A hetes cikkelyes eljárások leállítását és az EU-s pénzek jogállamisági feltételekhez kötésének elodázását kéri cserébe a közös EU-s hitelfelvétel támogatásáért a miniszterelnök. A követelés egy része már teljesült is, hiszen a hetes cikkes eljárás két éve áll, gyakorlatilag a hamvába holt. De miért olyan fontos Orbánnak, hogy ezt ki is mondassa az EU-val, és sikerülhet-e neki?
Hétfőn tárgyalja, kedden pedig várhatóan el is fogadja az Országgyűlés azt a fideszes határozati javaslatot, amely gyakorlatilag megmondaná Orbánnak, hogy milyen feltételekkel támogathatja az EU többéves pénzügyi keretét és az ahhoz kapcsolódó 750 milliárd eurós hitelcsomagot, amelyről az Európai Tanács július 17-18-i ülésén tárgyalnak az európai uniós állam- és kormányfők.
Milyen pénzekről van most szó az EU-ban?
Ahogy arról részletesen írtunk, a 2021-től 2027-ig tartó 1100 milliárd eurós uniós költségvetési keret mellé az Európai Bizottság a koronavírusra tekintettel egy 750 milliárd eurós csomagot is hozzácsapna, ami a történelemben először egy közös EU-s hitel felvételét jelentene, vagyis a tagállamok közösen vállalnának tartozást.
Ez sok mindenkinek nem tetszik: van, akinek azért, mert nem akarnak más államok helyett is felelősséget vállalni, és van, akinek azért, mert túl kevés pénzt kapna. Utóbbi körbe tartoztak eleinte a magyar kormánypártiak, de aztán két héttel később Orbán Viktor beadta a derekát a közös hitelfelvételhez, azzal a kikötéssel, hogy őt azért bizony ne nézzék baleknak.
Hogy annak nézik-e, nem tudom, az mindenesetre tény, hogy a többéves pénzügyi kerettel és a közös hitelcsomaggal együtt fogják tárgyalni azt az EU-s jogalkotási javaslatot is, miszerint jogállamisági feltételek teljesítéséhez lehessen kötni az EU-s pénzek kifizetését. A javaslatnak – amely kifejezetten az EU pénzügyi érdekeit sértő vagy veszélyeztető jogállamiságsértésekre vonatkozik, azonban már most mutatkoznak jelei, hogy ezt tágan fogják értelmezni – kimondatlanul (bár néha kimondva is) Magyarország az elsődleges címzettje. Az pedig, hogy több ilyen, egyenként is kényes ügyet – többéves pénzügyi keret, közös hitelfelvétel, és erre még a jogállamisággal kapcsolatos javaslat – egyben akarnak keresztülszuszakolni az uniós döntéshozáson, a szokásosnál is több macerát és alkudozást vetít előre.
Az a tény pedig, hogy a többéves pénzügyi keretet egyhangúan kell, hogy elfogadják a tagállamok, valamint a jogállamiság hozzácsapása a pénzügyekhez
Ezt persze megtehetné magától is, hiszen ő képviseli Magyarországot az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanácsban, de jobban néz ki, ha nyomatékosan tud hivatkozni a Magyar Emberek felhatalmazására, ezért kell neki ez a bizonyos országgyűlési határozat.
Milyen feltételeket vinne magával Orbán Brüsszelbe?
Az országgyűlési határozat a következő alapelveket fekteti le a kormány számára a többéves pénzügyi keretről és a hitelcsomagról való tárgyalásokra:
+ az azonos helyzetben lévő tagállamok részesüljenek azonos elbánásban, a gazdagok ne kapjanak többet, mint a szegények;
+ a folyamatban lévő hetes cikkes eljárásokat a többéves pénzügyi keretről és a közös hitelfelvételről való döntés előtt le kell zárni;
+ politikai pártokat és „politikai tevékenységet végző, civilnek álcázott szervezeteket” ne támogassanak EU-s pénzből;
+ elfogadhatatlan a kifizetések „politikai és ideológiai feltételekhez kötése” jogállamiság címszó alatt.
Mit is jelent mindez?
Orbán megmutatja, hogy tud ő is a pénzzel zsarolni
A kormánypárt eleve politikai zsarolásnak tekinti az EU-s kifizetések jogállamisági feltételekhez való kötését – nem is teljesen alaptalanul. Ez az ötlet azután került napirendre az EU-ban, hogy kiderült: a jogállamiságot aláásó tagállamok szankcionálására hivatott hetes cikkes eljárás a gyakorlatban alkalmazhatatlan (erről alább még lesz szó), valahogy azonban mégis rendre kéne utasítani őket.
Ezt szebben mondva lehet a jogállamiság megvásárlásának is hívni, de csúnyábban fogalmazva egyértelműen zsarolás – ami persze része a politikának, csak ott ultimátumnak szokták nevezni.
Az eredeti bizottsági javaslat az Európai Parlament módosítóinak köszönhetően azért sokat javult: például lenne egy szakértői csapat, amely vizsgálná a jogállamiság állapotát az összes tagállamban, tehát nem egyedül csak politikusok döntenének erről. Ugyanakkor a javaslat továbbra sem tárgyalja kellő részletességgel, hogy pontosan milyen jogállamiságsértések esetén lenne megvonható a pénz, erről csak egy példálózó lista van a szövegben.
Így pedig nem csoda, ha – szakértői csapat ide vagy oda – a potenciális érintettek egyből hangosan „politikai és ideológiai feltételekről” kiabálnak, sőt, az első adandó alkalommal viszonossági alapon bevetik a pénzzel való zsarolás módszerét. Ez pedig most, a következő többéves pénzügyi keret tárgyalásakor jött el, ráadásul olyan érzékeny pillanatban, amikor a koronavírus miatti lockdown amúgy is padlóra tette a gazdaságot.
– ezt mondja most a többi tagállamnak Orbán, demonstrálva, hogy működik ez a dolog fordítva is. Tulajdonképpen olyan sok veszítenivalója nincs, hiszen miközben a többi tagállam közül soknak tényleg fontos, hogy mielőbb jöjjön a pénz a koronavírus-válság közepette, Orbán tudja, hogy ha mindez a jogállamisági feltételekkel együtt megy át, akkor mi amúgy is jóval kevesebb pénzre számíthatunk, szóval nekünk „úgyis mindegy”. (Választási lehetőség persze mindig van, hiszen elég lenne mondjuk lejjebb csavarni az EU-s pénzek ellopkodását, vagy a haverokra szabott jogalkotást, de hát az ugye mégiscsak hallatlan lenne.)
A „civilnek álcázott” politikai aktorokra való utalással pedig Orbán jó érzékkel megtalálta az EU-s javaslat egyik legproblémásabb pontját: azt, hogy ha egy tagállam kifizetéseit felfüggesztik a kormány miatt, akkor mi lesz a tagállamban lévő végfelhasználókkal? Erre az esetre nekik valahogy közvetlenül, az adott tagállami kormány kikerülésével kellene nyilván pénzt juttatni, és ez az, amit Orbán mindenképp el szeretne kerülni – többek között bizonyára azért, mert ha a végfelhasználók is sérülnek, akkor sokkal meggyőzőbben lehet hazaárulózni azokat a hazai ellenzéki pártokat, akik beleálltak az ügybe az EP-ben.
A hetes cikk leállítása: egyszerre lehetetlen és már teljesült feltétel
A leglátványosabb feltétel az országgyűlési határozati javaslatban nyilván az, hogy zárják le a jogállamiság megsértése miatt indult 7-es cikkes eljárásokat (Magyarország mellett Lengyelországgal szemben van folyamatban ilyen) még azelőtt, hogy a többéves pénzügyi keretről és a hitelfelvételről döntenének. Ez praktikusan az eljárások leállítását jelenti, hiszen a jogsértés megállapításáig, pláne a szankciók kiszabásáig gyakorlatilag lehetetlen dönteni ennyi idő alatt.
de nehéz másként értelmezni azt, hogy a lengyelek esetében bő két és fél, magyar viszonylatban pedig lassan két év alatt nem történt semmilyen érdemi előrelépés az ügyben.
Hiába fogadta el 2018 szeptemberében az Európai Parlament a 7-es cikkes eljárást megindító Sargentini-jelentést, azóta még azt sem sikerült elérni, hogy a tagállami miniszterekből álló Európai Unió Tanácsa egyáltalán az uniós alapértékek – köztük a jogállamiság – sérelmének egyáltalán a veszélyét megállapítsa. És akkor hol lennének még az érdemi lépések! (Itt olvashatsz bővebben a hosszadalmas 7-es cikkes eljárás menetéről.)
Vagyis gyakorlatilag Orbán nyitott kapukat dönget a hetes cikkes eljárások követelésével, de nyilván ő nem azt akarja, hogy az ügy csendben elsikkadjon (mint ahogy az történik), hanem, hogy kifejezetten leállítsák azt. Az eredmény persze ugyanaz, de a tálalás a közvélemény felé nagyon nem mindegy. Az viszont kizártnak tűnik, hogy a hetes cikk deklarált leállítását megtegyék Orbán kedvéért az EU-ban, erre legfeljebb akkor mutatkozna némi esély, ha a pénzeket a jogállamisághoz kötő javaslatot sikerülne elfogadni, hiszen akkor lehetne azt kommunikálni, hogy „rájöttünk, hogy nem működik a hetes cikk, hagyjuk is az egészet a fenébe, íme, itt van a jobb megoldás”. Orbán viszont ettől is elzárkózik – legalábbis a többéves költségvetéssel egy csomagba téve.
Szóval úgy tűnik, a vége az lesz a dolognak, hogy mindkét fél enged egy kicsit a nagy ambíciókból és a végén semmi nem változik. A hetes cikkes eljárás marad parkolópályán, ahogy eddig, de a vétóval való fenyítéssel Orbán simán elérheti, hogy vegyék ki egyelőre a csomagból a jogállamiságjavaslatot, és döntsenek róla majd valamikor később. Hiszen az, hogy meglegyen a pénz, mindenkinek nagyon fontos, a jogállamiságon meg lehet továbbra is szinte üres EP-üléstermekben pöszmögni, ahogy történt ez az utóbbi pár évben.
Olvasnál még Bakó Beától az Azonnalin? Ide kattints! Az EU többéves pénzügyi keretéről szó volt a mai Reggeli feketében, az Azonnali hírlevelében is. Iratkozz fel, ha nem akarsz lemaradni!
NYITÓKÉP: Orbán Viktor az Európai Parlamentben a Sargentini-jelentés vitájában. Fotó: Genevieve Engel / Európai Parlament
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.