#Trianon
#Közép-Európa
#Erhard Busek
#sajtószemle
#Paul Lendvai
#Egry Gábor
#Fischer Ádám
#Jernej Kosi
Begubózás, sérelmi nacionalizmus, jogos düh: mit írt a külföldi sajtó a trianoni évfordulón?
Szerző:
Techet Péter
2020.06.05. 12:11
Horvátországtól Szlovénián, Ausztrián és Németországon át egészen Svájcig számos külföldi újság is foglalkozott a trianoni békeszerződés száz éves évfordulójával és magyarországi jelentésével. Az Azonnali sajtószemléje!
A bécsi konzervatív Wiener Zeitung két cikket is szentelt Trianon témájának. Egy hosszabb történelmi portréban mutatta be, hogyan jutott az 1896-os milleniumi ünnepségek csúcspontjától az ország a szétdarabolásig. A cikk kiemeli a dualizmuskori Magyarország hibáit, miszerint
„a feudalizmusban megmerevedett nemesség tovább uralkodott, az általános választójog távolabb volt, mint Ciszlajtániában [Ausztriában]”.
A napilap cikke végigtekinti a Horthy-korszak revizinizmusát, majd a 20. század második felére vonatkozóan megállapítja: „a kommunizmusban »Trianon« száműzve volt az emlékezetből, de 1989 óta újra emlékeznek rá, és elfelejtve sohasem lett”.
A magyarok nem néztek szembe a történelmükkel
A Wiener Zeitung a kérdésben interjút is közöl Fischer Ádám karmesterrel, aki elmondja: az ő családjában is jelen van a trianoni emlékezet. Szerinte azonban Trianon legfontosabb tanulsága – a családja számára is –, hogy utána kezdődött meg az antiszemitizmus fellángolása, „de ez nincs tematizálva, a magyarok a történelmükkel nem néztek úgy szembe, mint a németek, osztrákok”. Szerinte
a trianoni emlékezetpolitika sem szól másról, mint hogy „a magyarok begubóznak (…), a történetírással maguknak hazudnak”.
Például szerinte a magyarok a mai napig nem képesek belátni, hogy a történelmi Magyarország felosztása új nemzetállamokra „történelmi szükségszerűség” volt. Az, hogy ez szerinte szükségszerűséggé vált, nagyban összefügg a magyarok korábbi nemzetiségeket lekezelő politikájával, aminek egyik példájaként említi Apponyi Albert gróf párizsi beszédét, ahol még mindig a románok vagy szlovákok alacsonyabbrendűségét fejtegette.
Fischer szerint a magyarok Kossuth-képe is túl problematikus, ugyanis Kossuth Lajos elsősorban nacionalista volt, aki gyűlölte a nemzetiségeket:
„Kossuth nacionalizmusa volt a főszabály, a magyarok nem akarták elfogadni, hogy a Magyar Királyság egy többnemzetiségű állam volt.”
De ehhez kapcsolódik Fischer szerint a magyarok másik nagy hazugsága az ezeréves államiságról: a soknemzetiségű Magyar Királyság lehet ezeréves, a mostani, etnikailag homogén Magyarország azonban Trianonban született meg, azaz csak százéves. Fischer szerint a mostani koronavírus-járvány egyetlen előnye, hogy elmaradtak a nagy trianoni megemlékezések.
A liberális bécsi Der Standard napilap rövid kommentárt szentelt a trianoni kérdésnek. Paul Lendvai az írásában azt hangsúlyozza, hogy a trianoni trauma a mai napig meghatározza az országot. De a publicista szerint probléma, hogy a közvélemény ma sem az okokkal – amelyek Trianonhoz vezettek –, hanem csak a következményekkel foglalkozik.
A jobboldali bécsi Die Presse napilap budapesti tudósítása azt emeli ki, hogy a trianoni traumát és az abból született nacionalizmust Orbán a saját céljaira használja fel.
Nem lett békésebb Közép-Európa
A konzervatív német Frankfurter Allgemeine Zeitung bécsi tudósítója arra figyelmeztet: a trianoni szerződéssel újrarajzolt Közép-Európa nem lett békésebb, a feszültségek megmaradtak. Ennek példájaként hozza fel Erdélyt, amelyről a magyar és a román politika, valamint történetírás ma is eltérően gondolkodik.
A horvát közszolgálati HRT „a magyarok egyik legsötétebb napjaként” ír június negyedikéről. A HRT idézi Egry Gábor történészt, aki szerint nehéz ma látni, miként tud az ország a traumán túllenni, pedig Trianon kapcsán új lehetőségeket is észrevehetne.
A svájci Neue Zürcher Zeitung – amely már májusban az egyik vasárnapi számában részletesen foglalkozott a trianoni békeszerződés megszületésével és mai napig tartó emlékezetével – azt írta most: „az igazságtalan békeszerződés nyomasztja a mai napig Magyarországot és a szomszédait”. A zürichi szabadelvű napilap azt hangsúlyozza, hogy a jogos düh mára nemzeti mitológiává lett.
A német közszolgálati Deutschlandfunk kulturális adója hosszú riportot közölt a trianoni emlékezetpolitikáról „annak példájaként, miként lehet politikát csinálni a történelemből”. Az adás bemutatja – például a Kárpátia rockzenekar kapcsán –, miként jelenik meg a trianoni kérdés a mai kulturális életben is. Rainer M. János történész kritizálja az adásban azt a sérelmi nacionalizmust, amely az idei megemlékezéseket is meghatározza. Kovács Éva szociológus azt hangsúlyozza: Orbán egy olyan nemzetképet propagál, ami a magyarság egyedüliségét hangsúlyozza.
Erhard Busek egykori jobboldali osztrák alkancellár azt mondja, hogy „a magyarok a mai napig nem realizálták, hogy a Magyar Királyságban nem csak magyarok éltek”.
Orbán kihasználja a trianoni traumát
A balliberális német Süddeutsche Zeitung hosszú cikket szentelt annak, miként instrumentalizálja a történelmet Orbán hatalompolitikai célokból. Többek között ezzel tud jelentős szavazói tömegekre szert tenni a határon túli magyarok között. A lap emlékeztet rá, hogy ahogy Klaus Johannis román elnök a magyarokat provokálta még májusban, Orbán is rendszeresen provokálja a szomszédjait – legutóbb például egy nagymagyarországos térképpel kívánva sok sikert az érettségizőknek, ami ellen Zoran Milanović horvát államfő tiltakozott is.
A szlovén közszolgálati televízió hosszú interjút közölt Jernej Kosi szlovén történésszel Trianon kapcsán. Kosi azt hangsúlyozza, hogy
a mai Magyarország nem azonos az egykori Magyar Királysággal,
amely ugyan a 19. század végétől magyarosított, de többnemzetiségű állam maradt. A különbségtétel számos szláv nyelven amúgy könnyebb is: a mai Magyarországot szlovénul Madžarskának, horvátul Madjarskának hívják, ettől eltérő a történelmi Magyarország neve: Ogrska vagy Ugorska.
Kosi azt hangsúlyozza, hogy a történelmi perspektívák bonyolultabbak, elvégre számos magyar önként – azaz nem élve az állampolgárság-váltás lehetőségével – maradt az utódállamokban. Elismeri: Muravidéken voltak szlovénosítási kísérletek, tengermelléki szlovénokat telepítettek be színmagyar vidékekre, de hozzáteszi: számos magyar megtalálta számításait a jugoszláv kontextusban is, erről tanúskodik Hartner Ferdinánd példája, aki az 1920-as években még irredenta volt, de 1933-ra már Muraszombat polgármestere lehetett.
A genfi Le Temps napilap egész oldalas elemzést szentel annak, miként használja ki Orbán a trianoni traumát szavazatszerzésre. A svájci újságnak nyilatkozik Bogdan Goralczyk, egykori budapesti lengyel diplomata, aki szerint Orbán tudatosan játsszik a nagymagyarországos érzelmekkel. Emlékeztet rá, hogy a parlamenten kint lóg a székely zászló, és Orbán minden évben a Székelyföldön mondja el politikai programbeszédét.
A Le Temps egyik blogoldala is Trianonnal foglalkozik: itt a belga Dominique de la Barre azt hangsúlyozza, hogy bár a száz évvel ezelőtti döntés igazságtalan volt, az akkori Magyarország nem állítható már helyre, azaz az Európai Unión belül kell a problémákat megoldani.
Kate Maltby a New York Review of Books napi híroldalán tekinti át a trianoni emlékezetpolitikát az 1920-as évektől a napjainkig. A vajdasági származású szerző emlékeztet arra, hogy
Szabadkán járva mennyien panaszkodtak neki a magyar közösségből is az Orbán által támogatott helyi korrupt elitről.
Maltby szerint Orbán retorikailag akarja megteremteni Nagy-Magyarországot, és a helyi eliteket teljességgel magához akarja vonzani. A szerző szerint Orbán „kulturális annexiót“ hajt végre a határontúli területeken.
Itt van az is, hogy mit írt a magyarországi és a romániai sajtó.
FOTÓ: PXhere
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
