Ha bukik is a tüntetések miatt, a háttérből tovább irányíthat a bolgár miniszterelnök

Tényleg maffiaállam-e Bulgária, ahogyan azt a bolgár kormány ellen hetek óta tüntető ellenzékiek állítják? Miért tüntetnek pontosan? Miért néz el ennyi mindent az EU az intézményes korrupcióval még mindig küzdő országnak? Hogyan költözött át a bolgár alvilág a mindennapokból a gazdaság hátterébe? És hogyan lesz egy török kisebbségi párt a bolgár politika királycsinálója? Nagyinterjú Milanov Viktor Balkán-kutatóval és Bulgária-szakértővel!

A bolgár tüntetéssorozat abból robbant ki, hogy az ellenzékiek maffiaállam-szerű építkezéssel vádolják Bojko Boriszov miniszterelnököt és az őt körülvevő hatalmi struktúrát. Maffiaállam-e Bulgária? 

Ez egy karcos megfogalmazás. De tény, hogy a hatalom legmagasabb szintjein is jelen van és igen szerteágazó a korrupció, ezt pedig az Európai Unió különböző testületei is aggályosnak látják. A maffia helyett inkább a szervezett bűnözésről érdemes beszélnünk: nagy átalakuláson ment át Bulgária az elmúlt harminc évben, a kilencvenes és kétezres évek elején például még igen látványos volt a szervezett bűnözés jelenléte a mindennapokban, az utcán. 2007 után, mikor Bulgária belépett az EU-ba, ez inkább a gazdasági kapcsolatok szintjére korlátozódott.

2007 előtt még utcai leszámolásokkal, gyilkosságokkal is lehetett találkozni, mára ez átalakult egy gazdasági térfoglalássá?

Ez alábbhagyott, és a bolgár állam törekedett is arra, hogy ezt a problémát zártabb berkekbe vigye át: ma már gazdasági eszközökkel történik a területszerzés, a konkurencia kiszorítása.

És mi ebben a struktúrában a szerepe Bojko Boriszovnak és kormányainak? Boriszov 2009 óta pár hónaptól eltekintve megszakítás nélkül van hatalmon: ez sok idő, akkor meg pláne, ha figyelembe vesszük, hogy Bulgária csak 2007 óta EU-tag.

A legnagyobb politikai – és ezáltal gazdasági – hatalommal a pártján és a kormányon keresztül ő rendelkezik. Érdekes adalék, hogy Boriszov személyesen is érintett a Wikileaks-botrányban: több olyan amerikai diplomáciai feljegyzés is kiszivárgott, ahol Boriszovról úgy írnak, mint olyasvalakiről, aki érintett a szervezett bűnözési tevékenységekben. A kormánypárt és Boriszov ezt végig tagadták, de a jelek eléggé egy irányba mutatnak: Boriszov az 1990-es évek elejétől igenis érintett lehet ebben. Amint hatalomra került, próbálta az ügyeit legális formába terelni, csakhogy az állami pénzekhez és forrásokhoz csakis a nómenklatúra közelében lévő vállalatok férhettek hozzá.

Ez még most is így van?

Hellyel-közzel. A legnagyobb tendereken, ahol európai és nemzetközi érdekek is jelen vannak, próbálják ezt elkerülni annak érdekében, hogy Brüsszel ne szóljon oda. Közép-, vagy alacsonyabb szinteken a helyi hatalom – legyen akár önkormányzati, megyei, vagy akár kormányzati – dönti el, hogy ki kapjon állami forrásokat.

Olyan is előfordult már, hogy az Európai Unió a Bulgáriának járó uniós pénzek egy jó részét felfüggesztette a korrupció miatt.

Igen, 2008-ban: a mai napig ez a legnagyobb uniós forrásbefagyasztás. Sokféle struktúrán keresztül próbálták kifolyatni az uniós forrásokat, egyes ügyekben ennek lettek jogi következményei, másutt nem, de 2009-től Boriszov új kormánya már egészen más színezetű volt. Ők próbálják kevésbé látványosan intézni ezeket az ügyeket.

Boriszov próbálja az EU érdekeit kiszolgálni, miközben belföldön pedig hatalmi klientúrát épít?

Ő az európai fősodor balkáni helytartója.

Két dologra figyel nagyon: hogy úgy álljon be az ügyek mögé, hogy emiatt ne szenvedjen kárt az ország uniós finanszírozása, és arra, hogy a nemzetközi sajtóban ne legyen reflektorfényben, ne támadhassák.

Milyen fontos nyugati gazdasági érdekek vannak az országban?

Bulgária energetikailag a legfontosabb, hiszen egy keresztúton helyezkedik el, minden fontosabb energetikai útvonal, infrastrukturális hálózat átfut rajta. A bolgár kormány folyamatosan lavírozik az orosz, európai és amerikai érdekek között. Ez mindaddig működik, amíg az uniós érdek nem jelentősen ellentétes az orosszal, mint például a Déli Áramlat esetében: itt már nem tudott egyensúlyozni, így végül beadta a derekát, és leállította a Déli Áramlat bolgár szakaszának építését.

Bulgária elég komoly geopolitikai csatatérállam, hiszen az uniós érdekek mellett ott van regionális hatalomként Törökország és Oroszország is a szomszédban. Mennyire jelennek meg ezek a bolgár politikában?

A belpolitika próbálja elkerülni, hogy a nemzetközi kérdések látványosan előtérbe kerüljenek. Persze van, ahol ezeket nem lehet a szőnyeg alá söpörni. Ilyen például a migráció: Bulgária ütközőzóna és EU-s külső határ is egyben, ebben a kérdésben pedig már erőteljesen érvényesültek az uniós érdekek. Bulgária belement a menedékkérőkre vonatkozó elosztási kvótákba, és ha kér újabb forrásokat határvédelemre az EU-tól, azokat rendre meg is kapja.

Ez a folyamatos megfelelés vezet oda, hogy akár az EU, akár az Európai Néppárt részéről nem hallani arról, hogy Boriszovot vagy a bolgár kormányt támadnák?

Amíg Boriszov teljesíti a vele szembeni alapvető követelményeket, Brüsszel bizonyos korrupciós, az emberi jogokat és a szólásszabadságot érintő ügyek felett szemet huny. Etéren valamiféle konszenzus alakult ki Szófia és Brüsszel között.

Mi az oka annak, hogy az EU ennyire toleráns Bulgáriával? Magyarországon, ha csak pár napig van egy több tízezres tüntetés, az Európai Bizottság részéről biztosan megszólal valaki, hogy aggódik. Bulgária már több hete forrong, de az EU-tól semmit nem hallunk. Miért?

Jelenleg egyszerűen nem érdeke a Bizottságnak, hogy bármit túlságosan szóvá tegyen. Főleg úgy, hogy Boriszov is többször kijelentette: az emberek demokratikus joga, hogy tüntessenek. Az elején voltak bár összecsapások a rendőrökkel, de Boriszov azonnal leváltotta a belügyminisztert emiatt: most már a rendőröknek kifejezetten ukázba is van adva, hogy véletlenül se sértsék meg a tüntetők demokratikus jogait. A tüntetőknek még azt is engedélyezik, hogy fontos közlekedési csomópontokat foglaljanak el Szófiában, még ha ezzel meg is bénítják a közlekedést. A Bizottság tehát nagyon nem is tudna mit szóvá tenni.

A mostani kormányellenes tüntetéssorozat a szikráját az jelentette, mikor a Da Bulgaria! párt politikusa, Hriszto Ivanov egy gumicsónakkal próbált elmenni Ahmed Dogan tengerparti villájához, ahonnan rejtélyes biztonsági emberek paterolták vissza őt a villától a tengerre. Dogan ellentmondásos figura Bulgáriában, sokak szerint a bolgár „mélyállamot” testesíti meg. Mi az ő szerepe?

Ő és pártja, a Mozgalom a Jogokért és Szabadságokért (DPSZ) egy rendkívül megosztó politikai szereplő. A párt már 1990 óta létezik, és az Alkotmánybíróság 1991-ben kishíján alkotmányellenesnek is titulálta, mivel a párt nyíltan a török és a roma kisebbség érdekeit képviseli, és a szavazóik szinte kizárólag törökökből és cigányokból állnak. A DPSZ az átlag bolgár szemében már emiatt is egy szálka.

Mindig megszerzik azt a 14-18 százalékos támogatottságot, ami miatt szinte lehetetlen őket kikerülni a kormánykoalíciókban. A bolgár pártrendszerben mindig nagyon erős a paritás a jobb- és baloldal között, mellettük pedig mindig léteztek szatellitpártok – a függetlenebb szereplők gyorsan, gyakran egy ciklus alatt kikoptak. Egy ilyen helyzetben a DPSZ befolyása mindig jelentős.

Sokan mondják, hogy Dogan irányítja a háttérből Boriszovot, és még ott van Dogan embere is, a médiamogul Deljan Peevszki.

Ahmed Dogan nagy politikai túlélő: hivatalosan 2013-ban távozott is a politikából, de még mindig ő mondja meg, ki legyen a DPSZ elnöke, mit szavazzon meg a párt. És Dogan érdekei a meghosszabbított kezén, Peevszkin keresztül még mindig jelentősek az energetikában és a mezőgazdaságban és a médiában.

Hogy lehet az, hogy a DPSZ ennyire fontos szerepet szerzett? A török kisebbséget a 80-as években még erőszakosan asszimilálni akarta az előző rezsim, mára mégis ilyen nagy lett a befolyásuk.

A bolgárok nem is az átlag török kisebbségihez viszonyulnak negatívan; hatszáz év alatt megtanultak már békésen együtt élni. De a bulgáriai török kisebbség, és a Törökországban szavazati joggal rendelkező több százezer bolgár állampolgár a választásokon homogén és szervezett módon leadja a szavazatát az egyetlen pártra, amely nyíltan a török kisebbség érdekeit képviseli. Ez a DPSZ.

Ők mindent megtettek azért, hogy ne nőjön ki egy másik, a török kisebbség érdekeit képviselő politikai erő mellettük. Pedig próbálkozások voltak bőven, de a DPSZ olyan mértékben beágyazódott a hatalomba, hogy pénzügyileg és politikailag is el tudták lehetetleníteni az ellenfeleiket. És nem úgy tűnik, hogy ez a befolyás csökkenni fog:

A párt támogatottsága még növekedhet is, mert bár Bulgária lakossága folyamatosan csökken, a roma lakosság aránya folyamatosan nő. Ők szinte kizárólag DPSZ-esek, mert nagyon könnyen meg lehet venni a szavazatukat.

Van erre konkrét bizonyíték?

Egyedi esetek vannak, de azokon a területeken, ahol élnek romák Bulgáriában, a DPSZ folyamatosan jelen van. Adnak két sült csevapot, vagy egy kiló krumplit, és ezzel agitálnak. Nem lehet bizonyítani, de nyílt titok, hogy ez folyik.

És kitart-e egyáltalán a jövő márciusi választásokig a Boriszov-kormány? Most a tüntetések folyamán le is mondott három miniszter – a belügyi, gazdasági és pénzügyi tárcák vezetője.

Sőt, igazából négy, mert a turisztikai miniszter is távozott. De hogy mi lesz a kormánnyal, nehéz megmondani. Szerdán Boriszov pártja, a GERB országos kongresszust tartott,

szeretné az utódját sajátkezűleg kiválasztani. Például egy lehetséges forgatókönyv lehet a miniszterelnök-helyettes Tomiszlav Doncsev, aki egy kifejezetten attraktív karakter, európai kultúrember. A valószínű forgatókönyv, hogy Boriszov szeptember végén-október elején mond le. Addig pedig felkészítheti a választási stábját, hogy a párt márciusban újra megnyerje a választásokat.

És mit jelentene a lemondás?

A legvalószínűbb, hogy a kormány kihúzza jövő tavaszig, de Boriszov lemondana a miniszterelnökségről. A háttérből viszont továbbra is ő kormányozna, mint például Szerbiában, ahol mielőtt Vučić államfő lett, lemondott a miniszterelnökségről, és egy könnyen irányítható politikust, Ana Brnabićot nevezte ki miniszterelnöknek. De a helyzet annyira kiszámíthatatlan, hogy akár egy hét múlva ennek az ellenkezője is történhet.

Elnök szeretne lenni Boriszov is, mint Vučić?

Ez teljesen kizárt. Az államfői pozíció nem rendelkezik akkora hatalommal, mint a miniszterelnöki, és Boriszov népszerűsége lefelé ível már. A pártja viszont továbbra is a legnépszerűbb:

Mennyire érhetnek célt a kormányellenes tüntetések? Sokszor tízezrek is az utcára mentek.

Az utóbbi napokban kezdett alábbhagyni a lendület: nem volt már akkora médiafigyelem, a kormány intézései el tudták volna lopni a show-t. És akkor váratlanul jött Boriszov bejelentése pártja, a GERB kongresszusán: ezt a legtöbb szakértő nem tudja hova tenni Boriszov részéről. Ha kivárt volna még egy hónapot, jó eséllyel ugyanis kifáradnak a tüntetések. A lemondás belengetésével viszont már teljesen kiszámíthatatlan, hogy milyen irányt vesznek.

Vissza tudna még Boriszov táncolni, vagy inkább taktikázásról van itt szó?

Inkább az utóbbi. Boriszov célja, hogy nagy ellenfele, Rumen Radev államfő ne tudjon ügyvivő kormányt kinevezni. Másrészt pedig az, hogy a GERB kihúzza hatalmon márciusig, ismét ők nyerjenek, majd kormányt alakítsanak. A tüntetések viszont Boriszov hátralépésétől önmagában nem fognak kifulladni, hiszen

Igen, hiszen a tüntetők Gesev lemondását is követelik, mondván, hogy a főügyész politikai befolyás alatt áll. Ennyire megbízhatatlan általában az igazságszolgáltatás Bulgáriában, vagy volt valamilyen konkrét eset, amit az ügyészség eltussolt?

Ivan Gesev pozícióba kerülése előtt a legfőbb ügyész szerepe egy csendes pozíció volt. Lehetett persze sejteni, hogy van politikai befolyás a háttérben, de próbálták ezt nem nagy dobra verni. Bár a GERB váltig állítja, hogy nem ők álltak a kinevezése mögött, hanem a legfelsőbb bírói tanács tette oda, róluk mindenki tudja, hogy a GERB érdekeit szolgálják.

Gesev nagyon látványosan, óriási médiajelenlét mellett végzi a munkáját: Boriszov összes olyan ellenfelének nekitámadt, aki veszélyeztethette volna a hatalmát, de legfőképpen Rumen Radev államfőnek ment neki. Írásbeli kérdést intézett például az alkotmánybírósághoz, hogy indíthat-e nyomozást a hivatali ideje alatt az államfő ellen nyomozást.

Az államfő szent tehén Bulgáriában: mindig nagyon népszerű, és mindig meghallgatják a szavát. Radev a legnépszerűbb politikus Bulgáriában: azzal, hogy nyíltan nekitámadtak és nyomozni kezdtek két tanácsadója ellen, azt szerették volna elérni, hogy Radev ne nőjön ki potenciális veszélyforrássá.

Boriszov elszámította magát, hogy túlságosan agresszív főügyészt nevezett ki?

Igen, az átlagbolgárnak túlságosan irritáló és agresszív személyiség ő.

És Boriszovnak nem lenne egyszerűbb „vezéráldozatot” hozni, és leváltani Gesevet azért, hogy ő maradhasson?

A bolgár jog ilyen egyszerűen nem teszi lehetővé a leváltását. Elmozdítani úgy lehetne, ha a legfelsőbb bírói tanács, vagy az igazságügyi miniszter fegyelmi eljárást indítana ellene: ez túlságosan is látványos lenne.

Említette, hogy Bulgáriában nagyon erős a kétpártrendszer és a jobb-bal-paritás. Ez mintha megbomlóban lenne: ott van például Szlavi Trifonov népszerű bolgár tévés új mozgalma, az Ima Takav Narod (Van egy ilyen nép), amelyet a Market Links legfrissebb közvélemény-kutatása rögtön 23 százalékra, a második helyre mér.

Rögtön a szintén 23 százalékos, Boriszov-féle GERB mögé és a 21 százalékos szocialisták elé.

Mihez lehetne hasonlítani ezt a mozgalmat? És kicsoda Szlavi Trifonov?

Trifonov az elmúlt harminc év ismert tévés személyisége: van egy híres esti kibeszélőműsora, ahol humorral vegyítve van szó egyre inkább a politikáról is. Jelenleg Trifonov rendszerkritikus,

Trifonov keményen bírálja a GERB-et, de annyira már nem keményen, hogy kizárná bármelyik nagy párttal az együttműködést. Ez azért van, mert Trifonov bázist alakít, és a nagy előnye, hogy mindegyik pártból képes elszívni elégedetlen szavazókat. Persze kérdés, mennyi a lendület a pártban, és mennyire van mögötte pártstruktúra: enélkül Bulgáriában nem lehet sikeres egy párt. Nem elég Szófiát megnyerni. A hagyományos jobboldalnak – amely a fő demokráciapárti mozgalom volt a 90-es években a kommunistákkal szemben – például szinte csak Szófiában van bázisa, vidéken viszont láthatatlanok.

És mi a helyzet a baloldallal? A Bolgár Szocialista Párt ugyanúgy kommunista utódpárt, mint sok más hasonló társa a régióban?

Sőt, ők büszkén viselik is azt, hogy ők a jogutódjai a Bolgár Szocialista Munkáspártnak! Büszkék is arra, hogy ők a legrégebbi bolgár politikai párt.

A bolgár társadalomban van a régi rezsimnek támogatottsága?

Nem is erről van szó. A Bolgár Szocialista Párt a 90-es években jelentősen kapitalizálódott, és szakítottak ’89 előtti múlttal. De azt vallják, hogy az is része a bolgár történelemnek, és nem is lehet róla lemondani. Azóta viszont az euroatlanti integráció felé kacsintgatnak.

Ki testesíti meg Bulgáriában az EU-pártiságot, és hol vannak a moszkoviták?

Mindegyik pártnak vannak frakciói, de a leginkább Európa-pártiak és a legjobban oroszellenesek a hagyományos jobboldali SZDSZ-ből kiemelkedett pártok. Ezzel szemben a szocialisták, a szélsőjobb és a török DPSZ inkább Moszkva-párti, Boriszov pártja, a GERB pedig folyamatosan lavírozik. Ők inkább Brüsszelre hallgatnak, mert kellenek nekik az uniós források. És tény, hogy Bulgária infrastrukturálisan rengeteget fejlődött az EU-s pénzek miatt: autópályák, metróvonalak épültek rekordidő alatt.

És ne feledjük: a még mindig rendkívül alacsony bérek is rengeteget nőttek az uniós források és a beruházások nyomán.

Volt egy nagyon érdekes kompromat-botrány Boriszovval kapcsolatban, amikor a bolgár médiának olyan fotókat szivárogtattak ki a miniszterelnökről, ahogyan az a rezidenciáján egy stukkerrel az ágya mellett, és 500 eurósokkal az éjjeliszekrényében szunyókál. Ki állhatott emögött?

Lényegében bárki, aki hozzáférhetett Boriszov privátszférájához. Boriszov és a GERB hivatalos álláspontja szerint Cvetan Cvetanov volt, aki korábban a GERB alelnöke és belügyminiszter is volt már, és sok zűrös ügyben, lehallgatási botrányban is felmerült az ő neve. De őt eltávolították tavaly a pártból, így Boriszov egyik politikai ellenfelévé vált. Most Cvetanov mozgalmat szervez, de a korábbi ügyei miatt őt sem szeretik sokan Bulgáriában, szóval számára az lehet az út, ha egy, a személyén kívül álló jobboldali pártot épít fel.

A másik érdekes személyisége a bolgár politikának a Dubajba menekült milliárdos üzletember-oligarcha Vaszil Bozskov, akit Boriszov a tüntetések megszervezésével vádolt meg – és aki szintén egy mozgalmon dolgozik.

Bozskov egy olyan milliárdos, aki nagyon sötét körökből nőtte ki magát, a 90-es évektől kezdve prominens figurája a bolgár alvilágnak. Sokan őt is a szervezett bűnözés részének tartották, voltak érdekeltségei a szerencsejáték-bizniszben, bankokban, őrző-védő vállalatokban is. Szinte nem is volt olyan szektor, ahol a neve fel nem merült volna.

Azért, mert ennyire nagy koponya, vagy ez valamilyen halálmotívum?

Nagyon sok bűncselekményt közvetlenül és közvetetten is a nevéhez fűznek. Bizonyíték a mai napig nincs, de maga Bozskov is mondta, hogy sokszor fizetett kenőpénzt személyesen Boriszovnak, hogy személyes védőernyőt kapjon a politikai vezetőktől. Bozskov ezt már Dubajból nyíltan felvállalja, miután a birodalmát a hatalom szép lassan felszalámizta.

INTERJÚFOTÓK: Bakó Bea / Azonnali

NYITÓKÉP: Tüntetők a bolgár parlament épülete előtt júliusban. Fotó: Bolgár Szocialista Párt / Facebook