+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szerző: Techet Péter
2020. július 24. péntek, 07:09
A balliberális Libération egykori főszerkesztője „egy modern baloldal” megszervezésébe fogott Franciaországban. A szocialisták romjaiból építkezne, a zöldeket és a balpopulistákat nem venné be.

Nem csak a francia jobbközép hever padlón, de

 

a 2017-es államfőválasztáson a másik nagy politikai tábor, a Szocialista Párt (PS) vezette balközép is gyakorlatilag halálos ütést kapott.

 

A párt által jelölt addigi államfő, François Hollande annyira népszerűtlen volt – bár tegyük hozzá: Emmanuel Macron népszerűtlenségi mélységeit ő sem érte el –, hogy el se mert indulni a választásokon; a PS hivatalos jelöltje, Benoît Hamon hat százalékot szerzett, ami a teljes összeomlás jele volt. Meg persze azé, hogy a balközép kétirányba spriccelt szét: a liberálisabbak mentek azon Macronhoz, aki eleve François Hollande hívására lett gazdasági miniszter; a radikálisabbak pedig Jean-Luc Mélenchon Fellázadt Franciaország (LFI) mozgalmába.

 

A párizsi sztárfilozófus szocialista lesz

 

A PS-nek a tavalyi európai parlamenti választásokon se sikerült felállnia, főleg, hogy ekkora már korábbi államfőjelöltje Hamon is Generáció(k) néven saját mozgalmat szervezett. Míg Hamon listája egyetlen mandátumot se szerzett, a PS, amelyet a párizsi atlantista sztárfilozófus, Raphaël Glucksmann vezetett, legalább bejutott. Miközben egyértelmű, hogy Hamon zöldbaloldalisága, amit kínálna, erőtlen,

 

Glucksmann már-már karikatúraszerűen testesíti meg a bobo-baloldalt,

 

azaz a jómódú, de kulturálisan balra húzó párizsi elitet.

 

GLUCKSMANN EGYETLEN SIKERE, HOGY LEGALÁBB MAGÁT BEVITTE AZ EURÓPAI PARLAMENTBE. FOTÓ: AG / FB

 

Apja, André Glucksmann, egykori maoista, mára neokonzervatívvá lett filozófus. Raphaël eleve a párizsi elit gyerekei által látogatott IV. Henrik gimnáziumot látogatta; már 2007-ben Nicolas Sarkozy, akkori jobboldali államfőjelölt mellett állt, akit egykori maoista apjával közösen támogattak. Raphaël azután egyfajta szociálliberális irányba indult el.

 

Nem csak sztárfilozófus, de barátnője az egyik legismertebb francia televíziós újságíró, a gazdag libanoni örmény családból származó Léa Salamé. A lényeg:

 

ha van valaki, aki képtelen lehet a balközepet a párizsi belvárosi szalonok világán kívül is hitelessé tenni, az maga Raphaël Glucksmann.

 

Amint a tavalyi EP- és a júliusi helyhatósági választások is megmutatták: a balközépen egyre inkább jönnek fel a Zöldek, miközben Mélenchon balpopulizmusa mégsem jött be. Ha Macron a Zöldek megerősödésére tényleg jobbra tolódással válaszol – új kormányának sarkozysta névsora erre enged következtetni –, akkor nyílhat tere egy balközép alternatívának. Legalábbis jobban, mint azon jobbközépnek, amely Macron mellett, aki a jobbközép Republikánusok több politikusát is sikeresen levadászta (kezdve Jean Castex új kormányfővel), színtelennek tűnik.

 

A régi gárda még egyszer megpróbálná

 

Laurent Joffrin, a Libération napilap főszerkesztője erre tesz most kísérletet. A Jean-Paul Sartre által 1973-ban alapított napilap a francia hatvannyolcas értelmiség kötelező olvasmánya – tartalma és helyzete a német taz-hoz hasonlítható. Az újság mostanra azonban jelentősen vesztett jelentőségéből.

 

Joffrin azonban a Libération élén – nem csak a szerkesztőséget vezette, de a lap kiadója is ő volt – a mai napig a francia baloldal egyik fontos „pápája”. Július 16-án azonban sokak meglepetésére lemondott pozícióiról, hogy egy „modern baloldal” felépítésének szentelhesse magát. Szerinte a szociáldemokráciát meg kell menteni – amivel

 

nem csak a balpopulistákkal, de a zöldekkel szemben is pozícionálná mozgalmát, a Szocialista Pártot viszont szeretettel várja.

 

Joffrin – igazi párizsi értelmiségiként – a mozgalmát egy kiáltvánnyal kezdte, amit mostanra már 150 – többségében szintén párizsi – értelmiségi írt alá. Az aláírók között van Michel Wieviorka szociológus, Agnès Jaoui színésznő, valamint Benjamin Biolay énekes. A mozgalmat augusztus végén egy párizsi színházban fogják elindítani.

 

LAURENT JOFFRIN A LIBÉRATION VEZETÉSÉT HAGYTA OTT ÚJ MOZGALMA KEDVÉÉRT, EGYKORI LAPJA VISZONT MOST MÁR AZT SEM ENGEDI NEKI, HOGY HETI JEGYZETEIT FOLYTATHASSA. FOTÓ: LJ / FB

 

Joffrin azzal indokolta, miért szervez 68 évesen az egyébként is megosztott francia balközépen egy újabb mozgalmat, hogy egy radikális baloldali vagy zöldbaloldali jelölt nem fogja tudni legyőzni Macront vagy Le Pent, azaz szükség van „reformista szárnyra is”, ami alatt Joffrin alapvetően a szociáldemokráciát érti. Szerinte az a fontos, hogy ne alakuljon ki az a kép: a balközépnek, ha nem akarja Le Pent, nincs más választása, mint beállni Macron mögé.

 

A francia sajtó François Hollande, korábbi államfőt sejti a mozgalom mögött, a politikussal ugyanis Joffrin régóta jóban van. Ez annak is lehet a jele, hogy Hollande maga is érzi: hiába az ő politikai felfedezettje Macron, a jelenlegi államfő inkább Nicolas Sarkozy felé közeledik. Joffrin azonban

 

cáfolta, hogy a mozgalmában Hollande visszatérését készítenék elő,

 

de elismerte: a volt szocialista államfő „érdekesnek tartja” a kezdeményezést.

 

Joffrin fellépése nem mindenkinek tetszik: a radikális baloldali, szuverenista Marianne hetilap újságírója, Guy Konopnicki azon gúnyolódik, hogy szívesen ő is részt vesz önkéntesként a szervezésben, mert

 

végre újra 1966-ban vagy 1973-ban érezheti magát

 

– szerinte ugyanis nem zajlik más, mint „a régi gárda visszatérése”, amelyet persze (egykori maoistaként és François Mitterand kampányainak támogatójaként) maga is jól ismer. De nem biztos benne, hogy az ő generációjának kéne megmentenie a baloldalt. A neokonzervatív Atlantico szerint pedig „a kaviárbaloldal és az iszlámképes baloldal” jön össze Joffrin mozgalmában.

 

Joffrin amúgy meg akarta volna őrizni újságírói énjét is: noha a mozgalom szervezése miatt a Libération éléről lemondott, szívesen vitte volna tovább heti egyszeri vezércikkét – a szerkesztőség azonban nemet mondott erre.

 

NYITÓKÉP: Libération-címlapok / Laurent Joffrin, FB

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A járvány miatt nem közlekedő reptéri járatra árult 900 forintos jegyek a BKK-t 14 millió forinttal gazdagították. Mi történt?

Korábban napokkal előre beharangozták, hogy Európa utolsó diktátora leteszi hivatali esküjét. Ez most elmaradt.

Két mondatban összefoglalva ez az Európai Bizottság új terve.

Az elmúlt hét nap átlaga bőven meghaladja azt az értéket, amely felett a WHO szerint a járvány nincs kordában tartva.

És ráadásul még gmailes is vagy? Van megoldás, olvasd el itt Bakó Bea szerdai hírlevelét!

Ha az ellenzék komolyan gondolja a győzelmi esélyeit, el kell döntenie, hogy hogyan indul, ezért vitasorozatot indítunk ellenzéki politikusokkal
és értelmiségiekkel.

A Csehszlovákiából a második világháború után a kollektív bűnösség elve alapján üldözött német és magyar kisebbség sorsa a szlovákok és a csehek körében nagyrészt máig kibeszéletlen.

A hét kérdése

Orbán Viktor bejelentette, a Magyar Közlöny megírta: hétfőtől minden szórakozóhely és kocsma legkésőbb este 11 óráig lehet nyitva. Mit hoz majd magával a 23 órás zárás?

Azért ide elnéznénk

A „kocsmai evangelizáció” jegyében fog erről beszélgetni Fabiny Tamás püspök, Kajdi Csaba influenszer és Török Csaba pap. Szeptember 29., Művész Kávéház és Cukrászda.

Ezt is szerettétek

A Helyzetben az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása.

Lesz-e még bármi ugyanolyan, mint a járvány előtt? Jól költi-e el az állam a gazdasági akcióterv támogatásait?

Balogh Ákos Gergely Index-főszerkhelyettes a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársával, Urbán Ágnessel vitázott a Helyzetben.

A sötét anyag kutatásáért kapta meg a rangos Viktor Ambartsumian-díjat Alex Szalay, a Johns Hopkins Egyetem magyar asztrofizkusa. Interjú!

Miben tud egyetérteni a szélsőjobboldal és a Háttér Társaság? Dúró Dóra és Dombos Tamás a Helyzetben!

Mi köze a belarusz diktátornak az oroszokhoz? Miért belarusz, miért nem Fehéroroszország?

Mit szól ahhoz Pacher Tibor, a tudóscsapat vezetője, hogy Magyarország is beszállt az űrversenybe? Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás