Miközben a sarkozysta jobbközép számos politikusa már Emmanuel Macron mögött van, a jelenlegi elnök retorikai progresszivizmusa és Marine Le Pen nacionalizmusa közé beszorult jobbközépen kiújult már most a vita arról, hogy ki legyen az elnökjelöltjük. Nem kizárt, hogy többen is elindulnak, amivel végleg lenullázzák a francia jobbközép esélyeit.
A francia gaulleista jobboldal egy jelentős része beállt Emmanuel Macron elnök mögé, aki – mióta a zöldtémát nem tudja elorozni a baloldaltól – a júliusi új kormányával is azt üzeni: a jobboldal felé nyit. Jean Castex, az új miniszterelnök maga is Nicolas Sarkozy volt jobboldali államfő embere, kormányába több sarkozysta is bekerült. Eközben a korábbi államfő pártja, a Republikánusok nem találják magukat.
De a párizsi Nemzetgyűlésben is önálló frakciót alkot az államfővel együttműködni hajlandó, a Republikánusokból 2017-ben kiszakadt jobbközép Cselekvés – a konstruktívak néven. Azonban a Republikánusok, akik a tavalyi európai parlamenti választásokon 8 százalékot érve el történelmi mélypontra zuhantak, továbbra is megosztottak.
A pártot a 2019-es EP-választások idején elnöklő Laurent Wauquiez „a kemény jobboldalt” képviseli. Noha abban bízott, hogy Sarkozy – aki még 2012-ben hirdette meg „a komplexusok nélküli jobboldalt” – odaáll mögé, végül egyedül maradt – sőt, a katasztrofális EP-választási eredményért is neki kellett elvinnie a balhét, azaz lemondania. Az ő vonala arról szólna, hogy gyakorlatilag Le Pen szavazóit megszólítva határozott rendpárti és iszlámkritikus arcéllel legyenek Macronnak és a baloldalnak a kihívói. Csak hát erre éppen ott van már az utánozni kívánt Le Pen, az ő Nemzeti Tömörüléséhez Wauquiez legfeljebb kicsit több tradicionalizmust, katolicizmust tudna még hozzáadni.
Éppen ezért a Republikánusokon belül három másik név forog, akik „elnökjelölt-esélyesek” (présidentiables) lehetnek. A párt elnöke, Christian Jacob a vidék jelöltjeként próbálkozó, hivatalosan vélhetően majd csak az elnökjelöltségre ősszel bejelentkező François Baroint támogatja.
– bár a fővárossal való ellenérzésre Le Pen is épít. Nem beszélve arról, hogy a szintén vidékies (ráadásul gyakorló katolikus) François Bayrou és centrista mozgalma, a MoDem eleve Macron mögött áll – főleg, hogy vélhetően Bayrou kapja meg a stratégiai tervezésért felelős legfontosabb állami hivatal, a France Stratégie vezetését.
A másik, amit a Republikánusok kínálhatnak, az ún. „népi jobboldal”, amely a tradicionalista értékek mentén való kiállást szociális témákkal ötvözné. ennek arca Xavier Bertrand, aki 2016 óta
Az tény és való, hogy ha maradt szabad helye bármiféle jobboldalnak Macron elnök mellett, az egyfajta népi, szociális jobboldaliság, a tradicionalizmus és a szociális érzékenység ötvözése lehet – elvégre a modernista és neoliberáis Macronnak egyik se erőssége.
Ha azonban Macront éppen a saját terepén – azaz a modern centrumban – akarja megverni a hagyományos jobboldal, arra is lenne jelentkező: a párizsi régió elnöke, Valérie Pécresse a Republikánusokon kívül egy saját mozgalmat is szervez Libres! (Szabadok!) néven, ami gyakorlatilag a Macronból valamilyen okból kiábrándult liberális jobboldalnak szeretne gyűjtőmozgalma lenni.
A Journal du Dimanche (JDD) hetilapnak névtelenül nyilatkozó republikánusok szerint azonban Pécresse semmiben nem más, mint Macron, azaz mögé felesleges lenne felsorakozni. A párt, amely kispártisága ellenére is még nagyon megosztott, szeretné a nyílt vitákat is elkerülni, azaz abban bízik, hogy előválasztás nélkül tudnak a belső frakciók megállapodni egy közös jelöltben már 2021-ben.
Valérie Pécresse, akinek jövő márciusban meg kell majd őriznie régióelnöki posztját a választásokon (ha komolyan gondolkodik utána az elnökjelöltségben is) azonban a JDD információi szerint már megfenyegette a pártot:
Arra, hogy a jobbközép megosztva indul egy államfőválasztáson, persze volt már példa: 1995-ben a gaulleista táborban a népi jobboldalinak számító Jacques Chirac és az elitista-neoliberális Édouard Balladur egymásra indult (amiből meglepetésre Chirac jött ki győztesen). 1995-ben még megengedhette azonban magának a kettős jelölés luxusát a gaulleista tábor, mostanra viszont – elvégre a republikánusoknak már 2017-ben se sikerült a második fordulóba jutniuk – eleve kérdéses, hogy akár egyesült erővel tudnak-e még labdába rúgni, vagy
Főleg, hogy éppen a helyi szinten, amire a Republikánusok támaszkodnának, csúszik ki alóluk a talaj, már tavaly több kisváros jobbközép polgármestere is Macron melletti hűségesküt tett.
CÍMLAPFOTÓ: Emmanuel Macron Facebook-oldala
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.