Miért estek egymásnak a magyar gyökerű szatmári zsidók New York szívében?

Szerző: Techet Péter
2020.06.07. 08:22

Brooklyn egyik negyedében ma is hallani magyar szót. Itt folytatják ultraortodox zsidók a neves Teitelbaum-csodarabbik vezetésével a szatmári zsidóság életmódját.

Miért estek egymásnak a magyar gyökerű szatmári zsidók New York szívében?

Ha valaki Manhattanből átmegy a Williamsburg-hídon át Brooklynba a pár hipszter utca után igen hamar egy teljesen más karakterű negyedbe jut: New York egyik legnagyobb és mindenképp legortodoxabb zsidó negyede található itt. Itt élnek azon legtöbbször magyar gyökerű zsidó családok, akiket összefogott Moishe Teitellbaum.

WILLIAMSBURGÖT A KAFTÁNOS FÉRFIAK ÉS A PARÓKÁS NŐK DOMINÁLJÁK, EZ NEW YORK LEGULTRAORTODOXABB NEGYEDE, AHOL AZ ÖREGEK MÉG JÓL TUDNAK MAGYARUL. FOTÓ: TECHET PÉTER, AZONNALI

A csodarabbi a második világháború után – a theresianstadti koncentrációs táborban élve túl a holokausztot – vándorolt ki az Egyesült Államokba, hogy a máramarosszigeti rabbik hagyományát folytassa. Az Újfehértón született Moishe a szigeti hagyomány folytatója, ami már maga is egy szakadás eredményeként született: nagybátjya, az utód nélkül 1979-ben meghalt Joel Teitelbaum ugyanis nem fogadta el az örökösödési rendet, ezért

1905-ben Szatmárnémetiben új iskolát alapított. Ezen haszid mozgalmat követik a williamsburgiak,

ezért is hívják őket – noha a Teitelbaumok eredetileg máramarosszigetiek voltak, azaz a szigeti iskolát jelentették – szatmáriaknak: a szatmári eredetre utal az elnevezés.

UTCAKÉP WILLIAMSBURGBEN. FOTÓ: TECHET PÉTER, AZONNALI

Williamsburgben él tovább Szatmárnémeti

A magyar múlt Brooklyn más ultraortodox negyedeiben is jelen van, ahol a pápai (pupai) vagy munkácsi hagyományokat követik. A legortodoxabbak azonban a williamsburgi szatmáriak: a második világháború után még csak pár családot jelentő közösség – amelyhez olyanok is csatlakoztak, akik eredetileg nem is szatmáriak vagy szigetiek voltak, például az Ultraortodox könyv szerzője, Deborah Feldman nagyapja neológként lett a második világháború után ultraortodox – az 1980-as évekre kezdte bevásárolni magát az akkoriban még eléggé szegénynek, lepattantnak számító Williamsburg negyedbe, ahol olcsón lehetett ingatlanokhoz jutni.

MA IS ÉLŐ HAGYOMÁNYKÉNT VAN JELEN A KÖZÖSSÉG SZATMÁRNÉMETI EREDETE. FOTÓ: TECHET PÉTER, AZONNALI

A negyed relatív olcsósága – és persze Manhattanhez való közelsége – mára számos hipsztert, műveszt is oda vonz, azaz a kerületnek ma két arca van:

a színes kávézókkal, butikokkal teli hipstzer mellett ott van a kaftános, pajeszos férfiak és a halom gyerekkel mászkáló, parókás, hosszú szoknyás nők dominálta utcakép is.

A két világ pár utcányira él egymástól, de alig érintkezik, a williamsburgi zsidók, akiknek száma mára eléri a 70 ezret is, még a New York-i ultraortodoxokon belül is igencsak zárt világnak számítanak. Mondhatni: New Yorkban próbálják folytatni a szigeti vagy szatmári shtetl-világot.

A FÉRFIAK A TÓRAOLVASÁSSAL TÖLTIK IDEJÜK NAGYRÉSZÉT, DE A KÖZÖSSÉG NAGYON AKTÍV A NEW YORK-I INGATLANBIZNISZBEN IS. FOTÓ: TECHET PÉTER, AZONNALI

A családi életet szigorúan meghatározza a zsidó hagyomány – ennek árnyoldalairól írt Deborah Feldman a most már magyarul is olvasható könyvében, amiből a Netflix sorozatot is csinált, a szerzővel pedig interjút is készített az Azonnali –, a gyerekek zsidó jesivákba járnak, New York állam csak kis mértékben szól bele az oktatásukba, a lányok legfeljebb 18 éves korukig tanulnak, utána feleségül adják őket egy, a család által kijelölt, úgynevezet matchmaker (azaz kerítő) által talált zsidó fiúhoz, akit csak az esküvő napján ismerhet meg.

A házasságban a nőnek teljesen alá kell magát rendelnie a férjnek: miközben a férfiak többsége egész nap a zsidó vallási iratokat, a Tórát tanulmányozza – bár azért más munkájuk is van, a szatmári közösség több tagja is erősen jelen van a New York-i ingatlanpiacon, többségük ingatlankiadásból él, de minden társadalmi osztály megtalálható a közösségen belül –, a feleségek feladata a gyerekszülés és a férjek teljes és szótlan kiszolgálása. Moishe Teitelbaum

a gyerekszülést azért is tartja nagyon fontosnak, mert szerinte így kell pótolni a holokausztban elhunyt zsidóságot

– ráadásul az a cél is megfogalmazódik, hogy a zsidóságon belül is az ultraortodoxok kerüljenek többségbe, elvégre náluk jóval több gyerek van, mint a modern ortodoxoknál vagy a liberálisoknál.

WILLIAMSBURGBEN MINDEN TÁRSADALMI OSZTÁLY MEGTALÁLHATÓ, A KERÜLET NEW YORK EGYIK LEGSZEGÉNYEBB RÉSZE. FOTÓ: TECHET PÉTER, AZONNALI

De a szegénység is nagy: Williamsburg 30 százaléka a szegénységi küszöbb alatt él, ami az amúgy sem túl gazdag brooklyni átlagnál is rosszabb (Brooklyn 24 százaléka él a szegénységi küszöb alatt, egész New Yorkban 21 százalék az arány). Williamsburg ma nem csak New York egyik legszegényebb, de legszaporább negyede is (a legszaporább egy másik ultraortodox negyed Brooklynban),

egy szatmári nőnek átlagban hét-nyolc gyereke születik.

EGY CSALÁDBAN HÉT-NYOLC GYEREK IS VAN, A FIÚK MIND VALLÁSI ISKOLÁBA, A JESIVÁBA JÁRNAK, A LÁNYOK 18 ÉVESEN BEFEJEZIK A TANULMÁNYAIKAT, UTÁNA A GYEREKSZÜLÉS ÉS FÉRJEIK KISZOLGÁLÁSA A FELADATUK. FOTÓ: TECHET PÉTER, AZONNALI

Ez amúgy feszültséget szül a több, mint kétmilliós New York-i zsidóságon belül is, ugyanis a manhattani modern ortodoxok vagy liberálisok attól tartanak, hogy a zsidó közélet egyre vallásosabb, konzervatívabb lesz, főleg, hogy a haszidok lubavicsi ága – a williamsburgiak nem oda tartoznak, ennek magyarországi képviselője a Köves Slomó-féle EMIH – tudatosan misszionál a manhattani zsidók között: az ún. Mitzva-kocsikkal járják Manhattant, és leszólítják a zsidónak vélt embereket, hogy térjenek be az ultraortodoxok közé.

A LUBAVICSIEK, AKIK NEM A WILLIAMSBURGIEK, ÚN. MITZVAH TANK-KAL JÁRJÁK MANHATTAN UTCÁIT, HOGY AZ OTTANI LIBERÁLISABB ZSIDÓKAT MEGTÉRÍTSÉK AZ ULTRAORTODOXIÁNAK. FOTÓ: TECHET PÉTER, AZONNALI

Az ortodoxok száma folyamatosan növekszik: míg 1991-ben a New York-i zsidók 13 százaléka volt ortodox, mára ez 20 százalék lett; sőt, a New York-i zsidó gyerekek (éppen a magas születésszám miatt) mára 61 százaléka ortodox vagy ultraortodox családban nevelkedik.

WILLIAMSBURGBEN A GYEREKJÁTÉKOK IS A HAGYOMÁNYOS ZSIDÓ CSALÁDMODELLT KÖZVETÍTIK. FOTÓ: TECHET PÉTER, AZONNALI

Orbánt szeretik, Izraelt viszont nem

A williamsburgi zsidók amúgy – főleg a brooklyni Borough Parkban élő munkácsi ultraortodoxok rabbija, Mojse Leib Rabinovich révén – az Orbán-kormánnyal is jó kapcsolatokat ápolnak.

Ök voltak azok, akik 2017-ben védelmükbe vették Orbánt a horthyzmus vádjával szemben.

A magyar kormánnyal fennálló jó viszony azzal is összefügg, hogy a munkácsi közösséghez áll közel az az Alexander Rovt üzletember is, aki a Köves Slomó-féle médiavállalkozásokhoz köthető. A munkácsiak modern ortodoxok: ők is kaftánban járnak, és a Tóra szerinti életet élnek, de ellentétben a williamsburgiekkel valamivel nyitottabbak a külvilágra (ők például misszionálnak is, míg a williamsburgiek a többi ultraortodoxokkal szemben, a világi zsidókkal szemben meg különösen, elzárkózóak).

A WILLIAMSBURGIEKNÉL VALAMIVEL MÉRSÉKELTEBB MUNKÁCSI KÖZÖSSÉG BROOKLYN BOROUGH PARK NEGYEDÉBEN ÉL, AZ ITTENIEKKEL ÁPOL JÓ VISZONYT A MAGYAR KORMÁNY. FOTÓ: TECHET PÉTER, AZONNALI

A fő különbség abban áll, hogy a munkácsiak elismerik és szeretik Izrael államát, míg a

a williamsburgiek harcos anticionisták, minden évben felvonulnak izraeli zászlót égetve,

éppen ezért rabbijaik jó kapcsolatokat ápolnak palesztin és iráni körökkel is.

Az Izraelhez való viszony vallási eredetű. Elvileg a zsidó állam csak akkor alapítható újjá a rómaiak általi elűzetés után, ha Isten hívja vissza a zsidókat, elvégre ő egyben a zsidók királya is, azaz egy izraeli állam a Messiás eljövetelét jelentené – de legalábbis

isteni felszólítás nélkül a cionista projekt a williamsburgiek szemében nem más, mint istenkísértés.

(A zsidó hagyományok értelmében Isten neve nem ejthető ki, nem írható le.) Noha a Teitelbaum-rabbik is szoktak Izraelbe utazni, de ettől eltanácsolják a közösségük tagjait, éppen ezért is élnek New Yorkban, nem Izraelben.

Örökösödési háború

De a williamsburgiek is megosztottak. Miután Moishe Teitelbaum, a brooklyni közösség újraalapítója 2006-ban elhunyt,

két fia – Aaron és Zalman – között éles vita robbant ki az utódlásról, ugyanis mindkét fiú magának követelte a csodarabbiságot.

Noha Aaron az idősebb fiú, azaz elvileg neki kellett volna átvennie a williamsburgi közösséget – és 2006-ig ő is volt apja képviselője nem csak vallási ügyekben, de a Teitelbaumék kiterjedt ingatlanvállalkozásainak vonatkozásában is –, 2006-ban a williamburgi rabbinikus tanács Zalmant választotta meg vezetőnek, aki addig Jeruzsálemben élt (bár Izraelt ő sem ismeri el).

ZALMAN TEITELBAUM SIKERESEN SZEREZTE MEG A CSODARABBISÁGOT ÉS AZ INGATLANVAGYONT APJA UTÁN, AZ ELSŐSZÜLÖTT AARON TEITELBAUM A KÖVETŐIVEL EZÉRT KIVONULT EGY NEW YORK ÁLLAMBELI TELEPÜLÉSRE, AMI MA AZ EGÉSZ USA LEGMAGYARABB VÁROSKÁJA. FOTÓ: YOSS718, WIKIPEDIA

A viták már 2002-re nyúlnak vissza, amikor két csoport is meg akarta magának szerezni az akkor még élő Moishe Teitelbaum williamsburgi házát és zsinagógáját: mindkét csoport megkísérelte megszállni az épületet, verekedésig fajult jelenetek alakultak ki ekkor, a New York-i rendőrségnek kellett beavatkoznia a családi vitába.

Szintén nem volt vita nélküli Moishe Teitelbaum 2006-os temetése, amikor a két fiú nem tudott megegyezni, ki tartsa az első, és ki a második beszédet, ez ugyanis jelentőséggel bírt annak kérdésében, ki is a valódi örökös.

A helyzet végül odáig fajult, hogy miközben Zalman sikeresen szerezte meg apja örökségét az ingatlanvagyonnal együtt, az első szülött Aaron Teitelbaum a híveivel kivonult Williamsburgből, és New York állam északi részén alapított egy teljesen új falut:

a Kyrias Joel nevű gyakorlatilag száz százalékban haszid település ma az USA legmagyarabb helysége is,

ugyanis itt a legmagasabb a magukat magyarnak vagy magyar anyanyelvűnek vallók aránya: a lakosság majdnem 20 százaláka magát magyarnak tartja. Egy másik rekordjuk is van: ez Amerika legszegényebb települése.

Az aaroniták és zalmaniták konfliktusa Deborah Feldman könyvében is megjelenik, ugyanis a lánynak a matchmaker egy aaronitát talál férjnek (az aaroniták még a zalmanitáknál is keményvonalasabb ortodoxok), éppen ezért költözött Deborah Kyrias Joelbe – innen sikerült neki aztán elmenekülnie Manhattanbe, ahol saját bevallása szerint ma modern ortodox szellemben neveli saját gyerekét. (Deborah Feldman ma már Berlinben él.)

Igaz-e, amit Deborah Feldman írt?

Deborah Feldman könyve és távozása hatalmas botrányt okozott a közösségben, amely nagyon nem szereti, ha valaki kilép közülük, pláne ha még meg is írja a belső ügyeket, amelyek elég negatív színben tüntetik fel a közösséget (elvégre nem csak a nők elnyomása, de akár eltussolt halálesetek is kiderülnek a könyvből). Több blogoldal is indult Deborah felkeresésére és állításainak cáfolatára. Feldman állításainak hitelességét a modern ortodox Forward zsidó hetilap is kétségbe vonta.

De a könyv mindenképp – függetlenül attól, hogy egyes állításai a közösség zárt jellege miatt tényleg nem bizonyíthatóak (azaz például vagy elhisszük Deborahnak, hogy egy ultraortodox apa megölte a 13 éves fiát, mert az maszturbált, vagy nem, elvégre itt állítás áll állítással szemben) –

beindított egy vitát a nők szerepéről a zárt zsidó közösségeken belül,

és inspirációt nyújthat azoknak is, akik kitörnének az amúgy Manhattantől két metrómegállónyira lévő zárt közösségből.

A közösségből megszökött, erről könyvet írt Deborah Feldmannel készült interjúnk ide kattintva olvasható!

NYITÓKÉP: Williamsburgi utcakép / Techet Péter, Azonnali

Techet Péter
Techet Péter az Azonnali főmunkatársa

Doktori jogból és történelemből, külpolitika érdeklődésből, Közép-Európa hobbiból. Münchentől New Yorkig sok helyen volt otthon. Többet élt Triesztben, mint a NER-ben.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek