Armin Laschet volt a leghangosabb azok közül, akik már márciusban hangosan szorgalmazták a járványügyi lazításokat. Merkellel szemben végül sikeres lett, de mivel éppen az ő tartományában keletkeztek újabb járványgócok, korai lehetett Laschet öröme. Egy második hullám elsöpörheti a kancellári ambícióit, és megint azokat hozhatja helyzetbe, akik a szigorú járványkezelés pártján álltak. Például azt a Markus Söder bajor kormányfőt, aki hivatalosan egyelőre még nem is indul a kancellárjelöltségért.
Amikor Angela Merkel német kancellár március közepetől – Christian Drosten berlini virológusra hallgatva – elérte a szigorú járványügyi korlátozásokat, egyik fő kritikusa a szintén kereszténydemokrata Armin Laschet volt. A legnépesebb tartomány, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke ugyanis a CDU elnökségéért és kancellárjelöltségéért folyó harcban
Egyrészről a gazdaság érdekeit, másrészről azon emberi méltóságot tartotta fontosnak, amiről Wolfgang Schäuble kereszténydemokrata házelnök is megállapította (amúgy alkotmányjogilag helyesen): előrébb való az emberi életnél is.
Rajnai vs bajor
A vita egyrészről virológusok között is zajlott: a Merkel-tanácsadó, berlini Drosten szigorúbb politikát akart, míg a Laschet mögött álló, bonni Hendrik Streeck a lazításokat támasztotta alá tudományosan. Másrészről jogi vita volt, hogy lehet-e az életet ennyire abszolút értékként kezelni, összefér-e ezzel az emberi méltóság és számos alapjog korlátozása. A tudományos viták is átitatódtak politikával, ugyanis a két „szélső” álláspontot két tartományi kormányfő jelenítette meg: a lazításpárti, kereszténydemokrata Laschet és a szigorításpárti, keresztényszociális bajor kormányfő, Markus Söder.
Amikor elindultak – főleg a tartományi miniszterelnökök nyomására, Merkel ellenében – a lazítások gyakorlatilag április közepétől, Laschet látszott győztesnek, elvégre ezeket ő szorgalmazta kezdettől. A győzelme meg persze nem csupán a járványhelyzet kezelésére vonatkozott.
Mint ismert: miután a 2018 decemberében CDU-elnökké választott Annegret Kramp-Karrenbauer lemondott az év elején a pártelnökségről (nem volt elég ereje ahhoz, hogy akár még kancellárjelölt is legyen), megindult a verseny a pozícióért. A CDU új elnökét – a járvány miatt elhalasztva – decemberben választják meg, és a személy – elvégre a szövetségi választások 2021 szeptemberében lesznek – jó eséllyel a CDU/CSU-pártszövetség közös kancellárjelöltjeként fordulhat rá a jövő évre. Márpedig a közvélemény-kutatások alapján nagy bizonyossággal kijelenthető:
Hivatalaosan a merkeli örökségért három CDU-s nyugatnémet, katolikus férfi versenyzik: Friedrich Merz, akit Merkel 2006-ban végleg leszorított a pályáról, az üzleti életből azonban visszatért 2018-ban a politikába, igaz, még AKK-t se tudta megverni; a már említett Armin Laschet; valamint Norbert Röttgen, aki jelenleg a Bundestag külügyi bizottságát vezeti. A keményen atlantista politikus az esélytelen nyugalmával indulhat.
A hármas csapatból az egész járvány alatt Laschet volt csak igazán látható, aki joviális rajnaiként a gazdasági érdekeket és emberi méltóságot hangsúlyozta a német közéletben egyesek által egyenesen „virológusok diktatúrájának” nevezett szigorral szemben.
Húsbotrány
Ez rövid távon bejönni látszott. Azonban
Németország legnagyobb húsipari gyárában és vágóhídján, amelyet a CDU-t anyagilag is támogató Clemens Tönnies tulajdonol, júniusban az ott dolgozó kelet-európaiak között jelentősen megnőtt a kínai koronavírusban megfertőződöttek száma. Emiatt június végén a márciusihoz hasonló lockdownt kellett bevezetni a güterslohi körzetben. Az eredetileg egy hetes, de most már meghosszabbított szigorú intézkedéseket nem másnak, mint a lazításpárti Laschetnak kellett tartományi miniszterelnökként bejelentenie, akinek tartományát eleve azzal vádolják, hogy nem ellenőrizte eléggé a Tönnies-vágóhidat.
Laschet először teljesen hárította a felelősséget – nemcsak magáról, de 2017-es választási kampányát támogató Clemens Tönniesről is. Azt állította: az új esetek a vágóhídon dolgozó „románok és bolgárok” miatt léptek fel. Azért, hogy ezzel nem csak etnikai színezetet akart adni az egész járványnak, de a munkásokat (és nem a vezetést) tette felelőssé, Heiko Maas szociáldemokrata külügyminiszter egyenesen bocsánatkérésre szólította fel Laschetet.
Mostanra már sokkal inkább a Tönnies-cég került a viták középpontjába: a húsipari vállalat ellen a rendőrség gondatlanságból elkövetett testi sértés miatt nyomoz, ugyanis a cég nem tartotta be a megfelelő higiéniai előírásokat, és ezzel a munkásainak testi épségét – még ha nem is szándékosan – veszélyeztette.
Az egész Tönnies-ügy Laschetet értelemszerűen kínosan érinti. Egyrészről ő, aki mindig a lazítások mellett volt, most szigorítások bejelentésével szerepel a híradásokban. Másrészről egyesek szerint
Mindehhez jön, hogy azon bonni virológust, aki Laschet mögött állva a lazításpárti politikai érveket volt hivatott tudományosan is megtámasztani, feljelentették. A feljelentés szerint Streeck az ún. Heinsberg-tanulmányában csalást követett volna el. Ez az a tanulmány, amit Streeck nagy médiaérdeklődés közepette Laschettel közösen mutatott be még májusban: egy észak-rajna-vesztfáliai város lakosságának tesztelésével akarta bizonyítani Streeck, hogy országosan is nagyobb már a lakosság átfertőzöttsége, mint azt eddig gondolták (azaz sokkal többen esnének át tünetmentesen a víruson). A bonni ügyészség azonban végül jelezte: a feljelentés nem ad alapos indokot bármilyen eljárás megindítására.
Laschet körül azonban így is sokasodnak az ügyek – ha nem is botrányokról beszélhetünk, ezen ügyek erősen megkérdőjelezik nem csak a lascheti lazításpártiságot, de önmagában Laschet hitelességét.
De akkor ki lehetne a CDU/CSU kancellárjelöltje?
Mivel közös jelöltről van szó, ezt adhatja a bajor kistestvér, a CSU is. És bár Markus Söder, bajor kormányfő hivatalosan nem jelentkezett a posztért – sőt, tagadja, hogy kancellárjelölt szeretne lenni –, a közvélemény már döntött. A németek majdnem 40 százaléka szerint Markus Söder lenne a legjobb kancellárjelölt.
De ami talán még ennél is fontosabb: a CDU/CSU felé kacsingató Zöldek szavazói is leginkább egy Söder vezette koalícióban tudnák elképzelni pártjukat.
a hagyományosan szociálisnak, ezért zöldközelibbnek tartott Laschet a Zöldek között se éri el még a hat százalékot se (bár azért árulkodó, hogy eszerint Laschetet a saját pártjának hívei kevésbé kedvelik, mint az ellenzéki Zöldekéi).
Hogy Laschet mennyire inog, mutatja azon vita, miszerint esetleg az eddig mögötte álló Jens Spahn, a yuppie-konzervatív egészségügyi miniszter lépne előtérbe: a Die Zeit e heti printkiadásának információi szerint Spahn szívesen lekapcsolná magát a süllyedő Laschetról. A hamburgi liberális hetilap úgy tudja: Spahn abban is gondolkodik, hogy elindul maga is ismét (ahogy 2018 decemberében tette) a pártelnökségért, de azzal az egyértelmű üzenettel, hogy ő a CDU-t vezetné csak, a pártszövetség kancellárjelöltségét átengedné Södernek. Egy Söder-Spahn-páros pedig jelenleg ütőképesebbnek hat – főleg, hogy mindkét politikus a járványügyi szigor pártján állt –, mint egy Laschet-Spahn-felállás.
Spahn azonban cáfolta ezen értesüléseket, és kitart amellett, hogy Laschettel közösen vág neki a decemberi tisztújításnak. Igaz, Söder is kitart azon nézete mellett, hogy nem akar 2021-ben közös kancellárjelölt lenni. Persze ő egykoron Horst Seehofer CSU-elnöksége mellett bajor miniszterelnök sem akart hivatalosan lenni – de csendben végig azon dolgozott.
FOTÓK: Söder, Laschet és Spahn Facebook-oldalai.
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.