+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Petróczi Rafael
2020. május 27. szerda, 07:05
A kormány veszélyhelyzeti rendelete alapján mindenkinek engedélyt kell kérnie Kásler Miklóstól, aki egészségügyi végzettséggel külföldre akar menni, akkor is, ha a magánegészségügyben vagy külföldön dolgozik. De hogyan zajlik az engedélyeztetés, hányszor lehet elhagyni az országot a veszélyhelyzet alatt, és miért nem mernek még azok sem kérvényt benyújtani, akiknek szükségük lenne rá? Változtat-e ezen, ha a kormány visszaadja a veszélyhelyzeti felhatalmazást?

„Nemcsak, hogy zavar és aggódom a külföldre való utazást miniszteri engedélyhez kötő rendelkezés miatt, de ennek hatására eldöntöttem, hogy a magyar egészségügyet mindörökre elhagyom.

 

Sosem éreztem magam még ennyire megalázva, alapvető jogaimtól megfosztva. Az, hogy ezt az állapotot még mindig fenntartják, egyenesen botrányos”

 

– így fakadt ki egy, az Azonnalit megkereső, a magánegészségügyben dolgozó orvos amiatt, hogy a veszélyhelyzet alatt orvosként nem hagyhatja el az országot, csakis Kásler Miklós külön engedélyével.

 

De mi is ez a rendelkezés?

 

Még a veszélyhelyzet március 11-i kihirdetésekor rendelte el a kormány, hogy bizonyos, a járványhelyzet kezelésében kulcsszerepet játszó ágazatokban miniszteri engedélyhez kötötten lehessen csak külföldre utazni. Így engedély nélkül nem hagyhatta, és jelenleg sem hagyhatja el az országot csak úgy az, aki a hon- és rendvédelem területén, a NAV kötelékében, vagy kormányzati tisztviselőként dolgozik, illetve akinek egészségügyi végzettsége van.

 

Erre a kormánynak meg is van a lehetősége az 1997. évi egészségügyi törvény értelmében, amely kimondja, hogy „egészségügyi válsághelyzetben – a Magyar Honvédség, a honvédelmi szervek, a rendvédelmi szervek egészségügyi szolgáltatóinál dolgozók kivételével – bármely egészségügyi dolgozó más egészségügyi tevékenység ellátására (…) kirendelhető”. Praktikusan ennek feltételeit teremti meg, ha az egészségügyért is felelős EMMI-miniszter, Kásler Miklós mérlegelheti, hogy a járvány idején kit enged külföldre, és kit nem az egészségügyi dolgozók közül.

 

Az eredeti kormányrendelet ugyanakkor március 27-én hatályát vesztette, miután a Fidesz – a parlamenti ellenzék ellenállása következtében – csak március 30-án tudta elfogadni a veszélyhelyzet meghosszabbításáról szóló felhatalmazási törvényt. A kormány azonban nem hagyta sokáig nyitva a kiskaput, és április elsején már el is fogadta ugyanazt a szöveget a külföldi utazási korlátozásokról azzal a különbséggel, hogy – az ún. felhatalmazási törvénnyel összhangban – a korlátozás egészen a veszélyhelyzet feloldásáig hatályban marad.

 

Ami pedig hamarosan meg is fog történni, ha hihetünk a kormányzati ígéreteknek. Amennyiben így lesz, a veszélyhelyzet végével az április elseji kormányrendelet is rövidesen hatályát veszti, abban azonban közel sem lehetnek biztosak az egészségügyi dolgozók, hogy újra szabadon utazhatnak: Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter az Azonnali kérdésére a május 21-i kormányinfón leszögezte,

 

számítanak arra, hogy egyes veszélyhelyzeti intézkedéseket törvények útján továbbra is fenntartanak. Hogy a fenti ágazatokban dolgozók külföldi utazásának korlátozása is e tárgykörbe esik-e, arra nem tért ki.

 

De még ha az orvosokra vonatkozó utazási korlátozást el is engedi nyárra a kormány, a járvány esetleges második hullámában újra felvetődhet a kérdés, és újra kiütközhetnek az elmúlt két hónap problémái.

 

Pontosan kit akarnak Magyarországon tartani?

 

Például az, hogy mind a márciusi 11-i, mind az április 1-jei kormányrendelet az egészségügyi törvény definíciója alapján határozta meg az érintettek körét, ami az egészségügyi dolgozók alatt nem csupán az egészségügyben aktuálisan dolgozó szakembereket érti (kezdve az orvostól egészen a gyógyszerészig), hanem mindenkit, aki egészségügyi végzettséggel rendelkezik, tekintet nélkül a körülményekre. Például arra, hogy valaki – hiába tartják nyilván a magyarországi rendszerben – életvitelszerűen külföldön él, vagy arra, hogy az illető az állami vagy a magánszférában dolgozik-e.

 

„Sokkal jobban kellett volna definiálni, hogy kire vonatkozik a rendelkezés. TEÁOR-kódok (az egyes foglalkozások azonosítására használt, egységes kódrendszer – a szerk.) és munkaviszony szerint meg kellett volna mondani, hogy kikre van szükség, hogy itthon maradjanak” – mondta az Azonnali megkeresésére Emese, egy Franciaországban dolgozó, de itthon foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást (mint a munkaköri alkalmassági vizsgálatok, vagy a foglalkozási megbetegedések vizsgálata) nyújtó egészségügyi vállalkozást vezető szakorvos.

 

Emese nem is merte megkockáztatni, hogy a vállalkozása miatt Magyarországra látogasson, nehogy aztán véletlenül úgy döntsön Kásler Miklós, hogy nem engedi vissza Franciaországba

 

a családjához és a főállású munkájához. Emese távolléte, illetve a más veszélyhelyzeti korlátozások miatt a vállalkozásában az időszakos vizsgálatokat nem tudták elvégezni április-májusban, ezeket később pótolják, de szerencséjükre a munkavállalók egészségügyi ellenőrzése továbbra is adott számukra. „Ez nem csoda, hiszen a munkavégzést ahol lehet, fenn kell tartani ilyen esetben.”

 

Hasonló helyzetben találta magát Botond, egy Németországban dolgozó sebész is, akinek a többek közt sebészeti kezeléssel és érszűkületi szűréssel foglalkozó, magyarországi cégét – hála a vállalkozást helyben igazgató kollégájának – az utazási korlátozás ugyan nem hátráltatta, azonban a Magyarországon élő családját így sem látogatta meg az elmúlt két hónapban, pont azért, hogy még véletlenül se ragadjon itthon, miközben Németországhoz köti a munkája.

 

Jól gondold meg, hova utazol, mert csak egyetlen lehetőséged van

 

Nem kevésbé problémás helyzeteket szült a rendelkezés a Magyarországon élő egészségügyi dolgozók körében is. Péter például – amellett, hogy itthon él, és egyéni vállalkozóként több állami és magánegészségügyi intézménnyel áll szerződésben – külföldön is dolgozik, de azt a munkáját most azért nem tudja ellátni, mert Kásler Miklós nem engedi őt külföldre.

 

Mint Péter az Azonnalinak elmondta, kétszer is kérvényezte a minisztertől, hogy kiutazhasson, mindkétszer a tervezett utazás előtt húsz nappal. „A válasz mindkét alkalommal a tervezett utazási időpont előtt öt nappal érkezett: első esetben engedélyezték az utazást, a második esetben viszont elutasították arra hivatkozva, hogy

 

a miniszteri döntés szerint a veszélyhelyzet fennállásáig egy ember csak egyszer kaphat kiutazási engedélyt. Mivel én egyszer már kaptam, többször nem kaphatok”

 

– mondta Péter.

 

Külön érdekes, hogy bár az EMMI oldalán elérhető, hivatalos kiutazási kérelemben fel kell tüntetni a kiutazás és a hazatérés dátumát, azonban Péternek nem szabták meg a hazatérés időpontját.

 

Péterrel ellentétben Imre, egy Szabolcs megyei, a nyugdíjas éveihez közelítő háziorvos nem a már meglévő munkája miatt, hanem munkakeresés céljából utazna külföldre. Mint írta, elkeseredve az itthoni állapotoktól külföldön szeretné befejezni a pályáját, és Németországban valószínűleg meg is találná a számítását. A külföldi kiutazás korlátozása viszont keresztülhúzta Imre terveit, aki meg sem próbálkozik az engedélykéréssel.

 

„Hazudni nem akarok az utazás céljával kapcsolatban, viszont abban biztos vagyok, engedélyt álláskeresésre nem kapnék”

 

– mondta Imre, és hozzátette: azt a szintű háborús készültséget, amit a rendelkezés szellemisége is tükröz, elfogadhatatlannak tartja.

 

Azt azonban, hogy az itt felsorolt anomáliák mennyire elszigetelt, egyedi esetek, vagy azokat mennyire osztja közösen az egészségügyi társadalom, nem igazán lehet megállapítani. Valakit pusztán a tudat zavar, hogy a szabad mozgáshoz való jogát korlátozzák, ráadásul a végzettsége, foglalkozása alapján, mások gyakorlati okokból kritizálják a rendelkezést, de

 

több értetlenkedő egészségügyi dolgozóval is beszéltünk, akik nem is foglakoznak ezzel a témával, mert sem bennük, sem a környezetükben nem merült fel, hogy a veszélyhelyzet idején külföldre utazzanak.

 

Egy lehetséges egérút a „külföldre szökéshez”

 

Ami közös mindegyik megszólalóban, függetlenül attól, hogy külföldön is dolgoznak-e, hogy valamely magyar egészségügyi kamarának a tagjai. Ez azért lényeges, mert Magyarországon – az egészségügyi szakmai kamarákról szóló 2006. évi törvény értelmében – csak kamarai tagsággal rendelkező személyek folytathatnak egészségügyi tevékenységet.

 

Ez adja a kásleri engedélyek Achilles-sarkát:

 

ha valaki felfüggeszti a kamarai tagságát, vállalva, hogy Magyarországon semmilyen egészségügyi tevékenységet sem végezhet, akkor gyakorlatilag nincsen értelme megtagadni az illetőtől, hogy külföldre utazzon.

 

Hiszen az orvosok és más egészségügyi dolgozók külföldre utazását korlátozó rendelet értelme pont az lenne, hogy itthon tartsák a járványhelyzet kezelésére bevethető munkaerőt.

 

Ezt azonban a Franciaországban élő Emese már csak azért sem akarta megkockáztatni, mert akkor a vállalkozása lehetetlenülne el: mivel abban ő az egyedüli orvos, a Magyar Orvosi Kamara-tagságának feladásával a vállalkozása sem folytathatná a munkáját semmilyen formában. A Németországban élő Botondnál már felmerült a tagság felfüggesztése, azonban végül úgy döntött, a bizonytalan helyzetben inkább nem utazik haza, így a MOK-tagságát sem lett volna értelme felfüggeszteni.

 

A szakmai kamarák szerint egyébként nem jellemző, hogy ilyesfajta jogi ügyeskedéshez folyamodnának az egészségügyi dolgozók. Sem a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK), sem a Magyar Gyógyszerészi Kamara (MGYK) nem találkozott az elmúlt hónapokban olyan tagság-felfüggesztési kérelemmel, amit kifejezetten a külföldre utazás szándéka motivált volna, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) pedig hangsúlyozta, hogy ők mindenki kérelmének eleget tesznek, és nem nézik, hogy az illető miért szeretné felfüggeszteni a tagságát.

 

A zűrzavar tisztásában nem segít az EMMI

 

Az Azonnali elé kerülő esetek alapján leszűrhető, hogy

 

a gyakorlatban a legfőbb gond az utazási korlátozással az elégtelen mennyiségű információ.

 

Úgy, hogy nem tudni, milyen szempontok alapján, kiket és mennyi időre enged külföldre Kásler Miklós, senki nem tud tervezni, mindenki a sötétben tapogatózik, és ha teheti, inkább kockázatkerülő magatartást vesz fel, hogy két szék között nehogy véletlenül a pad alá essen.

 

Hogy tisztuljon a kép, az Azonnali próbálta hivatalosan és egy fiktív ápoló nevében is kipuhatolni, hogy pontosan hogyan zajlik az engedélyezési folyamat. A fiktív személy nevében küldött levelünkre, amiben azt firtattuk, kitől kell engedélyt kérni, kell-e más papírt intézni a határátkeléshez, és milyen feltételeknek kell megfelelni a pozitív elbíráláshoz, mindössze az alábbi választ kaptuk az EMMI-től:

 

„Tisztelt Levélíró! Csatoljuk az egészségügyi dolgozókra vonatkozó határátlépési szabályokról szóló rendeletet és az elbíráláshoz szükséges kérelem-nyomtatványt.”

 

Hivatalos megkeresésünkre még ennyi reakciót sem kaptunk. Arra lettünk volna kíváncsiak, hogy:

 

+ Hány külföldi utazási kérelem érkezett eddig a magyar egészségügyi dolgozók részéről a veszélyhelyzet alatt? Hány kérelmezőnek adták meg az engedélyt?

 

+ Pontosan milyen szakmai szempontok alapján döntenek arról, hogy egy-egy külföldi utazási kérelmet hogyan bírálnak el?

 

+ Milyen időtávra adják ki az engedélyeket? Egyáltalán szabnak-e időkorlátot, hogy a külföldre távozó egészségügyi dolgozó meddig maradhat külföldön?

 

+ A járványhelyzet mostani állapotát tekintve indokoltnak tartják, hogy az egészségügyi dolgozók külföldre utazása jelenleg is miniszteri engedélyhez kötött? Ha nem, mikor szűnhet meg ez a korlátozás?

 

A többszöri emlékeztetés és a válaszadási határidő kitolása ellenére cikkünk megjelenéséig nem kaptunk az EMMI-től választ.

 

A rendelkezés indokoltságát firtató kérdésünket egyébként a szakmai kamaráknak is feltettük. A MOK szeretné, hogy a korlátozást feloldják, vagy legalábbis enyhítsék, ennek érdekében levelet is írtak Kásler Miklósnak, akitől ezen a héten számítanak válaszra. (Ugyanezt kéri egyébként a Magyar Orvosok Szakszervezete is, javasolva, hogy a jövőben első körben más módszereket, például a szabadságról való visszahívást alkalmazza a kormány.)

 

Ezzel szemben Balogh Zoltán, az egészségügyi szakdolgozókat tömörítő MESZK elnöke azt hangsúlyozta, hogy a döntés – mivel még veszélyhelyzet van Magyarországon – a Nemzeti Népegészségügyi Központ hatáskörébe tartozik. Hankó Zoltán, a gyógyszerészeket tömörítő MGYK elnöke viszont elképzelhetőnek tartja, hogy a gyógyszerészek külföldre utazásának miniszteri engedélyeztetését feloldják, akkor, ha az illető munkahelye a külföldi tartózkodás alatt is megfelel a jogszabályi előírásoknak.

 

Lehetne ezt jobban is csinálni

 

Ebben teljesen egyetértettek azok az orvosok, akik külföldön élték át a koronavírus-járvány kezelését. Németországban például az információáramlás a kormányzat és az egészségügyi szféra között sokkal intenzívebben és hatékonyabban zajlik egyszerűen azért, mert

 

az egészségügyi szakembereket hagyják a politikától függetlenül érvényesülni.

 

„Nálunk az Egészségügyi Minisztérium és az alá tartozó, szövetségi szinten működő Robert Koch Institut által kiadott irányelveket kell betartani a kórházaknak, de ezt leszámítva jóval nagyobb az intézmények szabadsága: szóba sem jött például, hogy katonai parancsnokság alá vonják a kórházakat, mint azt tették Magyarországon” – részletezte Botond az Azonnalinak.

 

Ennek következtében a kórházak teljesen a saját hatáskörükben dönthetnek arról, hogy például milyen beteglátogatási szabályokat alkalmaznak, hogy milyen védőfelszerelést indokolt használniuk, vagy hogy az erőforrásaikat hogyan csoportosítják át a járvány elleni védekezéshez.

 

Persze a központosítás hívei erre joggal mondhatják, hogy az így kialakuló, eltérő gyakorlatokból káosz születik csupán, azonban Botond szerint ennek elejét veszi, hogy – ellentétben Magyarországgal, ahol az egészségügyi válságkezelést alapjaiban meghatározó miniszteri utasításokat elszeparáltan, a nyilvánosság kizárásával küldik meg az érintett egészségügyi intézményeknek – élénk szakmai diskurzus folyik a német egészségügyben. „Általában az egyetemi klinikák az irányadók, az ő eljárásrendjükhöz idomulnak a többiek, és próbálnak fenntartani mindenkire érvényesen bizonyos, politikai akarattól független, szakmai kutatásokon alapuló standardokat.”

 

Emese ezzel szemben pont a politikai felelősségvállalás fontosságára hívta fel a figyelmet: szerinte Emmanuel Macron francia elnök már a koronavírus-járvány kezdetén felvállalta, hogy ő hozza a döntéseket, és nem ment bele olyan, a felelősség áthárítását célzó, politikai játékokba, mint amiket Magyarországon is látni a kormány és az önkormányzatok között.

 

„Az eddigi tapasztalatok alapján azt vártam volna Orbán Viktortól, hogy ő is kiálljon, és mondja azt: »márpedig így lesz, mert én azt mondtam!«”

 

– mesélte Emese.

 

A legnagyobb különbség Franciaország és Magyarország járványkezelése között azonban szerinte mégiscsak az, hogy Franciaországban azonnal és minden, a koronavírusnak potenciálisan kitett embernek lehetővé tették, hogy táppénzre mehessen (erről egy külön online platformon lehetett nyilatkozni), és ne kelljen a szabadságokkal sakkozni. Így aztán megkímélték a háziorvosokat is attól, hogy idős emberekkel, terhes nőkkel vagy a koronavírus szempontjából releváns alapbetegségben szenvedőkkel indokolatlanul találkozniuk kelljen.

 

A francia  egészségügyi és munkahelyvédelmi intézkedéseket Emese úgy összegezte: „Nálunk pszichésen sokkal több támogatást adtak az embereknek, mint Magyarországon.”

 

NYITÓKÉP: Koronavírussal fertőzött beteget látnak el a Szent László kórházban. Fotó: Árvai Károly / kormany.hu

 

A cikkben megszólaló egészségügyi dolgozók azt kérték, ne legyenek beazonosíthatóak, így a szövegben fiktív álnevek szerepelnek.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A magyar kormánypárt egyre szorultabb helyzetben van a Néppártban, a vétó hatásait pedig elszámította Orbán Viktor. Helyzet Stefano Bottonival és Hegedűs Dániellel!

Megúszhatod-e a karácsonyt iszonyatos ökológiai lábnyom és teletömött kuka nélkül? Igen, és még élvezni is fogod!

Újabb 180 fokot fordult Varsó álláspontja. Valami nincs rendben a lengyel jobboldali kormánykoalícióban.

Mit érne Budapest Varsó nélkül? Medve-Bálint Gergőt, a téma szakértőjét kérdeztük.

Mit is tervez pontosan az új jobboldali mozgalom? Interjú az alapító Bencsik Jánossal!

Minden hónap első péntekje támogatói nap a Bandcampen: azaz ha most veszel meg ott egy lemezt, a teljes összeg a zenészeknél landol.

Tovább szolgálhatnád derék fejdelmed / Ha nem tsaltak volna így tőrbe tégedet!

A hét kérdése

Tud-e jönni a Jézuska, ha marad az este nyolcas kijárási tilalom? Hogyan korlátozzuk a szilveszteri bulikat? Dönts te, mielőtt a kormány döntene!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

December 16-án délután 4-től, szigorúan online, regisztrálni is kell hozzá. Érdemes.

Ezt is szerettétek

Leginkább úgy, hogy nem veszel semmit. A karácsonyi vásárlási láz beindulása előtt környezetvédelmi szakemberekkel jártunk utána, hogy lehetünk zöldebbek.

Milyen volt a jugoszláv néphadsereg katonájaként megélni a boszniai háború kitörését; miért éppen úgy születetett meg a béke, ahogy?

Magyarország első szociális söréhez hírességek sora adja a nevét. Hogyan lehetsz szuperhős a sörivással? Miért áll bele a csapatuk megosztó témák támogatásába is? Podcast!

A Helyzet vendége Eric Weaver, a Debreceni Egyetem docense, akivel megbeszéltük, mit hozhat Magyarországnak, ha Joe Biden az USA elnöke.

Ahogy nő a koronavírus-fertőzöttek száma, úgy gyűjtenek egyre többen közvetlen tapasztalatot a járványügyi intézkedésekről. Ez alól az Azonnali szerkesztősége sem volt kivétel. Podcast!

Sem Kirgizisztán, sem Bolívia nincs a világpolitikai érdeklődés középpontjában, pedig az utóbbi hetekben mindkét országban sorsfordító változások történtek. Ezekről szól az e heti Helyzet!

Léteznek-e valóban Fidesz-árvák, akiket meg tudnak szólítani? Hogy állnak az ellenzéki összefogáshoz? Hallgasd meg, hogy mit mondott erről Pálinkás József és Ábrahám Júlia! Podcast.

Twitter megosztás Google+ megosztás