Ha már a nagy cégeknek is megéri a civilek mellé állni az USA-ban, az Trump számára is jel

Ésik Sándor

Szerző:
Ésik Sándor

2020.06.08. 09:28

Az USA-ban nagy hagyománya van a cégek jófejkedésének, ahogy most a Lego is jófej. De fontos tudni, hogy ezek a cégek soha nem öncélúan jófejek.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Itt van ez a hír arról, hogy a Lego nem fizet a rendőrségi témájú játékok hirdetéséért, hanem az erre szánt pénzt fekete gyerekek segítésére fordítja. Mekkora hülyeség már ez, és képmutatás, ez lehet sokunk első reakciója, de érdemes kicsit a hátterét is véggigondolni a dolognak.
Amerika sokféle van. Van vidéki és városi, partvidéki és kontinentális, mezőgazdasági és ipari, fehér és fekete, egységesen keresztény-fehér és vegyes tiritarka.

Az ami innen egységesen „Amerikának” tűnik, valójában számos, kulturálisan nagyon különböző terület és kultúra bonyolult összhangban működő együttese. Simán megfér benne a New York-i stúdióapartman, ahol két tekercs WC-papír és 4-5 doboz sör van, és gondot jelent a csótány. Meg az Oklahoma City valamelyik külvárosában (másfél óra drive a munkahely) levő kétszáz négyzetméteres ház, ahova kéthavonta egy truckload Bud Light és ugyanennyi budipapír raktározódik be, csótány nincs, de évente 1-2 alkalommal ki kell hívni a csörgőkígyó-összegyűjtő embert.

Ezeket kiegészíti a „Corporate America” amelyről Magyarországon a legtöbbeknek fogalma sincs. Nem azért mert hülyék lennénk, hanem azért, mert errefelé teljesen elképzelhetetlen, hogy magánvállalatok létezzenek olyan méretben, hogy komoly közéleti befolyásuk legyen.

Nálunk is vannak nagy cégek, azonban ezek vagy magyar politikai kontroll alatt vannak (MOL, OTP) vagy külföldiek és a magyar kormánnyal háttéralkukat kötnek, nem vesznek részt nyilvánosan a magyar közéletben.

Az amerikai nagyvállalatok viszont komoly közéleti szereplők, többféle módon. Az egyik, sokat kritizált mód a korrupció, a kilóra megvett szenátorok, a lobbisták és hasonlók világa. Felesleges úgy tenni, hogy ez nem létezik. Létezik, csak épp van neki kultúrája és nagyon komoly formális és informális kontrollja. Lehetne neki komolyabb kontrollja is, de most nem erről akarok írni, mert a megvesztegetett politikust azért itt Közép-Európában is magunk elé tudjuk képzelni, különösebb erőlködés nélkül. 

Ez a Legós hír a corporate America egy másik arcát mutatja. 

Marketing és Advertising professzorom azzal kezdte mindkét tantárgy oktatását, hogy a cél az, hogy a céget elhelyezzük a vásárló fejében. Mindig és kizárólag ez a cél, tehát ha valami önmagáért jófej dolog, akkor azt nem szabad megcsinálni, ha nem jár a cég számára előnnyel. Ez az amerikai managerek legfontosabb krédójának (maximize shareholder value) kivetülése erre a területre. Elmondta, hogy igen, a marketingesek és hirdetésiek gyakran entellektüell népség, érzékeny, nyitott, kreatív stb. társulat, amelyik a rábízott keretből szívesen tenne olyat, amelytől szerinte a vállalat jobb hely lenne, jobb lenne ott dolgozni. De nem ez a cél.

A jófejség kizárólag úgy értelmezhető, hogy a vásárló tartja jófejnek tőle a céget és ezért inkább az ő termékét veszi, mint a konkurenciáét.

A marketingnek tehát van egy olyan dimenziója, amely nem a termék előnyeit sulykolja a 4 (5, 6, attól függ mennyire modoros a szerző) „P” jegyében, hanem a céget igyekszik a társadalom hasznos, a közös célért aggódó és tenni akaró tagjának beállítani. Van persze TLA (Three Letter Acronym, jellegzetesen amerikai dolog szintén) is kitalálva a dologra, a CSR (Corporate Social Responsibility). Ez az egész reakció arra, hogy a társadalom bő húsz éve elvárja a nagyvállalatoktól, hogy legalább a látszat szintjén ne legyenek törtető, önző, a profit érdekében mindent elpusztító szörnyetegek. 

Valójában ez a Corporate America társadalomba ágyazottságát mutatja. Ugyanis a „megvesztegetett politikus” kénytelen egyensúlyozni a zsebét tömő lobbisták és a választói között, de a választók egyben vásárlók is, akik közvetlenül befolyásolják a cég sikerét. Ebbe pedig beletartozik az, hogy a cégeknek reagálni kell a társadalomban zajló folyamatokra is, méghozzá nagyon gyorsan. A gyors reakció közben viszont számolni és dönteni kell. A marketing döntések ugyanis gyakran megosztóak. We can’t be everything for everyone (nem lehetünk mindenkinek minden, vagyis nem tetszhetünk az összes vásárlónak) tartja a marketinges bölcsesség. Vagyis ami egy irányba jófejség lehet, a másik irányban vásárlókat riaszt el.

Ennek a hírnek a kapcsán komoly kérdés az, hogy vajon amit látunk az hiba vagy jó döntés? Simán lehet, hogy az amerikai Lego marketing csapatában túltengenek a városi, liberális, inkább balos gondolkodású entellektüellek, akik a FOX News és társai iránt érzett utálatukban túlreagálják a tüntetéseket. Ez esetben épp most riasztottak el tíz- és százezernyi fehér, kertvárosi anyukát attól, hogy a gyereknek Legót vegyen, mert a gyereket el akarja zárni a libernyák mételytől, amely képes odáig elmenni, hogy a kertváros biztonságát csőre töltött pisztollyal őrző officereket rossz embernek állítja be. 

Viszont a nagyvállalati működés másik jellegzetessége, hogy ma már (sőt már bő tíz éve is, mikor ezt tanultam) bőven használatos a big data. Nagyon pontos, valós idejű képe van a fogyasztói viselkedésről minden vállalatnak saját forrásból és fizetős szolgáltatóktól. A big data egyik nagyon fontos jellegzetessége, hogy bizonyos változásokat már akkor jelez, amikor még azokra senki se gondolt. Például az influenzajárványt már évek óta hatékonyabban és hamarabb mutatja ki Amerikában, mint a tesztelés, egész egyszerűen azért, mert vannak bizonyos élelmiszerek, gyógyszerek és más termékek, melyek fogyasztása mérhetően emelkedik abban a háztartásban, ahol enyhe-korai influenzás van.


Biztosnak tűnik, hogy a mostani tüntetésekkel kapcsolatos fogyasztói döntések statisztikája és a fogyasztói attitűd-mérések friss eredményei rendelkezésre állnak. Ha viszont ezek alapján a Lego nem öncélú jófejségből döntött így, bolond négymillió dollárért (éves forgalmuk töredéke) jófej arculatot vásárol, hanem tényleges számításon alapuló döntésről van szó, az fontos dolgokat jelez.

Azt jelzi, pontosabban jelezheti, hogy a rendőrségbe vetett társadalmi bizalom tényleg megrendült, és ez kihathat annak a kampányára, aki ősztől amerikai elnök akar lenni.

Egy négymillió dolláros, szimbolikus döntés nyilván nem ad a kérdésre választ, és az is lehet, hogy ez szimplán egy rossz üzleti döntés. Ha viszont jó döntés, akkor a corporate Amerika jó üzletnek tartja a civil Amerika mellé állni ebben a dologban, és akkor a government Amerikának nagyon gyorsan lépnie kell. Mondanám, hogy a Lego részvényárfolyama majd megadja a választ, de a Lego nincs a tőzsdén. Egyik konkurensük, a Hasbro viszont a NASDAQ-on forog, érdemes lesz nézni, hogy ők mit lépnek. Gyanús nekem, hogy pont emiatt ők még kivárnak majd.

Ésik Sándor írása megjelent a Diétás Magyar Múzsán is.

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek