Így uralta le a gödi belharc az oligarchák Balatonját

Petróczi Rafael

Szerző:
Petróczi Rafael

2020.08.10. 17:16

Elmondom, miért van az, hogy mindenkit inkább a gödi belharc fog érdekelni, és nem az, hogy Fekete-Győr Andrásék körbetekerték a Balatont „mészároslőrincezve” egy sort.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Elsőre azt hihetnénk, az ellenzék színe-java nyaralni ment, hiszen a napokban szinte minden pártból tiszteletét tette valaki a Balatonnál. A helyzet azonban ennél trükkösebb: a NER tizedik évében talán már kevésbé lepődik meg az ember azon, ha a fideszes gazdasági kisgömböcöt hizlalja a hatalom – ez történik momentán leginkább a Balaton partján (például Keszthelyen, Siófokon, Balatonfüreden), ahol olyan cégek nyertek egy rakás állami forrást szállodák, lakóparkok és kempingek építésére, amik például Mészáros Lőrinc, Tiborcz István vagy Garancsi István érdekeltségeiben állnak. (Hogy pontosan kik, hol és mire kaptak pénzt, a HVG itt szedte össze.)

Mindez azzal is jár, hogy nem egy Balaton-parti strandot, szabadstrandot kell átalakítani vagy akár egyenesen bezáratni – persze úgy, hogy végeredményben az átlagember számára nehezebben megfizethető legyen ezeken a helyeken nyaralni. Lényegében emiatt tiltakozik most már minden ellenzéki párt. Az MSZP népszavazást kezdeményezett, a DK törvénymódosítást nyújtott be, momentumosok kis csapata tüntetőleg körbebringázta ezért a Balatont, a jobbikos Potocskáné Kőrösi Anita pedig éhségsztrájkolt a Balaton partján a hétvégén (igaz, ő nem a strandokért, hanem egy siófoki meteorológiai obszervatórium bezárása miatt tiltakozott).

A hír mégis inkább az volt, hogy Gyurcsány Ferenc, ha már a közelben volt, átkompozott a tihanyi mólóhoz aláírni a momentumosok szabadstrandokért indított petícióját, és megígérte Fekete-Győr Andrásnak, hogy rendezni fogják a gödi konfliktust:

az elmúlt három napban 28 cikk született a magyar médiában csak a gödi konfliktusban érintett két pártelnök találkozójáról, és mindössze 14 kifejezetten az éppen aktuális ellenzéki akciókról a Balatonnál.

(Arról, hogy most éppen miért áll a bál Gödön, itt írtunk, a konfliktus lehetséges hátteréről pedig itt írt véleménycikket Varsányi Bence.)

Ez persze nem egy politikust érthetően frusztrál. Amióta tart a nyilvánosságban a gödi cicaharc (azaz nagyjából április eleje óta), összeszámolni se tudom, hányszor hallottam ellenzéki politikusoktól annak a mondatnak a különböző variációit, hogy „ez csak egy település, ne ebből induljunk ki, van száz más város, ahol jól működik az összefogás”. Vagy hogy „ne ezzel a helyi üggyel töltsük a drága műsoridőt, amikor annyi más dologról is lehetne beszélni.” 

A prímet a DK-s Rónai Sándor vitte, aki az ATV stúdiójában – miután ő maga emelte országos szintre a gödi esetet augusztus elején egy manipulált hangfelvétel nyilvánosságra hozásával – epésen megjegyezte, hogy hirtelen milyen sok Göd-szakértője lett az országnak, holott ő már február-március óta látta, hogy a momentumos polgármester, Balogh Csaba közreműködésével a városháza irodái „szép lassan megteltek máshonnan kirúgott fideszes emberekkel”, és milyen sajnálatos, hogy akkor nem foglalkoztak ennyit Göddel.

A helyzet azonban közel sem olyan egyszerű, hogy a balhéimádó média végre ráugorhatott egy országos jelentőséggel kecsegtető helyi botrányra, aminek árnyékában könnyedén negligálhatta például az ellenzék balatoni akcióit. Nézzük is meg, miért!

Mennyi felelőssége van abban az újságírónak, hogy mi lesz téma a nyilvánosságban?

Nem csak a Balaton esetében, hanem általában is problémája az ellenzéknek, hogy 

nem tudja megtalálni és tálalni azokat a témákat, amik átütik nemcsak az újságírók, hanem a választók ingerküszöbét is, magyarul nem tudja a politikai napirendet kellőképpen tematizálni.

A napirend ugyanis három szereplő, a politika, a választók és a média interakciójának eredményeképpen lesz olyan, amilyen – van azonban egy fontos különbség ezek között.

Míg a politikának kifejezetten célja, hogy legyenek saját ügyei, és amíg a választók néha spontán megkövetelik a politikától, hogy a számukra kardinális ügyekkel foglalkozzon a másik két szereplő (ez történt például a rabszolgatörvény esetében), addig az újságíróknak (mínusz propagandisták) nincsenek kifejezetten saját maguk által alkotott, politikai ügyeik és céljaik, amiket át akarnának vinni. A média ideáltipikusan egy felvevő közeg, ami azt dolgozza fel szisztematikusan és kritikusan, ami alapanyaggal a másik két szereplő szolgál. (Ez persze nem jelenti, hogy egy szerkesztőségnek ne lehetne saját, napirendet befolyásoló szándéka, az Azonnali például vállaltan „agenda setter” akar lenni külpolitikai témákban azzal, hogy többet és alaposabban foglalkozik velük, mint mások.)

Ha elfogadjuk, hogy ideáltipikus esetben az újságírók, riporterek nem pártpolitikai célokból választják ki, hogy milyen témákról kérdezzék a politikusokat, akkor világos, hogy

az ellenzék gyenge napirendbefolyásolási képességét nem a média környékén, hanem máshol kell keresni.

A két kulcsszó: előhangolás és keretezés

Ehhez kell bevezetnünk még két fogalmat: a priming és a framing fogalmát. A priming, magyarul az előhangolás az adott politikai téma magját, lényegét takarja, amit ha jól eltalál a politikus, olyan fontosnak fogja a témát érzékelni a választó és az újságíró, hogy előkelő helyen fog foglalkozni vele. A priming lényege tehát az, hogy a közbeszéd fókuszába állítani kívánt témával milyen hatást sikerül kiváltani a felvevő közegből.

A Fidesz ebben általában jó munkát végez, a migránskártya kijátszása és vezető kampánytémává emelése a 2018-as kampányban kiválóan elérte, hogy a politikai élet összes szereplője, a választóktól a médián keresztül egészen az ellenzékig kénytelen legyen valamit mondani arról, hogy akarunk-e migránsokat látni az országban. 

A framing már azt a keretet jelenti, amivel konkrétan a politikus eladja a priming alapjául szolgáló témát. Itt kapnak nagy szerepet a különböző metaforák, szimbólumok, jelszavak, mondatok, amik keretbe foglalják, összetartják és könnyen beazonosíthatóvá teszik a mondanivalót. 2018-ban a STOP! tábla, a gazdag zsidóként kajánul nevető Soros György képe, az „Együtt bonatnák le a határzárat” jelmondata mind-mind ilyen frame-ek voltak, amikkel szemben az ellenzéknek nem volt hatékony válasza – már csak azért sem, mert egymás gyalulása miatt, hogy melyik párt jelöltje maradjon talpon az egyes egyéni körzetekben, erőforrás sem maradt a fideszes kommunikációs offenzíva hatástalanítására. 

(Bár az is igaz, hogy a gödihez hasonló, a választásoktól tisztes távolságra lévő bicepszméregetések fontos taktikai eszközök lehetnek egy-egy párt kezében az összefogáson belül. A DK-Momentum párharcában Göd arra tökéletes volt, hogy Gyurcsányék bevigyenek egy, a Momentum tisztaságát, érintetlenségét hiteltelenítő gyomrost a fiatalabb politikai gárdának, és mellé még ők is legyenek a jó fejek, akik nagyvonalúan engednek a másiknak, és átkompoznak hozzájuk azzal, hogy az együttműködés jegyében ássák el a csatabárdot.)

Ugyanazt mondja el a Balaton kapcsán most az ellenzék, mint amit már elmondott 2014-ben is

Az ellenzék legnagyobb problémája, ami miatt nem tud kellőképpen „agenda setter” lenni, azonban mégsem a Fidesz, hanem az, hogy

évek óta gyakorlatilag ugyanazzal próbálja előhangolni mind a választóit, mind a médiát: Orbán Viktor és a NER elutasításával, illetve ennek aktuális aleseteivel.

És ahogy 2014-ben és 2018-ban, úgy ez most sem fogja elhozni az ellenzéknek az áhított kormányváltást.

2014 óta abban valóban fejlődött az ellenzék politikai kommunikációja, hogy a pusztán a NER autoriter vonásait kritizáló, elvont, a társadalom csak egy apró, értelmiségi szeletében rezonáló primingot (lásd az akkor divatos „viktátorozást” és a jogállamiságot mint önértéket féltő politikai kommunikációt) elhagyták, és a NER-ellenességet próbálják a választók számára jobban átélhető formában fontossá tenni. Például hogy a korrupt rezsim a saját haverjainak zsebét tömi ki, és te ezért nem fogod tudni megfizetni, hogy a Balatonon nyaralj egy hetet. 2018 óta azt is tudja az ellenzék, hogy ha túltolja a látványos, házon belüli csörtéket a nyilvánosságban, azzal mindenki veszít.

De az ellenzék által használt priming lényegét tekintve nem változott, nem újult meg 2014-hez képest – a NER-kritikát, mondja azt az ellenzék éppen a CEU, a színházak, a koronavírus-járvány vagy a balatoni strandok apropóján, már úgy a választók, mint az újságírók, kívülről fújják. Így bizony, ha jön egy másik, sokkal érdekesebb téma, például hogy az összefogásról papoló ellenzék milyen cicaharcokat folytat egy 18 ezres városban, akkor 

az újságírót és a választót is – érthető módon – inkább Göd fogja érdekelni, és nem az, hogy Fekete-Győr Andrásék körbetekerték a Balatont „mészároslőrincezve” egy sort.

Ennek megfelelően a politikai üzenet egyben tartására és eladására használt keret sem változott lényegileg: ahogy 2014-ben „Simicska-Orbán maffiakormánnyal” riogatott az ellenzék, ahogy 2018-ban a „legesélyesebb ellenzéki jelöltről” kellett volna elhinnünk, hogy képes lesz lebontani a NER-t, úgy a Balaton kapcsán a „rablóprivatizáció” címszó alatt próbálják eladni a választóknak és az újságíróknak ugyanazt a már százszor lerágott csontot.

Nem mondom persze, hogy a média egyáltalán nem felelős, van igazsága az ellenzéki politikusoknak, amikor Göd kapcsán bújtatottan a botrányok iránti „elfogultságot” vetik az újságírók szemére: politikai szarkavarásokról írni mindig hálás feladat, és a végeredményt is könnyű eladni az olvasóknak. És az is igaz, hogy a fent leírt ideáltipikus, pártpolitikai célokat nélkülöző újságírói mentalitás sajnos közel sem olyan magától értetődő Magyarországon, mint kellene legyen. Az viszont mindenképp az ellenzéki politika defektjét mutatja, hogy alig tudják elérni, hogy hírértékű legyen, amit csinálnak.

Olvass még több cikket Petróczi Rafaeltől az Azonnalin!

Petróczi Rafael
Petróczi Rafael az Azonnali korábbi újságírója

A Budapesti Corvinus Egyetemen végzett politológusként. Az Azonnali gyakornoka, majd belpolitikai újságírója volt 2017-2021 között.

olvass még a szerzőtől
Petróczi Rafael
Petróczi Rafael az Azonnali korábbi újságírója

A Budapesti Corvinus Egyetemen végzett politológusként. Az Azonnali gyakornoka, majd belpolitikai újságírója volt 2017-2021 között.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek