Soha nem látott pénzesőt zúdítana az EU-ra von der Leyen

Számszerint 1,1 billió eurót a következő hétéves költségvetésre, 750 milliárdot pedig a koronavírus utáni helyreállításra szánna a Bizottság, erről beszélt annak elnöke az Európai Parlamentben. A nagyszabású tervvel az EP-s mainstreamet sikerült lecsitítani, de a legfőbb kérdés továbbra is az: mit szólnak ehhez az általában szűkmarkú nettó befizetők? Mutatjuk a részleteket és az erőviszonyokat!

500 miliárd eurónyi összeget nem visszatérítendő támogatások, további 250 milliárd eurót pedig hitelek formájában tervez szétosztani az EU államai között az Európai Bizottság, a következő hétéves költségvetés pedig 1,1 billió (azaz 1 100 milliárd) eurót tenne ki – erről tett bejelentést szerdán a Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen az Európai Parlament brüsszeli plenáris ülésén.

vagyis lényegében azt kérné a tagállamoktól, hogy az Unió működésére a lehetséges forrásmaximumot biztosítsák. Az így befolyó pénzösszeggel a háta mögött a Bizottság hitelt venne fel a piacról, majd azt osztaná újra a tagállamok között – a hitel formájú támogatásokat 2058-ig kéne visszafizetni, míg a törlesztés kezdete a tervek szerint 2027, a következő uniós hétéves büdzsé vége lenne.

Tagállami viszályok

Utóbbit kritizálta az Európai Néppárt soraiban helyet foglaló német kormánypárt, a kereszténydemokrata CDU, amely máris azt követeli: a hitelek visszafizetése ne tolódjon a következő büdzsé utánra, és máris arra szólították fel a Bizottságot: dolgozzanak ki egy visszafizetési tervet már 2027 előttre, de Daniel Caspary és Angelika Niebler közleményükben arra is kitértek:

A 750 milliárdos csomagra – várható módon – a költségvetési tárgyalásoknál legendásan szűkmarkú Hollandia igen szkeptikus választ adott. „Még a tárgyalások elején vagyunk, és semmiképp sem a végén, szóval meglátjuk, merrefelé haladnak tárgyalások. Ehhez mindenképp időre lesz szükség, mivel az álláspontjaink sokszor távol vannak egymástól, és az egyhangúság a követelmény” – mondta egy holland diplomata a Politicónak. A hollandok egyébként Ausztriával, Svédországgal és Dániával együtt alkotják az úgynevezett „szűkmarkú négyek” blokkját, vagyis mindazon tagállamokat, amelyek nem támogatják a nagyszabású európai gazdasági programokat, és minél kevesebbet szeretnének beadni a közösbe.

Mások már sokkal lelkesebbek, beleértve Giuseppe Conte olasz baloldali kormányfőt, aki kijelentette, a helyreállítási terv „az Olaszország által kijelölt irányba megy”, most pedig annak van itt az ideje, hogy felgyorsítsák a tárgyalásokat, így a tagállamok minél hamarabb pénzhez juthassanak. Ugyanígy támogatja a tervet Kiriakosz Motszotakisz görög jobboldali miniszterelnök is, aki szerint

Az európai integráció egyik motorjából, Franciaországból is befutott az áldás a javaslatra, Emmanuel Macron centrista francia elnök ugyanis „kulcsfontosságú napnak” nevezte a szerdait Európa szempontjából, a helyreállítási tervet pedig „precedens nélkülinek”. „Mindezt a haladást a francia-német megállapodás tette lehetővé” – írta Twitteren.

Azt a Politico forrásai szerint az uniós szakdiplomaták is elismerik, hogy

itt a szűkmarkú nettó befizetők mellett meg kell felelni a minél több uniós kohéziós és strukturális pénzt követelő kedvezményezetteknek is, vagyis a kohézióbarát államoknak, de a Bizottságnak a terve mellé kell állítania az Európai Parlamentet is, amely általában jóval több pénzt és jóval több közös európai programot követel.

De miről beszélt pontosan von der Leyen?

A Bizottság elnöke a szerdai brüsszeli plenáris ülésen elmondta: Európa a generációk ügye, és minden generációnak saját történelme van. A mostani generáció pedig egy óriási kihívással néz szembe, hiszen

Így kijelentette: az EU még fennállása során soha nem állt szembe ekkora kihívással, hiszen olyan közös vívmányaink forognak kockán, mint a négy alapszabadság, vagy a közös piac.

Ráadásul a válság áttételes hatásait sem tudja egy tagállam sem egymaga megoldani – ecsetelte az Európai Bizottság elnöke –, így választás elé kerültünk: vagy egyes tagállamokat az út szélén hagyunk, vagy ismét összefogunk, és szolidaritást vállalunk a következő generáció érdekében. Von der Leyen szerint egyértelmű, hogy az utóbbit kell választani, hiszen a legbiztosabb jövőt a legbátrabb intézkedések tudják garantálni.

Ezért is terjesztették be a 750 milliárdos gazdaságélénkítési csomagot, melyből 500 milliárdot vissza nem térítendő támogatásokként, 250 milliárdot pedig hitelek formájában osztanának szét. Erre az új alapra VDL „a jövő generáció alapjaként” hivatkozott, gondosan elkerülve, hogy azt valamilyen formában a koronavírushoz kösse. Ez az alap egészíti majd ki az EU következő hétéves költségvetését, mely 1,1 billió eurót tenne ki, szóval együttesen mintegy 1,8 billió euróról beszélünk.

Von der Leyen elismerte, a terv – miszerint a saját források plafonjának megemeléséből befolyó pénzösszeggel a háta mögött venne fel az EU hitelt a pénzpiacokról – „kivételes intézkedés egy kivételes helyzetben”. Viszont ilyenkor szükség van a közös megoldásokra, és a leendő alapnak semmi köze nem lenne a tagállamok korábbi adósságaihoz, hanem az európai költségvetéseken keresztül történnének a kifizetések. Emellett a Bizottság szeretne további saját bevételi forrásokat is magához ragadni a jövőben, például a kibocsájtás-kereskedelem, vagy a széndioxid-adó bevételeit, ennek a célja az lenne, hogy az olcsóbb, de klímakárosító módszerekkel előállított termékek árát kiegyenlítse a drágább, de tiszta európai termékekkel szemben.

A bizottsági elnök emellett üzent a „szűkmarkú négyeknek” is azzal, hogyha ma vannak, akik félnek a bátor beruházásoktól, azoknak holnap már jóval nagyobb árat kell azokért megfizetni. „Mivel egy önhibánkon kívül bekövetkezett válságra kell reagálnunk, tegyük félre a régi előítéleteket” – ecsetelte a Bizottság elnöke, hozzátéve, hogy most lehet lefektetni egy klímasemleges és erőteljes EU alapjait.

Mi a helyzet a hétéves büdzsével?

Von der Leyen és egyéb bizottsági tisztségviselők 1,1 billiós hétéves büdzsét vetettek fel szerdán: ez egyébként kicsivel kevesebb, mint a Bizottság által 2018-ban javasolt 1,135 billiós terv, amely az EU-tagállamok bruttó nemzeti termékének (GNI) 1,11 százalékát tette ki. Miután a nettó befizető tagállamok ellenkezése miatt a bizottsági javaslatot lesöpörték, Charles Michel, az Európai Tanács elnöke idén már egy 1,095 billiós költségvetést terjesztett elő, amely GNI-arányosan 1,074 százalékot jelent.

De a négy szűkmarkú tagállamnak még ez is túl magas volt: ők azt szeretnék elérni, hogy a GNI-arányos befizetés 1 százalék alatt maradjon. Összehasonlításul: az idén lejáró hétéves költségvetést ha 27 tagállammal (tehát a britek nélkül) számoljuk, egy 1,082 milliárd eurós összeget kapunk.

Ha pedig a hollandok hűvös reakciójára nézünk, láthatjuk, hogy megállapodni nem lesz könnyű. Az Európai Parlamentet viszont úgy tűnik,

A mainstream támogat, a szélsőségek ki vannak akadva

Von der Leyen felszólalása után az egyes európai frakciók képviselői is felszólalhattak, a sort az EPP-frakcióvezető Manfred Weber kezdte, aki nem meglepő módon a szintén ezer szállal a Néppárthoz köthető von der Leyen javaslatát támogatta. Egyúttal odaszólt a négy fukar államnak is mondván, hogy ha az EU nem sikeres, akkor az ő cégeik sem lehetnek azok. És nem mellesleg láthatjuk, hogy most történik a globális hatalom restrukturálása, Weber pedig nagyon szeretné, ha ebben nem Kína lenne a nyertes – ezért is van szükség közös európai fellépésre, ecsetelte az EPP-frakcióvezető.

A spanyol szocialista Iratxe Garcia Pérez már keményebben fogalmazott a szűkmarkúan viselkedő tagállamokkal szemben. Szerinte néhány tagállam úgy cselekszik, mintha mi sem történt volna, senki nem halt volna meg, ne forogna kockán 60 millió munkahely, és ne csökkenne várhatóan 7 százalékkal az EU gazdasága. Ez Garcia Pérez szerint több, mint szolidaritás, itt az EU megvédéséről van szó, ezért „vagy mind beállunk emögé, vagy egyikünk sem”. Egyúttal felszólította a tagállamokat tömörítő Tanácsot: ha nem tud ehhez hozzátenni, legalább álljon félre, változtasson saját procedúráján,

Így nem történhetne meg, hogy négy rövidlátó tagállam miatt ne legyen semmi a tervből, mondta Garcia Pérez.

A liberális Renew Europe román frakcióvezetője, Dacian Cioloș is támogatta a bizottsági javaslatot, de egy nagyon fontos feltétellel:

Szerinte fontos elkerülni a 2008-as válság nagy hibáját, mikor azon tagállamok adósodtak el a leginkább a válságkezelésben, akiknek akkor épp, hogy tőkeinjekcióra lett volna szükségük.

A szélsőjobbos Identitás és Demokrácia frakciójából a német AfD-s Jörg Meuthen nem megdorgálta, hanem megdicsérte a szűkmarkű tagállamokat, mondván, hogy az általa csak „nonszenszként” jellemzett bizottsági javaslat ellen csak ők álltak fel. Meuthennek az a legnagyobb baja az egésszel, hogy az EU „úgy költené az adófizetők pénzét, mintha nem lenne holnap”, ez pedig álszent megközelítés „a szolidaritás nevében”.

A másik hangos kritikus a francia Manon Aubry volt a szélsőbalos GUE/NGL frakciójából, aki szerint „a megszorítások jönnek vissza a kiskapun a javaslattal”, hiszen a kifizetéseket különféle feltételhez kötik. Ráadásul elfogadhatatlan, hogy nem adóztatják meg az ultramilliárdosokat, és a jelentős profithoz jutó cégeket, például az élelmiszerláncokat, akiknek bevétele a válság folyamán akár 35 százalékkal is növekedhetett – mondta.

BORÍTÓKÉP: Európai Bizottság (2020)