+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Schiffer András
2020. május 31. vasárnap, 07:53
Azért erkölcstelen a „cigánybűnözőzés”, mert nincsen kollektív bűnösség. A „munkaalapú” társadalom mantrázása helyett pedig észre kellene venni, hogy a bűnözés társadalmi jelenség.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Két héttel ezelőtt péntek hajnalban, Budapest szívében egy elállatiasodott horda brutálisan lemészárolt két fiatalt. A bűncselekmény azért is sokkolta a közvéleményt, mert egy olyan belvárosi placcon történt, ahol normális időkben még a lökdösődés is elképzelhetetlen a koktélpusztító külföldiek és a feltörekvő hazai partyarcok között.

 

Az áldozatok történetesen szervezett futballszurkolói csoportok, egy szubkultúra tagjai voltak. A gyilkosság után egy héttel így teljesen természetes, hogy futballszurkolói csoportok szerveztek megemlékezést a gyilkosság helyszínére. Az újpesti ultrákkal együtt vonultak ferencvárosiak, kispestiek, angyalföldiek, diósgyőriek – és persze sokan, akiknek semmi közük a focihoz, csak ismerték a két srácot, vagy egyszerűen megrendítette őket a tragédia.

 

A szurkolói csoportokban vannak nácik, vannak – sajnos nem kevesen – szélsőjobbosok, és felhangoznak – sajnos nem ritkán – rasszista rigmusok. Ahogyan azonban az összes megemlékezőt sem lehet azonosítani az ultrákkal, a szurkolói csoportokat sem lehet lenácizni. A Vasas-tábort elég jól ismerem: egyetlen náci sincsen közöttük. Jó volna takarékoskodni a jelzőkkel, mert előbb-utóbb elfogynak a szavaink.

 

A megemlékezésen persze valóban felharsant az „Igenis van cigánybűnözés!” című szurkolói nóta. Csakhogy túl sokan osztják ezt a megállapítást ahhoz, hogy két dolgot biztosan nem tudunk egy decens nácizással megspórolni.

 

Egyrészt időről-időre el kell magyaráznunk, hogy minden személyes tapasztalás ellenére miért helytelen a bűnözést, mint olyat a cigánysághoz kötni. Másrészt pontosan azonosítanunk kell azt a jelenséget, amelyet viszont a skandált kijelentéssel egyetértő nemkevesek nevén akarnak nevezni.

 

Akik a skandálással egyetértenek, általában azzal érvelnek, hogy tapasztalatból beszélnek: bizonyos erőszakos magatartásokat döntően csak cigányoktól láttak.

 

Anno jobbikos képviselőtársaim mindig kioktattak: belpestiként ne pofázzak, hanem menjek el velük Lyukóvölgybe, vagy a tiszavasvári Széles utcába. Pedig hatévesen én is megtanultam, hogy a Bessenyei utcai játszótérről mikor kell elszaladni, ha jót akarok, és

 

futottam árkon-bokron át ‘84 tavaszán a karancslapujtői focipályáról, mert villant a penge. S értetlenül bámultam nagybátyámra, aki addigra túl volt cigány-filmszociográfiáin, hogy miért ripakodik rám, ha cigányozom.

 

Ma már azt gondolom, hiába soroljuk a személyes tapasztalásokat napestig, „cigánybűnözést” emlegetni a közbeszédben: helytelen, erkölcstelen. Nem azért, mert valamiféle polkorrekt újbeszélben szabadna csak megfogalmazni társadalmi jelenségeket. Azért erkölcstelen bármely társadalmi csoportot a normaszegéssel összekötve emlegetni a nyilvános diskurzusban, mert ezzel – egyébként a beszélő akaratától tök függetlenül – stigmatizáljuk a társadalmi csoport egészét: azokra is háramlik a megvetésből, akik normakövetők, sőt, maguk is szenvednek a bűnöző szomszédtól, falubélitől, rokontól. Ráadásul egy etnikai, származási csoportba nem szabad akaratából kerül az ember.

 

Azért erkölcstelen a „cigánybűnözőzés”, mert nincsen kollektív bűnösség.

 

Ha pedig bevetté válik, hogy a mégoly tipikus bűnelkövetési formákat egyetlen szókapcsolatban emlegetjük a cigánysággal, óhatatlanul szaporítjuk például a bőrszín miatt állás nélkül maradtak számát. A „néven nevezéssel” így semmit nem oldottunk meg, de legalább még egyet pörgettünk egy lefelé húzó társadalmi örvényen.

 

Ugyanakkor túlságosan sok törvénytisztelő ember életét keseríti meg (és olykor: veszi el) egy négy jellemzővel pontosan körülírható bűnöző szubkultúra, amelynek ráadásul korántsem csak cigányok a tagjai: erőszak-, és börtönkultusz; a közösségi együttélés szabályainak nyílt színi, primitív áthágása; a bűnelkövetésre berendezett létforma; ösztönlényszerű viselkedés.

 

Két nappal a Deák téri gyilkosság után jó ebédhez szólt a lövöldözés Újpesten. A Temesvári utcai randalírozók és a Deák téri mészárosok fellépése között nehéz nem észrevenni a hasonlóságot.

 

Ezek a figurák nőnek fel úgy, hogy közben pokollá teszik tanáraik és diáktársaik életét. A NER évtizede a közmunkaprogram felpörgetésével és a represszív büntetőpolitikával csak takarásba tette a – 2010 előtt már robbanással fenyegető – társadalmi gyökérproblémát, amit túl egyszerű „mélyszegénységgel” leírni.

 

Az viszont biztos, hogy amíg krónikusan és tudatosan alulfinanszírozott a szociális szektor a családsegítéstől a védőnői hálózaton át a gyermekvédelmi intézményekig, amíg létszámhiányos a rendőrség, amíg az állam munkaerő-piaci eszköztára a legalul lévők számára csak a közmunkát kínálja: addig egy-egy belengetett szigorítás legfeljebb a pattanásig feszült indulatok pillanatnyi csillapítását szolgálja.

 

A januári óbudai tűzben egy család vált teljesen nincstelenné és csak a vak szerencsének köszönhetően nem haltak meg gyerekek, öregek. Az előzmény annyi, hogy a szomszéd telken egy tákolmányba valakik – kisgyerekekkel, a védőnői szolgálat radarja alatt – illegálisan beköltöztek, lopták az áramot, tivornyáztak és torokátvágással fenyegették a rendőrség segítségét hiába kérő szomszédokat. Aztán a lefolyócsőből kéményt csináltak, amit a hatóságok szintén tehetetlenül néztek, mígnem bekövetkezett a baj.

 

Nem új jogszabályokra van tehát szükség, hanem a jelenlegiek, például garázdaság, a kiskorú veszélyeztetése törvényi tényállása, továbbá a gyermekvédelmi törvény következetes érvényesítésére.

 

Ehhez persze megfelelő szociális jelzőrendszer kellene, no meg elegendő járőr. Tudomásul kéne venni, hogy a bűnözés társadalmi jelenség. S ezért amíg a társadalompolitika kimerül a „ha munka van, minden van” mantrájában, addig 

 

a munkaalapúnak nevezett társadalom bővítetten termeli újra a munkaerő-piaci beilleszkedésre való képtelenséget, s nyomában a bűnelkövetői létformát.

 

Most mindenesetre a gyász ideje van. A politikusok – a kormánytól az önkormányzatokig – ilyenkor egyet tehetnek: fejet hajtanak. Utána pedig szépen elkezdik feltárni: milyen okok vezetnek oda, hogy emberek tizennyolc éves korukra fenevaddá válnak.

 

A szerző ügyvéd, volt országgyűlési képviselő. Vitatkoznál vele? Hozzászólnál? Írj nekünk!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Az Azonnali szolidaritást
vállal a Klubrádióval: egyszeri alkalommal, hétfőn a Facebook-oldalunkon mi is élőben közvetítjük Bolgár György betelefonálós műsorát.

Azt is közölte a rendőrség, hogy a minipárt elnökét nem három, csak két óráig tartották bent, miután nem akarta igazolni magát a Gődény-féle tüntetésen.

A Feröer-szigetek lakóit nem különösen izgatja egyelőre a járvány harmadik hulláma.

Civilek is indulhatnak rajta, ha előre nyilatkoznak arról, hogy győzelmük esetén melyik párt frakciójába ülnének be. Aki 2022 áprilisáig betölti a 18. életévét, részt vehet az előválasztáson.

Hetvenöt éve írták alá azt az egyezményt, amely lehetőséget adott Csehszlovákiának arra, hogy területéről magyar lakosokat telepítsen át Magyarországra, és fordítva.

A kontinens legjobb sorozatával, archívumával, tojástörőjével és még sok minden mással!

A hét kérdése

Arról még senki sem beszélt, hogy ezeket pontosan mire is lehetne felhasználni, azt viszont tudjuk, hogy jönnek. Dönts te!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

A Helyzet-interjúban vendégünk Miklósy Krisztián synthwave zenész, akivel kitárgyaltuk, hogyan válik valósággá lassan a nyolcvanas évek sci-fijeinek retrofuturizmusa. Podcast!

Hogyan hat a klímaváltozásra a CSOK Vági Márton szerint? Csalár Bence divatblogger pedig a magyarok ízléséről, a divattal való kapcsolatukról és a magyar vidék divatjáról mesélt. Podcast!

Szálinger Balázs költővel beszéltünk, aki elmondja, miért vonult ki a városból és a Facebookról, és mi köze a költészethez a verses reklámoknak és Krúbinak.

Van-e a magyar politikában még élet Facebook nélkül? Ezt a kérdést vitatjuk meg az elején! A második fele: meglepetés!

Megújult a Helyzet, az Azonnali podcastja! Prieger Zsolt, az Anima Sound System frontembere mesél cigányságról, vírusról és jellemfejlődésről.

Mennyire estek be az árak a fővárosban és vidéken? Érdemes várni a lakásvásárlással vagy eladással? Ingatlanpiaci szakértőkkel beszélgettünk a Helyzetben! Podcast.

Twitter megosztás Google+ megosztás