Új második világháborús emlékművet szeretnének Pokorniék, de a turult is meghagynák

Szerző: Hutter Marianna
2020.06.20. 08:00

A hegyvidéki önkormányzat azt szeretné, ha a turulszobor inkább első világháborús emlékmű lenne, és a második világháború áldozatainak emlékét egy olyan szobor őrizné, amely mindenki gyászát bemutatja. Elmondjuk, hogyan jutott erre a fideszes Pokorni Zoltán vezette kerület, és mit állapítottak meg Ungváry Krisztiánék a turulszoborról.

Új második világháborús emlékművet szeretnének Pokorniék, de a turult is meghagynák
„(…) elérkezett az ideje egy új, a XII. kerületi második világháborús áldozatai emlékére létrehozott emlékmű felállításának, amelynek szimbolikájában minden kioltott élet, minden áldozat és gyász helyet talál”

– ez szerepel abban az Azonnali által megismert hegyvidéki önkormányzati előterjesztésben, amelyről információink szerint jövő héten dönthet a képviselő-testület. Emellett azt is javasolja a fideszes Pokorni Zoltán vezette önkormányzat, hogy a jelenleg második világháborús emlékműként funkcionáló kerületi turulszoborból inkább első világháborús emlékmű legyen.

Miért kell új emlékmű?

A jelenlegi második világháborús emlékmű, a turulszobor kérdése már 2005, vagyis a felállítása óta komoly feszültségeket szült. Ellenzői szerint – miután a a második világháború alatt a nyilasok is használták a turul szimbólumát, nem alkalmas az áldozatokról való méltó megemlékezésre. Támogatói szerint viszont mégiscsak a magyarság ősi totemállatáról van szó.

Az önkormányzat mostani előterjesztése így fogalmaz ezekről az időkről: „A turulos emlékmű egy csapásra az akkor kormánypárti főváros és az ellenzéki Hegyvidék politikai összecsapásainak szimbolikus tárgya lett, lebontásának megakadályozása sokak szemében becsületbeli üggyé, a kormányzati önkény elleni szimbólumává vált.”

A szobor kérdése legutóbb tavaly ősszel került a figyelem középpontjába ismét, mikor is kiderült: az egyik áldozatként feltüntett ember valójában zsidó származású embereket gyilkolt. Az érintett nem volt más, mint Pokorni József, vagyis Hegyvidék polgármesterének, Pokorni Zoltánnak a nagyapja.

A polgármester ezt követően kezdeményezte a név eltüntetését a szoborról, ez meg is történt idén januárban. Továbbá az önkormányzat felkért három történészt arra, készítsen jelentést arról, előfordulhat-e, hogy szerepel az emlékművön más gyilkosok neve is. A munkát Cseh Gergő Bendegúz, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója, Kovács Tamás, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója, valamint Ungváry Krisztián történész végezték el Zoltán Gábor író-rendezői munkáját is felhasználva. A jelentés nemrég készült el, és ez alapozta meg az önkormányzat mostani előterjesztését, miszerint állítson inkább az első világháborúnak emléket a szobor.

Mit állapítottak meg a történészek?

Az Azonnali birtokába jutott jelentés szerint már eleve több probléma is akad a turulszoborral mint második világháborús emlékművel. Például az, hogy katonai és polgári áldozatokra is emlékeztetni kíván, miközben utóbbiak egy turullal nem jeleníthetőek meg. „Ez a jelkép ugyanis egyértelműen a katonai vitézség, illetve a hazáért önfeláldozó magatartást tanúsító személyek szimbóluma – a polgári áldozatok viszont nem magatartásuk miatt váltak áldozattá, hanem passzív elszenvedői voltak az erőszaknak, amit ráadásul részben a turulmadarat is használó nyilas pártszervezet tagjai követték el velük szemben.”  Azt is kiemelik, hogy a nyilasok által meggyilkoltak esetében a turul szimbolikája a feje tetejére állítja az érintettek halálát:

„a magyar állam által meggyilkoltak a magyar államért hősi halált halt személyként jelennek meg. (…) ez az elkövetett tömeggyilkosságok semmibevételét jelenti”.

Vagyis szerintük összességében az nem megoldás a szoborral kapcsolatos problémahalmazra, ha a listáról néhány nevet eltávolítanak, és néhány másikat hozzátesznek.

Mi derült ki az emlékművön szereplő nevekről?

Például az alábbiak:

+ Összesen négy olyan nevet találtak Pokorni Józseféval együtt, akik tömeggyilkosságok aktív résztvevői voltak. További tizenhét szereplőről pedig kiderült, dokumentálhatóan nyilas párttagok voltak, ám az ő nevüket nem tartják szükségesnek leszedni. Persze dilemmát vetett fel a kutatókban, hogy áldozatnak tekinthető-e az, aki a nyilas párt tagja volt. Ám szerintük „csupán egy szervezethez tartozás, illetve egy bizonyos helyszínen történő jelenlét nem elég a háborús és népellenes bűnösség megállapításához”. Kivéve, ha valakiről bebizonyosodik, hogy 1944. október 15-e után a nyilas pártszolgálat tagja vagy segítője volt.

+ Az eredeti, 2005-ben Szatucsek Tibor helyi történész által összeállított, áldozatok nevéről szóló lista eleve „messze nem teljes”, például bebizonyosodott, hogy három, a kerületben történt nyilas tömeggyilkosság áldozatainak neve jórészt hiányzik a szoborról. Így összesen közel 370 névvel kellene bővíteni azt. Olyan személyek is hiányoznak a listáról, akik az akkori ellenállási mozgalom kerületi származású mártírjai voltak: Kálló Ferenc esperes és Kiss János altábornagy. 

+ Eleve vitathatónak tartják a történészek azt is, hogy azok neve is felkerülhetett a szoborra, akik halála jóval a háború után, például 1947-ben következett be.

De a lényeg: milyen legyen az új szobor?

Az önkormányzat az előterjesztés szerint az új szobor helyszínéül a Csaba utca-Maros utca kereszteződését javasolja, a Városmajor templom mellett található területet.

E helyszínre azért esett a választásuk, mert mint írják, a Városmajor utcához és környékéhez a második világháború több tragikus eseménye köthető. A terület tulajdonosa a katolikus egyház, vagyis a szoborállításhoz az ő engedélyük is szükséges, ezt követően ír majd ki az önkormányzat szoborpályázatot, melynek megvalósítására a 2021-es költségvetésben 50 millió forint tenne félre. 

Persze nem lesz könnyű olyan új szimbólumot találni, ami emléket állít minden áldozatnak.

Mint az előterjesztés írja, az áldozatok között vannak „katonák és civilek, munkaszolgálatosok, ellenállók és zsidók, vannak, akiket németek, vannak, akiket a szovjetek öltek meg (…). Ezek a sorsok halálukban váltak közössé”. Így egyébként az előterjesztés annyit szabna meg az emlékmű pályáztatásánál, hogy a „pályzati felhívás a szobor méretére, anyagára és választott technikai megoldására megkötéseket ne tartalmazzon”, egyet kérnének viszont, hogy a pályázó a pályaművében utaljon arra az összesen 1556 fő nevének felhelyezésére, akik a második világháború 12. kerületi áldozatai voltak.

Mit akar még az önkormányzat az új emlékművön kívül?

Egyrészt mindenképpen eltávolítani annak a négy személynek a nevét a turulszoborról, akik a történészek kutatásai szerint bizonyíthatóan részt vettek fegyverrel elkövetett életellenes bűncselekményben nyilaskeresztes pártszolgálatosként. Másrészt szeretnék, ha a szobrot első viláhgáborús emlékművé neveznék át.

Ez úgy tudjuk, például azzal valósulhatna meg, hogyha a most második világháborús nevek helyére első világháborús budai csaták helyszínét vésnék fel.

A szobort az előterjesztést azért találná alkalmasnak első világháborús emlékműként, mert „a magyarság ősi totemállata a 19. században lett népszerű szimbólum, ami az első világháborúban és azt követően vált széles körben használt harci jelképpé”.

A történészek jelentése szerint egyébként nincsen első világháborús emlékmű a kerületben (az önkormányzat szerint is csak olyan kerületi emlékművek vannak, amelyek csak részben fedik le az első világháború áldozatait), ezért elvi akadálya nincsen, hogy a jelenlegi turulszobor inkább első világháborús emlékmű legyen. 

Ugyanakkor kérdésként vetik fel, a jelenlegi helyszínen maradjon-e, például azért, mert a kerületben 1920 előtt semmilyen helyőrség sem létezett, vagyis a kerületből azok, akiket besoroztak, különböző egységekben szolgáltak, és ezen egységek egy részének már máshol van hősi emlékműve. Vagyis a jelentés szerint megfontolandó, hogy az emlékmű első világháborús emlékműre átkeresztelése mennyire indokolt. Ha ez meg is történik, akkor is érdemes lenne a jelentés szerint a szobrot más helyszínre áthelyezni, például a Farkasréti temetőbe.

Ettől függetlenül az előterjesztés nem kívánja más helyre vitetni a szobrot. Mint írták,

„nem volna helyes és sokakat joggal sértene, ha a szobordöntögetés mai divatjának hódolva” lebontanák a turulszobrot, „mind művészi megformálása, mind pedig a magyar vitézséget, bátorságot és önfeláldozást szimbolizáló jellege miatt indokolt, hogy a helyén maradjon”.

FOTÓK: Varsányi Bence / Azonnali

Hutter Marianna
Hutter Marianna az Azonnali újságírója

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek