+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2020. július 21. kedd, 18:14
Miközben a sarkozysta jobbközép számos politikusa már Emmanuel Macron mögött van, a jelenlegi elnök retorikai progresszivizmusa és Marine Le Pen nacionalizmusa közé beszorult jobbközépen kiújult már most a vita arról, hogy ki legyen az elnökjelöltjük. Nem kizárt, hogy többen is elindulnak, amivel végleg lenullázzák a francia jobbközép esélyeit.

A francia gaulleista jobboldal egy jelentős része beállt Emmanuel Macron elnök mögé, aki – mióta a zöldtémát nem tudja elorozni a baloldaltól – a júliusi új kormányával is azt üzeni: a jobboldal felé nyit. Jean Castex, az új miniszterelnök maga is Nicolas Sarkozy volt jobboldali államfő embere, kormányába több sarkozysta is bekerült. Eközben a korábbi államfő pártja, a Republikánusok nem találják magukat.

 

Identitásválságukat mutatja, hogy Macron új miniszterelnöke maga is a republikánus párt tagja volt – egészen a kinevezéséig.

 

De a párizsi Nemzetgyűlésben is önálló frakciót alkot az államfővel együttműködni hajlandó, a Republikánusokból 2017-ben kiszakadt jobbközép Cselekvés – a konstruktívak néven. Azonban a Republikánusok, akik a tavalyi európai parlamenti választásokon 8 százalékot érve el történelmi mélypontra zuhantak, továbbra is megosztottak.

 

A pártot a 2019-es EP-választások idején elnöklő Laurent Wauquiez „a kemény jobboldalt” képviseli. Noha abban bízott, hogy Sarkozy – aki még 2012-ben hirdette meg „a komplexusok nélküli jobboldalt” – odaáll mögé, végül egyedül maradt – sőt, a katasztrofális EP-választási eredményért is neki kellett elvinnie a balhét, azaz lemondania. Az ő vonala arról szólna, hogy gyakorlatilag Le Pen szavazóit megszólítva határozott rendpárti és iszlámkritikus arcéllel legyenek Macronnak és a baloldalnak a kihívói. Csak hát erre éppen ott van már az utánozni kívánt Le Pen, az ő Nemzeti Tömörüléséhez Wauquiez legfeljebb kicsit több tradicionalizmust, katolicizmust tudna még hozzáadni.

 

Éppen ezért a Republikánusokon belül három másik név forog, akik „elnökjelölt-esélyesek” (présidentiables) lehetnek. A párt elnöke, Christian Jacob a vidék jelöltjeként próbálkozó, hivatalosan vélhetően majd csak az elnökjelöltségre ősszel bejelentkező François Baroint támogatja.

 

A kelet-franciaországi kisváros, Troyes polgármestere hitelesen hozná az anti-Párizs-retorikát

 

– bár a fővárossal való ellenérzésre Le Pen is épít. Nem beszélve arról, hogy a szintén vidékies (ráadásul gyakorló katolikus) François Bayrou és centrista mozgalma, a MoDem eleve Macron mögött áll – főleg, hogy vélhetően Bayrou kapja meg a stratégiai tervezésért felelős legfontosabb állami hivatal, a France Stratégie vezetését.

 

BAIRON. NOHA A PÁRTELNÖK ŐT TÁMOGATJA, EZ NEM JELENT MÉG SEMMIT.

 

A másik, amit a Republikánusok kínálhatnak, az ún. „népi jobboldal”, amely a tradicionalista értékek mentén való kiállást szociális témákkal ötvözné. ennek arca Xavier Bertrand, aki 2016 óta

 

azon északfrancia régió elnöke, amely hagyományosan munkásvidéknek számít – itt Marine Le Pent győzte le a régióelnökségért folytatott harcban.

 

Az tény és való, hogy ha maradt szabad helye bármiféle jobboldalnak Macron elnök mellett, az egyfajta népi, szociális jobboldaliság, a tradicionalizmus és a szociális érzékenység ötvözése lehet – elvégre a modernista és neoliberáis Macronnak egyik se erőssége.

 

Ha azonban Macront éppen a saját terepén – azaz a modern centrumban – akarja megverni a hagyományos jobboldal, arra is lenne jelentkező: a párizsi régió elnöke, Valérie Pécresse a Republikánusokon kívül egy saját mozgalmat is szervez Libres! (Szabadok!) néven, ami gyakorlatilag a Macronból valamilyen okból kiábrándult liberális jobboldalnak szeretne gyűjtőmozgalma lenni.

 

A Journal du Dimanche (JDD) hetilapnak névtelenül nyilatkozó republikánusok szerint azonban Pécresse semmiben nem más, mint Macron, azaz mögé felesleges lenne felsorakozni. A párt, amely kispártisága ellenére is még nagyon megosztott, szeretné a nyílt vitákat is elkerülni, azaz abban bízik, hogy előválasztás nélkül tudnak a belső frakciók megállapodni egy közös jelöltben már 2021-ben.

 

Valérie Pécresse, akinek jövő márciusban meg kell majd őriznie régióelnöki posztját a választásokon (ha komolyan gondolkodik utána az elnökjelöltségben is) azonban a JDD információi szerint már megfenyegette a pártot:

 

ha nincs előválasztás, „akkor a jobbközép megosztva indul” – értsd: akkor ő a hivatalos republikánus jelölt ellenében jelölteti magát.

 

Arra, hogy a jobbközép megosztva indul egy államfőválasztáson, persze volt már példa: 1995-ben a gaulleista táborban a népi jobboldalinak számító Jacques Chirac és az elitista-neoliberális Édouard Balladur egymásra indult (amiből meglepetésre Chirac jött ki győztesen). 1995-ben még megengedhette azonban magának a kettős jelölés luxusát a gaulleista tábor, mostanra viszont – elvégre a republikánusoknak már 2017-ben se sikerült a második fordulóba jutniuk – eleve kérdéses, hogy akár egyesült erővel tudnak-e még labdába rúgni, vagy

 

végleg lesodródnak Macron új jobboldala, a zöldesedő és egységesülő balközép és a szélsőjobb között a futottak még közé.

 

Főleg, hogy éppen a helyi szinten, amire a Republikánusok támaszkodnának, csúszik ki alóluk a talaj, már tavaly több kisváros jobbközép polgármestere is Macron melletti hűségesküt tett.

 

CÍMLAPFOTÓ: Emmanuel Macron Facebook-oldala

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Mivel nem látnak garanciát arra, hogy ne kerülhetnének megint politikai nyomás alá, maradnak mindenképpen Bécsben.

„Nem várhatja el tőlem, hogy egy nappal később már egy teljesen kidolgozott tervvel állok elő” – védekezett a brit miniszterelnök szóvivője.

A széndioxid-kibocsátás éves növekedése 2021-ben a második legmagasabb lehet a 2008-as világválságot követő felépülés óta – mondja a Nemzetközi Energiaügynökség.

Mélyülnek tőle a társadalmi egyenlőtlenségek, indokolja mindezt a világszervezet.

Az Ibizába belebukott politikus azt kéri volt pártjától, hogy vegyék vissza. A párt közben azon vitázik, mennyire álljon bele a lockdownellenességbe.

A szállításügyi miniszter közben cukornádültetvényen pöffeszkedő ültetvényesnek nevezte a miniszterelnököt.

A hét kérdése

A brit ellenzék vezetőjét személyesen egy bathi kocsma tulaja dobta ki, amiért pártolta a hosszan eltartó járványügyi lezárásokat. Magyarországon ki ne ihasson, ha lesz nyitás?

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Renczes Ágoston, az Azonnali újságírója elmondja, miért lehet jobb vezető Matovič betonkatolikus menedzser utódja, és hogyan érintheti ez a felvidéki magyarságot.

A popzenészek és sztársportolók legújabb bevételi forrásáról Bornemissza Márkkal, az egyik legsikeresebb cipőbolthálózat, a Footshop magyar brand managerével beszélgettünk.

Az Európai Bizottság nemrég nyilvánosságra hozta az EU-s védettségi igazolásról szóló tervet. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal elemeztük, hogyan válhat valóra. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás