Normális, többségi kormánya az országnak már 593 napja nincsen, ez még a belgáknál is precedens nélküli. És nem úgy látszik, hogy ez a közeljövőben változna.
2018. decembere óta, vagyis 593 napja nincsen már normális, többségi kormánya Belgiumnak, ezóta ügyvivő kormányok intézik az ország dolgait. A Brussels Times pedig ennek nyomán arról ír, hogy
mikor a 2010. júniusi választások után 541 napjába telt Elio Di Rupo miniszterelnöknek, mire összeütött egy kormánytöbbséget. De az 541 nap rögtön 589-re ugrik, ha ezt nem a választástól számítjuk, hanem onnantól, mikor Yves Leterme előző, megválasztott kormánya összeomlott.
A migráció miatt borult a kártyavár
Leterme kormányához hasonlóan Michelé is a választások előtt fél évvel ment a levesbe. A flamand kereszténydemokratákból, nacionalistákból és liberálisokból, valamint a vallon liberálisokból álló kormány azért robbant, mert a flamand nacionalista koalíciós partner Új Flamand Szövetség (N-VA) követelése ellenére Michel elment Marrákesbe, hogy aláírja az ENSZ vitatott migrációs paktumát.
Ennek hatására az N-VA robbantotta a koalíciót, de Michel úgy számolt, hogy nincs ezzel semmi baj, hiszen a balos pártok háttértámogatásával a 2019 májusában tartott szövetségi választásokig már egy kisebbségi, ügyvivő kormánnyal is kihúzza, a választási eredmények után pedig úgyis borul a kártyavár. Csakhogy tavaly őszre kiderült: Michelnek lényegében már mindegy, mert ő lett az Európai Tanács elnöke, otthagyva ezzel a belga politikai perpatvart.
Eközben otthon a kormányalakítás sehogy sem haladt, főleg azért, mert a többségében nacionalistákra szavazó hollandajkú Flandria és a balra szavazó frankofón Vallónia között csak mélyült a politikai szakadék. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy a nacionalista N-VA kárára
akivel viszont minden más párt kizárja az együttműködést – körülbelül olyan karanténhelyzet ez, mint az AfD-é Németországban, vagy a néppártosodás előtti Jobbiké itthon.
Nem látni, miből lesz kormány
Mikor pedig Michel az EU-ba katapultált, átadta a kormányrudat korábbi reformista-liberális pénzügyminiszterének, Sophie Wilmèsnek.
így folyamatosan külső támogatásra szorul. Ilyen helyzetben kellett Wilmèsnek szembenéznie a Belgiumban különösen komoly mértékben elszabaduló koronavírussal.
És míg a járvány első hulláma alatt nem a kormányalakítás volt a szempont, a tárgyalások ismét újraindultak, most például Fülöp király Wilmès pártját, a Reformista Mozgalmat és a flamand kereszténydemokrata CD&V-t bízta meg azzal, hogy készítsenek egy újabb jelentést a kormányalakítási tárgyalások állásáról.
A jelenlegi terv az amerikai állam zászlószínei után Arizona-koalíciónak nevezett felállás lenne a frankofón és vallon liberális, illetve kereszténydemokrata testvérpártok részvételével, valamint a flamand szocialistákkal és a nacionalista N-VA-val.
A nagy terv azonban az N-VA-n bukik el, amely görcsösen ellenzi a frankofón liberálisok (Wilmès és Michel pártja) részvételét. Eközben az N-VA és a Vallóniában erős frankofón szocialisták a flamand, illetve vallon zöldeket vennék maguk mellé, ennek a megoldásnak viszont még mindig nem lenne kormányzóképes többsége.
Így az 593 napból valószínűleg lesz 594, 595, és ennél még jóval több is. Egy biztos: legközelebb 2024-ben lesz szövetségi választás Belgiumban, ha pedig az ország eddig megvolt választott kormány nélkül, akkor majd meglesz ezután is.
BORÍTÓKÉP: Illés Gergő / Azonnali
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.