Öt észrevétel a véget ért magyar futballszezonról

Tíz éve nyúlt bele a teljes sportágba a NER, ez mostanra érett be: kaptunk egy futballokos külügyminisztert, egy sor fideszes kiscsapatot fideszes kisvárosokból, egy bronzérmes Felcsútot és irányított pénzeket. Cserébe viszont meghalt a vidéki foci. Szezonértékelő!

5. Szijjártó feltűnt a színen

Nehéz volt nem észrevenni, hogy idén Szijjártó Péter többször tűnt fel arccal a magyar foci környékén, mint maga Orbán Viktor. Azt egy régi újságkivágásból lehetett tudni, hogy a magyar külügyminiszter leginkább a Budapest Honvédot szereti, de eddig ez inkább fun fact volt annak ellenére, hogy

Most megérkezett, de a tippekkel szemben nem kifejezetten a Honvéd, hanem úgy általában a főnök kedvenc sportja mellé: egyrészt látványosan sokat lóg Dzsudzsák Balázzsal, ami a magyar válogatott csapatkapitánya számára diplomata-útlevelet is ért, együtt nézték meg úgy a Honvéd-MTK szuperrangadót a Magyar Kupában, hogy amúgy civil embernek esélye sem volt bejutni a stadionba a koronavírus miatt, később ő adta át a Kispestnek a kupagyőzelemért járó érmet, majd ő maga is kapott egyet Csányi Sándortól.

Nagyon úgy tűnik, ő lesz a következő futballokos politikusunk, hiszen azóta már az Újpest tulajdonosával, Roderick Duchatelettel is beszélgetett nagyjából azért, mert bent maradt a csapat az NB I-ben. Kivitte Oroszországba a visszavonult magyar bírót, Kassai Viktort azért, hogy segítsen az orosz foci felvirágoztatásában, és azt sem érdemes elfelejteni, hogy érdekes módon

4. Nincs bunda, csak irányított pénzek

Rendes magyar ember minden hazai történést igyekszik valamiféle politikai, esetleg fogadási csalókoz köthető akarat következményének betudni, de úgy tűnik, a rengeteg pénz legalább a leglátványosabb megnyilvánulásokat kiszűrte. A magyar focicsapatok valóban versenyben vannak egymással, de azért az teljesen egyértelmű, hogy az állami érdek a Fradi-Videoton-Felcsút trió feltörése, ami abban nyilvánul meg, hogy messze ezeknek a csapatoknak van a legtöbb pénze, ami idén már az eredményekből is tisztán kiolvasható.

Az irányított pénzekkel együtt is születhetnek azért meglepetések:

Az irányított pénzeknek persze változó a felhasználása: most először tudott élni a három kiemelt klub a versenyelőnyével, de Felcsúton ez megint csak nagyon kicsin múlt.

3. Meghalt a vidéki foci

A rendszerváltás előtt mesterségesen pumpáltak évtizedekig minden erőforrást Budapestre, ezért a magyar fociba egészen új színt hozott, amikor a kilencvenes és kétezres években végre nem csak középcsapatként lehetett számolni a vidéki klubokkal. Ennek az időszaknak a hozománya például a Debrecen hét bajnoki címe, de be tudott futni a ZTE és a Vác is például, szóval tényleg egész színes mezőny alakult ki ahelyett, hogy mondjuk Csepelt vagy a III. kerületet kellene nézni. A hagyományos vidéki fellegvárak egészen meg tudtak erősödni, egy ideig nézőket is hoztak, aztán megérkezett a NER, és elkezdte az előző pontban említett módon újra torzítani a versenyt.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy komoly társadalmi igény nélkül születtek meg kiscsapatok fideszes kisvárosokban, a kiscsapatok először meglepetésszerűen a legmagasabb szinten találták magukat, most pedig már ott tartottunk, hogy ha nem Mészáros Lőrinc Felcsútja a harmadik helyezett, akkor Tállai András Mezőkövesdje. De ott van még a végül viszonylag simán bent maradt Kisvárda, illetve jövőre az első osztályba nyomott Budafok is. A tizenkét NB I-es helyből mindössze hármat birtokol olyan vidéki város, ahol van hagyományos bázisa a labdarúgásnak: Zalaegerszeg, Székesfehérvár és Miskolc.

A vidéki foci persze csak a pályán halt meg, hiszen szinte biztos, hogy jövőre lesz olyan másodosztályú forduló, aminek magasabb átlagnézőszáma lesz, mint a Felcsút-Kisvárda rangadókkal támadó NB I-nek.

2. Még mindig a szurkolókat a legkönnyebb cseszegetni

Érdemes elolvasni a kevés értelmezhető focielemző, Kele János írását Facebookon: Kelének sikerült úgy összegeznie azt, hogy pár debreceni szurkoló a pályára rohanva vetette le az egész szezonban tragikusan teljesítő játékosai mezét, hogy tulajdonképpen a lelátói közegnek is köszönhető, hogy ilyen mélyen van a magyar futball.

Kicsit olyan, mintha 2005-öt írnánk, de a reakciók egy része is arról árulkodik, hogy páran valóban tragikusnak tartják, amiért

1. Magát nyugtathatja a NER az idei eredményekkel, de csak magát

Az idei szezon után még a szokásosnál is jobban kell lelkesedni államilag, hiszen egyrészt a rendszernek tetsző végeredmény született, másrészt azt csak nagy összetartással lehet megmagyarázni, hogyan történhetett olyan, hogy a magyar miniszterelnök szülőfalujának senkit sem érdeklő csapata augusztusban a nemzetközi porondra is kikerül. Ezért már meg is jelentek az első írások a hihetetlen fejlődésről, amin átesett a magyar futball, bár ezek a gondolatok általában megállnak ott, hogy valóban parádés infrastruktúra épült ki.

Lehet örülni annak is, hogy a Fradi idén Európa Liga-csoportkörös lett, ráadásul nem is vallott szégyent, a válogatott még mindig harcban van az Eb-szereplésért, de ezt onnan is nézhetjük, hogy az Európa Liga már Belaruszban sem olyan őrült nagy szám az elmúlt tíz évben,

Közben a az eredetileg a magyar fiatalok pályára lépését célzó szövetségi programnak nyoma sincs: az idei tabellát elnézve nagyjából ki lehet jelenteni, hogy minél több magyar játszik egy csapat keretében, annál rosszabb helyen végez. Sokatmondó adat, hogy a játékosok objektív mérésére kitalált InStat-adatok alapján az idei év ligaválogatottjába egyetlen magyar játékos fért bele: a Ferencváros kapusa, Dibusz Dénes.

KIEMELT KÉP: A Paks ellen kieső Debrecen vasárnapi meccse után a biztonsági szolgálatot is be kellett vetni a pályára rohanó és a játékosokat megtámadó elégedetlen szurkolók miatt. Fotó: MTI / Czeglédi Zsolt