukban székelő ellenkormány.

 

Képzeljük tehát el a Földközi-tengeri helyzetet úgy, mint egy kicsit kínos házibulit, ahol bár minden meghívott vendég jól ismeri egymást, egyesek kifejezetten szúrós szemmel néznek a másikra.

 

Egy kis italozás után a vendégek már ordítoznak egymással, és összeverekedni bár nem mernek, poharakat dobálnak egymás felé. A konfliktusban a társaság klikkesedik, és alkalmi érdekszövetségek születnek.

 

Ilyen érdekszövetség például Ankaráé és Tripolié. Törökország és Líbia ugyanis tavaly novemberben kölcsönösen megegyeztek arról, hogy hol legyen a kizárólagos gazdasági övezeteik határa. Egyvalamit nem vettek figyelembe: Görögországot, ugyanis a szerződésben rögzített líbiai-török tengeri határ nem futna messze a krétai partoktól. Természetesen így a görögök illegitimnek tekintik ezt a szerződést, de kritizálta azt Izrael, Egyiptom, Ciprus és az uniós diplomácia is.

 

A görögök válaszul a múlt héten meg Egyiptommal kötöttek egy megállapodást egymás kizárólagos gazdasági övezeteiről, amely viszont már a török terjeszkedésnek tenne keresztbe – és ily módon a törökök tartják azt semmisnek: épp erre válaszul küldték ki a hadihajókkal megtámogatott megfigyelőhajójukat tengerfeneket kutatni.

 

A harmadik fontos klikk a történetben pedig Izraelé, Ciprusé és Görögországé: nekik már csak alapvető gazdasági érdekeik miatt is fontos az összefogás, hiszen a gazdasági övezeteiken feltárt földgázkészletekkel úgy lehet a legtöbbet kezdeni, ha azt eladják Európa felé. Épp ezért a három állam nagy terve egy tengeri földgázvezeték megépítése, amely így gázzal láthatná el Nyugat-Európát, csökkentve ezzel az orosz energiafüggőséget is.

 

A házibulin Ankarának ez fáj a legjobban: nem elég, hogy a többiek próbálják kizárni a „piaosztásból”, de a háta mögött még gazdasági hasznot is szereznének. Ezért a törökök elkezdtek „poharakat dobálni”, tehát akkora zajt csapni a Földközi-tengeren, hogy a földgázvezetékből lehetőleg ne legyen semmi: Egeresi Zoltán arról beszélt, hogy ilyen helyzetben

 

nincs olyan európai cég, aki vállalná a nemzetközileg vitatott vizeken egy földgázvezeték kiépítését úgy, hogy bármikor jöhet egy török hadihajó.

 

Így Egeresi szerint a legtöbb, amit Törökország jelenleg el tud érni, az az, hogy ne történjen semmi, és ha már Ankarát kihagyták az osztozkodásból, akkor a többieknek se legyen jó.

 

Mindenki bizniszt akar

 

Egeresi Zoltán szerint éppen ezért Törökországgal jelenleg nem lenne nehéz megállapodni: a törökök a jelenlegi gazdasági helyzetük mellett háborúzni biztosan nem fognak, arra viszont elegendők, hogy blokkolják az együttműködést a Földközi-tengeren.

 

Márpedig jelenleg a tengeren „mindenkinek az lenne az érdeke, hogy rendezzék a kérdést, és induljon a biznisz” – mondja a szakértő.

 

Megegyezésről beszélni tehát könnyebb, mint meglépni azt: Görögország, Ciprus, Izrael és Egyiptom viszonya Ankarával különböző okokból súlyosan terhelt, emiatt egyiküknek sem érdeke, hogy Törökországot bevegyék a buliba – teszi hozzá Egeresi Zoltán.

 

Így a továbbiakban is patthelyzet várható a Földközi-tenger keleti részén: Törökország szó szerint megfúrhatja a gázvezetékre irányuló izraeli-görög-ciprusi terveket, az üzlet nem haladhat sehová, az Ankara ellen érdekszövetségbe tömörülő államok viszont nem úgy tűnik, mintha be akarnák engedni Törökországot a saját gazdasági övezeteikbe.

 

Addig pedig marad minden a „régiben”: beszólogatások, fúró- felderítő- és hadihajók a Földközi-tengeren, és egy nagyon kényes, törékeny, senkinek sem előnyös geopolitikai helyzet.

 

BORÍTÓKÉP: Az Oruç Reis török felderítőhajó. Engin Akyurt / Pexels

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Ahhoz, hogy ezt el tudják dönteni, először átláthatóvá kéne a tenni a Diákváros területére tervezett kínai egyetemmel kapcsolatos kormányzati döntéseket.

Hogy pontosan mit fog tartalmazni a törvényjavaslat, amit a Fidesz-KDNP bizonyára nem fog elfogadni, nem tudni.

Ezzel véget ér az orosz erődemonstráció, aminek a pontos célja nem ismert, és enyhülhet a hetek óta tartó feszültség a két ország között.

Szerdán vették az első szállítmányt a szintetikus antitestet tartalmazó gyógyszerből. A kórházak kérhetik, elmondjuk, mi ez.

Miután az AstraZeneca a szerződésben vállalt vakcinamennyiségnek csak a harmadát tudta leszállítani az EU felé, úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság jogi úton kötelezné a gyógyszergyátó céget a szerződésben vállalt vakcinamennyiség leszállítására.

Újlipótváros vendéglátósai közül van, aki már az órákat számolja a terasznyitásig, és nem győzi kivárni, hogy megérkezzenek az első vendégek. Fotóriport!

Nem lesz helye Magyarországon „az orosz kémbanknak”, és leállítják Paks2-t – mondta a Momentum elnöke. Az itthoni szabad politizálásért is kiálltak Fekete-Győrék, majd szabadon összegraffitizték a Külügyminisztérium bejáratát.

A hét kérdése

A brit ellenzék vezetőjét személyesen egy bathi kocsma tulaja dobta ki, amiért pártolta a hosszan eltartó járványügyi lezárásokat. Magyarországon ki ne ihasson, ha lesz nyitás?

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Renczes Ágoston, az Azonnali újságírója elmondja, miért lehet jobb vezető Matovič betonkatolikus menedzser utódja, és hogyan érintheti ez a felvidéki magyarságot.

A popzenészek és sztársportolók legújabb bevételi forrásáról Bornemissza Márkkal, az egyik legsikeresebb cipőbolthálózat, a Footshop magyar brand managerével beszélgettünk.

Az Európai Bizottság nemrég nyilvánosságra hozta az EU-s védettségi igazolásról szóló tervet. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal elemeztük, hogyan válhat valóra. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás