+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szerző: Techet Péter
2020. június 5. péntek, 12:11
Horvátországtól Szlovénián, Ausztrián és Németországon át egészen Svájcig számos külföldi újság is foglalkozott a trianoni békeszerződés száz éves évfordulójával és magyarországi jelentésével. Az Azonnali sajtószemléje!

A bécsi konzervatív Wiener Zeitung két cikket is szentelt Trianon témájának. Egy hosszabb történelmi portréban mutatta be, hogyan jutott az 1896-os milleniumi ünnepségek csúcspontjától az ország a szétdarabolásig. A cikk kiemeli a dualizmuskori Magyarország hibáit, miszerint

 

„a feudalizmusban megmerevedett nemesség tovább uralkodott, az általános választójog távolabb volt, mint Ciszlajtániában [Ausztriában]”.

 

A napilap cikke végigtekinti a Horthy-korszak revizinizmusát, majd a 20. század második felére vonatkozóan megállapítja: „a kommunizmusban »Trianon« száműzve volt az emlékezetből, de 1989 óta újra emlékeznek rá, és elfelejtve sohasem lett”.

 

A magyarok nem néztek szembe a történelmükkel

 

A Wiener Zeitung a kérdésben interjút is közöl Fischer Ádám karmesterrel, aki elmondja: az ő családjában is jelen van a trianoni emlékezet. Szerinte azonban Trianon legfontosabb tanulsága – a családja számára is –, hogy utána kezdődött meg az antiszemitizmus fellángolása, „de ez nincs tematizálva, a magyarok a történelmükkel nem néztek úgy szembe, mint a németek, osztrákok”. Szerinte

 

a trianoni emlékezetpolitika sem szól másról, mint hogy „a magyarok begubóznak (…), a történetírással maguknak hazudnak”.

 

Például szerinte a magyarok a mai napig nem képesek belátni, hogy a történelmi Magyarország felosztása új nemzetállamokra „történelmi szükségszerűség” volt. Az, hogy ez szerinte szükségszerűséggé vált, nagyban összefügg a magyarok korábbi nemzetiségeket lekezelő politikájával, aminek egyik példájaként említi Apponyi Albert gróf párizsi beszédét, ahol még mindig a románok vagy szlovákok alacsonyabbrendűségét fejtegette.

 

Fischer szerint a magyarok Kossuth-képe is túl problematikus, ugyanis Kossuth Lajos elsősorban nacionalista volt, aki gyűlölte a nemzetiségeket:

 

„Kossuth nacionalizmusa volt a főszabály, a magyarok nem akarták elfogadni, hogy a Magyar Királyság egy többnemzetiségű állam volt.”

 

De ehhez kapcsolódik Fischer szerint a magyarok másik nagy hazugsága az ezeréves államiságról: a soknemzetiségű Magyar Királyság lehet ezeréves, a mostani, etnikailag homogén Magyarország azonban Trianonban született meg, azaz csak százéves. Fischer szerint a mostani koronavírus-járvány egyetlen előnye, hogy elmaradtak a nagy trianoni megemlékezések.

 

A liberális bécsi Der Standard napilap rövid kommentárt szentelt a trianoni kérdésnek. Paul Lendvai az írásában azt hangsúlyozza, hogy a trianoni trauma a mai napig meghatározza az országot. De a publicista szerint probléma, hogy a közvélemény ma sem az okokkal – amelyek Trianonhoz vezettek –, hanem csak a következményekkel foglalkozik.

 

A jobboldali bécsi Die Presse napilap budapesti tudósítása azt emeli ki, hogy a trianoni traumát és az abból született nacionalizmust Orbán a saját céljaira használja fel.

 

Nem lett békésebb Közép-Európa

 

A konzervatív német Frankfurter Allgemeine Zeitung bécsi tudósítója arra figyelmeztet: a trianoni szerződéssel újrarajzolt Közép-Európa nem lett békésebb, a feszültségek megmaradtak. Ennek példájaként hozza fel Erdélyt, amelyről a magyar és a román politika, valamint történetírás ma is eltérően gondolkodik.

 

A horvát közszolgálati HRT „a magyarok egyik legsötétebb napjaként” ír június negyedikéről. A HRT idézi Egry Gábor történészt, aki szerint nehéz ma látni, miként tud az ország a traumán túllenni, pedig Trianon kapcsán új lehetőségeket is észrevehetne.

 

A svájci Neue Zürcher Zeitung – amely már májusban az egyik vasárnapi számában részletesen foglalkozott a trianoni békeszerződés megszületésével és mai napig tartó emlékezetével – azt írta most: „az igazságtalan békeszerződés nyomasztja a mai napig Magyarországot és a szomszédait”. A zürichi szabadelvű napilap azt hangsúlyozza, hogy a jogos düh mára nemzeti mitológiává lett.

 

A német közszolgálati Deutschlandfunk kulturális adója hosszú riportot közölt a trianoni emlékezetpolitikáról „annak példájaként, miként lehet politikát csinálni a történelemből”. Az adás bemutatja – például a Kárpátia rockzenekar kapcsán –, miként jelenik meg a trianoni kérdés a mai kulturális életben is. Rainer M. János történész kritizálja az adásban azt a sérelmi nacionalizmust, amely az idei megemlékezéseket is meghatározza. Kovács Éva szociológus azt hangsúlyozza: Orbán egy olyan nemzetképet propagál, ami a magyarság egyedüliségét hangsúlyozza.

 

Erhard Busek egykori jobboldali osztrák alkancellár azt mondja, hogy „a magyarok a mai napig nem realizálták, hogy a Magyar Királyságban nem csak magyarok éltek”.

 

Orbán kihasználja a trianoni traumát

 

A balliberális német Süddeutsche Zeitung hosszú cikket szentelt annak, miként instrumentalizálja a történelmet Orbán hatalompolitikai célokból. Többek között ezzel tud jelentős szavazói tömegekre szert tenni a határon túli magyarok között. A lap emlékeztet rá, hogy ahogy Klaus Johannis román elnök a magyarokat provokálta még májusban, Orbán is rendszeresen provokálja a szomszédjait – legutóbb például egy nagymagyarországos térképpel kívánva sok sikert az érettségizőknek, ami ellen Zoran Milanović horvát államfő tiltakozott is.

 

A szlovén közszolgálati televízió hosszú interjút közölt Jernej Kosi szlovén történésszel Trianon kapcsán. Kosi azt hangsúlyozza, hogy

 

a mai Magyarország nem azonos az egykori Magyar Királysággal,

 

amely ugyan a 19. század végétől magyarosított, de többnemzetiségű állam maradt. A különbségtétel számos szláv nyelven amúgy könnyebb is: a mai Magyarországot szlovénul Madžarskának, horvátul Madjarskának hívják, ettől eltérő a történelmi Magyarország neve: Ogrska vagy Ugorska.

 

Kosi azt hangsúlyozza, hogy a történelmi perspektívák bonyolultabbak, elvégre számos magyar önként – azaz nem élve az állampolgárság-váltás lehetőségével – maradt az utódállamokban. Elismeri: Muravidéken voltak szlovénosítási kísérletek, tengermelléki szlovénokat telepítettek be színmagyar vidékekre, de hozzáteszi: számos magyar megtalálta számításait a jugoszláv kontextusban is, erről tanúskodik Hartner Ferdinánd példája, aki az 1920-as években még irredenta volt, de 1933-ra már Muraszombat polgármestere lehetett.

 

A genfi Le Temps napilap egész oldalas elemzést szentel annak, miként használja ki Orbán a trianoni traumát szavazatszerzésre. A svájci újságnak nyilatkozik Bogdan Goralczyk, egykori budapesti lengyel diplomata, aki szerint Orbán tudatosan játsszik a nagymagyarországos érzelmekkel. Emlékeztet rá, hogy a parlamenten kint lóg a székely zászló, és Orbán minden évben a Székelyföldön mondja el politikai programbeszédét.

 

A Le Temps egyik blogoldala is Trianonnal foglalkozik: itt a belga Dominique de la Barre azt hangsúlyozza, hogy bár a száz évvel ezelőtti döntés igazságtalan volt, az akkori Magyarország nem állítható már helyre, azaz az Európai Unión belül kell a problémákat megoldani.

 

Kate Maltby a New York Review of Books napi híroldalán tekinti át a trianoni emlékezetpolitikát az 1920-as évektől a napjainkig. A vajdasági származású szerző emlékeztet arra, hogy

 

Szabadkán járva mennyien panaszkodtak neki a magyar közösségből is az Orbán által támogatott helyi korrupt elitről.

 

Maltby szerint Orbán retorikailag akarja megteremteni Nagy-Magyarországot, és a helyi eliteket teljességgel magához akarja vonzani. A szerző szerint Orbán „kulturális annexiót“ hajt végre a határontúli területeken.

 

Itt van az is, hogy mit írt a magyarországi és a romániai sajtó.

 

 

FOTÓ: PXhere

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Mivel nem látnak garanciát arra, hogy ne kerülhetnének megint politikai nyomás alá, maradnak mindenképpen Bécsben.

„Nem várhatja el tőlem, hogy egy nappal később már egy teljesen kidolgozott tervvel állok elő” – védekezett a brit miniszterelnök szóvivője.

A széndioxid-kibocsátás éves növekedése 2021-ben a második legmagasabb lehet a 2008-as világválságot követő felépülés óta – mondja a Nemzetközi Energiaügynökség.

Mélyülnek tőle a társadalmi egyenlőtlenségek, indokolja mindezt a világszervezet.

Az Ibizába belebukott politikus azt kéri volt pártjától, hogy vegyék vissza. A párt közben azon vitázik, mennyire álljon bele a lockdownellenességbe.

A szállításügyi miniszter közben cukornádültetvényen pöffeszkedő ültetvényesnek nevezte a miniszterelnököt.

A hét kérdése

A brit ellenzék vezetőjét személyesen egy bathi kocsma tulaja dobta ki, amiért pártolta a hosszan eltartó járványügyi lezárásokat. Magyarországon ki ne ihasson, ha lesz nyitás?

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Renczes Ágoston, az Azonnali újságírója elmondja, miért lehet jobb vezető Matovič betonkatolikus menedzser utódja, és hogyan érintheti ez a felvidéki magyarságot.

A popzenészek és sztársportolók legújabb bevételi forrásáról Bornemissza Márkkal, az egyik legsikeresebb cipőbolthálózat, a Footshop magyar brand managerével beszélgettünk.

Az Európai Bizottság nemrég nyilvánosságra hozta az EU-s védettségi igazolásról szóló tervet. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal elemeztük, hogyan válhat valóra. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás