+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szerző: Káldi Emese & Merker Dávid
2020. május 20. szerda, 07:13
Ahogy eltűntek a járvány miatt a turisták Budapestről, úgy lett azonnal egyértelmű: a főváros eddigi turisztikai modellje fenntarthatatlan. Ha újra fel akarjuk építeni Budapestet mint vonzó turisztikai célpontot, először magunkkal kell foglalkoznunk.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

egymillió-hétszázezer ember figyeli minden egyes lépésemet,
mégis ez az egyetlen város, ahol viszonylag szabad lehetek,
mert itt csakkor maradok egyedül, ha tényleg egyedül akarok lenni
de próbálj meg olyan helyen élni, ahol csütörtök este nincs semmi”

(Szabó Benedek és a Galaxisok: A teljesség felé)

 

A mostani koronavírus-járvány okozta válság szinte mindannyiunkat eddig ismeretlen nehézségekkel szembesített. Ugyan külön-külön az életünk során rendre megbirkóztunk már krízisekkel, de közösségként hosszú évtizedek óta nem kellett hasonló kihívásokat kezeljünk. Budapestnek mint városnak az elmúlt száz évben azonban már többször kellett a mostaninál sokkal nehezebb helyzetből is felállnia, és

 

talán ez az, amiben a legjobb ez a város: a válságok utáni újrakezdésben, a legnagyobb bajban sem szűnő életörömben.

 

Városi sétáinkon évek óta foglalkozunk Budapest lelkével. Évről évre tízezrekkel fedezzük fel saját otthonukat és mutatjuk be újabb és újabb rétegeit a városnak. Mert ne legyen kétségünk: nem csak a lakásunk az otthonunk, hanem a városunk is. Ezért is tűnik úgy, mintha Budapest lelke sérült volna most meg: mit sem ér az a nagyváros, ahol nem találkozhatunk egymással.

 

A város a nyüzsgésről szól, nem a csendről. Az együttlétről, nem a magányról. A közös terekről, nem az elkülönülésről. A nyitottságról, nem az elzárkózásról. Ezért fontos, hogy egyértelművé tegyük: nem lehet anélkül meggyógyítani a várost, hogy a hogylétével törődnénk. Budapest csak akkor léphet túl a mostani sokkos állapotán, ha az egészsége és a pénztárcája mellett a lelkével is foglalkozunk. A városlakók közösségét kell ahhoz megerősítenünk, hogy a város is magára találjon.

 

Az utóbbi időben néhány budapesti utcát járva sokszor úgy érezhettük, bármelyik másik városban is lehettünk volna. Szinte egyetlen járókelő sem magyarul beszélt, a bárokban és az éttermekben automatikusan angolul szóltak hozzánk, minden élményt egyszeri felhasználásra kínáltak: a pár napig itt tartózkodó turisták igényeire alapoztak. A törzsvendégeknél fontosabbak voltak a Tripadvisor algoritmusai, az otthonos ízeknél az Instagramra szabott ételköltemények.

 

Ahogy eltűntek a turisták Budapestről, úgy lett azonnal egyértelmű: ez a modell fenntarthatatlan. Ha újra fel akarjuk építeni Budapestet mint vonzó turisztikai célpontot, először magunkkal kell foglalkoznunk.

 

Akkor leszünk ismét rajta az utazók térképén, ha olyan eredeti élményeket kínálunk, amelyeket látogatók és helyiek közösen élveznek. Ehhez először saját magunk számára kell vonzóvá tenni a várost.

 

 

Hiszen a helyiekben és a hazai vendégekben óriási lehetőség van: a rokonlátogatások és a gyerekkori osztálykirándulások emlékére alapozva nekik tudnánk először megmutatni, miért is csodálatos hely Magyarország fővárosa. Ahogyan rövidtávon hozzánk is sokkal kevesebb turista fog érkezni, úgy a korábban külföldön nyaraló magyarok tömegei is itthon keresnek majd új élményeket. Először számukra kell vonzó célponttá tenni Budapestet, meg kell mutassuk: itthon is van mit felfedezni. Ehhez persze többre van szükség, mint a pár napig ide látogatók kiszolgálására használt sablonok magyarra fordítására. Ahhoz, hogy újra beindítsuk, először újra kell gondolnunk a főváros turisztikai és kulturális életét.

 

Ráadásul ez a cél nem újdonság: a magyar turizmus legfontosabb dokumentuma, a Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia 2030 kiemelt célkitűzése a fenntartható, együttélő turizmus fogalmának megvalósítása: „Egy olyan élő, működő ökoszisztéma megteremtése a cél, amelyben az »élet«-re kerül a hangsúly, az »együtt« pedig csak eszköz az »élet« javításához. A turizmus ebben a logikában nem öncél, hanem az élet javításának eszköze.” E pár mondat – szinte abszurd módon – a járvány következtében válik különösen aktuálissá. Minden válság egy lehetőség is – itt az idő, hogy ez a cél az alapoktól indulva valósuljon meg!

 

Budapestet ki kell nyitni! Amíg a fővárosba évente turisták milliói érkeztek, elsősorban ők keresték fel a legfontosabb látnivalókat és az általuk megvett jegyek komoly bevételi forrásokat is jelentettek. Ezek a helyszínek azonban nem pusztán turisztikai vonzerejük miatt fontosak, nemzeti kulturális örökségünk alapjai is. Fontos lenne újat mondanunk róluk a hazai látogatóknak is: ezek az épületek tele vannak izgalmas történetekkel, amelyeket még nem meséltünk el. Sőt, a hazai vendégeknek nem csak a szemkápráztató látványosságok érdekesek.

 

Megmutathatjuk azokat az épületeket is, melyek jelenleg zárva várják, hogy új funkciót kapjanak. Állami, önkormányzati és magántulajdonban üres épületek százai várják városszerte, hogy felfedezzük azokat.

 

Nem csak a legszebb, hanem a legizgalmasabb látnivalókat kell megmutatnunk: a mindennapi életünk kereteit biztosító intézményekben zajló munkát és a közelmúlt titkainak helyszíneit. Érdemes ezekre az épületekre is új szemlélettel tekintenünk és felfedezni a bennük rejlő lehetőséget.

 

 

Az egykori Rákosi-bunker a metróalagútban, az OPNI bezárt lipótmezei épülete, a pályaudvarok királyi várói, bezárt laktanyák és ipari műemlékek: mind olyan látnivalók, amelyeket hazai vendégek tízezrei keresnének fel, megtalálva a szépséget a mostani átmeneti állapotukban is. A tematikus városi séták bevált módszereivel az a tudás is rendelkezésünkre áll, miként lehet vonzóvá és érdekessé tenni ezeket a helyszíneket. Az elmúlt hetekben a turizmusban dolgozók tömegei veszítették el állásukat és megélhetésük alapjait egyik pillanatról a másikra. Könnyen megvalósítható átképzésekkel számukra is lehetőséget lehetne biztosítani arra, hogy értékteremtő munkát végezzenek a hazai látogatókra alapuló újrakezdés során.

 

Kulturális intézményeinknek is érdemes változtatni az eddigi gyakorlatukon:

 

amíg nem járhatunk színházba, moziba és koncerttermekbe, addig nekik kell kijönni a városba.

 

Díszletek helyett Budapest tereit használva minden eddiginél izgalmasabb alkotásokat létrehozva reagálhatnak megváltozott életünk fordulataira. Most nagyobb szükségünk van a művészetre, mint valaha: ez segíthet feldolgozni a minket ért sokkhatást.

 

Ha ki tudjuk nyitni a várost és hazai vendégek tömegeinek megmutatni Budapest eddig nem ismert rétegeit, azzal nem csak a turizmus középtávú újraindításának teremtenénk meg az alapjait, hanem ennél jóval többet is nyernénk. A budapestiek és a nemzet egészének közösségét megerősítve stabil alapokat teremthetnénk ahhoz, hogy Budapest helyét újrafogalmazzuk az európai turizmus térképén. A megerősödött városi közösségekre épülő kulturális turizmus egyik első számú célpontjává válhatnánk, ahol a városlakók és vendégeik közösen élvezik Budapest pezsgését.

 

A két szerzőről: Káldi Emese az ImagineBudapest alapítója, a Magyar Sétaszövetség elnökségének tagja. Merker Dávid a Hosszúlépés. Járunk? társalapítója, a Magyar Sétaszövetség elnökségének tagja.

 

NYITÓKÉP: Hosszúlépés. Járunk?

CIKKÖZI FOTÓK: ImagineBudapest

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

11 órás zárás ide vagy oda, a partivonatot aligha tudja megfékezni a kormány. De akkor mégis mi értelme van a korai zárásnak? Videó!

Az Európa Kulturális Fővárosa-program keretében a horvát tengerparti város egy toronyházára vörös üvegszilánkokból álló ötágú csillagot helyeztek ki.

Grafikonokon mutatjuk, hogyan terjed a járvány Magyarországon és a környező országokban.

Donald Tusk nem hiszi, hogy a Fideszt még meg lehetne győzni arról, hogy térjen vissza a néppárti elvekhez. És ami az EPP-elnök szerint nehezíti a dolgot: a pártok többsége lapít, mert a pártegységet félti.

Nagy a valószínűsége annak, hogy inkább emberi lustaság és tudatlanság áll a háttérben, mintsem a hatalom által irányított cenzúra és keresztényellenesség.

A franciaországi fertőzésszámok növekedése kihat a francia közvéleményre is: egy felmérés szerint hatalmas többség tartana elfogadhatónak egy legalább kéthetes (de akár hosszabb) teljes lockdownt.

Az október elsejétől életbe lépő szigorúbb szabályok a rendezvényeket, a maszkviselést és a vásárlást is érintik.

A hét kérdése

Két tévéinterjú, esszé, nyílt levél, egy uniós biztos lemondatása. Orbán Viktor még saját rajongóit is meglepte, hogy ennyire aktív lett a médiában. Mi folyik itt?

Azért ide elnéznénk

A „kocsmai evangelizáció” jegyében fog erről beszélgetni Fabiny Tamás püspök, Kajdi Csaba influenszer és Török Csaba pap. Szeptember 29.

Mit tanulhat, exportálhat Budapest Bécsből? Erről beszél Techet Péter, az Azonnali főmunkatársa az IDEA szervezésében. Október 1.

Vitatható ökopolitika Schiffer Andrással október 3-án.

Ezt is szerettétek

A tíz, legrövidebb idő alatt helyes megfejtést beküldő versenyző iskolája egy-egy nagy értékű okosbútorral lesz gazdagabb.

A Helyzetben az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása.

Lesz-e még bármi ugyanolyan, mint a járvány előtt? Jól költi-e el az állam a gazdasági akcióterv támogatásait?

Balogh Ákos Gergely Index-főszerkhelyettes a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársával, Urbán Ágnessel vitázott a Helyzetben.

A sötét anyag kutatásáért kapta meg a rangos Viktor Ambartsumian-díjat Alex Szalay, a Johns Hopkins Egyetem magyar asztrofizkusa. Interjú!

Miben tud egyetérteni a szélsőjobboldal és a Háttér Társaság? Dúró Dóra és Dombos Tamás a Helyzetben!

Mi köze a belarusz diktátornak az oroszokhoz? Miért belarusz, miért nem Fehéroroszország?

Twitter megosztás Google+ megosztás