A párt eszköz – a Momentum új elnökségi tagja az Azonnalinak

2020.06.08. 19:09

Körömi Attila 1998 és 2004 között volt fideszes országgyűlési képviselő, majd kis időre átlépett a frissen alakult Jobbikba, hogy aztán 2017-ben a Momentumban kezdje újra: az újrakezdés olyan sikeres volt, hogy a pártnak most ő lett az egyik új elnökségi tagja. De álomgyilkosnak tartja-e a Momentumot az olimpiaellenes aláírásgyűjtés miatt, és miért szavazott a parlamentben az EU-tagság ellen? Interjú.

A párt eszköz – a Momentum új elnökségi tagja az Azonnalinak

Új elnökséget választott magának a Momentum vasárnap: a két évente esedékes tisztújításon meglepetésre csak Fekete-Győr András elnököt, illetve Hajnal Miklós elnökségi tagot választották újra, például Donáth Anna EP-képviselőjüket vagy Berg Dániel második kerületi alpolgármestert nem.

Ugyanakkor a nyilvánosság előtt eddig kevésbé ismert politikusok kerültek az ötről hét fősre kibővített elnökségbe, köztük például a pécsi Körömi Attila, aki korábban nemcsak a Fideszt, de még a Jobbikot is megjárta, és 2004-ben még úgy látta:

„A Jobbikhoz való csatlakozás pillanatában egy dolgot azonnal megéreztem, az ember maximum egyszer válthat pártot. Ennek még lehet oka. De ez többször elképzelhetetlen, még saját oldalon belül is.”

Körömiről azt is tudni lehet, 2004-ben nem szavazta meg a Magyarország európai uniós csatlakozásáról szóló szerződés kihirdetését, korábban pedig, 2002-ben például a Fidesznek ő is gyűjtött aláírást az olimpia támogatásáról, miközben a Momentum azzal robbant be a magyar közéletbe, hogy a budapesti olimpia megszervezése ellen gyűjtöttek aláírást 2017-ben – méghozzá sikerrel. Arról, hogy Fekete-Győr András pártelnök és Hajnal Miklós elnökségi tag mit gondol az újdonsült elnökségi tag múltjáról, itt írtunk

de vajon hogyan látja momentumos jelenét és jövőjét maga Körömi Attila? Megkérdeztük!

+++

Mit gondol, miért cserélték le a Momentum küldöttjei az előző elnökség nagy részét? Csak Hajnal Miklós és Fekete-Győr András maradtak. Miben lesz például más az új elnökség a régitől?

Fontos kiemelni, hogy mindenki nagyon megköszönte a régi elnökség munkáját. Két EP-képviselőnk is van, az önkormányzati választásokon a Momentum pedig szép sikereket ért el Budapesten, különböző településeken, még falvakban is. Szóval ez nem a kritikáról szól, hanem a következő választásokról: új kihívások néznek a Momentum elé, és jó lenne minél több olyan személyt bekapcsolni a Momentum politikájába, akik gazdagítják az eddigi képet.

Miben kell leginkább változtatnia 2022-ig a Momentumnak?

Folytatnia kell, amit eddig is tett. Ez egy nagyon jó irány és nagyon jó hangvétel, és ez a mai napig új a magyar társadalomban. Pécsiként én is bekerültem az elnökségbe, van debreceni elnökségi tagunk is, és ha nem is falvakból, de két vidéki városból is van így elnökségi tagunk: a vidék megszólítását szeretnénk sokkal hangsúlyosabbá tenni.

Eddig túl budapesti volt a párt?

Nem, de ez látszott.

De Pécsett is a tagjaink nagy része falvakból, kisvárosokból származik. Azt problémának éreztem, hogy budapesti pártnak látszik a Momentum, de itt Pécsett – és most a saját tagtársaimról beszélek – láttam, hogy ők pontosan értik a vidék gondjait. Azt nem állítja senki, hogy a kezünkben lenne a megoldás, de fontos volt láttatni az elnökségben, hogy mi a vidéki és a vidékkel kapcsolatban álló párt is vagyunk.

Ön még régebben azt nyilatkozta, hogy „a Jobbikhoz való csatlakozás pillanatában egy dolgot azonnal megéreztem, az ember maximum egyszer válthat pártot. Ennek még lehet oka. De ez többször elképzelhetetlen, még saját oldalon belül is. A megélhetési politizálás ingét az vegye magára, aki úgy érzi.” Igaz, eltelt majd’ 15 év a kettő között, de hogyhogy lett mégis egy újabb pártja?

Egyrészt, volt időm gondolkodni tizenegy évet, hibernáltam magam. 2006-ban kiléptem a politikából,

de ez nem azt jelentette a részemről, hogy rácsaptam az ajtót a politikára, hanem azt éreztem, hogy most kell hátralépnem, és visszamennem a civil életbe.

De a megélhetési politizálásra visszatérve: pont akkor léptem ki a Fideszből, amikor megindultunk felfelé. Pontosan láttam a méréséket, hogy 50 százalék fölött állunk, jön az EP-választás: mindenki tudta, hogy a Medgyessy-kormány bukni fog, mindenki tudta, hogy a Fidesz emelkedő pályán van, én mégis kiléptem. Egy akkor induló Jobbikhoz, majd a 2017-ben induló Momentumhoz való csatlakozással nyilván nem érhet az a vád, hogy megélhetési politikus lennék.

Ha az lennék, akkor maradok a volt első pártomban. Egyébként engem is magával ragadott az a kicsit magyar sajátosság, hogy az ember belép egy pártba, és attól kezdve nincs más. Én is bekaptam ezt a horgot, hogy ez így helyes.

Akkor a fenti kijelentését már felülbírálja?

Abszolút. Mert a párt eszköz.

Ha egy politikus úgy érzi, hogy az ő értékeit a pártja már nem képviseli, vagy úgy gondolja, hogy szeretné bemutatni a saját gondolatait, akkor alapít egy pártot, vagy csatlakozik egy másikhoz. De én is beszorultam abba a helyzetbe, hogy „egy életem, egy pártom”. A párt tehát eszköz: én akkor kerültem be az Országgyűlésbe, mikor a Fidesz meghirdette a polgári Magyarország programját – én ebben mélyen hittem, és nekem (és még sokan másoknak) ez nem politikai termék volt. Miután a Fidesznek hátat fordítottunk, többen éreztük, hogy a Jobbikban érdemes ebbe az irányba elindulni. Nem sikerült, kész.

De amikor a Momentum 2017-ben azt mondta, hogy a jobb-bal törésvonalakat meg kell haladni még akkor is, ha tudjuk, hogy van jobb és bal, akkor úgy gondoltam, hogy „na nézzük”.

A Momentumon belül is azt polgári-konzervatív irányvonalat szeretné továbbvinni, amit a Fidesz lehet, hogy még 1998-ban komolyan is gondolt?

A polgári gondolatot, inkább maradnék ennél.

Engem a politikai paletta jobboldalán lehet elhelyezni, de én magam is úgy gondolom, hogy a Momentumnak nagyon fontos a centrumban maradnia.

Ma már a világ bonyolultabb annál, minthogy tisztán jobb- vagy baloldali gondolatok mentén szervezzük meg egy állam életét.

Önnel kapcsolatban még egy másik kérdés is felmerült: 2004-ben nem szavazta meg Magyarország európai uniós csatlakozásáról szóló szerződésének a kihirdetését. Miért nem?

Magán a népszavazáson részt vettem, és igennel szavaztam, mert Európa-párti vagyok, még ha akkor sokkal inkább is a nemzetek Európájában hittem. De a népszavazás nem a csatlakozási szerződésről és a feltételekről szólt. Ami ezt illeti, itt viszont már az egész ügyet körülvevő politikai klíma kapott akkor tőlem nemet. Én a szavazás előtt két héttel léptem ki a Fideszből, és eléggé háborgott a lelkem: a Medgyessy-kormány paródiát rendezett az EU-t népszerűsítő kampánnyal, a bécsi cukrászdával. Ebben a kampányban még az ÁSZ is talált kifogásokat, hiszen többmilliárd forintot költöttek el. Szóval az egész dolog, ami körbelengte a csatlakozás folyamatának a végét, az kapott tőlem nemet.

Utólag nézve már nyugodtan mondhatom, hogy hiba volt: egy ember akkori érzéseit nem lehet kiolvasni a jegyzőkönyvekből, csak az előterjesztés címe, és az arra leadott szavazat látszik. Én akkor úgy gondolkoztam, hogy

a magyar bal- és jobboldal az EU-csatlakozásról szóló szerződés kihirdetése környékén szórja a kampánypénzt, miközben recseg-ropog az állam. Ez kapott tőlem nemet.

Azóta eltelt 16 év, mit jelent ma önnek az Európai Unió, miben változott a véleménye?

Ez az a kérdés, amiben a legtöbbet változott. Eleve EU-párti voltam, de a legelején a fő kifogásom volt, hogy egységes uniós haderő nélkül az EU nem tud igazán erőssé válni. Nem szeretném magamnak a jogot vindikálni, hogy lám, az idők engem igazoltak, de sokat változott a véleményem: a Krím-annektálása, a Putyin hatalomra kerülését megelőző különböző robbantások, az Iszlám Állam létrejötte, a menekültválság, a Trump megválasztását övező légkör, a brexit, a görög válság, és ennek mentén a szinte permanensen tartó olasz válság – ezekből talán egy is elég lenne ahhoz, hogy az ember végiggondolja, hogy mégiscsak integráltabb Európára lenne szükség.

Ennek jegyében Ön most kitűzné az EU-s zászlót a parlamentre? Jelenleg nincs kinn, csak a magyar és székely zászló.

Igen, természetesen.

2002-ben a Fidesznek gyűjtött aláírást az olimpia budapesti megrendezése mellett. A Momentum 2017 elején pedig pont az olimpia elleni aláírásgyűjtéssel tűnt fel – volt egy olyan narratíva, hogy ez „álomgyilkosság volt”. Ön akkor nem tartotta a Momentumot álomgyilkosoknak?

A kettő között azért nem négy-öt év telt el, hanem tizenöt, azt pedig ön is látja, hogy ez már egy teljesen más Magyarország. Viszont ami nagyon fontos, hogy akkor

az olimpiai aláírásgyűjtés volt a Fidesz 2002-es országgyűlési kampánya.

A képviselőjelölteknek ez volt a legfontosabb kampányeszköz a kezükben, ez volt a feladatuk, így én magam is gyűjtöttem az olimpia mellett aláírásokat.

És Budapestnek kéne valamikor olimpiát rendeznie? Az alapgondolattal egyetért?

Én az iskolai- és szabadidős, illetve egészségmegőrző sportra szánnék sokkal többet. Ez persze jól hangzik, de tíz éve tanítok tanárként, így pedig már pontosan látom, hogy milyen fontos lenne a gyerekek mozgáskultúráját iskolában és óvodában javítani. És a népegészségügy szempontjából sokkal fontosabb, ha a társadalom jelentős része a lakóhelyéhez közel hozzájut azokhoz a mozgásformákhoz, amikhez nem kell nagy befektetés – szemben például az élsporttal.

Akkor ennek fényében már soha nem is támogatná az olimpiát, merthogy a tömegsportra kéne helyezni a hangsúlyt?

Én óriási Fradi-drukker voltam, és ismertem Magyarország összes focipályáját. De ahogy az ember idősödik, úgy észreveszi, hogy talán többeknek kellene jót tenni több pénzzel, mint keveseknek. A professzionális sport anyagi bázisát pedig nem feltétlenül az államnak kéne állnia.

Piacról kéne megoldani?

Nem tudom, hogy a piac meg tudja-e oldani. Bejáratottabb focicsapatoknak például sokkal egyszerűbb piaci alapon működnie a déli- és nyugati államokban. Itt nem arról van szó, hogy élsport kontra tömegsport, csak arról, hogy többet kéne költeni a szabadidős, iskolai és egészségmegőrző sportra, miközben az élsport támogatását is fenn kell tartani.

Ön pécsi, de Mándi László személyében egy debreceni elnökségi tagja is lett a Momentumnak, tehát a hétből immár ketten vidékiek. Mit gondol, mit kéne tenni a Momentumnak vidéken, hogy sikeresebb legyen? A megyei közgyűlésekben tavaly nem szerepeltek rosszul, de a Fidesz megszorongatása még nagyon messze van.

Nagyon sokat kell beszélgetni, odafigyelve meghallgatni az embereket. Baranya például kistelepüléses megye, egy-egy kistelepülés pedig olyan szinten el van zárva – kommunikációban is –, hogyha ott többet megfordulnánk, és meghallgatnánk az ottaniak véleményét és meglátásait, akkor nincs olyan beszélgetés, amiből ne lehetne valamit tanulni, és a megyei közgyűlésben képviselni.

A zsákfalvakban például a közösségi közlekedés és az utak jobbá tételével sokkal könnyebbé lehetne tenni az ott élők életét.

Vannak olyan tanulók, akik sokkal többet vannak távol emiatt az otthonuktól, mint az indokolt volna. Nem lehet persze mindig járatokat sűríteni a falvak és a városok között, de vannak olyan megoldások – például céljáratok –, ahogyan a kistelepülések közlekedését javítani lehetne. Ez már hatalmas lépés volna.

Sok szó esik arról, hogy hogyan kéne indulnia az ellenzéknek 2022-ben: egy nagy közös listával, vagy többel. Ön hogyan látja, egy listára van szükség, vagy a Momentumnak külön listán, vagy akár egy kevésbé széles együttműködés keretében kéne indulnia?

Ez az a kérdés, amit minden pártnak a saját berkein belül kell felmérnie, és utána azt egymás számára világossá tenni. Ebből egy olyan megoldás jöhet ki, ami a kormányváltást elhozhatja. De jelen pillanatban a politikai pártok belső döntéshozó szervezeteinek asztalain vannak ezek a döntések, ebben én nem bocsátkoznék jóslásokba.

Elsősorban arra célzok, hogy vannak olyan régi baloldali pártok, amelyekkel ön fideszesként még szemben ült 2004-ig a parlamentben. Nem érezné kínosnak az együttműködést velük? Így esetleg azokkal lehetne közös listán, akik ellen politizált.

A mai baloldali pártokban azért már megjelentek új arcok – kétségtelen, hogy vannak szereplők, amelyek korábbi időszakokhoz kötődnek.

De a tárgyalások arra vannak, hogy a maga szempontjait mindenki elmondja, és megnézzük, lesz-e közös megoldás.  

FOTÓ: Körömi Attila / Facebook

 
Hutter Marianna
Hutter Marianna az Azonnali újságírója
Illés Gergő
Illés Gergő az Azonnali újságírója

Európai politikáról, Közép-Európáról ír. Magyar belpolitikáról pedig akkor, ha ideges.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek