A TikTok annyira megváltoztatta a zenehallgatási szokásokat, hogy sok dal úgy válik slágerré, hogy a legtöbben sokáig csak egy részét ismerik a videómegosztó alkalmazás miatt.
Ahogy az lenni szokott, Magyarország kicsit később kapcsol az állítólag a veszte felé rohanó nyugathoz képest mindenféle fiatalos hóbortokban, de azért szép lassan minket is megfertőzött a TikTok névre hallgató alkalmazás. A még a Facebookhoz képest is kérdéses adatvédelmi módszerrel dolgozó kínai alkalmazás még pont abban az időszakban jár, amikor a szüleink nem ismerik, viszont már a fizetőképes réteg, esetleg a fizetőképes réteg gyerekei már hónapok óta megállás nélkül a rövid videókra épülő alkalmazást pörgetik.
Én mégsem az adatvédelmi részről akarok beszélni, a nemzetközi cégek a világ lassan összes emberét áruba bocsátó gondolkodásmódja maradjon meg a hétnek arra a részére, amikor legalább azzal nem kell szembesülni, hogy még három napot is le kell dolgozni hétvégéig. A TikTok amúgy sem ezért a legérdekesebb, hanem azért, mert egyelőre olyan mértékben változtatta meg a zeneipart, amilyenben a YouTube óta senki (a Spotify más kérdés, az inkább a zene fogyasztását változtatta meg).
Aki nálam már csak kicsit fiatalabb, tehát 30 alatt van, az talán már nem is emlékszik, mennyire más volt minden a YouTube előtt. A videómegosztó nemcsak megváltoztatott dolgokat, hanem meg is ölt: nekik köszönhetően lett egy generáció hangjából jelentéktelen kábelcsatorna az MTV (mármint nem a köztévé, hanem a zenés), miközben teljesen megváltoztatta a videoklipekről alkotott elképzeléseinket: ebben az univerzumban már nincs műsoridő, tehát nem csak Michael Jackson forgathatott maratoni hosszúságú sztorivideót egy amúgy annyira nem rettentően hosszú dalhoz,
Ilyen tekintetben a klipek sokszor egyszerű reklámvideókká váltak ahhoz képest, amit például Björk mutatott az 1990-es években, de a reklámvideók mellett ha hasítani akartak, mémesedniük is kellett: ha Kanye West vagy Lady Gaga azt akarja, beszéljenek a videójáról, egyszerűen kell bele tenniük valami megdöbbentőt. Ez lehet a szürreális képi világtól kezdve egy vicces grimaszon át egészen a pináig minden, a lényeg, hogy később pörögjön a klip egy része Twitteren, Tumblren, Instagramon is.
A YouTube viszont nem csak a klipeket alakította át, hanem alapjaiban változtatta meg (a MySpace-szel együtt persze) az új zenéről alkotott elképzeléseinket. Addig nagyjából az 1950-es évek óta stabil volt a helyzet:
Ez változott meg teljesen a videómegosztóval: hirtelen nem a stúdiólemez lett a zene legfontosabb egysége, hanem a dal. Zenekarok/előadók sokasága lett úgy felsőligás világsztár, hogy a lemezkiadás maximum annyit jelentett számára, hogy összeönti az addig megírt dalokat, és ugyebár megszületett az a zenészgeneráció, aki egyszerűen átköltöztette mindenét YouTube-ra, amit legalább annyira használnak emberek egyszerű zenehallgatásra, mint videónézésre.
Bár úgy tűnt, a dalra fókuszálás alapegységként élése még jó sokáig velünk él, a TikTok megérkezett, és szólt a korlátlan internet miatt korlátlan impulzusra is igényt tartó világnak: „Hé, hát nemhogy negyven perce nincs már valakinek zenehallgatásra, hanem három és fél perce sem!”
A TikTok ugyebár nemcsak rövid videókra, hanem arra rakott rövid hangokra is épül, ez a pár másodpercnyi hang pedig lehet éppen zene is. Vagyis általában egy zene része.
2020-ra már bőven ott tartunk, hogy nem is kell feltétlenül jó dalokat írni, egyszerűen elég egy rész, ami annyira repetitív, hogy ha azt halljuk, nem is fogunk érdeklődni a körítés iránt. Konkrétan minden idők egyik legsikeresebb dala attól lett minden idők legsikeresebb dala, mert a TikTokon elkezdtek az emberek cowboyos videókat forgatni az egyik részéből.
Lil Nas X Old Town Roadja a tökéletes 21. századi produkció: harsány és vicces klip, cowboynak öltözött feketék, és persze a végtelenig lebutított dallam, ami 2,5 perc alatt sem ad sokkal többet, mintha csak a refrénjét hallanánk TikTokon.
Persze ettől még a „TikTok-zenék” simán maradhatnának az applikáció végtelen felhasználójának titkos kedvencei közt, de jól láthatóan nem erről van szó: már arról is születtek mémek, milyen fejet vág valaki, ha meghall egy TikTok-zenét a rádióban, és én, akinek közelről van szerencséje látni ezt, mondhatom: tényleg hamarabb ismernek meg dalrészleteket emberek az applikációnak köszönhetően, mint dalt. És mivel 2020 van, Spotifyon már számtalan TikTok-lejátszási lista létezik.
Nyilván a modern társadalom igényeiről beszélünk, ahogy az Instagram story-funkciójában is: ha tömören megkapunk minden a zenehallgatási igényünkből (=refrén), akkor miért szórakoznánk akár azzal, hogy rendesen meghallgatunk valamit? A klasszikus lemezvégighallgatásról már nem is beszélve,
Hogy mi lesz a zenehalllgatás következő nagy dobása, még senki nem tudja, hisz' egyelőre elképzelni sem lehet, meddig lehet még könnyebbé tenni az egész befogadását: bizonyos hossz alatt már nem is hallanánk semmit az egészből, a hozzá tartozó ideális képi világot is levittük a hálóban forgatható telefonos videók szintjére, úgyhogy marad az új géprombolás. Csak ez most nem pusztítást fog jelenteni, hanem azt, amikor valaki csakazértis végighallgatja a kedvenc zenekarának új lemezét.
Újdonság volt, amit láttál? Ez azért lehet, mert még nem jár neked a Reggeli Fekete, az Azonnali hírlevele – akinek igen, az már szerda reggel megkapta ezt a cikket (is) a postaládájába. Iratkozz hát fel te is!
FOTÓ: Papafox / Pixabay
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.