Visszhangkamra cenzúra nélkül

Úgy tűnik, Orbán Viktor az EU jövőjéről való diskurzust egy szerb autokratával, a legjobb szlovén barátjával és egy másodvonalas francia párt EP-képviselőjével képzeli el. Ez pedig sokat elmond arról, hogy hol is van Magyarország az unión belül.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran.

A minap mosolyogva néztem az amúgy is vérengzős lengyel elnökválasztási kampány egyik új kulcsmomentumát: a második forduló előtti tévévitát.

hiszen pont az ilyesmi választási viták lényege hiányzott belőle, nevezetesen az, hogy a felek szemtől szembe kiálljanak egymással és a sarokba szorítsák a másikat.

Ezzel szemben az történt, hogy a regnáló elnök Andrzej Duda a lengyel köztévében, kihívója, Rafal Trzaskowski pedig egy lesznói kampányesemény után vitatkozott főműsoridőben – saját magával. Két párhuzamos vita futott tehát, lényegi ellenvélemények nélkül, miközben a két jelölt előadhatta a saját monológjait az egész mutatványt alighanem nagy rácsodálkozással szemlélő egyszeri lengyel tévénézőnek.

Persze ebben a cikkben nem is a lengyel elnökválasztásról lesz szó – igaz, azt sem hagyjuk szó nélkül –, hanem a Polgári Magyarországért Alapítvány „Európa cenzúrázatlanul” online konferenciájáról, amely legalább akkora izgalmakat tartogat, mintha egy elnökjelölt egy online tévévitában magával beszélgetne. A különbség itt csupán annyi, hogy

A konklúzió persze ugyanaz lett, mintha Orbán csak egyedül lett volna: a mainstream baloldali média támadja a jobboldaliakat, a zsidó-keresztény civilizációt meg kell védeni, a migrációt meg kell állítani, a tagállamok tiszteletet érdemelnek, és a többi és a többi.

Ez önmagában még nem érne publicisztikát, hiszen aki fél szemmel is olvasott már belpolitikai híreket az elmúlt tíz évből, azt túl nagy meglepetésként nem érhette, hogy lényegében bármilyen kérdésben Orbán Viktor erre a következtetésre jut. Az már azonban ennél jóval érdekesebb, hogy kikkel „vitatkozott” szerdán a miniszterelnök, és mit mond ez el nekünk Magyarország külkapcsolatairól 2020-ban.

Ugyanis az „Európa cenzúrázatlanul” alapján nagyon úgy tűnik, hogy a kormányfő az EU, sőt, a kontinens jövőjéről szóló vitát egy még csak nem is EU-tag, de az ellenzékét nagy lelkesedéssel elnyomó szerb elnökkel, egy, a NER hátországához ezer szálon kötődő szlovén miniszterelnökkel, és egy francia filozófus EP-képviselővel képzeli el. Akit a kormánymédiában bár úgy harangoztak be, hogy a francia Republikánusok egyik vezető politikusa, azt már nem hozzátéve, hogy a francia Republikánusok – Nicolas Sarkozy szebb napokat látott pártja – egy parlamenti választáson körülbelül 10 százalékra lennének jók, az meg már elérhetetlen álomnak tűnik, hogy ők legyenek Emmanuel Macron kihívói az elnökválasztáson.

Persze egyáltalán nem véletlen, hogy Aleksandar Vučić, Janez Janša és a francia Republikánusok beszélgettek Orbán Viktorral: ők maradtak ugyanis Magyarország talán legfontosabb szövetségesei a Néppárton belülről. Abban talán reménykedni sem érdemes, hogy nemhogy Angela Merkel, de valamilyen befolyásosabb német kereszténydemokrata politikus a nevét adja egy ilyen konferenciához, de valamilyen okból egyik V4-állam egy pártja sem konferenciázott Orbánékkal.

Vučić-tyal Európa jövőjéről beszélgetni pedig pontosan olyan,

Európa bár nem ér véget az Európai Unióval, kétségtelen, hogy a kontinens jövője sokkal inkább dől majd el Brüsszelben – de legalábbis Berlinben vagy Párizsban –, mint Belgrádban. Ezt valószínűleg tudja Orbán Viktor is, a nemzetközi színtéren Európa felé hajlongó, otthon viszont elcsalt koronavírus-statisztikák mellett Patyomkin-választást tartó Vučić viszont egészen biztosan.

Janez Janša, a szlovén politika nagy túlélője és visszatérője – 2014-ben egy korrupciós ügy miatt még börtönben ült, most március óta ő Szlovénia miniszterelnöke, harmadjára is – már egy fokkal közelebb van ahhoz, amit Európában befolyásnak neveznek, de csak annyival, hogy Szlovénia EU-tag, Szerbia meg nem.

nem véletlenül: a NER ugyanis orbánista médiaviszonyokat importált Szlovéniába, csinált Janša-párti szlovén Ripostot, Janša-párti szlovén TV2-t, és már a Demokracija hetilap hangvétele is a Demokratához áll a legközelebb.

François-Xavier Bellamy pedig biztosan remek filozófus és ügyesen vezeti a Republikánusok hétfős EP-delegációját (összehasonlítva: a Fidesz-KDNP-delegáció 13 fő úgy, hogy Magyarország lakosságarányosan hétszer kisebb a franciáknál), de az európai jövő kulcsa nem az ő kezében van – a legnagyobb ütőkártyája ezzel szemben inkább az, hogy a Fidesz-Néppárt-vitában a pártja rendre beáll megvédeni a magyar kormánypártot a liberálisabb EPP-tagokkal szemben.

Persze Orbán Viktor súlytalanokkal, nyugatnak hajbókoló, de közben Putyinnal haverkodó autokratákkal és gazdaságilag lekenyerezett külföldi miniszterelnökökkel is nyugodtan megvitathatja Európa jövőjét, és ezt a jogot ne is vegye tőle el senki. Csakhogy ebből minden lesz, csak nem értelmes vita, és főleg nem az, mint amit a Polgári Magyarország Alapítvány elnöke, Balog Zoltán ígér mindenkinek, aki meghallgatná a vitát: „mihaszna politikai korrektség nélkül, tabuk nélkül, teljesen CENZÚRÁZATLANUL”.

CENZÚRÁZATLANUL vitázni ugyanis úgy a legkönnyebb, hogy akármit mondasz, mindenki egyetért veled.

és ezt még csak nem is a mostani konferencia tanítja meg nekünk. Az előző európai parlamenti ciklusban volt ugyanis egy kezdeményezés, ahol a plenáris ülésekre mindig más és más uniós tagállami miniszterelnököt vagy elnököt hívtak meg, hogy a közös európai jövőről beszéljen.

Az ötlet: jó, hiszen régi igény, hogy az európai integrációnak a közös gazdasági érdek mellett végre adjon valaki egy közös víziót és haladási irányt is. A megvalósítás: feledhető. Minden tagállami kormányfő monologizált, utána az EP-delegációk például pártállástól és vérmérséklettől függően megköszönték szépen az értékes gondolatokat, vagy ingerült felszólalásokban fejtették ki, hogy az adott vezető mit csinál éppen nagyon szarul a belpolitikában. Amire viszont nem kaptunk választ, az a vita eredeti célja volt, vagyis az, hogy mi legyen Európa sorsa a következő évtizedekben.

És ahogyan ezt a választ nem kaptuk meg az Európai Parlamenttől, úgy nem fogjuk megkapni Orbán Viktortól, Aleksandar Vučićtól, Janez Janšától és François-Xavier Bellamytól sem.  

Igaz, a péntek reggeli rádióinterjúiban Orbán Viktor ezt már nagyon megszokhatta.

Olvasnál még Illés Gergőtől az Azonnalin? Ide kattints!