A tudomány prostituált, deal with it

Ecsenyi Áron

Szerző:
Ecsenyi Áron

2020.05.20. 17:33

A tudomány nem megkérdőjelezhetetlen igazságok felolvasó kisdiákja: rendszeresen válik azok a prostituáltjává, akik a saját nézeteik igazolására használnák. Ettől még nem lesznek áltudósok, akik ezt csinálják.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

„A senki által meg nem választott tudósok” a jelei annak, hogy bizony a választások által létrejött politikai kényszer nem része a tudománynak. Az E^2=(mc^2)^2+pc^2 egyenlet igazsága tehát meglepő módon nem szavazás kérdése.

 

Jól példázza ezt az, amikor a csehek a 17. században a második prágai defenesztráció során kidobáltak politikusokat (császári hivatalnokokat) az ablakon. Bár az előzményeket kétségtelenül valamilyen közös akarat előzhette meg – amit akár szavazásnak is értelmezhetünk  de a gravitáció hatása már ettől független volt, az ugyanis minden esetben a kidobott politikusok zuhanását eredményezte. Embereink valóban nem felszálltak, hanem annak rendje és módja szerint, az akkori viszonyoknak megfelelően egy kezdetleges bázisugrást hajtottak végre. A landolást ugyanakkor túlélték, mivel szemétdombra estek, amit 18 méter távlatából nehéz lett volna megjósolnia a kidobólegényeknek. Namármost,

 

a tudományos előrejelzések kétségtelenül arról híresek, hogy az ilyen szemétdombok rendre ott vannak minden modellben, mint ismeretlen változók.

 

Ugyanakkor a demokrácia utópisztikus szlogenjeinek bekeverése a tudomány körüli diskurzusba, semmilyen szinten nem hoz minket közelebb a világossághoz. Márpedig Techet Péter – aki mellesleg véleményem szerint joggal hívja fel a tudományos antirealizmusra a figyelmet – a „senki által meg nem választott tudósok” mondatával mintha ezt az illúziót kergetné. Könnyen lehet, hogy a prágai defenesztrálók épp a császárhű politikusok halálát szavazták meg „demokratikusan”, csak hát éppenséggel a szemétdomb nem túl ódai, nyers létezése közbeszólt.

 

A demokrácia becsempészése a szövegbe azonban még ennél is abszurdabb, hiszen az írás pont azt ecsetelte, hogy a tudományos előrejelzések politikailag motiváltak lehetnek. Egyszerűen nem fér a fejembe,

 

hogyan lehet olyat tudathasadás nélkül leírni, hogy azért ne higgyünk a senki által meg nem választott tudósoknak, mert valakik által megválasztott politikusok utasításait követik.

 

Ennek tehát se füle se farka.

 

Ami ezután következett  az azonnalis cikksorozatban – az pedig a tudományfilozófiai antirealizmus és a szubjektív idealizmus objektivitástagadásának totális összezagyválása. Techet szerint, mivel a tudományos előrejelzések lehetnek politikailag motiváltak, ezért nincs objektív valóság. Jajj. Boldogkői Zsolt erre úgy válaszolt; hogy azért csak vannak nagyon erősen igazolt tudományos állítások, azaz tények, amelyek szerinte a technikai civilizáció felépítéséért is felelősek.

 

Szerintem ez az egész azonnalis diskurzus alapvetően félrecsúszott  bár kétségtelenül hasznosnak tartom, hogy ennek kapcsán Nagy Boldizsár felhívta a figyelmet a posztmodern filozófia „minden csak részigazság” világképére. Ami viszont Techet vitaindító cikkét illeti, annak kétségtelenül pozitív hozadéka, hogy rámutat a tudományvallás önáltatására és képtelenségeire.

 

Ugyanakkor ennek kapcsán hasztalan volt az objektivitás kérdéskörét előrángatni; hiszen minden vita logikai alapja, hogy tudunk a kifejezések referenciájáról igaz állításokat megfogalmazni. Innentől kezdve az arról való cikkezgetés, hogy léteznek-e igaz állítások egy totális vakvágány. Ez Frege óta egy általánosan elfogadott nézet, és az alapja a jelentéselméleteknek. Nem tudunk úgy egyet nem érteni valamiben, hogy ne tudnánk, miben nem értünk egyet. Elkerülhetetlen tehát, hogy bizonyos állítások igazságában egyetértsünk, ha valaminek az igazságát kérdőre vonjuk.

 

Ami Techet vitaindítójából lényeges számunkra, az az, hogy az előrejelzések igazsága – például a Covid-19 kapcsán  viszont már abszolút nincs borítékolva.

 

A tudományos előrejelzéseink sem az igazságuk miatt építettek fel technikai civilizációt, hanem mert összhangban voltak a tapasztalattal

 

 gondolja például van Fraassen. A tudományban ugyanis bizonyos kijelentések igazsága totálisan ellentmondhat egymásnak, miközben a tapasztalattal összhangban lehetnek. Ez egy érdekes tudományfilozófiai probléma, de nem jelent semmilyen tudománytagadást, amire a fent említett szerzők véleményem szerint asszociáltak.

 

Mondok egy példát. A kaméleon, amelyik kikapja a víz alól a zsákmányát, valószínűleg nem ismeri a fénytörést leíró Snellius-Descartes törvényt, de bármilyen szögben is áll a vízhez, nem véti el a célzást. Azaz a tapasztalatával összhangban cselekszik, de semmilyen igaz állítás birtokában nincs. Ehhez hasonlóan, ahhoz, hogy felépítsünk egy technikai civilizációt, a tudománynak is csak arra van szüksége, hogy a tapasztalattal összhangban legyen, nem pedig a hozzájuk fűzött magyarázatok cáfolhatatlan igazságára.

 

Jelenti ez, hogy szükségtelen lenne a tudomány? Dehogy!

 

Fontos hangsúlyozni, hogy amit itt pedzegetek, egyáltalán nem valamilyen tudományfilozófiai kötözködés. Nagyon is valós jelenség, hogy tudomány nem megkérdőjelezhetetlen igazságok felolvasó kisdiákja, és rendszeresen válik azok a prostituáltjává, akik vég nélkül a saját nézeteik igazolására akarják használni. Ettől még azok az emberek nem lesznek áltudósok, akik ezt csinálják. Hogy ne a ködbe hadonásszak, hadd említsek pár nagyon széles körben elterjedt példát:

+ A Michelson-Morley-kí­sérlet egyaránt igazzá teszi, hogy a fénysebesség állandó és azt is, hogy nem. Ez ugyanis attól függ, hogy mit értünk egyidejűség alatt – derül ki a Poincaré-féle konvencionalizmusból.

 

+ Az államszervezetek által kiszolgált lobbiérdekek ténye egyaránt probléma forrása a baloldali, neokeynesiánus közgazdászok és a chicagói iskolát követő libertárius közgazdászok számára is, mégis csak az utóbbiak következtetnek arra, hogy jobbára értelmetlen bármit is az államszervezetekre és a központi bankok monopóliumára bízni. A baloldaliak pedig folyamatosan arra törekszenek, hogy azokon javítsanak.

 

+ Az, hogy a koronavírus halált okoz-e vagy sem, pontosan annak a függvénye, hogy az egészség szempontjából releváns co-faktoroknak oksági szerepet tulajdonítunk vagy sem.

 

+ Az, hogy az ember által kibocsátott szén-dioxid globális felmelegedést okoz, akkor igaz, ha az egyenletben nem számolunk azokkal a paraméterekkel, amelyek a II. világháború után ugrásszerűen megnőtt emberi széndioxid-kibocsátás ellenére bekövetkezett lehűlést magyarázzák.

Adottak tehát a tények, és ki-ki a saját elméletét hozza ki belőle győztesnek.

 

A tapasztalattal való összhang ugyanis egy rendkívül megengedő, nagy szabadságot biztosító feltétel, és ennél többet nem is várhatunk el a tudománytól. Ahogy ugyanis arra a tudományfilozófia egyik legmeghatározóbb tézise rámutat; a tapasztalat nem döntheti el, hogy egy elmélet megalkotásánál milyen halmazelméleti, logikai, ideológiai és szemantikai definíciókat válasszunk. Ezek mind a nyelvünk kellékei és bármikor előhúzhatóak ahhoz, hogy némi definíciós kiigazítással megvédhessük a saját, vélt igazunkat.

 

Persze, rögtön felmerül a kérdés – és gondolom ez Boldogkői Zsoltnak fájó dolog is – hogy akkor mi különbözteti meg az áltudományt a tudománytól? Van-e erre ún. demarkációs kritérium? Ez a tudományfilozófusok nagy dilemmája.

 

Én hajlok arra - és ebben a 9 évig írt cikkemben ki is fejtettem – hogy logikai képtelenség általános demarkációs kritériumot adni. Résztudományokon belül, ideiglenesen – egyesek szerint paradigmán belül – tudunk konszenzust kialakítani a tudomány és az áltudomány határáról, de ezt általánosságban minden tudományra logikai képtelenség kiterjeszteni. Ez tehát egyáltalán nem egy lejátszott mérkőzés; a tudományfilozófiai antirealizmust se kiköpni, se lenyelni nem lehet. Meg kell tanulni együtt élni vele.


A szerző filozófus, a Le az Adók 75%-ával Párt elnöke, és Techet Péter Ne higgyetek a tudománynak! című cikkére reagált. Így tett korábban az Azonnalin Varsányi BenceNagy Boldizsár és Boldogkői Zsolt is.

 

Ecsenyi Áron
Ecsenyi Áron az Azonnali vendégszerzője

A libertárius Le az Adók 75%-ával párt elnöke, miniszterelnök-jelölt az ellenzéki előválasztáson.

olvass még a szerzőtől
Ecsenyi Áron
Ecsenyi Áron az Azonnali vendégszerzője

A libertárius Le az Adók 75%-ával párt elnöke, miniszterelnök-jelölt az ellenzéki előválasztáson.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek