+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2020. július 10. péntek, 18:57
Csütörtökön Aleksandar Vučić szerb elnök Brüsszelbe látogat, ennek megfelelő a szerb rezsim propagandája is: az alapvetően oroszbarát lapok hirtelen „oroszok fizette jobboldaliakat” látnak a tüntetések mögött, amikkel szemben Vučić lenne „az európai erő”. Mit mond el ez a narratíva a rendszerről és a szerb társadalomról? Tényleg oroszpártiak akarják megdönteni Vučićot?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Ha valamely kelet-európai autoriter rendszer ellen – legyen szó a mára megbukott észak-macedón Nikola Gruevszkiről vagy a még hatalmon lévő Orbán Viktorról – utcára vonul az ellenzéke, a rezsimsajtó azonnal Soros Györgyöt kiabál. Tény: a magyar származású milliárdos számos térségbeli autoriter rendszer ellenzékét – kezdve a kezdeti Fidesztől a Milošević-ellenes Otporon át az ukrán vagy grúz „színes forradalmakig” – támogatta.

 

Egyrészről azonban ez inkább üdvözlendő, legalábbis egy normális értékrendű ember nem lát abban problémát, ha valaki mondjuk Slobodan Milošević rendszerének megdöntéséhez akár csak kicsikét hozzájárult.

 

Másrészről bármilyen sikeres forradalomhoz nem elég Soros pénze, azaz nem lehet elvitatni, hogy a forradalmak ott győztek a térségben, ahol volt társadalmi támogatottságuk – és nem véletlen, hogy sok helyütt aztán (hiába „Soros pénze”) lett visszarendeződés is (Magyarország, Szerbia, egy rövid időre Ukrajna), mert nem tartott ki a társadalom akarata.

 

A „sorosozás” azonban nagyon jó teszt arra, hogy lássuk, melyik oldalon állnak a liberális demokrácia, a nyitott társadalom ellenségei – ők „sorosoznak” a lapjaikban.

 

Vučić hézagmentesen uralja Szerbiát, de még játszania kell a jó európait

 

Ha pedig már az sem elég, akkor – amint azt a héten Belgrádban ismét láthattuk – jön a rendőrterror, a gumibot, a könnygázgránát, a sajtótól elzárt térben tüntetők összeveretése.

 

Aleksandar Vučić hat éve Szerbia ura (2017-ig miniszterelnöke, azóta elnöke), ezalatt az országot teljességgel maffiapártállammá tette, az állam és a párt (a Haladó Párt) között nincs határ, számos álláshoz eleve párttagság kell (ami magyarázza, miért van a Haladóknak több, mint 700 ezer tagjuk egy tízmilliós országban), eközben pedig Vučić hasonló geopolitikát folytat, mint mestere, Orbán Viktor:

 

egyszerre teszi országát a német tőke gyarmatává (az európai körök felé az autoriter utat „stabilitásként” adva el) és szolgálja Moszkva politikai, valamint egyre erősebben Peking gazdasági térnyerését a Balkánon.

 

Az, hogy Vučićnak el kell néha játszania még „a jó európait”, aki országát az Európai Unióba akarja vinni, azzal függ össze, hogy ő még befelé törekszik, azaz nem engedhet meg magának bármit, amit egy EU-tagállam – amint azt az orbáni rezsim példája mutatja – gond nélkül megtehet. Miközben az EU-tagjelöltekre szigorú feltételek vonatkoznak, gyakorlatilag azokkal kapcsolatban, akik taggá válnak, már (most eltekintve Románia és Bulgária esetében egyfajta korrupciós vizsgálattól) semmiféle tényleges feltétel és szankció nincs.

 

Mivel Vučićnak még jobban kell játszania, mint Orbánnak, ezért neki fontosabbak a díszletek. Ezért akart tisztának látszó választást, ahol annyira levitte a bejutási küszöböt, hogy tényleg csak azért alakult végül mégis gyakorlatilag – egyetlen jobboldali ellenzéki párt kivétel – színtiszta rezsimhű parlament (köztük a rezsimmel kollaboráló Vajdasági Magyar Szövetséggel), mert a társadalom többsége nem ment el június 21-én szavazni, ezzel a miloševići rendszer 2000-es bukása óta legalacsonyabb választási részvétel jött össze.

 

Hogy mindenki, aki otthon maradt, követte volna-e a tényleges ellenzék bojkottfelhívását, nehéz megmondani – de vélhetően nem így van. A bojkottpárti ellenzéknek, amelyben odakozmált balliberálisok és klerikálnacionalisták egyaránt vannak, bizonyosan nincs akkora társadalmi támogatottsága – már csak azért sem, mert a szerb sajtót (a Danas napilap, a Vreme hetilap és az N1 televízió kivételével) hézagmentesen uralja a Vučić-maffia.

 

Hol van Soros?

 

És ott aztán tényleg megy a sorosozás: a vučići propaganda legbrutálisabb termékeihez, mint az újságnak semmiképpen sem nevezhető Informerhez vagy Srpski Telegrafhoz képest az orbáni szennylapok maguk a Neue Zürcher Zeitung. Elképzelhetetlen nyelvi és tartalmi brutalitás jellemzi a vučići médiát.

 

Ha bármi mozgolódás van, az Informer és a Telegraf, amely tényleg belső használatra kell, azonnal sorosozik. A külföldnek inkább a hajdan még komoly, mára szalonvučićistává lett Politika napilapot szokás mutogatni.

 

A szerdai tüntetések után azt vártam, hogy a Kurir, Informer, Telegraf másnapi címlapjain minimum ördögszarvas, vámpírfogú Soros-portrék jönnek. Ámde nem.

 

Mit lehetett például a vučići bulvárlap, a Kurir címlapján olvasni? „Oroszok finanszírozta jobbosok által vezetett Európa-ellenes erők szervezték Belgrád szétverését”.

 

A REZSIM EGYIK BULVÁRNAPILAPJA OROSZ PÉNZT SEJT A MOSTANI TÜNTETÉSEK MÖGÖTT, SOROS SEHOL NEM SZEREPEL AZ ÖSSZEESKÜVÉS-ELMÉLETEKBEN. FOTÓ: KURIR.RS / FB

 

Az Informer és a Telegraf nem moszkvázik – az ő esetükben aztán tényleg nagyon furcsa lenne –, de

 

feltűnően nincs sorosozás. A másik két bulvárnapilap „huligánokról”, „jobbosokról” ír, és főleg az anyagi károkat hangsúlyozza.

 

A Srpski Telegraf – mintegy körözési fotót – lehozta azok képét, akik szerinte a tüntetéseket szervezik: csak a szélsőjobbhoz köthető embereket, köztük Srđan Nogo egykor dveris politikust lehet látni. Nogo szerepe az ellenzékben is vitatott, mert miközben kedden ő vitte a huligánokat a parlamenthez, és vitte be a tömegeket az épületbe, a rendőrség – ellentétben másokkal – nem tartóztatta le.

 

A SRPSKI TELEGRAF IS SZÉLJOBBOSOKAT SEJT A TÜNTETÉSEK MÖGÖTT. FOTÓ: ST / FB

 

Ettől még persze igaz: ahogy az 1990-es években is a Milošević-ellenes táborban számos nacionalista és szélsőjobboldali is volt,

 

a mostani rendszerellenesek is egy részét azon nagyszerbek alkotják, akik szerint Vučić túlságosan megengedő Koszovó kérdésében.

 

Vučićnak pedig különösen érdekében áll ezt a tábort felnagyítani, mert a nyugati fővárosok számára ő lehet a stabilitás embere.

 

Nem a koronavírus miatt vannak kint az emberek

 

A másik vučići narratíva, amit a nyugati sajtó nagyrésze kritikátlanul átvett, hogy a tüntetők a járványügyi korlátozások miatt vadultak volna be – mintha egyszerűen egy koronavírus miatti lázadásról lenne szó.

 

Holott a tüntetők igenis a vučići rendszerrel elégedetlenek – csak a rendszer felelőtlenül a június 21-i parlamenti választások előtt feloldott minden korlátozást (még focimeccseket is lehetett tartani), majd most kiderül: mégis nagy a baj. Ebben sokan az egész rezsim autoriter és felelőtlen jellegét látják. Nem a járványügyi szigor, hanem a járványhelyzet vučići, politikai alapú félrekezelése, eltussolása ellen tüntetnek országszerte több városban is. A megmozdulások pénteken is folytatódnak. Igen, nacionalisták is vannak köztük, de nem csak azok.

 

Az, hogy hirtelen nincs sorosozás a kormánymédiában, nem azt jelenti, hogy minden széljobbos már az utcán tüntetne a rendszer ellen. Csupán Vučić csütörtökön megy majd Brüsszelbe (eredetileg vasárnap ment volna, de eltolták a találkozót), és ott jobban ha hangzik, ha ellenfeleit nem Soros, hane Moszkva ügynökeinek állíthatja be.

 

 NYITÓKÉP: Így néztek ki a tüntetők a belgrádi parlament épülete előtt csütörtök délután. Fotó: Snežana Ilić / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Az ellenzék továbbra sem nyugszik bele az elcsalt választásba, de Aljakszandr Lukasenka sem tűnik engedékenynek.

A 2020-ra tervezett játékokat a járvány miatt egy évvel elhalasztották – szakértők szerint 2021-ben sem biztos, hogy jó ötlet megszervezni,
de a japán miniszterelnök ragaszkodik hozzá.

Az ügyvédként dolgozó Alexandra Wilsont ketten is ki akarták küldeni ugyanazon a napon a tárgyalóteremből.

Az alkotmánybíróság elnöke külön leszögezte: a szájmaszk kötelező viselete nem sérti senki szabadságát, az alkotmány nem ad jogot a megtagadására.

Idén már alapszakos képzéseket is elindított az egyetem. Bécsben, nem Budapesten.

Romániában a megyei és helyi önkormányzatokban lévő női képviselők aránya eddig is eléggé alacsony volt, egy civil szervezet adatai szerint ez az arány a mostani választások után sem fog sokat javulni.

A hét kérdése

Orbán Viktor bejelentette, a Magyar Közlöny megírta: hétfőtől minden szórakozóhely és kocsma legkésőbb este 11 óráig lehet nyitva. Mit hoz majd magával a 23 órás zárás?

Azért ide elnéznénk

A „kocsmai evangelizáció” jegyében fog erről beszélgetni Fabiny Tamás püspök, Kajdi Csaba influenszer és Török Csaba pap. Szeptember 29.

Mit tanulhat, exportálhat Budapest Bécsből? Erről beszél Techet Péter, az Azonnali főmunkatársa az IDEA szervezésében. Október 1.

Ezt is szerettétek

A Helyzetben az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása.

Lesz-e még bármi ugyanolyan, mint a járvány előtt? Jól költi-e el az állam a gazdasági akcióterv támogatásait?

Balogh Ákos Gergely Index-főszerkhelyettes a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársával, Urbán Ágnessel vitázott a Helyzetben.

A sötét anyag kutatásáért kapta meg a rangos Viktor Ambartsumian-díjat Alex Szalay, a Johns Hopkins Egyetem magyar asztrofizkusa. Interjú!

Miben tud egyetérteni a szélsőjobboldal és a Háttér Társaság? Dúró Dóra és Dombos Tamás a Helyzetben!

Mi köze a belarusz diktátornak az oroszokhoz? Miért belarusz, miért nem Fehéroroszország?

Mit szól ahhoz Pacher Tibor, a tudóscsapat vezetője, hogy Magyarország is beszállt az űrversenybe? Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás