Miről szól valójában a biciklist leteperő rendőrök esete?

A társadalmi szerződés ott kezd inogni, amikor a legtöbb állampolgár felteszi a kérdést: ha a kórházban nincs teszt és védőizé, akkor mire szednek ezek adót és miért mer engem cseszegetni a rendőrük.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Nagyon erős indulatokat váltott ki itt a Múzsán és az internet más szegleteiben is az a hír, ami ma az Indexen jelent meg, és arról szól, hogy a rendőrök

miközben a rendőrautó motorházára teperik, összebilincselik a kezét, és elviszik. A rendőrség közleménye szerint a nő előbb egy kisebb közlekedési szabálysértést követett el, majd a rendőröknek hamis adatokat adott meg, végül pedig rugdosósott is, ezért kellett vele szemben fizikai kényszert alkalmazni. 

A kommentek közül egy viszonylag nagyobb csoport a rohadék jagellókat szidja, egy viszonylag kisebb pedig a hülye biciklistákat, akik most jól megkapták végre, ami jár nekik. Pár általános megfigyelést lehet tenni, amelyek az eseten (melynek nem leszünk bírái, és nem fogunk „győztest” hirdetni, mivel akármi is történt, a rendőri intézkedésnek csak vesztesei vannak) túlmutató jelentősége van.

Állampolgári ismeretek

Úgy tűnik, teljesen elterjedt nézet az, hogy a rendőri intézkedést mindenféle trükkökkel meg kell úszni. Pedig akármilyen jogai vannak az embernek, ha a rendőr azt mondja, hogy állj meg, akkor meg kell állni. Igen, a rendőr sokszor bunkó, nem tudja, hogy kell tegezni-magázni.

De nem az, hanem rendőr, akinek az a dolga, hogy azt mondja, hogy: „Állj! Rendőrség!” vagy azt, hogy: „A törvény nevében állj!” Amikor az állampolgár ezt meghallja, megáll, és azt csinálja, amit a rendőr mond. Annyira nem bonyolult. Volt egy kommentelő, aki a daliás hetvenes éveket idézte, amikor Kádár brutális rendőrségével szemben kellett trükkösnek lenni.

Ne rejtegessük: Magyarországnak ma is vannak olyan részei, ahol az ember jól teszi, ha igyekszik észrevétlen maradni, ha jön a rendőrautó, és vannak olyan emberek, akikkel sportból baszakodik a rendőr. Érdemes a témában a TASZ, a Helsinki Bizottság és az Amnesty International jelentéseit tanulmányozni. Fényes nappal, a Bartók Béla úton, közúti szabálysértésben nem ez szokott történni, de persze ez önmagában nem jelenti azt, hogy kifogástalan intézkedés történt.

Csak valahogy nekem ez nem jön össze. Nem azt mondom, hogy mindent tudok a pesti rendőrök piszkos zsarutempóiról, de azért hetente egyszer-kétszer előfordulok kerületi kapitányságokon gyanúsítotti kihallgatásokon, jártam már kb. az összes fogdán, sitten, meg egyéb hasonló helyeken. E tapasztalat birtokában én nem gondolom a pesti rendőröket az átlag pestivel szemben túl keménynek. Erre még visszatérünk, de nézzünk meg egy másik jellemző reakciót. Az asszonyverőkkel, szamurájkarddal hadonászó stricikkel, a buszsávban srégen keresztbe parkoló BMW-s faszokkal, Mészáros Lőrinccel és hasonlókkal szemben nem intézkedik a rendőr, miért kell pont egy szerencsétlen nőt, aki valami piti szabálysértést követett el, leszedni a bringáról – hangzik az érv.

Nem is foglalkozom vele különösebben, sajnos tényleg gyerekszoba vagy általános iskola kérdése, hogy az ember tudja, hogy az, hogy más nem viselkedik törvénytisztelően, az én törvénysértésem nem menti.

Mit árul el rólunk a tegnapi intézkedésre adott reakciónk?

Ez az eset szerintem egy nagyon veszélyes állapot tünete. Két dolog figyelhető meg: a rendőrséggel szembeni nagyon alacsony bizalom és a hisztéria. Ezt úgy foglalnám össze egy mondatban:

Magyarország borzasztóan rossz mentális állapotban van. Ennek egyik oka nyilvánvalóan a járvány, és ami a járvánnyal kapcsolatban történik. Persze, röhejesek a kaspólakók, de akárhogy is próbál mást láttatni a kormánymédia, mindenkiben az csapódott le: ezek teljesen inkompetensek, jaj nekünk, ha tényleg az államnak kell valamit megoldani. A hypóval öblögetett tojás, a nyunyóka, az össze-vissza beszélés, az óriási mentőcsomagok, amelyekből még egy fillért nem látott senki, a közmunka és a honvédség mint a munkanélküliség elleni harc eszköze mind egyfelé mutat: a kormány teljesen tehetetlen. 

Mindenkinek muszáj önálló túlélési stratégiákat kidolgozni, és ezek a stratégiák nagyban függnek attól, hogy kinek milyen tartalékai vannak. És nagyon keveseknek vannak olyan tartalékai, hogy nyugodtan tervezhessenek. Ebben a helyzetben egy össze-vissza csapkodó kommunikáció csodás rövid távú eredményeket hozhat mindenféle felmérésekben, de a feszültség azért gyűlik. Jelentős mentális fáradtság is megjelent. Két hónapnyi rettegés, a mindig jövő héten kezdődő tömeges megbetegedések önmagukban is elegendők. Két otthon szirénázó gyerek, akikkel tanulni kell, az összezártság szintén megteszik a magukét: állampolgárnál és rendőrnél egyaránt.

A társadalmi szerződés ott kezd inogni, amikor a legtöbb állampolgár felteszi a kérdést: ha a kórházban nincs teszt és védőizé, ha össze-vissza beszélnek, ha nem tudom lesz-e munkám, lesz-e megélhetésem, ha tényleg teljesen magamra vagyok utalva,

Főleg így van ez, ha a rendőrség meg közben ki tudja, hogy parancsba, vagy valami idióta túlbuzgósága okán „rémhírterjesztőket” állít elő, akik nyeretlen kétévesek egy Origo, vagy egy Prosti Srácok mellett. Kettőt még be is visznek, meg gépet foglalnak le. Ezek valóban oda vezetnek, hogy a rendőrségbe vetett bizalom megrendül. 

Mindeközben – bár tudom, őket senki sem sajnálja – a rendőrnek sem jobb. Ők továbbra is egy végtelenül alulfizetett társaság, akiknek az elmúlt évben már a hajléktalanok ellen is intézkedni kellett, most meg a rémhírterjesztőkkel szemben, meg járőrözni a prérin pár tucat kóbor afgán miatt, meg általában, minden hülyeségre menni intézkedni. Közben a munkaidejük októberre elfogy, az év utolsó két hónapját túlórában töltik, amelyet vagy kifizetnek nekik, vagy nem. Közben pedig tűrniük kell, hogy a hatalom minden disznóságáért őket utálja mindenki.

Ők is frusztráltak és mentálisan kimerültek, mint bármely más magyar. Én attól tartok, hogy a dolog vége valami nagyon nagy hiba lesz. Megint behisztizik valaki, amikor a rendőr intézkedik ellene (ami egyébként teljesen rutin dolog, nagyon kevés ember reagál higgadtan a rendőri intézkedésre, alapból ezt a rendőrök kezelni szokták), és mivel a rendőr is kimerült, jön valami látványos hiba, pofon, csonttörés vagy hasonló, és az a rengeteg feszkó, ami az emberekben egyébként is ott van, egyszerre felszínre tör. Nagyon-nagyon-nagyon remélem, hogy rémeket látok.

Ésik Sándor cikke megjelent a Diétás Magyar Múzsán is. Olvasnál még tőle az Azonnalin? Ide kell kattintanod!