Szerző:
Karóczkai Balázs
Teljesen logikus, hogy egy válságban lévő párt új emberekkel próbálja rendezni a sorait, de Jakab Péter most épp mártírt csinál a belső ellenfeleiből.
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
Már az ókori történetírók is sokat foglalkoztak a hatalom megszilárdításának elméletével. Hérodotosz a korinthoszi Periandrosz történetén keresztül meséli el, milyen tanácsot hozott követe a milétoszi türannosztól, Thraszübulosztól, míg Livius Sextus Tarquinius kapcsán fejti ki, Gabii elfoglalása után apja milyen tanácsot adott neki, hogyan és milyen eszközökkel kormányozhatná jobban az újonnan megkaparintott várost és hogyan hallgatnának rá jobban a polgárok.
E két történelmi forrás Kr. e. 600, illetve Kr. e. 510 környékén keletkezett, és egyik vezető követe sem kapott konkrét szóbeli választ, csupán azt látták, hogy Thraszübulosz a búzamezőn sétálva a kimagasló kalászokat, míg Sextus Tarquinius apja a nagyra nőtt mákvirágokat csapta le kardjával, illetve pálcájával. A követek ugyan nem értették, ez mit is jelent, de az uralkodók rögtön kiolvasták az üzenetet: a hatalom megszilárdításához a legnagyobb veszélyt jelentő embereket ki kell végezni.
Ugyanezen történetek ma már barbár megoldásnak számítanak, viszont mindkét esetben hatalmas tanulságot vonhatunk le a mai napokra:
A köznyelvben szokták ezt őrségváltásnak is hívni, a lényeg, hogy egy új kormány vagy bármilyen új vezető jelentéktelenné teszi a riválisait a saját táborán belül. Láthatjuk, hogy ez tökéletesen működik a Fidesznél is, ahol például a nagyra nőtt Lázár Jánost Orbán a sor végére zavarta vissza.
Kell az erőskezű vezető a Jobbikban is
A fentebbi kitekintéssel csak azt akartam megmutatni, hogy a párton belüli „leszámolások” hozzátartoznak a politika mindennapjaihoz, sőt, ha Machiavelli virtùját is beemeljük a képletbe – azaz a vezetésre való rátermettséget és az uralkodáshoz szükséges képességeket – , politikailag teljesen logikus, ha egy új vezető bármit elkövet, hogy a hatalmat megragadja, majd minél inkább bővítse.
Jakab Péter sem tett másképp, hiszen bizonyára neki is feltűnt, hogy a szebb napokat is látott Jobbik 2018 óta folyamatosan válsághelyzetben van: Vona Gábor lelépésével nem volt erős vezetőjük, aki egyben tartotta volna a közösséget (beleértve a szavazótáborukat is), és már azt sikernek számolták el a Vonát követő Sneiderék, hogy egyáltalán nem szűnt meg a párt.
Adott tehát egy elég súlyos válságon keresztülmenő párt, ami átesett egy pártszakadáson és saját pénzügyi- és identitásválságán túl még fizikai létében is veszélyeztetve van. Teljesen logikus, ha ekkor egy vezető úgy dönt, hogy riválisai kárára bővíti befolyását, hiszen azt láthatjuk, hogy erős vezetés és jogosítványok nélkül hogyan tud összeesni egy párt. (Helló, bázisdemokrácia és LMP!)
Jakab pedig logikusan szépen el is kezdte kitúrni a vélt vagy valós Szávay-klánt, hogy azután megerősödve új irányba kormányozhassa a Jobbikot, csak hát egy probléma volt,
Logikus célok, elcsúszott megvalósítások
Amennyire teljesen logikus és politikailag jó célokat határozott meg Jakab saját maga számára (a saját mozgástér növelése, a párt irányításának valódi átvétele), annyira borzalmas kivitelezést valósított meg. Az, hogy visszahívatják Sneider Tamást a parlament alelnöki pozíciójából, még egy védhető dolog. De hogy közben a sajtóban arról beszélnek, hogy amúgy mennyire elégedettek vele, hogy ne leszámolásnak tűnjön az egész, az egy kommunikációs hiba. Végül Sneider köszönte szépen, erre hivatkozva úgy döntött, inkább marad.
Ugyanúgy mondvacsinált okkal ki akarják csinálni Varga-Damm Andreát, amihez a casus bellit egy salátatörvényhez adott rossz ajánlás szolgáltatta, miközben az utolsó szó a frakcióvezetőé, azaz magáé Jakab Péteré, szóval ebből a logikából kiindulva akár saját magán is követelhetné, hogy adja vissza a pártjának a mandátumát, mert a frakcióért ugye ő a felelős.
Persze mindannyian tudjuk, hogy
Hogy a háttérben Varga-Damm és Sneider min ügyködhetett, nem tudom, hiszen nem látok rá ilyen mélységben a Jobbikon belüli konfliktusokra, de Jakab valamiért bennük is a veszélyforrást láthatta, máskülönben semmi értelme nem lenne annak, hogy a pár megmaradt, országosan ismert figurák közül kettőnek is átadta a selyemzsinórt.
Azonban lehet, hogy Jakabnak csak agyára ment a túl sok Trónok harca, vagy imponált neki a National Geographicon a hosszú kések éjszakája doku, vagy egyszerűen csak túl paranoiás. Ugyanis ahogy ezeket a válságokat kezeli, inkább a fentebbi a benyomást kelti, mintsem egy nyugodt, megfontolt erős vezetőjét, pedig a jelenlegi Kurz-i türkizt tartalom nélkül magára öltő Jobbiknak nem ilyen vezetőre lenne szüksége.
Jakab persze egy dologra mindig jó volt: igazi kalapácsként bárminek nekiment, amit ütni kellett: erősen beleszáll Orbán Viktorba a parlamentben vagy letolja performanszát a HírTV műsorvezetőinek, de elődjeihez képest a politikai cselekvése és kommunikációja az O1G-ben kimerül.
amihez megfelelő stratégiát és taktikát kell választania, amit majd leoszt társainak.
Az szintén nem a jó vezető ismérve, hogy kitúrja a párt ismertebb figuráit, majd, amikor emiatt elkezdenek kilépni a tagok, és erről a sajtó is beszámol, akkor rögtön ellenséget kiált – pedig a jelenlegi krízist nem a sajtó okozza, hanem a párt belső fegyelmének hiányát mutatja, hogy kikerülnek hangfelvételek és a belső konfliktuskezelés helyett a sajtóban kiabálnak egymásnak a jobbikos politikusok.
Szintén a megfontolt vezető hiányát mutatja, hogy a sorok rendezése a résztvevőknek inkább bosszúhadjáratnak tűnik, emiatt olyan emberek léptek ki a Jobbikból, akiket a szavazók ismertek, sőt, lehet, hogy egy Bencsik János vagy egy Bana Tibor miatt szavaztak eleve a Jobbikra.
Ha egy pillanatra visszatérünk a fentebb leírt ókori történetekre, rájövünk, hogy azoknak a mondanivalója az,
Amikor Orbán Viktor megfosztotta Lázár Jánost miniszterségétől, rögtön ő is tudta, hogy hol a helye Orbán Viktor Fideszében, mivel a cél nem a növény teljes kiirtása, hanem a növekedésének – politikai értelemben pedig a lehetőségeinek – a visszavágása.
Így Jakab beérhette volna Sneider esetében azzal, hogy nem engedi a pártigazgatói pozícióba jutását – amiből Sneider rá is jött, hogy itt most bizonyítani kell –, Varga-Damm esetében pedig azzal, hogy megvezekelteti salátatörvényes-hibája miatt a sajtóban, hogy majd utána a párttagok egy hibákat elkövető jogászként tekintsenek majd rá. Mindkét esetben csökkent volna nekik a pártban betöltött renoméjuk és nem csinált volna belőlük mártírt és a belső ellenállás jelképét.
Ugyan lehet még ebből sikertörténet, ki tudja, talán Jakab tényleg jó pártvezető – és nem csak mások hitették el vele ezt – és végül megmenti a sír szélére szorult Jobbikot. De jelenleg olybá tűnik, hogy vezetőként jobban hasonlítható a Rómát felgyújtó Neróhoz mint az erőskezű, Róma aranykorát elhozó Augustushoz.
Olvass még Karóczkai Balázstól az Azonnalin! Vitáznál vele? Hozzászólnál? Írj nekünk! Olvasnál még véleményeket az Azonnalin a Jobbik nyilvánosság előtti belharcairól? Ide, ide és ide kattints!
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.