Nem csak kamu nemzeti konzultáció létezik Európában

Szerző: Kardos Gábor
2020.06.25. 11:45

A már untig ismert kormányzati levélszemét- és óriásplakátkampánnyal újraindul a nemzeti konzultáció, amivel nem mellesleg sok százmillió közpénzt tudnak baráti reklámcégeknek juttatni. Azt hihetnénk, a témáról már nem lehet újat és érdekeset mondani, pedig de: nézzük meg, mennyire másfajta demokratikus konzultáció folyik éppen Franciaországban!

Nem csak kamu nemzeti konzultáció létezik Európában

Franciaországban a héten hirdették ki a nyolc hónapon át tartott első Polgári Klímakonzultáció 149 törvénymódosítási javaslatát egy alapjaiban egészen másfajta nemzeti konzultáció eredményeként. Az egyeztetés másik projektneve még érdekesebb: Polgári Konvent az Ökológiai átállásért – amiben ráismerhetünk az illetékes francia minisztérium megnevezésére is, mely nem csupán Környezetvédelmi, hanem egyúttal az Ökológiai Átállás Minisztériuma is. 

A sárgamellényesek nagy eredménye

A konzultáció 150 tagját sorshúzással választották ki, a régi görögök talán legdemokratikusabb modelljét követve. Sokan emlékezhetnek még, hogy egy évig sok szempontból példátlan erejű és karakterű „sárgamellényes” tiltakozási hullám volt Macron neoliberális politikájával szemben, melynek fő követelése közvetlenebb és részvételibb demokratikus formák bevezetésére, népszavazások kiírására irányult

A francia elnök kénytelen volt meghátrálni és meghirdetni egy ún. Nagy Nemzeti Párbeszédet, melynek több eleme közül az egyik éppen ez a Polgári Klímakonzultáció.

A küldetésük olyan javaslatok megfogalmazása volt, melyekkel 2030-ig el lehet érni a széndioxid-kibocsátás legalább 40 százalékos csökkentését, a társadalmi igazságosságot figyelembe véve. 

Nyolc hónapos egyeztetés eredményeképpen hirdették ki a héten 149 javaslatukat, melyek közül elég néhányat felsorolni, hogy lássuk, mennyire komolyan vették a feladatot.

+ A környezetterhelő termékek reklámozásának betiltása, illetve a dohányhoz hasonló figyelmeztetések bevezetése a csomagolásukon, valamint minden eszközzel kevesebb fogyasztásra ösztönzés a több fogyasztás helyett.

+ Kötelező feltüntetni a termékeken széndioxid-kibocsátási vonzatukat mint ökológiai lábnyomot.

+ 2023-tól mindenfajta műanyag kötelező újrahasznosítása, mindenhol átállás természetes csomagolásra, illetve a lehető legtöbb termék kimérve értékesítésére, üvegvisszaváltásra.

+ Az ország minden pazarló módon működő épületének energetikai átvizsgálása és átalakítása 2040-ig.

+ Az autópályákon a 110 km/h-s maximális sebesség bevezetése.

+ A fűtött teraszok, világító éjszakai hirdetések teljes betiltása, valamint éjszaka nem lehetne kivilágítani az üzleteket, kirakatokat, ami eleve nettó energiapazarlás.

+ Ne épüljenek új repterek, szűnjenek meg a belföldi járatok – inkább a vonatot kell fejleszteni (a vonatjegy áfáját csökkenteni), egyébként az autós közlekedéssel szemben is a közösségi közlekedést kell helyzetbe hozni.

+ Elutasították a szabadkereskedelmi egyezmény (CETA) aláírását Kanadával. 

Két javaslatot pedig népszavazásra akarnak bocsátani.

1. A biodiverzitás és a klímavédelem belefoglalása az alkotmányba, egy olyan kiegészítéssel, hogy a a szabadságjogok, illetve általában a jogok gyakorlása „nem mehet a természeti környezet rovására, mely az emberiség közös öröksége”. A szemléletváltáson túl konkrét jogkövetkezménye az lenne ennek az alkotmánymódosításnak, hogy a környezeti jog végre egy szintre kerülne a cégek jogaival és a szabadságjogokkal, vagyis nem lehetne ezekre hivatkozva háttérbe szorítani, kijátszani, ahogy máig szokás volt.

2. A népirtás (genocídium) mintájára az ökológiai rendszereket pusztító ökocídium jogi szankcionálásának bevezetése. Ez nemcsak ipari katasztrófák esetében járna a mainál sokkal komolyabb jogkövetkezményekkel, hanem főként tudatosítaná az érintett cégekben és az egész társadalomban, hogy a környezetkárosítás nem másodrendű bűncselekmény. Az ökocídiumot a népirtáshoz hasonló súllyal kellene kezelni a jövőben, mely tulajdonképpen szintén egyfajta ökocídium, csak az emberre, illetve egy adott népre szűkített formája annak.

A négynapos (28 órás) munkahét javaslatát végül nagy vita után elvetették, mivel jelenleg irreálisnak tartották a bevezetését, de távlati célként fenntartották.

Érdemes külön aláhúzni: mindezeket nem fanatikus környezetvédők követelik, hanem 150 sorshúzással kiválasztott francia polgár jutott erre a végeredményre, miután nyolc hónap alatt mélységében megismerhették a jelenlegi helyzetet az egyes témák legkiválóbb szakértőinek bevonásával. Macron elnök eredetileg azt ígérte, a javaslatok „szűrő nélkül kerülnek vagy parlamenti szavazásra, vagy népszavazásra, vagy közvetlen jogszabályi alkalmazásra”.

A kisorsolt 150 polgár mintegy harmada volt csak ökotudatos a folyamat elején, de amikor megkapták a klímával és egyéb témákkal kapcsolatban ma elérhető, tudományosan megalapozott leghitelesebb információkat, akkor már azok is sokkal komolyabban vették a feladatot, akik eleinte nem is nagyon értették, mire lehet jó ez az egész.

A legtöbben ökológiailag annál inkább radikalizálódtak, minél több információhoz jutottak, és minél inkább érezték a döntések szükségességét és sürgősségét.

A parlamenti pártok részéről persze többen is megkérdőjelezték az egész innovatív eljárást, mint ami megkerüli a választott képviselet rendszerét – ami persze nem igaz, amennyiben a legtöbb javaslatból parlamenti szavazással lehetne törvény. Először a zöld civil szervezetek sem lelkesedtek a dologért, de a 149 javaslat ismeretében már egyértelműen felsorakoztak mögéjük. Édouard Philippe kormányfő hivatalosan ugyan nagy lelkesedést mutatott, de kiszivárgott, hogy egy kormányreggelin hevesen ellenezte a népszavazást. 

MACRON ELNÖK A KLÍMAKONZULTÁCIÓ RÉSZTVEVŐIVEL

Hogyan használhatja fel Macron újraválasztási kampányában mindezt?

Benne van persze a pakliban, hogy Macron elnök saját kezdeményezésként adja majd el, hogy közvetlenül a népéhez fordulva mi lett a nemzeti konzultáció eredménye. Ráadásul a fenntarthatósági átállás legkevésbé népszerű reformjait így a polgári klímakonzultációval a népre kenheti, mondván ők akartak ilyen szigorú korlátozásokat – ami ellen persze olyan polgárok tömegei fognak előre borítékolhatóan lázadozni, akik a 150 kiválasztottal ellentétben egyáltalán nem rendelkeznek a döntéshez szükséges ismeretekkel.

Macron tehát kedvére mazsolázhat a 149 javaslatból és egyensúlyozhat a szükséges reformok és a popularitás között. Mindezt elnöki újraválasztási kampánya keretében ránthatja elő mellényzsebéből mint zöld kártyát,

Macron elnökségének leggyengébb pontja ugyanis talán épp az, hogy a beígért sok zöld szólam után elmaradt az érdemi változás.

Emlékezetes kudarc volt az elnök számára, hogy az ország talán legismertebb környezetvédője, Nicolas Hulot lemondott a miniszteri tárcáról, mivel szerinte az ipari lobbik rendre felülírták zöld programját – amiben ráismerhetünk a csupán szólamokban zöldítő neoliberális politika működésmódjára.

A francia társadalom a németekkel szembeni több, mint tíz-húsz éves ökotudatossági lemaradását olyan lendülettel hozta be az utóbbi két-három évben, hogy ma már több területen előbbre járnak és vezető tematika lett a zöldítés a közbeszédben.

Macron eddig egyetlen bevethető zöld csodafegyvere épp ez a konzultáció, de nem lesz könnyű dolga, mert ha csak a felét megvalósítják, az már alapjaiban mond ellent eddigi neoliberális politikájának, ha pedig a nagyját elhagyja, akkor a javaslattevők biztosan nem fogják megtámogatni a kampányát, sőt: elsők között lázadhatnak fel ellene, amennyiben javaslataik zömét elsikkasztja.

Olvass még Kardos Gábortól az Azonnalin!

FOTÓK: Élysée

Kardos Gábor
Kardos Gábor Vendégszerző

Filozófus, borkereskedő, a Balatoni Kör egyik alapítója.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek