Először Bukaresttől kérünk pénzt, ha tízszer sem adnak, akkor jövünk Budapestre – a sepsiszentgyörgyi polgármester az Azonnalinak

Mi lehetne az autonóm Székelyföld fővárosa? Zsarol vagy egyezkedik az RMDSZ a román politikában? Érdeke-e a magyar államnak, hogy a székelyek Magyarországra költözzenek? Hogyan vált Klaus Johannis román elnök a „mélyállam” eszközévé? Hogyan fenyegették meg, hogy ne vigye túlzásba az autonómiázást? Sepsiszentgyörgy RMDSZ-es polgármester, Antal Árpád interjúban mondja el az Azonnalinak.

Salat Levente egy nagy visszhangot kiváltott interjút adott az Azonnalinak, ön pedig jelezte, szívesen válaszolna az állításaira egy interjúban. Salat ugye azt mondta, nem biztos abban, hogy egy autonóm Székelyföld gazdasági sikertörténet lenne, ahogy abban sem, hogy jól, önállóan elműködne itt a gazdaság. Ön ezt vitatja. Miért gondolja azt, hogy Salat Levente téved?

Egyrészt többet fizetünk be a román államkasszába, mint amennyit visszakapunk, másrészt amit visszakapunk, azt sok esetben olyan beruházásokra fordítják, amelyek nem szolgálják az itt élő emberek érdekeit: ilyen például a Sepsiszentgyörgyön épülő óriási rendőrlaktanya.

Salat Levente az interjúnkban beszélt arról is, hogy Székelyföldön minden város azon verseng, kié a székelyebb brand, ön viszont az interjú előtt azt mondta, ez tévedés. Ha tehát feltételezzük, hogy van egy együttműködés a városok között, eszerint Sepsiszentgyörgy bármikor lemondana arról, hogy mondjuk egy autonóm Székelyföld fővárosa legyen?

Mi Sepsiszentgyörgyön azt mondjuk, hogy Székelyföld kulturális fővárosa vagyunk. Nincs vita arról – a székelyföldi városok között nagyon jó az együttműködés pártállástól függetlenül –, hogy

Most nincs ott ugyan magyar többség, de remélem, hogy a marosvásárhelyi románok is rájönnek arra, hogy Székelyföld fővárosaként lesz esélye visszanyerni a súlyát a városnak a Kolozsvár-Nagyszeben-Brassó háromszögben – ezt a súlyát éppen azért vesztette el Marosvásárhely, mert nem vállalta fel, hogy Székelyföld fővárosa legyen.

Ön Salat azon mondatát is kifogásolja, miszerint az RMDSZ zsarolással ért el eredményeket a magyar kisebbség számára a román politikában. Mi ezzel a probléma?

Az RMDSZ nem zsarolással ért el eredményeket, hanem politikai egyezségekkel. A politika ugyanis erről szól, ezért

Ha az RMDSZ kormányzati szerepet vállal, azt azért teszi, mert vannak céljai: Románia modernizációja, a magyarok által is lakott települések fejlesztése, a kisebbségi jogok szélesítése. Mi a mai agyoncentralizált Románia helyett egy decentralizált országot szeretnénk, ugyanis az az érdekünk, hogy ne csak azokba a régiókba érkezzen pénz, ahol nem élnek magyarok, hanem oda is jöjjön, ahol mi élünk.

Ebben persze voltak külföldi partnereink is – a kilencvenes években az Egyesült Államok nagyon komoly szerepet vállalt abban, hogy egy asztalhoz ültesse az erdélyi magyarokat és a románokat. Ennek volt az eredménye az, hogy 1996-ban az RMDSZ kormányra lépett, majd egészen a NATO-tagságig, 2004-ig megszülettek azok a jogszabályok, amelyek az erdélyi magyarok kisebbségi jogait biztosítják – igaz, gyakran azóta se tartják be őket.

Ezekről mondta azt Salat Levente, hogy szép, hogy megszülettek, de mivel nem bírják a többségi román társadalom támogatását, nem igazán tudtak megvalósulni.

Egy jogszabály attól jogszabály egy jogállamban, hogy azt attól függetlenül be kell tartani, hogy ki mit gondol róla az ország különböző részein.

Ön hogyan látja: valóban érdeke mind a budapesti, mind a bukaresti kormánynak, ha az erdélyi magyarok átköltöznek Magyarországra, és így ez a régió kvázi kiüresedik?

Nézzük meg, milyen lehetőségeink vannak! Az egyik az asszimiláció – szerintem a román államnak ez az érdeke, nem az, hogy megszabaduljon tőlünk, hiszen száz éve azon dolgoznak, hogy létrejöjjön a homogén nemzetállam. A román állam úgy nyerne a legtöbbet belőlünk, ha lemondanánk a nyelvünkről, kultúránkról, vallásunkról, és itt maradnánk továbbra is, hozzátéve a román GDP-hez azt a teljesítményt, amivel ez az ország versenyképesebb lenne. Ez azonban nem érdeke sem Magyarországnak, sem az erdélyi magyarságnak.

A második lehetőség a Magyarországra való kivándorlás. Ez érdeke a románoknak: ha nem tudnak minket asszimilálni, akkor az is jó, ha elmegyünk innen. És igen, ez érdeke Magyarországnak is, hiszen az erdélyi magyarok az elmúlt száz évben nagymértékben hozzájárultak Magyarország gazdaságának erősödéséhez. Erről érdemes beszélni, hiszen

Nekünk, erdélyi magyaroknak viszont nem érdekünk, hogy Magyarországra költözzünk. A harmadik lehetősége a nem Magyarországra való kivándorlás: ez Romániának érdeke, Magyarországnak nem érdeke, az erdélyi magyarságnak szintén nem az érdeke.

Az utolsó lehetőség pedig az, hogy itthon, a szülőföldünkön maradunk. Beszéljünk világosan: nekünk az az érdekünk, és ehhez mind Románia, mind Magyarország támogatására szükségünk van. Sajnos Románia részéről nem azt kaptuk, amit megérdemelnénk, és amire számítottunk, az elmúlt száz évben ugyanis mindent megtettek az asszimilációért és azért, hogy a többségében magyarok lakta részeken semmilyen jelentős infrastrukturális beruházást ne eszközöljenek, ezáltal gazdaságilag lehúzzanak minket.

Salat Levente példának hozza fel, hogy Gyimesközéplokon a magyar állam támogatásával iskola és óvoda épül: ez igaz, viszont én úgy tudom, hogy a működtetési költségeket az önkormányzatnak kell állnia a román állam pénzéből. Vagyis csak az épületet finanszírozza a magyar állam. Ez tehát egy ellentmondás: ha a magyar állam a kivándorlást szorgalmazná, miért épít óvodát és iskolát Székelyföldön?

Világos, de mi lesz, ha egyszer esetleg elzárul a magyar pénzcsap? Salat Levente erre a veszélyre is figyelmeztett az interjúban.

Régóta beszélek arról, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy a Magyarországról jövő támogatás kiváltsa a romániai-bukaresti támogatásokat.

Most kiváltja?

Részben igen. Nekünk az a feladatunk, hogy igenis elvegyük Bukaresttől, ami jár nekünk, és az a pénz, amit Magyarországról kapunk, az egy olyan plusz legyen, amitől a közösségünk és az intézményeink versenyképesebbek tudnak lenni. Nem értek egyet azzal, hogy magyarországi pénzből működtessünk olyan intézményeket, amiket kötelessége lenne fenntartani a román államnak.

A Sapientia Egyetem témája a kényes kérdés: mi magyarnyelvű állami egyetemet akartunk létrehozni Erdélyben, és nem akartuk azt, hogy a magyar állam finanszírozza az egyetemünket. De mivel 30 év alatt sem sikerült elérni, hogy a kolozsvári Bolyai Egyetem visszakapja az önálló státuszát, ezért nem tehettük azt meg, hogy lemondjunk arról, hogy önálló magyarnyelvű egyetemünk legyen.

Mindig elmondom az amerikai és nyugat-európai diplomatáknak, hogy

Ha létrejöhetett volna a Bukarestből finanszírozott Bolyai Egyetem, nem kellett volna létrehozni a Sapientia Egyetemet – én nem tartom azt sem kizártnak, hogy egy adott pillanatban át kell vennie majd a román államnak az egyetem finanszírozásának egy részét. Mi próbáljuk úgy felépíteni az intézményrendszerünk finanszírozását, hogy ha kiesne a magyarországi támogatás, akkor annak helyébe be tudjon lépni az önkormányzati támogatás – mi jelentős forrásokkal rendelkező önkormányzatokat vezetünk Erdélyben, vagyis nem igaz az, hogy összeomlana az intézményrendszer, ha kiesne a magyarországi támogatás.

Egy absztraktabb téma: hogyan kell sikeresen együttműködni Bukaresttel, és együttélni az erdélyi románsággal? Salat Levente ugye azt állítja, hogy az elmúlt tíz évben az erdélyi magyar közösség sokkal erőteljesebben Budapest felé fordult az ő sorsát jobban meghatározó Bukarest helyett, és magyarországi médiát már inkább fogyaszt például, mint romániait, és ez nem igazán segíti, hogy a románok nyitottabbak legyenek feléjük. Ön ezt hogy látja?

A székelyföldi médiafogyasztás változását illetően az elmúlt tíz évben valóban eljutottunk oda, hogy olyan szinten fogyasztják itt a magyarországi médiát, mint a partiumiak tették a hetvenes-nyolcvanas években. Teljes mértékben egyetértek Salat Leventével, kell keresni az együttműködést a román társadalommal. Valószínűleg lehetett volna többet tenni az elmúlt 30 évben ezen a területen, de sokat lehet tenni a jövőben is.

De látni kell, hogy nagyon komoly erőket mozdítanak meg ellenünk, harminc éve a román média, a Román Akadémia és más, a mélyállamhoz tartozó intézmények mindent megtesznek azért, hogy a román közvélemény ne változzon meg, és továbbra is ellenségesen viszonyuljon az erdélyi magyarokhoz.

Ön télen a román mélyállam erdélyi magyarok elleni hibrid jellegű hadviseléséről tartott nagy visszhangot kiváltó előadást – pontosan mit ért ezalatt?

Kezdjük onnan, hogy miután a román titkosszolgálat egyik vezetője kijelentette, hogy számukra a román igazságszolgáltatás egy kísérleti terep, az ezt követő két évben a székelyföldi önkormányzatok vezetői közül gyakorlatilag majdnem mindenkit szépen sorban letartóztattak – utólag kiderült, szinte minden esetben koholt vádak alapján. A történet másik része az, amikor a román média nagyon tudatosan, jól felépítve egyrészt hazugságokat, másrészt mindenféle mítoszokat terjeszt az erdélyi magyarokról – ilyen mítosz az is, amivel a beszélgetést kezdtük, miszerint Székelyföld egy alulfejlett, eltartott régió, de az is, amit Klaus Johannis nemrégiben tett nyilatkozatában mondott, miszerint mi, erdélyi magyarok semmi mást nem akarunk, csak leszakítani Erdélyt Románia szent testéről.

Mit válaszol Johannisnak, mit akar ön?

Az autonómia gyakorlatilag – és itt is egyetértek Salat Leventével – annak a jele lenne, hogy a román-magyar kapcsolat rendezett. Ma ez rendezetlen. A többség-kisebbség viszony rendezettsége és minősége elsősorban a többség hozzáállásán múlik.

a szociális támogatásokon át egészen az infrastrukturális beruházásokig. Valószínűleg Bukarest döntései más régiók számára is rosszak, ez azonban engem nem vigasztal, csakhogy Székelyföld esetében nemcsak rossz, de rosszindulatú döntései is vannak: Háromszék legnagyobb beruházása például egy hatalmas csendőrlaktanya.

Mit tett az RMDSZ azért, hogy a román közvélemény tisztában lásson az erdélyi magyarok szándékait illetően?

A kérdés az, hogy milyen eszközei voltak erre az RMDSZ-nek. Salat Levente is említette, hogy többet kellett volna használni nemcsak magyar, de román szakértőket is – ezt biztosan így van. Kérdés, hogy ezek a szakértők kaptak volna-e lehetőséget az éppen nézett román hírműsorokban a megnyilánulásra –

Én nem akarom negatívan beállítani a mélyállamot, de látni kell, hogy Romániában van neki egy régi nacionalista vonala. Visszatérve Klaus Johannisra, sajnos azt kell mondanom, hogy ő egy nagyon sikeres európai városvezetőből a mélyállam ezen nacionalista részének az eszközévé vált. Én emiatt nagyon szomorú vagyok, mert sokat vártam Johannis második elnöki mandátumától, mivel nincs már rajta az újraválasztás lehetőségének nyomása – nem gondoltam arra, hogy ez lesz belőle.

Miért nincsenek bevonva a székelyföldi autonómiaprojektbe a helyi románok?

A helyi románokkal folyamatosan próbálunk párbeszédet folytatni, de ez szintén nagyon bonyolult. Az itt élő románok körülbelül fele román állami intézményeknél dolgozik: sok esetben úgy jönnek Székelyföldre, hogy magasabb fizetést kapnak, mintha az ország másik részére mennének. Nagyon nehéz egy olyan román embernek elmagyarázni, hogy miért jó dolog az autonómia, aki nemcsak egy itt élő magyarnál, de egy hasonló tisztségben máshol dolgozó románnál is magasabb jövedelemmel rendelkezik. Az ő érdekük az, hogy minden úgy maradjon, ahogy most van. Voltak nekünk korábban helyi román partnereink, akik kimondták: beszéljük végig, ki mit nyerne, milyen garanciákat kapnának az itt élő románok az identitásuk megőrzéséhez. De ezeket az embereket a sajtó, a mélyállam szétszedte, el is költöztek Székelyföldről, eltűntek a közéletből.

Ha a székelyföldi románok fele az államnak dolgozik, van tippje, hogy nagyjából hány SRI-s lehet Sepsiszentgyörgyön?

Nincs erről adatom.

Érzékeli, hogy megfigyelik?

Ennél sokkal többről van szó. Volt ellenem egy tavaly lezárt bűnügyi eljárás, ahol 11 ezer oldalnyi lehallgatási jegyzőkönyvet kaptam. Éveken keresztül lehallgattak az otthonomban, az autómban, az irodámban, bárhova jártam, mindenhova követtek. Ez valószínűleg évtizedek óta így van. Volt, hogy

Hogyan kell ezt a fenyegetést elképzelni, mi történt pontosan?

Parlamenti képviselő voltam éppen, egy európai körúton az autonóm régiókat látogattam végig, majd mikor hazajöttem, tartottam erről egy sajtótájékoztatót, majd a sajtó képviselőinek egy részével egy vendéglőben vacsoráztam. Amikor onnan kijöttem, egy lépcsőn kellett felmennem, megállt velem szemben egy úriember, és azt mondta, hogy ha ezt nem fejezem be, akkor mivel úgyis sokat autózok, autóbalesetem lesz. Ez rég volt, azóta se haltam meg.

A mostani, a romániai diszkriminációellenes tanács által 5000 lejre büntetett kijelentéseit követően meghívná Johannist egy székelyföldi hivatalos látogatásra?

Igen, én a párbeszéd híve vagyok. Klaus Johannis járt már Székelyföldön, akkor is elmondtuk neki, hogy mit akarunk, miért akarjuk azt, és hogy ez nem sérti se Románia, se a románok érdekeit, mi több, csak versenyképesebb állam lenne, ha nem lennének feszültségek a kisebbség és a többség között. Értékelnie kellene azt is, hogy az erdélyi magyarság mindig demokratikus eszközökkel élt, ezen kereteket sosem léptük át: az autonómiastatútum benyújtása a parlamentbe alkotmányos jog.

Az, hogy ezen törvénytervezet alkotmányosságát egyesek vitatják, még nem jelenti azt, hogy ne lehessen benyújtani azt. Volt már Romániának olyan vezetője, aki azt mondta, hogy szerinte Románia államformája monarchia kellene, hogy legyen, egy másik a mostani kétkamarás parlament helyett csak egykamarásat szeretett volna – ezek ugyan mind szembemennek az alkotmánnyal, a szólásszabadsággal viszont nem.

A legutóbbi elnökválasztáson pont Traian Băsescu pártjának jelöltje, az Azonnali által is meginterjúvolt konzervatív Theodor Paleologu kampányolt alkotmánymódosítással. Ön az eddigi politikai pályáján melyik román politikusokkal vagy pártokkal tudott a legjobban együttműködni?

2004 óta vagyok a politikai pályán, 2008-ig parlamenti képviselőként, azóta Sepsiszentgyörgy polgármestereként. Sok kormánya volt azóta Romániának. Az egyik legempatikusabb politikai vezető Călin Popescu-Tăriceanu volt. Konkrét ügyekben Vasile Blagaval tudtunk jól együttműködni. A Szociáldemokrata Párt vezetőivel nem volt szoros kapcsolatom, az viszont tény, hogy az ő képviselőikkel időnként jobban lehetett bővíteni az erdélyi magyar közösség jogait, mint a jobboldali pártokkal.

De mint már mondtam, a román pártok esetében nagyon fontos a külföldről érkező nyomás: a 2004-es NATO-csatlakozás előtt nagyon fontos szerepet játszottak az USA elvárásai. A román politikai elit annak ellenére teljesített mindent, amit ők megfogalmaztak, hogy az akkori román közvélemény sokkal ellenségesebb volt a magyarokkal szemben, mint a mostani.

Mennyire van az RMDSZ-ben törésvonal a „székely lófők” és az Erdély többi részén, akár a szórványban dolgozó RMDSZ-es politikusok között?

Szerintem az elmúlt tíz évre ez már nem igaz, régen lehetett ilyen. Kifejezetten jó mind a kolozsvári, mind a partiumi magyar politikusokkal az együttműködésünk: noha Székelyföldön a magyar lakosság aránya mindenhol 70 százalék fölötti, leszámítva persze Marosvásárhelyt, azért mi mindig támogattuk azokat a kezdeményezéseket, hogy a nyelvhasználati küszöb alacsonyabb legyen. Ugyanezt az empátiát tapasztalom a Székelyföldön kívüli politikusok részéről is irányunkba. Persze kell a belső kohéziót erősíteni, még Székelyföldön belül is.

Ha már a székelyföldi RMDSZ-en belüli belső kohézió: a csíkszeredai polgármesteri előválasztáson nem a több ciklus óta polgármesterkedő Ráduly Róbert nyert, hanem a „bukaresti” parlamenti képviselő, Korodi Attila, annak ellenére, hogy ön több más székelyföldi településvezető mellett Rádulynak kampányolt a hajrában.

Ha a csíkszeredaiak úgy gondolják, hogy váltani kell, váltás lesz. Ez nem jelenti azt, hogy ha engem meghív valaki egy kampányrendezvényre, én oda nem megyek el. Lojális ember vagyok, kitartok a barátaim, a bajtársaim mellett, Ráduly Róberttel együtt szenvedtük végig azokat az éveket, amikor a román mélyállam megmutatta a legcsúnyább arcát velünk szemben. Ha holnap hívna, szintén elmennék. Az előválasztás éjszakáján felhívtam Korodi Attilát, gratuláltam neki, és elmondtam neki: az együttműködés a cél, Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy viszonya továbbra sem a versengésről fog szólni.

Nyáron viszonylag sok magyarországi turista keresi fel Székelyföldet: a jelenlegi helyzetben mikortól tehetik ezt meg?

Székelyföldön nem volt nagyon jelentős számú koronavírus-fertőzött. Itt, Háromszéken eleve 170-180 százalékkal több tesztet végeztünk, mint az országos átlag. Bízom abban, hogy június 15-e után már biztonságos körülmények között lehet jönni ide. Várjuk önöket nagy szeretettel.

FOTÓK: Antal Árpád Facebook-oldala