+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Karóczkai Balázs
2020. augusztus 13. csütörtök, 10:22
Annak ellenére, hogy január 31-én a britek kiléptek az EU-ból, sok kérdésben egyáltalán nem állapodtak meg. Ilyen például, hogy az Európai Unió jogrendszerét milyen mértékben tartanák meg a britek, de még a kereskedelmi megállapodás letárgyalását is a kilépés utáni átmeneti időszakra hagyták, ami idén év végén jár le. Kevesebb, mint fél év van addig, elmondjuk, mik a fő vitás pontok és mennyi az esély az alkura.

Még január 31-én léptek ki a britek formálisan az Európai Unióból, miután a brit parlament elfogadta a Boris Johnson által kiharcolt, a Theresa May és az EU által letárgyalt megállapodás minimálisan módosított változatát, majd pedig az EU-s intézmények is elfogadták azt.

 

Így az Egyesült Királyság formálisan már nem része az Európai Uniónak, viszont a január 31-i kilépéssel nem zárult le teljesen a kilépési folyamat, ugyanis bizonyos vitás kérdések kapcsán ekkor még csak arról döntöttek, hogy azt majd a kilépés után, 2020-ban fogják letárgyalni az év végéig tartó átmeneti időszak alatt, amikor az Egyesült Királyság már formálisan nem tagja az EU-nak, azonban jórészt még ugyanazon kötelezettségek és jogok vonatkoznak rá, mintha EU-tagállam lenne – leszámítva a közös döntéshozatalban való részvételt.

 

Hogyan fognak a britek az EU-val kereskedni?

 

Például az egyik legérzékenyebb kérdést, a kereskedelmi megállapodást is ezalatt az átmeneti időszak alatt kellene letárgyalni: milyen elvek szerint kereskednének egymással a felek?

 

Része maradna-e az Egyesült Királyság a belső piacnak, vagy ahogy a keményvonalas brexiterek szeretnék, inkább visszatérnének a WTO szerinti feltételekhez?

 

2021. január 1-től, az átmeneti időszak végével pedig már nem az EU-jog, hanem a két fél által letárgyalt széleskörű, átfogó partnerségi egyezmény vonatkozna a felekre, azaz a politikai után megtörténne a gazdasági brexit is.

 

Addig már csak kevesebb, mint fél év van hátra, úgyhogy érdemes megnézni, hogy állnak jelenleg a tárgyalások a felek között, és tényleg sikerülhet-e ezt a megállapodást a tető alá hozni az átmeneti időszak alatt.

 

Hiába kezdődtek meg már márciusban a tárgyalások a brit és az EU-s delegáltak között, a sajtóban hétről hétre felemás hírek jelennek meg a tárgyalások állásáról: van, amikor arról számolnak be, hogy közelednek egymáshoz az álláspontok, de van, amikor inkább arról olvasni, hogy egyre nagyobb az esély arra, hogy nem sikerül időben megállapodniuk a feleknek.

 

Utóbbi azt jelentené, hogy az EU és az Egyesült Királyság között újra be kellene vezetni a vámokat, illetve kvóták lennének arra, hogy miből mennyit lehetne importálni, illetve exportálni. Ez egyrészt már önmagában problémás, hiszen ha nem sikerül tető alá hozni egy megállapodást, akkor a WTO irányelvei szerint a britek nem tudnák csökkenteni a vámterheket az EU felé, csak abban az esetben, ha más országokkal is ugyanígy járnának el. Ezenkívül ez a megoldás rendkívül megnehezítené a termékek fuvarozását a felek között. (Erről bővebben a BBC itt írt egy részletesebb magyarázó cikket.)

 

A halászati kérdés sokkal problémásabb, mint gondolnád

 

Első ránézésre jelenleg elég távolinak tűnhet a megállapodás, ugyanis több kérdésben sem értenek egyet a brit és az EU-s tárgyalók. Ilyen például a halászati jogok kérdése, ugyanis az átmeneti időszak alatt még továbbra is a közös EU-s szabályozás vonatkozik a brit vizekre is: az ún. közös halászati politika (KHP).

 

Ennek értelmében minden egyes tagállamnak joga van egy másik tagállam vizeinek használatához, kivéve a partoktól számított 12 tengeri mérföldes sávot (22 km). Emellett pedig fontos, hogy a túlhalászat elkerülése érdekében bizonyos kvótákat határoznak meg az adott vizeken, hogy melyik halfajtából egy év alatt mennyit lehet összesen kifogni, amely így hosszútávon garantálja a halászat fenntarthatóságát és a halállományok fennmaradását.

 

A felek számára ez azért fontos kérdés, mert a brit vizekből kifogott halak többségét más tagállamhoz tartozó hajók fogják ki: 2019-ben például a teljes kvóta 55 százalékát.

 

A briteknek ez nem tetszik, és azt szeretnék elérni, hogy ezek az arányok mindenképpen változzanak, mivel úgy vélik, semmi értelme a brexitnek, ha a brit halászok helyzete nem javulna, vagy még rosszabbodna is. Míg az EU számára ez azért kényes kérdés, mert nagyon sok halász a brit vizekből kifogott halakkal kereskedik – például ilyenek a francia halászok, de rajtuk kívül sok holland, illetve dán halászati cég is a brit vizekből nyeri ki a halakat.

 

Így az EU a status quo megőrzésében érdekelt, azaz abban, hogy a brit partoktól 12 tengeri mérföldig továbbra is halászhassanak, míg a britek alapjaiban szeretnék megváltoztatni az egészet. A 12 tengeri mérföld helyett a 200 tengeri mérföldes határt húznának meg, azaz azt szeretnék, hogy a brit kizárólagos gazdasági övezetben ne folytathassanak gazdasági tevékenységet az EU-s tagállamok hajói olyan mértékben, mint a KHP miatt eddig.

 

ÍGY NÉZNEK KI A KIZÁRÓLAGOS GAZDASÁGI ÖVEZETEK HATÁRAI. A FRANCIÁK AMIATT NEM ÖRÜLNEK, MERT ÍGY ŐK LEGINKÁBB CSAK AZ ATLANTI-ÓCEÁN FELÉ TUDNÁNAK HALÁSZNI. FORRÁS: LIAM MASON / WIKIMEDIA COMMONS.

 

Néhány szakértő egyenesen úgy véli, hogy ha a halászatról nem sikerül megegyezni, akkor valószínűleg egyáltalán nem lesz semmiféle kereskedelmi megállapodás a felek között.

 

Minderről annak ellenére vitáznak, hogy a brit GDP kevesebb mint 0,1 százalékát adja a halászat – bár így sem csekély összegről van szó: 2018-ban 784 millió fonttal járult hozzá a brit GDP-hez a szektor.

 

Szuverenitáskérdést csinálnak a halászatból

 

Azonban a halászat esetében nem csak a pénzről van szó, hanem a britek számára ez egyszerre egy szimbolikus kérdés is: a szuverenitásuk megsértésének tartják, hogy ha az EU-tagállamok továbbra is az eddigieknek megfelelően halászhatnának a vizeiken, azaz a brit kizárólagos gazdasági övezeten belül. Az pedig akár diplomáciai problémát is okozhatna, ha például egy francia hajó ezeken a „tiltott vizeken” folytatna gazdasági tevékenységet.

 

A franciák ezzel szemben úgy látják, történelmi joguk van a brit tengereken halászni, ugyanis a közös halászati politikának az alapjai az 1970-es évekre nyúlnak vissza, amikor is először egyeztek meg erről. Ezért ők továbbra is azt szeretnék, ha a status quo megmaradna, míg a britek ezt a szuverenitásuk megsértéseként értékelik, mondván, az a terület az ő kizárólagos gazdasági övezetük, így csakis ők jogosultak az ottani erőforrásokat kiaknázni.

 

Az új francia európai ügyekért felelős miniszter még július végén nyilatkozta azt, hogy ők készek megállapodni a halászatot illetően, de nem minden áron. Clement Beaune szerint ugyanis a francia halászoknak történelmi joguk van halászni a brit területeken.

 

„Jobb, ha meg se egyezünk, mintha egy rossz egyezséget kötnénk.”

 

– véli Beaune, aki emellett reményét is kifejezte, hogy végül sikerülhet megállapodni a kérdésben.

 

Azonban a francia álláspontot nem mindenki fogadja el: a Reutersnek még korábban több diplomata is arról beszélt, hogy például a litván és a magyar delegáltak engedményeket tennének a briteknek a halászati kérdésben, ugyanis szerintük a franciák feleslegesen keménykednek, amivel végső soron a teljes kereskedelmi megállapodást veszélyeztetik.

 

De min veszekszenek még?

 

A halászati kérdés mellett azonban több kérdés kapcsán sem közeledtek egyáltalán az álláspontok.

 

+ Milyen mértékben kellene az uniós jognak továbbra is a brit jog részének maradnia? Ez a kérdés munkajogi, környezetvédelmi és versenyjogi kérdésekben is élesen felmerül.

 

+ Miként rendeznék a különböző kereskedelmi vitákat az Egyesült Királyság és az EU között?

 

Most a versenyjogi kérdések kapcsán próbálják feloldani a patthelyzetet a Michel Barnier által vezetett EU-s tárgyalók: ugyanis részben egy kompromisszumos ajánlattal álltak elő. Eszerint az állami támogatások kapcsán nem kellene az EU-s versenyjogi szabályokat követnie Londonnak az első naptól kezdve, hanem helyette egy olyan vitarendezési mechanizmust dolgoznának ki, amellyel később fel tudnák oldani a felek között felmerülő ellentéteket. Ez alapján a briteknek nem kellene egy az egyben megtartaniuk az uniós jogot, hanem csak egy tervezetet kellene bemutatniuk arról, hogy milyen elv szerint osztanák az állami támogatásokat.

 

Ebben amiatt volt eddig patthelyzet, mivel

 

a britek úgy gondolták, az csakis rájuk tartozik, hogy miként támogatná az állam a cégeket,

 

míg az EU azt szerette volna, hogy bizonyos részben továbbra is vonatkozzanak a britekre az EU-s versenyjogi szabályok, ugyanis az állami támogatások befolyásolják a tisztességes, szabad gazdasági versenyt, és bizonyos cégek versenyelőnyre tehetnek szert, ha az állam túlzottan támogatja őket.

 

Az EU jelenleg sem tiltja teljesen az állami támogatást, ugyanis a tilalom alól a Bizottság mint EU-s versenyjogi hatóság bizonyos feltételek fennállása esetén felmentést adhat. Állami támogatásnak nem csak olyan nyilvánvaló esetek számíthatnak, ha például az állam haveri cégeket részesít előnyben a zsíros közbeszerzéseknél, de az is, ha például olyan trükkösen állapít meg például bizonyos adózási sávokat, hogy azzal ugyanazon piacon egyes cégeket kifejezetten előnybe hoz a versenytársaihoz képest. (Például a magyar kormány anno a reklámadóval próbálta az RTL-t nehezebb helyzetbe hozni, azonban a Bizottság a – konkurensre vonatkozóan értelmezett – tiltott állami támogatás miatt elkaszálta a szabályozást.)

 

Az EU most a versenyjogi szabályozások kapcsán vágná át a gordiuszi csomót azzal a megoldással, hogy az állami támogatások kapcsán a britekre nem vonatkoznának az uniós versenyjogi előírások, ha sikerül egy alternatív vitarendezési módszerben megállapodni. Más kérdések kapcsán viszont továbbra is elvárnák a britektől, hogy az EU-jog legyen irányadó. Az EU 27 tagállama már régóta követeli, hogy ha a britek továbbra is részesei akarnak maradni a közel 450 millió fős uniós belső piacnak, akkor rájuk is ugyanazok a munkajogi és környezetvédelmi előírások legyenek érvényesek, mint az EU tagállamaira, hiszen

 

e garanciák nélkül a britek választhatnák azt az utat is, hogy kevesebb és enyhébb szabályozással csökkentik a termékek és a szolgáltatásaik előállításai költségeit, amivel piaci előnyre tehetnének szert.

 

Például, ha a britek jóval enyhébb környezetvédelmi szabályokról döntetnének, mint az EU-s környezetvédelmi irányelvek, akkor jóval lejjebb vihetnék a termelési költségeket, ahogyan a munkavédelmi előírások csökkentésével is lejjebb tudják vinni a költségeiket, ami miatt végül akár olcsóbban is tudnának értékesíteni bizonyos termékeket, mint egy EU-tagállam.

 

Azonban arról, hogy a majdani megállapodásból eredő vitás kérdéseket miként rendeznék, arról továbbra sem állapodtak meg a felek. Michel Barnier, az EU brexitügyi főtárgyalója zárt ajtók mögött már arról beszélt az EU-s kollégáinak, hogy a britek nem akarnak semmilyen olyan alkut, ahol a leendő jogvitákat az Európai Unió Bíróságán (EUB) tárgyalnák meg a felek – bár arról nincs információ, hogy akkor mégis milyen bíróság döntene a vitás kérdésekben.

 

Sikerülhet-e lezárni a tárgyalásokat 2020 végéig?

 

Annak ellenére, hogy mindkét oldalról mennek az üzengetések, miszerint egy alku nélküli brexitet is bevállalnának, a Reutersnek több diplomata is név nélkül azt nyilatkozta, hogy a legutóbbi, június végi zárt ajtós megbeszélesen Barnier arról számolt be az EU-tagállamok delegáltjainak, hogy bizakodó a tárgyalások kapcsán és szerinte a britek is szeretnék, hogy valóban tető alá hozzanak egy megállapodást – annak ellenére, hogy a Johnson-kormány továbbra is harcias retorikát folytat.

 

Az Independentnek megszólaló diplomaták szerint mindkét fél bizakodó és a tárgyalások hangulata is sokat javult: az álláspontok közötti különbségek csökkentek, mivel az EU megértette, hogy Johnsonék sosem kötnének egy olyan alkut, amiben a leendő jogvitákat az Európai Unió Bíróságán (EUB) tárgyalnák meg a felek, míg Johnsonék belátták, hogy az EU egy nagy megállapodást szeretne kötni a sok kicsi helyett.

 

Emellett Boris Johnson is rájött, hogy szüksége van egy megállapodásra,

 

hogy a felek közötti kereskedelem továbbra is gördülékeny legyen, részben pedig azért, hogy ezzel ne adjanak fegyvert a skót függetlenség ügye vagy az ír egyesülés mellett lobbizó erőknek. Ugyanis a brexitnépszavazáson a skótok, illetve az északírek is a maradás mellett döntöttek, ezért ők egyáltalán nem szeretnének semmiféle brexitet.

 

A skót kormányzat már jó ideje szeretne kiharcolni egy újabb függetlenségi referendumot, miután úgy vélik, nem fair, hogy a legutóbbi függetlenségi népszavazáson csak azért döntöttek az Egyesült Királyságban maradás mellett, hogy ne lépjenek ki az EU-ból. Míg az északírek úgy érzik, nincs elég garancia az 1998-as Nagypénteki Egyezmény betartására, ami többek között előírja, hogy az Ír Köztársaság és az Egyesült Királysághoz tartozó Észak-Írország között szabad legyen az átjárás, és ne legyen semmilyen fizikai határ. 

 

Az Independentnek nyilatkozó források szerint a halászati kérdésekben biztosan sikerül majd az EU-nak és a briteknek megegyezniük, hiszen ahhoz gazdaságilag túl jelentéktelen kérdés, hogy emiatt hiúsuljon meg a kereskedelmi megállapodás – bár a britek és a franciák számára ez egyben szimbolikus kérdés is, és jelenleg nem úgy tűnik, hogy az álláspontok közelednének egymáshoz.

 

A legnagyobb problémát eddig az állami támogatások kérdése jelentette, ugyanis ez egy olyan ügy, amiben az EU eddig nem igazán szeretett volna engedni: ugyanis, ha egy szabadkereskedelmi megállapodáshoz hasonló egyezményt úgy sikerül elfogadniuk, hogy a brit cégekre nem azonos versenyjogi szabályok érvényesek, akkor a brit cégek versenyelőnye mellett ez az Unióra nézve is azt jelentené,

 

hogy nem sikerült példát statuálni a briteken és a brexit egyáltalán nem hat olyan visszatartó erővel, mint korábban szerették volna.

 

Ha ebben engednek a briteknek, akkor ugyan el lehet mondani, hogy a tárgyalások alatt voltak hullámvölgyek, de végül a britek profitálhatnak is az egésszel, hiszen az uniós előírásokkal szemben enyhébb jogi környezetet alakíthatnak ki, de cserébe ugyanúgy részesei lehetnek a közös piacnak.

 

Michel Barnier szerint azonban a kereskedelmi megállapodás nem lesz olyan, mintha a britek még továbbra is tagállamok lennének: korábban már utalt arra, hogy a brit cégek nem járnak jól a brexittel, és a megállapodásnak ezt tükröznie is kell. Szerinte a britek eleve egy „alacsony minőségű, alacsonyszintű” megállapodást szeretnének kiharcolni, bár azt nem részletezte, hogy ez alatt pontosan mit ért.

 

Októberben lehet meg a végső megállapodás

 

Az Európai Unió és az Egyesült Királyság továbbra is folytatják a tárgyalásokat: azok augusztusban és szeptemberben is folytatódnak, amit előzetes reményeik szerint október másodikán zárhatnak le, amit utána az október 15-16-ra tervezett Európai Tanács-ülésen a 27 tagállam állam- és kormányfői is megtárgyalhatják.

 

Ahhoz, hogy még idén sikerüljön megkötni a megállapodást, szakértők szerint legkésőbb október 31-ig kellene tető alá hoznia azt a feleknek,

 

hogy elegendő idő maradjon a megállapodás ratifikálására is.

 

Azonban egy biztos, a gazdasági brexit 2020. december 31-én alkuval vagy alku nélkül, de megtörténik, ugyanis az átmeneti időszak meghosszabbításáról június végéig tudtak volna dönteni. Azonban Johnsonék jelezték, ők nem élnének ezzel, az Európai Unió pedig elfogadta a britek döntését. Kérdés, hogy addig lesz-e elegendő idő, hogy mindenben megegyezzenek, ugyanis a kereskedelmi és a gazdasági kérdések mellett a egyeztetniük kell a biztonságpolitikai, légiközlekedési, energiapolitikai és gyógyszeripari sztenderdjeiket, a ki- és beutazási szabályokat, valamint a szabad mozgás és munkavállalás leendő szabályait is.

 

GRAFIKA: Vitárius Bence / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Az ellenzék továbbra sem nyugszik bele az elcsalt választásba, de Aljakszandr Lukasenka sem tűnik engedékenynek.

A 2020-ra tervezett játékokat a járvány miatt egy évvel elhalasztották – szakértők szerint 2021-ben sem biztos, hogy jó ötlet megszervezni,
de a japán miniszterelnök ragaszkodik hozzá.

Az ügyvédként dolgozó Alexandra Wilsont ketten is ki akarták küldeni ugyanazon a napon a tárgyalóteremből.

Az alkotmánybíróság elnöke külön leszögezte: a szájmaszk kötelező viselete nem sérti senki szabadságát, az alkotmány nem ad jogot a megtagadására.

Idén már alapszakos képzéseket is elindított az egyetem. Bécsben, nem Budapesten.

Romániában a megyei és helyi önkormányzatokban lévő női képviselők aránya eddig is eléggé alacsony volt, egy civil szervezet adatai szerint ez az arány a mostani választások után sem fog sokat javulni.

A hét kérdése

Orbán Viktor bejelentette, a Magyar Közlöny megírta: hétfőtől minden szórakozóhely és kocsma legkésőbb este 11 óráig lehet nyitva. Mit hoz majd magával a 23 órás zárás?

Azért ide elnéznénk

A „kocsmai evangelizáció” jegyében fog erről beszélgetni Fabiny Tamás püspök, Kajdi Csaba influenszer és Török Csaba pap. Szeptember 29.

Mit tanulhat, exportálhat Budapest Bécsből? Erről beszél Techet Péter, az Azonnali főmunkatársa az IDEA szervezésében. Október 1.

Ezt is szerettétek

A Helyzetben az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása.

Lesz-e még bármi ugyanolyan, mint a járvány előtt? Jól költi-e el az állam a gazdasági akcióterv támogatásait?

Balogh Ákos Gergely Index-főszerkhelyettes a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársával, Urbán Ágnessel vitázott a Helyzetben.

A sötét anyag kutatásáért kapta meg a rangos Viktor Ambartsumian-díjat Alex Szalay, a Johns Hopkins Egyetem magyar asztrofizkusa. Interjú!

Miben tud egyetérteni a szélsőjobboldal és a Háttér Társaság? Dúró Dóra és Dombos Tamás a Helyzetben!

Mi köze a belarusz diktátornak az oroszokhoz? Miért belarusz, miért nem Fehéroroszország?

Mit szól ahhoz Pacher Tibor, a tudóscsapat vezetője, hogy Magyarország is beszállt az űrversenybe? Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás