A sorozat, ami megjósolta a dán politikát

A dán House of Cardsként is emlegetett Borgen hamarosan jön a Netflixre, és nemcsak a skandináv politika szakértőinek lesz érdemes nézniük. Elmondjuk, hogy miért!

Kiskoromban, amikor a tévét kapcsolgattam, mert még a kanyarban sem volt a Netflix, videólejátszónk pedig sosem volt, gyakorlatilag egyetlen típusú sorozat volt, amit azonnal elkapcsoltam még akkor is, ha azon kívül mindenhol csak reklám ment.

Ilyen volt a JAG – Becsületbeli ügyek, a Shark – Törvényszéki ragadozó, a Híradósok és Az elnök emberei. Nem is értettem, hogy miért nézi ezeket bárki is. Még ha felnőtt is az illető, miért nem néz mondjuk parlamenti közvetítést a parlamenteset játszó színészek helyett?

Felnőtt fejjel persze már megmosolyogtató ez a kérdés, főleg 2020 Magyarországán, ahol manapság a legizgalmasabb közéleti téma a miniszterelnök kovászos uborkája.

Kiskorom óta azonban nemcsak a miniszterelnöki kommunikációval, hanem velem is nagyot fordult a világ, mert épp egy öltönyös felnőttek beszélgetnek sorozat negyedik évadát várom:

Az új évadra ugyan még két évet várnunk kell, a streamingszolgáltató oldalán viszont már idén elérhetőek lesznek az eddigi évadok, ami a politikai uborkaszezon beköszöntével kitűnő pótlék lehet a politikajunkieknak.

Dán felnőttek beszélgetnek öltönyben

Már a sorozat címe is mutatja, hogy itt bizony kőkemény politikáról lesz szó: mindez tükörfordításban annyit tesz, hogy „A vár”, ami a Koppenhága szívében fekvő Christiansborg-palotára utal, de a dánok legtöbbször csak Borgenként emlegetik. Ez a hippiváros Christianiától (amiről itt írtunk korábban) egy kőhajításra levő épület volt a királyok lakhelye a XVIII. század végéig, de ma is mind a három hatalmi ág itt koncentrálódik:

A sorozat nyolcvan százalékban „a várban” zajlik, és rögtön egy fontos politikai eseménnyel indul: megválasztják Dánia első női miniszterelnökét, Birgitte Nyborgot (Sidse Babett Knudsen).

A dán politika sokkal inkább szól a szövetségek alakításáról és felbomlásáról, mint itthon, így már önmagában évadonként tíz rész tömény politikusi szarkavarásra számíthat a néző a Borgenben, mindezt a legmagasabb színvonalon,

Hangsúlyt kap továbbá a magánélet is, merthogy főhőseinknek (vagy antihőseinknek – ezt sokszor elég nehéz eldönteni a sorozatban) nem mindig egyszerű ezt összeegyeztetniük a hivatásukkal.

Nyborg miniszterelnökként az ország vezetése és a családja összetartása között próbál egyensúlyozni, de nincs sokkal könnyebb helyzetben a spin doctora, Kasper Juul (Pilou Asbæk) sem, aki közben a legnagyobb (fiktív) tévécsatorna feltörekvő, elszánt riporternőjével, Katrine Fønsmarkkal (Birgitte Hjort Sørensen) folytat viszonyt.

A sorozat, ami megjósolja a dán politikát

A sorozat ugyan alapvetően kitalált történettel dolgozik, viszont számos ponton egyezik a valósággal is, nyilván nem teljesen véletlenül. A dán politikában jártasok így például nagyon könnyen meg tudják állapítani, hogy a sorozat pártjainak melyikek a valós életbeli megfelelőik.

Legelőször rögtön Nyborg megválasztásával jósoltak a sorozat készítői, a nyitóepizód 2010 őszi adása után ugyanis bő egy évvel tényleg megválasztották Dánia első női miniszterelnökét, a szociáldemokrata Helle Thorning-Schmidtet.

Thorning-Schmidt ráadásul szintén kétgyermekes családanya, mint Nyborg, így nem túl meglepő, hogy nagy rajongója is a sorozatnak, bár nem mindig elégedett a sorozatbeli „alteregójának” életével.

Lövésem sincs a dán politikáról, miért nézzem a Borgent?

A sorozat egyik erénye, hogy nem feltételez semmiféle előzetes tudást a skandináv ország politikájáról, na persze nem hátrány, ha van, úgy még érdekesebb nézni. Ha viszont valaki még csak nem is érdeklődik az ország politikája iránt, akkor is érdemes nézni a Borgent, ennek pedig egyik legfőbb oka az erős színészgárda.

Dánia lakosságarányosan egyébként is rengeteg kiváló színésszel büszkélkedhet, ami mögött az állhat, hogy a dán színészek többsége a britekhez hasonlóan a „régi iskolát” követi:

amivel szerintem csak a legritkább esetekben tudnak versenyezni azok a színészek, akik azonnal a mozi vagy a tévé világában próbálják ki magukat.

Sőt, a már a mozivásznon vagy a tévéképernyőn befutott színészek is gyakran visszajárnak a színházakba, pár éve például volt is szerencsém látni a világhírű svéd drámaíró, August Strindberg szerepében egy róla szóló darabban az itthon leginkább a Sherlockból ismert Lars Mikkelsent (ő a már Hollywoodban is rég befutott Mads Mikkelsen öccse), és Ann Eleonora Jørgensent, akit itthon az Egy gyilkos ügy címen futott Forbrydelsenből ismerhettünk meg.

A Borgen színészgárdájára a tengerentúli filmipar is felfigyelt, Sidse Babett Knudsen játssza a Westworld egyik főszerepét (a sorozat harmadik évadáról itt írtunk), a sajtófőnökét alakító Pilou Asbæk és a rámenős riporternőt játszó Birgitte Hjort Sørensen pedig a Trónok Harcában kötött ki.

Minőségi sorozat adófizetői pénzből? Na persze!

A második nyomós érv a sorozat mellett, hogy a gyártás alatt mindenki arra összpontosított, hogy megvalósuljon a rendező Adam Price víziója (aki egyébként amikor épp nem rendez, akkor tévés főzőműsort vezet).

Ez nálunk szinte elképzelhetetlen lenne egy közszolgálati média gyártotta sorozatnál, de ami a briteknek sikerült, az a dánoknak is,

A DR ugyan csak a BBC költségvetésének egynyolcadából gazdálkodik, mégis sikerült összerakniuk egy olyan sorozatot, aminek egy évadzáróját az ország teljes népességének majdnem a fele nézte egy vasárnap este, hamarosan pedig meghódította a brit és számos más ország nézőközönségét is.

Szóval érdemes belevágni az új évad előtt az eddigi harminc epizódba: a sorozatot a kritikusok remekül fogadták, a készítők és a színészek egyaránt bezsebeltek számos rangos, nemzetközi televíziós díjat, a tengerentúli lapok is csak úgy áradoztak róla,

NYITÓKÉP: Tárgyaláson a Nyborg-kormány. Borgen UK / Facebook