Venezuela diktátora szerint Kolumbia elnöke küldte rájuk a koronavírust

Szerző: Kömlődi Ferenc
2020.05.28. 19:21

Akkora már a hőség a koronavírus-járvány legújabb epicentrumává vált Dél-Amerikában, hogy nemcsak az emberek, hanem a politikusok agya is felforr. A térség vicces fiúja, a Venezuelát vezető szélsőbalos Nicolás Maduro Kolumbia jobboldali elnökét vádolja azzal, hogy a Venezuelába hazatérő emberekkel akarja megfertőzni szegény, leharcolt országát a koronavírussal.

Venezuela diktátora szerint Kolumbia elnöke küldte rájuk a koronavírust

Kömlődi Ferenc március 21. óta tudósítja az Azonnalit Cartagenából, hogy mi a helyzet a koronavírus miatt lezárt Kolumbiában.

Dél-Amerika a koronavírus-járvány új epicentruma. Toronymagasan Brazília az elrettentő példa, utána főként Peruban és Chilében tombol a kór. Kisebb mértékben, de Kolumbiában is megugrottak a számok, napok óta 600 felett az új eset, 1022-vel kedd volt az eddigi csúcs.

Bolsonaro csúfos kudarca

A hivatalosan 400 ezret meghaladó fertőzést, 15 ezernél több halottat regisztrált, korábban a Zika, a malária és a HIV ellen példásan helytállt Brazíliában már többen hunynak el naponta Covid-19-ben, mint az Egyesült Államokban. A Washingtoni Egyetem friss tanulmánya alapján Brazíliában júniusban megötszöröződhet a megbetegedések, augusztusra 68 és 222 ezer között lehet a halálozások száma, ráadásul a 27 brazil szövetségi államból csak 19-et vettek figyelembe az anyaghoz.

Nemzetközi egészségügyi szervezetek szerint az országnak Wuhan, New York, az olaszok és a spanyolok szigorú, de eredményes példáját kellene követnie. Ismerve az orosz rulettet játszó Bolsonaro elnök hozzáállását, kicsi erre az esély, pedig a kórházak hamarosan elérik a 100 százalékos telítettséget, legkésőbb júniusban jöhet az összeomlás.

A városvezetők őrjöngenek a hat hét alatt két egészségügyi minisztert már elfogyasztott (az egyiket kirúgta, a másik felmondott), szakértői véleményekre és javaslatokra fütyülő, saját magát folyamatosan tömjénező elnökre.

Pedig a brazil egészségügyi minisztérium időben lépett: a WHO március 11-én jelentette be, hogy a Covid-19 világjárvánnyá vált. Az akkor még egyetlen halottat sem regisztrált Brazíliában két nap múlva meghirdették a védekezést: hajóstop, nagy rendezvények lefújása, utazók egyhetes önkéntes karanténja, hasonlók. Az intézkedéseket elnöki nyomásra, 24 órán belül visszavonták, a háttérben katonák vették át az egészségügyisek szerepét.

Első a gazdaság – szajkózta az elnök a kritikus márciusi napokban, és látványosan nem törekszik az ellentétes szempontok közötti, rengeteg emberéletet megóvó egyensúly megteremtésére. „Jó, hogy szinte csak öregek halnak meg. Javulni fog a gazdasági teljesítményünk, és a nyugdíjak miatti deficit is csökken” – jelentette ki nemrég Solange Vieira, Paulo Guedes gazdasági miniszter egyik harcostársa.

DUPLA VÉDŐFELSZERELÉS A CARTAGENAI MOTOROSON: SISAK, MASZK

Az amerikai kontinensen a világpolitika két abszolút hőbörgője, a stílusukban kocsmai verekedőket és nem diplomatákat idéző Trump és Bolsonaro országát tarolta le legjobban a koronavírus, és míg az USA tetőzés után jár, Brazíliában nem tudni, mikorra csenghet le a járvány. A következmények mindkettejük számára végzetesek lehetnek. A 2016-ban „tegyük megint naggyá Amerikát” szöveggel kampányoló Trump négy év alatt teljesen lejáratta a Ronald Reagan és Bill Clinton, majd ugyan a hanyatlás egyértelmű jeleit mutató, de még Barack Obama alatt is tiszteletet parancsoló Egyesült Államokat.

A Twitter-hős elnököt hallva a pekingi és a moszkvai vezetés a hasát fogja a röhögéstől. Trump olyan patentul csörtette a kardot, hogy a koronavírusból egész jól kijövő Kína vált a világ elsőszámú nagyhatalmává. Bolsonaro ugyanaz kicsiben; ígéretes előzmények után mindketten a Covid-19 elleni stratégiával (?) értek fel az idiotizmus csúcsára. Szintén elgondolkoztató, hogy a demokráciának jóindulattal sem nevezhető Oroszország fertőzött-számban a harmadik (viszont feltűnően kevés a halott). Az Európai Unió sírját szorgalmasan ásó Putyin persze okosabb mindkettőjüknél – nem megoldhatatlan feladat –, és hőbörgés helyett mélyen hallgat. Biztos készül valamire.

A prekolumbiánus emlékeiről és (számomra Thaifölddel holtversenyben világelső) gasztronómiájáról messzeföldön híres Peru – ahol két részletben másfél hónapot töltöttem – homlokegyenest másként kezelte a Covid-19-et, mint Brazília. Latin-Amerikában az elsők között vezetett be szigorú megelőző intézkedéseket: karantént, kijárási tilalmat, határlezárást. Martin Vizcarra elnök március 15-én jelentette be a szükségállapotot. Mindezek ellenére ma Peru a kontinens második legfertőzöttebb országa, közel 140 ezer megbetegedéssel (kétharmaduk a lakosság egyharmadát adó Limában, az Amerikák gasztrofővárosában és környékén), majdnem 4 ezer halottal. A lélegeztetőgépes kórházi ágyak 85 százaléka foglalt, a helyzet már inkább egészségügyi katasztrófa, mint sürgősségi állapot.

De hogyan juthattak el idáig?

A mély társadalmi egyenlőtlenségek az egyik ok. A szegények többsége nem tud otthon maradni, mert valamiből meg kell élnie, munkát, élelmet csak a négy falon kívül talál (a lakosság 70 százaléka az informális szektorban dolgozik), és még banki ügyintézésért is ki kell mozdulnia. A karantén első hetében ezért büntettek meg háromezernél több személyt a szabályok megszegése miatt.

A 2017-es népszámlálás alapján

a háztartások mindössze 49 (városokban 61) százaléka rendelkezik jégszekrénnyel vagy más hűtőalkalmatosságokkal. Emiatt sokaknak naponta kell piacra járni, mert nem tudnak bespájzolni.

A Peru TV április 14-én videóanyagot mutatott be egy Lima környéki piacról. A vásárlók órákig álltak tömött sorokban, és ugyan sokan viseltek maszkot, a társadalmi távolságtartás abszolút kivitelezhetetlennek bizonyult. A másik ok, hogy a lakosság közel 72 százalékának nincs bankszámlája, és amikor a kormány kiutalta a legelesettebb rétegeknek megszavazott gyorssegélyt, személyesen kellett elmenniük a bankokba. A tumultuózus tömegjelenetek szintén gyorsították a járvány terjedését.

A harmadik ok az, hogy a perui háztartások több mint 30 százalékában túlzsúfoltan élnek, négyen vagy többen alszanak ugyanabban a helyiségben. Ha összeadjuk a külön-külön is súlyos, együtt pedig gyilkos mixszé álló tényezőket, meg is kaptuk a választ.

CARTAGENAI SOCIAL DISTANCING SORBANÁLLÁS KÖZBEN

Tüntetések a koronavírus idején

Vizcarra perui elnök mindenesetre június 30-ig meghosszabbította a karantént, és prioritásként beszélt az egészségügyi protokollok betartatásáról a piacokon. „Az embereknek meg kell változtatniuk káros társasági viselkedésformáikat. Individualisták és önzők, nem vesznek tudomást a körülöttünk zajló eseményekről, és nemcsak Peruban, hanem az egész világon pontosan ezért jutottunk ilyen helyzetbe” – ostorozta népét az elnök.

A drágaságában Nyugat-Európához erősen közelítő Chilében meghaladja a 80 ezret a fertőzöttek, 800-at az elhunytak száma. A népszerűtlen Sebastián Piñera elnök és kormánya „santiagói csataként” beszél a helyzetről, jelezve, hogy a lakosság közel harmadának, 6,3 millió embernek otthont adó főváros a helyi epicentrum. Santiagóban és más fertőzött nagyvárosokban szigorú karanténszabályok vannak érvényben, az egészségügyi rendszer ugyan még bírja, de minden nappal közelebb kerülnek a kapacitások határáig.

Közben a külvárosokban megint forrósodik a hangulat, és mivel Latin-Amerikában, azon belül pedig Chilében járunk, tüntettek is már. „Éhesek vagyunk”, „Dolgoznunk kell”, „Segítségre van szükségünk” és hasonló feliratokkal vonultak fel a karantén miatt egyre nagyobb bajba kerülő rétegek. Az elnök szokásához híven, kolumbiai kollégájához hasonlóan minden beígért, ám az ígéretek teljesítése egyelőre természetesen akadozik. Annyi azért történt, hogy 2,5 millió segélycsomagot elkezdtek szétosztani.

A koronavírus dél-amerikai poklában, az ecuadori Guayaquilben szintén tüntettek, de ott nem az éhség volt az ok: civil szervezetek békésen tiltakoztak a Covid-19 elleni védekezés, a halottak valódi számának eltussolása, holttestek kétes azonosítása, összességében a hatóságok márciusi-áprilisi pancsersága miatt. Rendőrök támadtak az egymás közötti távolságot szigorúan betartó 40 személyre, többüket meggumibotozták, emberjogi aktivistákat vágtak fogdába, de a bíróság hamar kimondta: jogtalan az őrizetbevételük. 

A Kolumbiával szomszédos országban egyébként javul a járványhelyzet. Május végi adatok alapján csak öt latin-amerikai országban 50 százalék feletti a fertőzésből felépültek száma: Kuba 78,4, Uruguay 75,5, Mexikó 66,7, Panama 65,6, Costa Rica 64,3 százalék.

CARTAGENA GETSEMANI NEGYEDÉBEN AZ ÉLET

De mi van Kolumbiában?

Kolumbia ugyanúgy nincs közöttük, mint ahogy a legrosszabbul teljesítők között sincs. Az így-úgy, de lényegében betartott szigorú karantén ellenére nő a fertőzöttek száma. Tíz héttel az első eset, egy brit turista pozitív tesztje után, Cartagenában több mint 2 ezer a megbetegedés, és 100-nál többen hunytak el. Az utóbbi adat országos szinten is kirívó – a koronavírus minden nyolcadik kolumbiai áldozata a karibi-parti nagyvárosban hunyt el, miközben csak minden ötvenedik lakos cartagenai. Vasárnap brutálisan sok, 200-nál több új esetet regisztráltak (kedden 73-at), és mint ahogy a feltűnően magas számoknál általában, ezúttal is kiderült: bő kétharmadukat ugyanabban a gócpontban, egy börtönben támadta meg a vírus.

Míg a The Travel utazási portál empatikusan júliusi cartagenai utakat ajánl, a szomorú valóság az, hogy júliusban aligha fog jönni ide turista. Angela Maria Orozco kolumbiai közlekedési miniszter a múlt héten jelentette be: a tervek szerint augusztus 31-ig meghosszabbítják a nemzetközi utasszállító légiforgalmi tilalmat, tehát változatlanul se ki, se be. Mivel az egészségügyi vészhelyzet is addig tart, a lépés logikusnak tűnik, ugyanakkor nagyon negatív az üzenete, mert kedvezőbb pszichológiai hatással lenne, ha csak egy hónapról (aztán esetleg újabb egyről) beszélnének.

Az utóbbi hetekben viszont megszokhattuk: legyen szó kormányról vagy ellenzékről, a környezetvédő bogotái banyáról, Claudia López polgármesterasszonyról vagy a tényleg korrupcióellenes William Dau cartagenai városvezetőről, sőt, akár a legszókimondóbb, igaz, angol nyelvű The Colombia Reports oldalról,

a lakosság lelki állapotával, a karantén okozta pszichés károkkal a kutya sem foglalkozik.

Sokszor azt érzem, hogy ha Iván Duque elnök szigorítana, az ellenzék rögtön enyhítésért kiáltana, a Colombia Reports azonnali nyitást követelne. Most viszont az elnök még mindig nyitna, holott tényleg baljósak az árnyak. A közlekedési miniszter szerencsére mondott bíztatót is: ha a helyzet úgy alakul, júliusban beindulhat a belföldi légiforgalom.

JÖN A HŐSÉG MINDEN OLDALRÓL

Júniustól az ország képes lesz az elszigetelődés új szakaszába lépni, amelyhez több fegyelem és koordináció kell – vázolta fel a jövőt Duque, jelentsen bármit is a politikushoz méltóan dodonai mondat. Kolumbia egyébként évi 11,6 millió, azaz napi 31 700 tonna szemetet generál, és mivel a legtöbb településen nincs hulladékfeldolgozó üzem, zömük helyi szemétlerakóban végzi. Működtetésük vitatott, egészségügyi és más biztonsági előírásoknak általában nem felelnek meg, a koronavírusról pedig kiderült: egyes felületeken napokig is jól elvan, tehát a guberálás mellett az informális gazdaságban egyre népszerűbb, általában manuálisan végzett újrahasznosítás szintén komoly veszélyeket tartogat magában.

Felforr az emberek agya a hőségtől

A kormány új rendelettel igyekszik módosítani az eddigi szabályozáson – a kockázatos, a kórházi és a Covid-19 betegek otthonából kikerülő hulladékot más rendszerben kell összegyűjteni. Kérdés, mennyire tartják ezt be, és az életüket reciklálásból tengetők hány százaléka fertőződik meg. Környezetszennyezés más szempontból: a levegő borzasztóan fülledt, viszont változatlanul nagyon tiszta. Szerda reggel ömlött az eső, tényleg itt a nedves évszak?

Krisztus mennybemenetele ünnepnap Kolumbiában – vasárnap után hétfőn is teljes volt a kijárási tilalom, a toque de queda. Szombat és vasárnap megint az lesz, és fogadni mernék, hogy Cartagena polgármestere, William Dau hozzácsapja pünkösdhétfőt is, hadd szóljon!

„Mit csináltam rosszul, hogy ennyi a fertőzött és a halott, miközben mi vagyunk az ország legszigorúbb városa?” – fakadt ki nemrég.

Az okok a sok évtizedes korrupcióban, a fel nem épített 30 egészségügyi létesítményben (a rájuk szánt pénzek default eltűntek), az orvosi ellátást hátráltató, a sápot viszont maradéktalanul beszedő közvetítőcégekben, az általuk elsumákolt tesztekben, a jelentéseikben szereplő megtévesztően pozitív adatokban – Cartagenában van a legtöbb üres kórházi ágy és hasonló szépek – keresendők. A tesztelés valójában csak a gazdasági újranyitás elején indult be.

Az egészségügyi rendszer siralmas állapota csak részben a közvetítők kétes érdeme. Másrészt bevett gyakorlat, hogy üzleti körök politikusokba fektetnek be, és mihelyst a részben megvesztegetett szavazók megválasztják a pártfogoltat, az illető busás szerződéseket köt támogatóival, például soha fel nem épülő kórházakra utal át nekik szövevényes csatornákon anyagiakat. Az egészségügy állapotának harmadik oka: hogy a kormányzók és polgármesterek a haverjaiknak juttatják a kórházigazgatói és más magas pozíciókat.

A cartagenai éghajlat kifogástalan, a dögmeleg viszont pont a karanténnak nem kedvez, mert egyszerűen felforr benne az agyunk. Felforrt aggyal és az elzártságtól, elveszített munkától megkeseredve nő a bűnözési hajlam is, múlt hétvégén például 720 esetről, a szükségállapot bevezetése óta pedig 47 nemi erőszakról számolt be a helyi rendőrség.

Cartagena terei változatlanul nem pezsegnek, nappal még csak-csak észlelhetők az élet jelei, éjszakára viszont minden elhal. Macskák uralják az utcámat, és itt az utánpótlás is; szemben négy tündéri kiscica tűnt fel, egyikük ugyanolyan vörös, mint az én Leókám. Kezdek nagyon belefásulni a helyzetbe, úgy élek, mint egy remete, 21. századi Szent Jeromos a karibi parton, és közben látom, hogy Európa gőzerővel nyit. Remélem, tudok még itt valamit ünnepelni, aztán júliusban mindenképpen hazamegyek, jövőre úgyis visszajövök. Közben jártam az óvárosban is, a főtéren alig voltak, de mégsem két rendőrlány és én képeztük a tömeget.

Talán egy turistát is láttam, nagyon annak nézett ki, itt ragadhatott, mint én. Túl messzire megint nem merészkedtem, legközelebb viszont lemegyek a Karib-tengerig. Tízből kilencen maszkban, társadalmi távolságok betartva, két óra séta után agyat pusztít a hőség.

AZ ADEKVÁT VÁLASZ A HŐSÉGRE

A térség vicces fiúja

Mielőtt a valóság teljes unalomba és közönybe fulladna, mindig felvillan a reménysugár. Most sincs másként: a szomszéd diktátor Venezuelából, Nicolás Maduro megtalálta a humorérzékét. „Venezuelát Duque utasítására szennyezték meg a koronavírussal” – sütötte el legújabb gyöngyszemét a bohókás államfő, s hozzáfűzte: kezében vannak a bizonyítékok. A Venezuelából Kolumbiából és Brazíliából hazatérők között 67 új fertőzöttet azonosítottak ugyanis, a környező településeken gyorsan szükségállapotot hirdettek, és elrendelték a kijárási tilalmat.

Duque állítólagos ördögi terve szerint

a fertőzöttek voltak hivatottak a Maduro-birodalom végrontására, vagyis Kolumbia elnöke venezuelaiakat küldött Venezuela ellen,

Carlos Holmes Trujillo kolumbiai védelmi miniszter pedig tudott a Maduro-rezsimet néhány bárkával és pártucat önkéntessel, plusz két amerikai zsoldossal megdönteni hivatott, Guinness Rekordok Könyvébe vagy posztumusz Rejtő-regénybe kívánkozó május eleji pancserpuccs kivitelezőinek kolumbiai földön történő kiképzéséről.

A május eleji pancserpuccsot egy emigrációban, most már amerikai börtönben élő venezuelai drogcsempész tábornok és egy kanadai zsoldosvezér szervezték. Elképzeléseik szerint a hiányosan felfegyverzett felszabadítókhoz úgyis csatlakozik majd a nép, és együtt beveszik Caracast. Maduro katonái tárt karokkal várták őket, az elnök pedig végre megmutathatta ország-világnak: lám-lám, a gonosz amerikaiak a vesztünkre törnek. Az USA (és Kolumbia is) azonnal elhatárolódott a történtektől. Ha mi szerveztük volna, nem így sül el – érvelt a latin-amerikai puccsokban bőséges tapasztalatokkal rendelkező Washington.

FOTÓK: Kömlődi Ferenc / Azonnali

Kömlődi Ferenc
Kömlődi Ferenc állandó szerző

Jövőkutató, mesterségesintelligencia-evangelista, író, képalkotó, világutazó, macskaimádó, született gourmand.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek