A németek végre beadnák a derekukat az uniós pénzosztásba, az osztrákok és a svédek is ellenállnak

Szerző: Techet Péter
2020.05.22. 16:58

Angela Merkel és Emmanuel Macron bejelentése, miszerint az európai költségvetés terhére 500 milliárd eurós hitelt vesznek fel, amit az EU-tagállamok kapnak meg (anélkül, hogy a támogatást vissza kelljen fizetniük), az eurókötvény gyakorlati bevezetéseként is értékelhető. A segítségre nem rászoruló kisebb államok, elsősorban Ausztria, Svédország, Dánia és Hollandia azonban készek vétózni is.

A németek végre beadnák a derekukat az uniós pénzosztásba, az osztrákok és a svédek is ellenállnak

A koronavírus-járvány – és főleg azt követő gazdasági válság – ismét előhozta a kérdést, hogy

van-e szükség az eurózónában közösen felvett, így valamennyi tagállam által együttesen bevállalt hitelekre, azaz ún. eurókötvények kibocsátására.

A téma először 2011-ben, az euróválsággal összefüggésben merült fel, de azon országok – elsősorban Németország –, amelyek maguk is megfelelően tudták magukat finanszírozni a piacról (a német államnak a kötvényei után alig kell kamatot fizetnie), elutasították, hogy beugorjanak a déleurópaiak adósságainak átvállalásába. Elvégre az eurókötvény lényege leegyszerűsítve az, hogy az északi és keleti eurótagállamok bevonásával egyrészről csökkenthető a déliek adósságterhe, másrészről a déliek könnyebben jutnának hitelhez.

A koronavírus-járvány ezt a témát ismét aktuálissá tette – többszörösen is.

Egyrészről vita indult be erről ismét az országok között: miközben Róma egyértelműen emellett kampányolt, Berlin óvatosan, Hága meg elég durva stílusban nemet mondott.

Másrészről a német alkotmánybíróság ítélete – amely az Európai Központi Bank már most is futó másodlagos kötvényvásárlási politikáját nem eléggé megindokoltnak nevezte – szintén felkavarta a kedélyeket.

Harmadrészt pedig – függetlenül az eurókötvények ismételt elutasításától – az Európai Központi Bank folytatja azon politikáját, amellyel amúgy minden rendes jegybank rendelkezik (de az eurózóna bankja esetében szerződésileg tiltott): azaz az államkötvények felvásárlását, amelyet a frankfurti székhelyű EKB úgy tesz jogilag elfogadhatóvá, hogy nem közvetlenül az eurótagállamoktól veszi meg az államkötvényeiket (elvégre ez explicite tiltva van számára), hanem a másodlagos piacról szerzi azokat be. Persze éppen ezt a metódust nem tartja a német alkotmánybíróság elfogadhatónak. Be is jelentette az EKB a járvány kezdetén, hogy az év végéig 750 milliárd euró összegben fogja felvásárolni eurótagállamok kötvényeit – méghozzá arányosan, azaz a legtöbbet amúgy német államkötvényekből fog venni.

Miközben azonban úgy tűnhetett: az eurókötvény lekerült májusra a napirendről – noha olyanok is kiálltak ezúttal mellette, akik az euróválság idején még éles kritikusai voltak –, és az Európai Központi Bank sokak által vitatott kötvényvásárlása marad meg az egyetlen segítségnyújtás,

Angela Merkel német kancellár és Emmanuel Macron francia államelnök olyan bejelentést tett hétfőn, amely majdnem felér az eurókötvény bevezetésével.

Berlin és Párizs ugyanis abban állapodott meg, hogy kezdeményezni fogják: az Európai Unió költségvetésének terhére vegyen fel a közösség 500 milliárd eurós hitelt, amelyet a tagállamok között az Európai Bizottság már támogatásként (és nem hitelnyújtásként) osztana el.

A gondolat, hogy az Európai Unió költségvetésének terhére lehet adósságot képezni, teljesen újszerű – és ellentétes is Berlin eddigi politikájával.

Merkel és Macron szerint azonban a jelenlegi válságban szükség van egy közös gazdasági alapra és segítségre.

Sebastian Kurz áll Bécs, Hága, Stockholm és Koppenhága lázadásának élére

Azon országok, amelyeknek az eurókötvény eleve nem tetszett, nem látszanak követni Berlint az irányváltásban. Hágából, Stockholmból, Koppenhágából vagy Bécsből ugyanaz a nem hallatszik most is, mint minden eddigi közös hitelfelvételre.

Sebastian Kurz osztrák kancellár holland, dán és svéd kollégáival egyeztetve azt közölte:

nem támogatnak olyan programot, amely hitelfelvétellel és a tagállamok közös fedezetvállalásával jár.

Ehelyett a néppárti politikus az Oberösterreichische Nachrichten linzi napilapnak bejelentette: a napokban egy saját tervezetet fog ismertetni. Szerinte az elfogadható, hogy hitelt kapjanak az Európai Uniótól a bajbajutott államok, de az nem, hogy a hitelt az EU közösen vegye fel, majd a tagállamok között nem hitelként, hanem vissza nem fizetendő támogatásként osszák el. „Ezzel szemben szkeptikusak vagyunk“ – mondta Kurz a linzi napilapnak, és megígérte: kidolgoz „egy ellenkoncepciót“ a Macron-Merkel-tervvel szemben.

Karoline Edstadler, osztrák Európa-ügyi miniszter is azt nyilatkozta a Salzburger Nachrichten napilapnak, hogy

„a pénzt, ami Olaszországba, Franciaországba vagy Spanyolországba megy, vissza kell majd fizetni”,

azaz az EU nem támogathatna, csak hitelezhetne bajba jutott államokat.

Sajátos, hogy nem csak a nettó befizető államok között formálódik ellenállás, de például azon olasz ellenzék körében is, amely korábban viszont éppen azzal vádolta Berlint, hogy ne lenne szolidáris. Most, amikor Merkel és Macron szolidaritást mutatna, a neofasiszta Olaszország Testvérei párt elnöke, Giorgia Meloni egy „német-francia szuperállamtól” óvott, mert szerinte Merkel és Macron bejelentése valójában ennek megteremtéséről szólna.

NYITÓKÉP: Eurószimbólum az Európai Központi Bank korábbi frankfurti székháza előtt. Fotó: Pxhere

Techet Péter
Techet Péter az Azonnali főmunkatársa

Doktori jogból és történelemből, külpolitika érdeklődésből, Közép-Európa hobbiból. Münchentől New Yorkig sok helyen volt otthon. Többet élt Triesztben, mint a NER-ben.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek