Ő a világ leggazdagabb futballistája, aki a focin kívül a saját tigriséért rajong

És nem, nem Messi vagy Cristiano Ronaldo az, hanem a 22 éves Faiq Bolkiah. Még felnőtt meccset sem játszott Angliában, de Brunei válogatottjának így is viselte a csapatkapitányi szalagját. Ki ő, és mit tud, amitől ő a leggazdagabb?

Amikor a világ leggazdagabb focistáiról van szó, valószínűleg nincs ember, aki ne Cristiano Ronaldót vagy Lionel Messit mondaná. Nagyon nem is járnak messze a valóságtól: a gazdaglistán harmadik helyezett Messinek a tippek szerint úgy 400 millió dollárja van, a portugál Ronaldónak 450 millió elég lett a második helyre, de meg se közelítik az elsőt: ő Faiq Bolkiah, a Leicester City futballistája.

Bolkiah vagyona ugyanis 20 milliárd dollárra van becsülve, ami forintban már annyira sok, hogy le is írjuk elrettentésképp számokkal:

Annak, aki hozzám hasonlóan béna lenne minden számmal kapcsolatos dologban, segítek: ez valamivel több, mint 6000 milliárd forint.

Bolkiahról ugyanakkor nem különösebben hallott senki, ami nem véletlen: bár 22 éves, soha egy felnőtt meccset sem játszott az amúgy az angol Premier League-ben játszó klubjában, eddig mindössze a Chelsea és a Leicester korosztályos csapataiba fért be.

Ezek után talán nem is meglepő, hogy Bolkiah nem egy őrült jó szerződést kötött:

A dél-kelet ázsiai Borneó szigetén fekvő nagyjából 430 ezer fős Brunei nem az a klasszikus futballközpont, viszont mivel kőolaj és földgáz is van az országban, ezért értelemszerűen pénz is. Főleg a szultánnál és családjánál: az 1967 óta uralkodó Hassanal legendás a luxusautók iránti rajongásáról, a becslések szerint gyűjteménye nagyjából 7000 kocsiból áll, ezeknek még a garázsát is légkondival hűtik, az 1990-es években eladott Rolls Royce-ok felét ő és családja vásárolták meg.

A család által teremtett rendszer viszont stabil: az 1960-ban még a britek segítségével levert antimonarchista lázadás is csak kisiklás volt a szultánus 15. század óta tartó uralmában, amiben a szultán mindenről egy személyben dönt, a család tagjai mindenben kiváltságosak, 1962-ben voltak utoljára parlamenti választások, szabad sajtó pedig nyilván nincs. 1962 óta a szultán által összeállított parlament ülésezik, de azt például a britektől elnyert 1984-es függetlenség után húsz évig egyetlen alkalommal sem hívta össze.

Ahogy a csendes diktatúrákban általában, itt is a pénz csendesíti le a népességet: Bruneiben ingyenes az egészségügyi ellátás, a lakhatás és a rizs, de az olaj eladása miatt ezek is beleférnek amellett, hogy ezeken kívül tulajdonképpen semmi nincs az országban, és az élelmiszer 75 százalékát importálniuk kell.

Szóval ennek a családnak a sarja a Los Angelesben született Faiq Bolkiah, aki a beszámolók alapján két dolgot szeret:

1. játszani a tigrisével,

2. a focit.

Tiger King ide vagy oda, igazi karriert csak a másodikból lehet csinálni, úgyhogy Bolkiah fiatalon Angliába költözött, ahol a Southampton akadémiáján nevelkedett. A közmegegyezés szerint ígéretes játékos lett belőle. Bár jól hangzik, hogy a Chelsea és az Arsenal akadémiája is versengett érte, azért azt is érdemes tudni, hogy az angol foci hátországa 2013-ban már régóta romokban volt, hiszen a topcsapatok inkább iszonyatos pénzekért vásároltak össze máshonnan külföldi fiatalokat.

Viszont azt érdemes meghagyni, hogy Bolkiah játékosként nem a családi hátterére akart építeni: a sajtó csak 2018-ban tudta meg, hogy a világ egyik leggazdagabb családjának egyik tagja Angliában próbálkozik – ekkor a környezetében lévők egytől egyig azt állították, fogalmuk sem volt arról, hogy Bolkiah ha akarná, akár az egész klubot megvásárolhatná. Ez persze nem zárja ki azt az elméletet, miszerint pénzzel is segíti karrierjét, de

Otthon viszont már nem volt ennyire visszafogott: 2016-ban már Brunei válogatottjában is játszott, és ha már ott volt, akkor megkapta a csapatkapitányi karszalagot is, azóta pedig összesen hat alkalommal lett válogatott, utoljára 2018-ban. Bár megmosolyogtató, valójában így is ő Brunei futballjának legnagyobb sikertörténete, hiszen rajta kívül senkinek sem sikerült ezt a szintet sem elérni, és mindenki a nem túl veretes hazai bajnokságban pallérozódik.

Érdekes, hogy a karrierje látványos beragadásával egy időben nemcsak inaktívvá vált az amúgy csupa luxust mutató Instagramján, de a képei nagyrészét is törölte, a Mirror összeállításában azért még meg lehet emlékezni az aktív időszakáról is. Egyelőre még azt sem lehet tudni, mi lesz a jövője: a koronavírus miatt egyelőre áll az angol foci, és még most sem látni, hogy fejeződik be a szezon, ami egyszerre az ő szerződésének a végét is jelenti. A 23 év alatti játékosok csapatában kapott helyet, de a modern fociban 23 évesen már nem is számítanak a sportolók igazán fiatal tehetségnek, elsőre inkább az lenne a meglepő, ha újabb szerződést kapna.

Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehet belőle profi focista, hiszen akár az angol alsóbb osztályokban, akár az elit focitól leszakadt országokban is simán elképzelhető, hogy van mit keresnie ezzel a szakmai háttérrel. Az biztos, hogy a pénz túlzottan nem motiválhatja, abból ugyanis valószínűleg élete hátralévő részében korlátlan lesz neki.

KIEMELT KÉP: Fariq Jefri Bolkiah / Instagram