Karácsony Gergely olyan ünnepségbe kötött bele, amibe nem kellett volna

Fekő Ádám

Szerző:
Fekő Ádám

2020.06.18. 11:27

Budapest főpolgármesterének minden szám szerint igaza van, amikor azt mondja, inkább adjon pénzt a kormány a Lánchídra, mint tűzijátékra. Csakhogy az ország nagyrészét nem a számok érdeklik.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Karácsony Gergely talán először talált főpolgármesterré válása óta igazán szimbolikus ügyet a kormánnyal szembeni csatározásban: a Lánchidat, illetve augusztus 20-át. Bár hosszú ideje folyik a csapból is, hogy tulajdonképpen egy tutyimutyi lúzerről van szó, most mégis egészen profánul megüzente, hogy ő nem kér az egyre rosszabb állapotban lévő Lánchíd és környékén tartandó augusztus 20-i tűzijátékokból, inkább adja oda a magyar kormány a felújításra ezt a pénzt, majd kiemelte, hogy az államalapítás ünnepségére szánt buli többe kerülne, mint amennyit Budapest egyik legikonikusabb részének felhúzására szánnak.

Egyrészről jó gondolat, hiszen első ránézésre a koronavírus miatt kissé bedőlt gazdaságban milliárdokért parádézni a hídon tényleg olyasmi, mint amikor láttam gyerekkoromban, hogy a kilencedik emeleten lakó Lázár bácsi egy hirtelen ötlettől vezérelve flatron tévét vett a hitelből nyílászárók helyett. 

Csak aztán az is kiderült: Lázár bácsiék sem haltak bele a nyílászárók elhalasztásába, ő pedig menő képernyőn tudta nézni a meccset, és büszkén érezhette, hogy van valamije.

Lázár bácsit nem különösebben érti meg Karácsony Gergely, és bár a Lánchíd körüli problémák egyre súlyosabbak, az egész mégis tökéletesen illeszkedik a szokásos bal-jobboldali vitába, amiből már annyit hallottunk. Röviden arról van szó, hogy a baloldal kézzelfogható dolgokat akar, a jobboldal pedig büszkeséget.

Nyilván lehetne egyszerre is a kettőt augusztus 20. esetében, mondjuk Tarlós István kijárhatta volna valamelyik térkövezésre szánt pénzcsomag átirányítását a Lánchíd felújítása felé. Most viszont marad a mutogatás, amiből nem csak az jön le, hogy a Fidesz szándékosan szívatja Budapestet, amiért élt a demokratikus jogaival októberben, hanem az is, hogy

Karácsony nem hiszi el, hogy nemcsak a város, de az ország meglepően nagyrészének is valamiért nagyon fontos a tűzijáték.

Ezek azok a helyzetek, amikor egy politikus megpróbálhat várospolitikát folytatni: bármekkora populizmus is, ha az emberek szeretnének tűzijátékot nézni, és a Lánchídra nézve megélni mindazt, amit adott nekik István, a király, akkor valaminek történnie kell, ami emlékezteti őket a tűzijátékra. Ha nem, akkor ezek az emberek megint csak azt látják, hogy a libsi polgármester elvesz tőlük valamit.

Sajnos azzal Karácsony már sokszor szembesült, hogy a Fidesznek mindennél jobban megy a szimbolikus politizálás: konkrétumokról általában nem is szeretnek beszélni, ha pedig mégis megteszik, az általában úgy néz ki, mint amikor Tarlós István évek távlatából sem tudja megemészteni a fakocka kinevetését. A Fidesz akkor érzi magát elemében, amikor egy vitából kihozhatja, hogy a baloldal gyűlöli a magyarokat (főleg a határon túliakat), nem érdekli a nemzet sorsa, vagy mondjuk nem akarja hagyni, hogy megéljük összetartozásunkat augusztus 20-án.

Innentől akármi történik, az sajnos mellékes: noha minden létező logikus érv a tűzijáték ellen szól, csak hát ez a világ nem az, amiben logikus érvekhez kötődünk. A probléma az, hogy nem csak a Fidesz nem vevő a logikus dolgokra (amúgy vevő lesz később, azt azért élő ember nem gondolja, hogy hagyják beomlani a Lánchidat), az ellenzék pedig nem vevő az érzelmi kötődésre.

A világ sokkal boldogabb hely lenne, ha a száraz technokraták el tudnák magyarázni mindenkinek akár azt is, hogy a tűzijáték nem csak idén, hanem minden évben pénzpocsékolás, amiből sok-sok éhes szájat lehetne etetni, de belül mindenki tudja, hogy ez soha nem fog menni.

Elfogadni viszont sokkal egyszerűbb lenne, esetleg a rossz példát eltolva megpróbálni azokat is képviselni, akik nem ránk szavaztak. Vagy ha ránk is szavaztak, akarnak látni tűzijátékot valamiért.

Ez nem azt jelenti, hogy Karácsony Gergelynek tapsolnia kéne, amiért a magyar kormány a szokásos megalomániájában elpuffogtat pármilliárd forintot, hanem azt, hogy legalább kicsit meg lehetne próbálni nyitni: legyen fapadosabb a tűzijáték, rakják ki csak minden második rakétát, az ünnepségben csak közepesen unalmasra elhúzott kortárs táncművészetet kelljen végigszenvedni, ilyesmi.

A közpénzmédiát ez sem tartaná vissza a hazaárulózástól, de azok az állítólagos polgári szellemet követő emberek, akikre még a régmúltban szeretett hivatkozni a Fidesz, talán végre azt is láthatnák, hogy Karácsony Gergely nem csak le akar mondani dolgokat, amiket a nagylelkű kormány adni szeretne. És talán egy kicsit ahhoz is közelebb kerülnénk, hogy az ellenzék elfogadná, hogy vannak, akiknek tényleg fontos elénekelni a Nélküledet, vagy megnézni az ismert slágerekre puffogó tűzijátékot.

Olvass még Fekő Ádámtól az Azonnalin! Vitáznál vele? Írj nekünk!

Fekő Ádám
Fekő Ádám Az Azonnali újságírója

Hétközben újságíró, hétvégén boldog ember. Akár ugyanabban a mondatban is szívesen okoskodik a magyar futball izgalmairól és a populizmus veszélyeiről, emellett nagyon szereti a szovjet jellegű épületeket.

olvass még a szerzőtől
Fekő Ádám
Fekő Ádám Az Azonnali újságírója

Hétközben újságíró, hétvégén boldog ember. Akár ugyanabban a mondatban is szívesen okoskodik a magyar futball izgalmairól és a populizmus veszélyeiről, emellett nagyon szereti a szovjet jellegű épületeket.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek