A cigányok nem bűnözők, a szurkolók nem nácik, de van itt még valami

Előfordulhat, hogy valaki egy időben vall náci nézeteket, később pedig nem vall náci nézeteket. Az viszont nem fordulhat elő, hogy valaki, aki cigányként született, később ne legyen cigány.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

A cigányok nem bűnözők, a szurkolók nem nácik – írja Schiffer András vasárnapi véleménycikkében az Azonnalin. De vajon mit mondjunk azokra, akik az Országos Roma Önkormányzat előtt találkoztak, hogy ott megmagyarázzák, hogyan is kell helyesen érteni a cigánybűnözés kifejezést – hogy tudniillik tökmindegy, hogy cigány-e az elkövető (nem az), akkor is cigánybűnözésről van szó?

Mit mondjunk akkor, amikor a tömeg kellős közepén felhangzik a stadionokból jól ismert rigmus?

„Sallalalla-lallalalla-laaalala
Sallalalla-lallalalla-laaalala
Cigánybűnözés, cigánybűnözés,
Igenis van cigánybűnözés!”

Persze egészen biztos, hogy voltak a tömegben nem kevesen, akik ezekkel a gondolatokkal a legkevésbé sem tudtak azonosulni, akik valóban csak megemlékezni szerettek volna a két fiatal tragikus haláláról. De bizony olyanok is voltak, szintén nem kevesen, akik azért mentek oda, mert gyűlölik a cigányokat, és meglátták a helyzetben a lehetőséget, hogy ennek végre ne csak a faluszélen, esetleg egy stadion lelátóján, hanem egyenesen a főváros szívében adhatnak hangot, senkitől sem zavartatva. Ők nácik voltak, legalábbis náciként viselkedtek.

Ez egyébként nem tragédia, attól még, hogy valaki náci gondolkodású, adott esetben náci identitású, lehet hasznos tagja a társadalomnak, és egyébként is, egy egészséges társadalomnak megvannak a maga szélsőségesei, már csak a normál eloszlás görbéjéből is következik valami ilyesmi. És ezekkel

Szociológusként erősen hiszen abban, hogy senki nem születik náciként, szélsőséges reakcióik inkább valós problémákra adott nem túl árnyalt válaszok. Ha pedig nem születtek náciként, rá lehet mutatni az esetleges logikai bukfencekre az érvelésükben, megismerhetnek új szempontokat, akár változhatnak is. Előfordulhat, hogy valaki egy időben vall náci nézeteket, később pedig nem vall náci nézeteket. Ez pedig fejlődés – mert azért azt szögezzük le, náci nézeteket vallani rossz.

Az etnikumot nem választjuk, ahogy nézeteinket, nem szakadhatunk ki belőle, nem léphetünk tovább – legfeljebb letagadhatjuk. A szurkolók talán nem nácik, de ezen a megemlékezésen náciként nyilvánultak meg, nem is kevesen közülük. Reméljük, legközelebb nem így fognak. Akkor majd nem mondjuk rájuk, hogy náciként viselkedtek. Ha pedig valaki úgy érzi a szurkolók közül, nem tud azonosulni ezzel a csoporttal, választhat úgy, hogy nem jár ki meccsekre, esetleg egy másik szektort választ.

Ha cigánybűnözőzünk, akkor azonban valami olyasmiről beszélünk, ami soha, semmilyen körülmények között nem levetkőzhető. Éppúgy vonatkozik a 80 éves aggastyánra, mint az újszülött csecsemőre. Ha cigánybűnözőzünk, azt üzenjük a munkaadóknak: ha lehet, inkább ne vegyél fel cigányt, biztos, ami biztos. Ha cigánybűnözőzünk, azt üzenjük a főbérlőknek és a tulajoknak: inkább fehéreknek adjátok a lakást, sosem lehet tudni. Ha cigánybűnözőzünk, azt üzenjük a rendőrnek: ha barna a bőre, valószínűleg ő a bűnös. Ha cigánybűnözőzünk, minden egyes személynek, aki cigányként születik, megnehezítjük az életét.

Értem tehát Schiffer András álláspontját a kollektív bűnösség elvének helytelenségéről, és egyet is értek vele. De

A szerző szociológus, közgazdászhallgató, és Schiffer András A szurkolók nem nácik, cigányok nem bűnözők című cikkére reagált. Hozzászólnál? Vitatkoznál? Írj nekünk!