Számos ismert politikusát szavazta ki az elnökségéből a Momentum, amelyet sokszor szoktak az új SZDSZ-nek hívni, pedig egyelőre az MDF-re jobban hasonlít. De arra se kellene neki.
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
A Momentum tisztújítása meglepő eredményt hozott:
Ráadásul információim szerint ő sem elsöprő többséggel. Hajnal Miklós azonban legalább bent maradt; kiesett azonban onnan Donáth Anna, Buzinkay György és Berg Dániel. Utóbbi végül az egyik kör után úgy tudom, hogy nem is vett már részt a megmérettetésen – vélhetően jó okkal.
Ha mindehhez hozzávesszük, hogy az elnökségi tagságért olyan ismert nevek, sikeres politikusok is indultak, mint Kerpel-Fronius Gábor, Budapest momentumos főpolgármester-helyettese, Déri Tibor újpesti vagy Nyirati Klára bajai polgármesterek, akkor látni kell: nem csak a párt legismertebb arcai nem tudtak újrázni, de sikeres politikusaikat se választották be.
– és ezzel a jelenlegi irányvonalat, amelyet inkább lehetett szociálliberálisnak nevezni. A szociális kérdések iránt egyértelműen elkötelezett Donáth vagy a pártot a liberálisok európai pártcsaládjában alelnöki minőségben is képviselő Berg helyett vagy olyan ismeretlenek kerültek be, akikről én még nem hallottam (így nagyon elhelyezni se tudom egy politikai értékskálán), vagy jobbra sorolhatóak, mint Körömi Attila, egykori fideszes és jobbikos országgyűlési képviselő.
De ez csak az első ránézés, az elemzés könnyebbik útja. Noha bizonyosan volt vita, elvégre a tervezett délután 5 óra helyett csak majdnem este 9-re született eredmény (mégpedig az eddigi elnökség nagyrészének bukásával), mégis furcsállanám, ha a párt, amely legsikeresebb egy éve után van, hirtelen fellázadt volna önmaga ellen.
Ráadásul miközben Körömi Attila bekerülését lehetne jobbos fordulatként értékelni, Orosz Anna 11. kerületi alpolgármester visszakerülését – Orosz a 2018 választásokig már volt egyszer a párt vezetőségének része – bizonyosan nem, elvégre nem gondolom, hogy Orosz sokkal másképp gondolkodna a világról, mint Donáth vagy Berg.
Ettől még persze tény az is, hogy Donáth Annának majdnem egy egész napba telt, amíg a Facebookján végül gratulált az új győzteseknek (ami mégsem a kitörő öröm jele), Berg Dániel meg a végén mégiscsak visszalépett valamiért az indulástól (ami szintén nem az áttörő támogatás jele), ahogy nem is akarta aztán a sajtóban kommentálni a belső ügyeket (amely arra utalhat: vannak valamilyen ügyek, amelyeket jobb nem kommentálni).
Új MDF született vasárnap?
Nézzük először azt a verziót, hogy a párt mégis utat keres, és most egy kicsit másfelé fordult. Miközben a pártot – ahogy egykoron az LMP-t – folyamatosan eszdéeszesezni szokás, egyrészről feltűnő, hogy
másrészről az SZDSZ egy olyan hibrid párt volt – egy balos humánértelmiséggel és neoliberális közgazdászokkal –, amely megismételhetetlen és már létezése idejében is felesleges projekt volt, amiben legalább két, önmagában már értelmezhető párt – egy balos-emberijogista és egy konzervatív liberális – volt benne. A Momentum jól teszi, ha nem akar ilyen lenni, és az eddigiek alapján – elég a párt szociáldemokrata szociális- és lakáspolitikájára vagy konzervatív nemzetpolitikájára gondolni –
De akarnak-e lenni az új MDF? Ahhoz a párthoz hasonlítani, amely 2002 után megpróbált visszatérni az antalli mérsékelt konzervativizmus szellemiségéhez – főleg egy erősen piacbarát gazdaságpolitikával és atlantista elköteleződéssel –, és amely 2010-ben – főleg a Fidesz brutális ellenkampánya, meg persze a hiányzó emberanyag okán – elbukott?
Talán lehetne a Fidesz mellett egy mérsékelt konzervatív, piac- és EU-párti erőnek tere, még ha én személy szerint egyrészről nem igazán sírom vissza az MDF-et (egyik korszakát se, az antalli keresztény középosztályos elitizmus ugyanúgy taszít, mint a lezsáki bőgatyás vonal), másrészről eleve kicsit túllihegettnek érzem az egész fideszárvaságot, elvégre a Fidesz-árvák nem képviselnek komoly választói bázist, és a kifejezés is sokaknak legfeljebb csak arra kell, hogy önmaguk egykori döntéseit igazolhassák azzal a hamis narratívával, hogy a Fidesz 1998 és 2002 között még egy vállalható párt és kormány lett volna, és pláne azzal, hogy minden csak 2015. február hatodika reggelén romlott volna el Orbánnal.
Kérdéses az is, ki lehetne egy konzervatív elem egy ellenzéki koalícióban (és kell-e egyáltalán ilyen). Erre a toroczkaitlanított Jobbik se lett képes, elvégre mégsem Sneider Tamásról jut az embernek Konrad Adenauer vagy Alois Mock az eszébe; a mostani Jakab-féle Jobbik, amely irányt én az eddigi Jobbikok közül a legjobbnak látom, inkább egyfajta népi baloldaliság felé mozdul el, azaz leginkább az MSZP-nek lehet versenytársa. (Ami nem lenne olyan meglepő, elvégre a Jobbik 2010-re számos egykori MSZP-szavazót vett át.)
Az LMP példája azt mutatja, hogy amíg világos baloldali zöld arcéle volt, népszerű tudott maradni, a hanyatlása – a borzalmas tagsággal súlyosbítva – akkor kezdődött el, amikor valamiért jobbra akart fordulni, mintha meg tudna szólítani orbánistákat pár nekik tetsző gesztussal.
Nem tud, elvégre a két és fél milliós orbánista tábor mára olyan egyházszerű egységet képez, ahonnan nem könnyű ma már kihozni embereket. Egy új MDF-nek se sikerülne – ezt legjobban magának az MDF-nek a példája mutatta. A párt 8 éven át volt a Fidesz mérsékelt jobboldali alternatívája, és semmire se ment vele végül.
El kell fogadni: politológiailag és eszmetörténetileg el lehet játszani a gondolattal, hogy a Fidesztől centristább jobboldali párt, mondjuk egy magyar Za Ľudi (azaz a szlovákiai Kiska-párt) vagy SaS, létezhet, csak az van, hogy nincs erre igény:
Norberto Bobbio szerint a jobb- és a baloldal között az a különbség, hogy miként viszonyul az egyenlőséghez: a jobboldal az egyenlőtlenség pártján áll. Márpedig igazán nem lehet egalitarizmussal a Fideszt vádolni, azaz ma ők Magyarországon a jobboldali párt. Aki szerint a társadalmi egyenlőtlenség természetes és igazságos, annak rájuk kell szavaznia.
Liberális súlypont, szociáldemokrata elemek, pragmatikus politika
Azaz a Momentumnak nem új MDF-fé kéne válnia. Persze ne is legyen SZDSZ, elvégre – lásd fent –, az már létezésekor is egy értelmetlen projekt volt. A Momentum jól teszi, ha ideológiailag magát valahol a liberális közép szociálisabb részén helyezi el, ahogy azt a térség liberális pártjai – mondjuk a hétvégén szintén tisztújításon átesett Progresszív Szlovákia vagy az isztriai olasz-horvát párt (IDS/DDI) – teszik, de az osztrák Neos is mára inkább egy progresszív, semmint neoliberális erő. Ennyiben a Momentum helyesen van az ALDE-ban és a Renew-ban.
Másrészről meg a pártnak pragmatikusnak kell lennie, elvégre – pláne Magyarországon – nem ideológiai okokból ikszelgetnek az emberek. Vannak olyan egyértelmű ügyek, amelyekben az Orbán-rezsim elmúlt tíz éve nem ideológiailag, hanem gyakorlati szempontból kritizálható. Orbánnál ugyanis nem az ideológia a legnagyobb gond, azt ki lehet kapcsolni, meg eleve csak duma, amit a pártvezetés is csak politikai termék gyanánt dobál a hülyéi közé.
És a külpolitikai irány se ideológiai kérdés, mert az Európai Unióval jóban lenni (és nem a kipcsakokkal), nem ideológiai helyesség, hanem gyakorlati érdek kérdése.
A Momentumnak ezen kérdésekben kell világos szakpolitikai válaszokat adnia, függetlenül attól, hogy politológusok és eszmetörténészek majd milyen címkéket akasztanak az egyes megoldásokra.
A Momentum lakáspolitikai javaslatai vörösebbek – nagyon helyesen – a bécsi szocdemeknél, a közlekedéspolitikájuk inkább a német vagy osztrák Zöldekéhez hasonló, mint a Momentum ottani testvérpártjaiéhoz, az oktatáspolitikát pedig áthatja valóban egyfajta progresszivizmus, talán ebben állnak legközelebb az európai liberálisokhoz. A nemzetpolitikában pedig tényleg lehetnek új MDF, az nem is baj.
Az, hogy az új elnökség milyen ideológiai összetételű, éppen ezért másodlagos. Az elsődleges, hogy a Momentum programja fog-e változni. Márpedig
Jóindulatú értelmezése Donáthék bukásának
Azaz – és itt jön az egész elnökségváltás másik értelmezése – lehet, hogy nem is kell a vasárnapi eredménynek olyan nagy jelentőséget tulajdonítani. Lehet úgy is nézni az eredményt, hogy azon politikusok, akik az elmúlt két évben már más posztokat is szereztek, és ott jelentős népszerűségre tettek szert, nem kerültek be az elnökségbe, elvégre van nekik már más feladatuk, és így most másokat akart a küldöttgyűlés láthatóbbá tenni.
Ne feledjük: amikor Donáth Anna vagy Berg Dániel bekerült két éve az elnökségbe, még semmilyen posztjuk nem volt. Donáth azóta európai parlamenti képviselő – egyben az egyik legnépszerűbb ellenzéki politikus – lett, aki sokat szerepel, mára jóval ismertebb, mint elnökségi taggá válásakor, és nem elnökségi tagként lett ismert. Berg Dániel pedig azóta az ALDE egyik alelnöke, valamint Budapest 2. kerületének alpolgármestere lett. Ahhoz, hogy látható legyen, igazából neki se kellhet már a Momentum elnökségi tagsága.
Azaz ha jóindulatú értelmezést adunk: a Momentum küldöttgyűlése nemet mondott a pozícióhalmozásra, és
Donáth Anna ezután is a Momentum egyik arca – és vélhetően az ellenzék egyik legnépszerűbb politikusa – marad, ezen elnökségi tagság nem sokat változtatott volna már.
Az, hogy a Momentum fordul-e – azaz, hogy kell-e ekként értelmezni a vasárnapi küldöttgyűlést – , majd a program alapján derül ki: ha marad az eddigi számos tekintetben szociáldemokrata, más kérdésekben progresszív vonal, akkor nem lesz új MDF, és nem is történik fordulat.
Ami nyitott kérdés, hogy az új elnökség miként viszonyul az ellenzéki együttműködéshez, az egy vagy két lista kérdéséhez. Hogy e téren lett volna-e a kiszavazott és beszavazott elnökségi tagok között különbség, nem tudom. De ezt egyszerűen el lehet dönteni: kérdezzük meg az új elnökségi tagokat, mit gondolnak az ellenzéki együttműködés sikeres útjának. Egy zárt küldöttgyűlés kapcsán találgatni felesleges – az, hogy más lesz-e a program, és milyen lesz az együttműködés a többiekkel (mindkét kérdésben a pártot 2022-ig vezető új elnökségnek lesz szava), majd meglátjuk már egy éven belül.
Akkor tudjuk meg, milyen puding is ez a párt.
Olvass még többet Techet Pétertől az Azonnalin!
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.