Már csak a formaiság van hátra, de új, történelmi kormánya lesz Írországnak

16 héttel a választások után már ráfordultak a célegyenesre a pártok Írországban: jöhet a történelmi Fine Gael-Fianna Fáil kiegyezés, ami egy fordulatos tárgyalássorozat végét jelenti. Hogyan jutottunk el idáig, és mi lesz a kormány legnagyobb feladata? Elmagyarázzuk!

A február 8-i választások óta sokat változott a politikai paletta Írországban. Ahogy már korábban beszámoltuk, a választásokat az IRA korábbi politikai szárnya, a szociáldemokrata Sinn Féin nyerte, azonban az ír választási rendszer sajátosságai miatt (ún. STV-rendszer, a szavazó nem egy listára szavaz, hanem preferenciasorrendet állít fel a jelöltek között) végül a jobbközép-liberális Fianna Fáil szerezte a legtöbb mandátumot, szám szerint 38-at, a Sinn Féin 37-et, míg a választás előtt kormányzó, szintén jobbközép Fine Gael csak 35 mandátumot szerzett.

A Sinn Féint hamar kitúrták a tárgyalásokból

Annak ellenére, hogy a korábban az IRA politikai szárnyaként működő Sinn Féin történetének legjobb eredményét hozta, hamar világossá vált, hogy senki sem akar közösködni velük a párt múltja miatt. Így a választások után patthelyzet alakult ki, mivel a három legjobb eredményt elérő párt nem volt hajlandó együttműködni: a két jobbközép párt között egy kulturális törésvonal van az 1921-es angol-ír béke kapcsán, mivel a Fine Gael elődpártja opportunista hozzáállásával támogatta a békét, a Fianna Fáil elődpártja meg elutasította azt.

Annak ellenére, hogy az Egyesült Királysággal az 1970-es, 80-as években normalizálódott a kapcsolata az íreknek, a két párt közötti történelmi feszültség továbbra is fennmaradt. Ez magyar viszonylatokhoz hasonlítva olyan, mintha a mai napig létezne az 1861-es Felirati Párt és a Határozati Párt, akik között a mai napig meglenne az a történelmi vita, hogy Ferenc Józsefet legitim magyar királynak tartják-e vagy sem.

Viszont a 160 fős Dáil Éireannban, azaz az ír parlament alsóházában a két jobboldali pártnak így sincs meg a többség: a két pártnak összesen 72 – ha beleszámítjuk a fianna fáilos házelnököt, akinek pártatlannak kell maradnia, 73 – mandátuma van, míg a többséghez 80 mandátum szükséges.

Nem sokáig örülhetett a Fianna Fáil

Így adta magát, hogy először a 12 mandátumot szerző Zöldeket környékezik meg, viszont Eamon Ryan, a párt vezetője kijelentette: nem fogja könnyen odavetni magát a két jobbközép pártnak. Egy képviselőtársa ezt sokkal szemléletesebben úgy fogalmazta meg, hogy nem lesznek hús a Fine Gael-Fianna Fáil szendvicsben.

Ekkor a tárgyalásokat még a Fianna Fáil irányította: lévén, hogy a választásokon ők szerezték a legtöbb mandátumot – bár 2016-hoz képest ők is elvesztettek 7 mandátumot – és a miniszterelnök, Leo Varadkar vezette Fine Gael támogatottsága folyamatosan csökkent.

Február 20-án, amikor a választások után először ült össze az új, 33. Dáil Éireann, a miniszterelnök-választásnál is látszódott ez az eredményeken (a miniszterelnököt a törvényhozás választja meg): míg Micheál Martint, a Fianna Fáil vezetőjét 41-en támogatták és 97-en ellenezték, Varadkart csak a saját pártja támogatta, azaz 36-an támogatták és 107-en ellenezték.

Ekkortájt lehetett hallani pletykákat, hogy ha a Fianna Fáilnak nem sikerül megegyeznie a Fine Gaellel és a Zöldekkel, akkor a Fine Gael helyett a Sinn Féinnel tárgyalnának. Több nyilatkozat is volt, miszerint minden együttműködésre nyitottak, amennyiben az adott párt egy jó koalíciós ajánlattal és programmal kopogtat, és a Fianna Fáil korábbi prominens politikusai is azt mondták, hogy a Fianna Fáilnak meg kell próbálnia kormányt alakítani, és ha máshogy nem megy, mindezt akár a politikai karanténban lévő Sinn Féinnel. Azonban Micheál Martin hamar tudtára adta mindenkinek, ő a Sinn Féinből nem kér.

A koronavírus mindent felülírt

Február 29-én azonban az Ír Köztársaság területén is megjelent a koronavírus, ami teljesen átírta a politikai napirendet: a járvány fokozódása erős, határozott vezetést kívánt és mivel a koalíciós tárgyalások lassan haladtak, ezért még ügyvivő kormányként Leo Varadkarék menedzselték a krízist.

Míg Varadkarék célja a választást követően elsősorban az ellenzéki politizálás volt – bár lehetséges, hogy ezt csak kommunikációs taktikának szánták, hogy kicsit erősítsék az alkupozíciójukat a Fianna Fáillal szemben –,

Varadkar határozott fellépését és hogy orvosi végzettsége miatt beállt ő is az egészségügyi „frontvonalba”, a választók honorálták. A választások után 16-18 százalék környékére mért Fine Gael hirtelen kilőtt: március végén már lehagyta a Fianna Fáilt támogatottságban, a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint pedig már a Sinn Féint is, mivel a Fine Gaelt 35 százalékra mérik, ezzel szemben a Sinn Féint 27 százalékra (még mindig a párt történetének egyik legmagasabb támogatottsága), a Fianna Fáilt pedig csak 15 százalékra teszik.

A Zöldek támogatottsága elsősorban azért, mert korábban otthagyták a tárgyalóasztalt, mondván, ők a járványhelyzetre tekintve csak egy egységes nemzeti kormányban lennének hajlandók együttműködni, amit azonban rajtuk és a Sinn Féinen kívül senki sem akart. Így az ökopárt inkább visszatért a koalíciós tárgyalóasztalhoz: egy új választás után ugyanúgy a Fine Gael lenne a koalíciós tárgyalások vezetője, csak Varadkar pártja a Fianna Fáil és a Zöldek rovására szerezne még több mandátumot. A Zöldek még a tisztújításukat is elhalaszthatják annak érdekében, hogy minél hamarabb sikerüljön megegyezni a kormányról.

90 éves csatabárdok, lassan haladó tárgyalások

A Fine Gael és a Fianna Fáil már nagyjából megállapodott a kormányzásról, a Zöldekkel pedig az elmúlt hetekben lettek intenzívebbek a tárgyalások: elsősorban környezetvédelmi kérdésekben nem értettek egyet a jobbközép pártokkal, mivel Ryanék azt szeretnék elérni, hogy az új kormány sokkal ambíciózusabb tervet készítsen a károsanyag-kibocsátás kapcsán, annak ellenére, hogy Európában az elsők között hirdettek klímavészhelyzetet.

Varadkar ahhoz képest, hogy a választások utáni exit pollok után azt nyilatkozta, hogy ellenzéki politizálásra készülnek és március végén is még csak arról beszéltek, hogy részt fognak venni Írország helyreállításában, a héten már azt jelentette ki, hogy

A kormányprogramot leghamarabb a hétvégén – bár a Zöldek képviselője szerint ez egy túlzottan optimista határidő –, de legkésőbb a következő héten már bemutathatják. A tárgyalások egyrészt a koronavírus miatti járványhelyzet, az abból kialakuló politikai átrendeződés miatt voltak lassúak, de ha ezek se lettek volna, akkor is sokáig húzódtak volna el,

E két párt még jelenleg is sokat tárgyal különböző gazdasági kérdésekről, például a nyugdíjkorhatár emeléséről, mivel a Fianna Fáil szociálisabban érzékenyebb, mint a Fine Gael.

Az új kormány miniszterelnök-jelöltjéről jelenleg még nincsenek hírek, korábban tervben volt, hogy évente váltogatják a koalícióban szereplő pártok, azonban az nyilvánvaló, hogy a válsághelyzet miatt először Varadkar lesz ismét az íreknél Taoiseachnek nevezett kormányfő, a Fine Gael erősödése miatt pedig elképzelhető, hogy a fianna fáilos Martinra nem is kerül sor, pedig a választások után még ő tűnt a legvalószínűbb névnek.

A három párt mellett a független képviselőket összegyűjtő három képviselőcsoporttal is tárgyalnak, azonban a független képviselőcsoportok elmondása szerint – ellentétben 2016-tal, amikor a Fine Gael kisebbségi kormányt alakított a függetleneket tömörítő Függetlenek Szövetsége nevű politikai csoporttal – nincs nagyon beleszólásuk a kormányprogramba, és inkább úgy érzik, hogy csak a kispadra szánják őket, hogyha a Fine Gael-Fianna Fáil-Zöldek koalíció valamiben nem értene egyet, továbbra is megmaradjon a többséghez szükséges 80 mandátum.

Így formailag már csak az a kérdés, mikor áll ki a fine gaeles Varadkar, a fianna fáilos Martin és a zöld Ryan, hogy bejelentsék, megegyeztek az új kormány összetételéről és programjáról, amivel egy már 16 hétig és több, mint 118 napig tartó fordulatos tárgyalássorozatot zárnak le.

CÍMLAPFOTÓ: Leo Varadkar 2018-ban az EP-ben. Európai Parlament / Flickr

TÖBBI FOTÓ: A pártok hivatalos Facebook-oldalai.