A Dinamo Zagreb-Crvena Zvezda 1990-ben még a jugoszláv bajnokságban játszott volna mérkőzést, de a tévénézők helyette élőben nézhették, hol tartanak annak a két nemzetnek a kapcsolatai, akik nem sokkal később már lőttek is egymásra.
Olyat sokszor láttunk már, hogy egy focimeccsre hatással van az aktuális világpolitikai helyzet, visszanézve nemzetek sorsának alakulását is bele szokás magyarázni egy-egy találkozóba, de az csak a legritkább esetben történik meg, hogy a focimeccs egészen konkrétan alakítója is a történelemnek. A leghíresebb ezek közül a futballháborúként elhíresült El Salvador-Honduras, ami öt napig tartó háborút robbantott ki Közép-Amerikában 1969-ben, de utána közvetlenül ott van az egykori Jugoszláviából a Dinamo Zagreb-Crvena Zvezda 1990. május 13-ról. Ez a találkozó harmincéves ma.
Valaminek a kezdete
A szenzációhajhászat néha azt is kimondatja az emberrel, hogy valójában ezzel a meccsel kezdődött a Jugoszlávia felbomlásával végződő délszláv háború, de azért ez kicsit erős: ha nem is ezzel kezdődött, az biztos, hogy nagyon fontos lépés volt az a felé vezető úton.
A nemzetiségi feszültségek 1990-re már évek óta jelen voltak, hiszen addigra tíz éve volt halott a nacionalista nézeteket végig csírájában elfojtó Tito. Ez erősödött addig, hogy épp egy héttel Belgrád és Zágráb nemzeti szinten leghagyományosabb csapatainak összefutása előtt Horvátországban először tartottak szabad parlamenti választásokat, ahol a jobboldali és függetlenségpárti Franjo Tuđman-féle HDZ győzött. Ő, illetve a szintén vezetőcserén átesett szlovén tagköztársaság szerette volna újraszervezni Jugoszláviát,
A meccset egy, még a kommunista elnyomáson edződött, de már radikalizálódott közegben rendezték meg, ráadásul a Balkánon eddigre már jól körülhatárolható módon kialakultak a keménymagok: a zágrábi Bad Blue Boys és a belgrádi Delije a mai napig akkora márkaneveknek számítanak, hogy a szurkolói csoportok pólói a mai napig jobban fogynak, mint a klubok hivatalos termékei.
A nacionalizmus meglepő módon nem volt automatikus velejárója a jugoszláv lelátóknak eredetileg: több beszámoló szerint a kezdetekben a szurkolói keménymagok inkább a piálásról és drogozásról skandáltak némi balhé mellett, az ebben rejlő potenciált pedig valószínűleg tudatosan használták ki politikusok a saját céljaikra.
Szóval ezzel a háttérrel találkozott egymással a jugoszláv bajnokság két legnépszerűbb és legkeményebb táborral rendelkező klubja: egy épp hivatalosan is a függetlenedés útjára lépett Horvátország, ami vendégül lát egy nagyjából 3000 fős radikális szerb csoportot. Talán nem meglepő, hogy a meccsből egy perc sem ment le.
„Zágráb a szerbeké!”
A horvátok és a vonattal érkezett szerbek már Zágráb utcáin is egymásnak mentek, de akkor a rendőrségnek még sikerült beterelnie a szerbeket a Maksimir stadionba, ahova velük együtt nagyjából 20 ezer ember vett jegyet. Akkor kevesen gondolták volna, hogy az igazán nagy bulit mindenki bentre tartogatta: előbb a Delije kezdett szerb nacionalista dalokat énekelni, és olyanokat skandálni, hogy „Zágráb a szerbeké” vagy „megöljük Tuđmant”, a horvátok egy része válaszul a maguk slágereit adta elő, hogy aztán kövekkel és székekkel dobálják a vendégeket, akik a videón is látható módon szívesen viszonozták a fogadást.
Fél órával később a Bad Blue Boys akart betörni a pályára, de azt még vissza tudta tartani a rendőrség, nem sokkal ezután viszont már áttörték a kerítésüket, innentől pedig nemcsak az volt nagyon látványos, hogy nem lesz meccs, hanem az is, hogy Jugoszláviának meg vannak számlálva a napjai.
A hangulatról sokat mond, hogy míg a belgrádi játékosok visszarohantak az öltözőbe, a Dinamo focistái közül többen is kint maradtak a pályán, hogy aktív résztvevői legyenek a szerbekkel azonosított rendőrséggel folytatott bunyónak. Közülük is kiemelkedik az a Zvonimir Boban, aki nekifutásból rúgta mellbe az egyik rendőrt, aki a közmegegyezés szerint egy horvát szurkolót ütött előtte. Boban ezzel a mozdulatával nemcsak legendává változott, de horvát nacionalista ikonná is.
– mondta később egy interjúban Boban.
A verekedést végül nagyjából egy óra alatt tudta visszaszorítani az egyszer még vesztésre is álló rendőrség, ami aztán vízágyúval és páncélautókkal tudta szétoszlatni a horvát tömeget. A balhénak 60 sérültje lett, volt köztük szúrt és lőtt sérülés.
Mi történt utána?
A soha le nem játszott találkozónak 30 év elteltével már szimbolikus jelentősége van mindkét oldalról, de főleg a horvátokéról: a Dinamo stadionja előtt a mai napig ott van a háborúban elhunyt szurkolók emlékműve, ahol annak kezdeteként nem a hivatalos 1991-es dátumot, hanem 1990. május 13-át jelölték meg kezdetként.
Az akkor 21 éves Zvonimir Bobant fél évre eltiltották a focitól, utána viszont az AC Milanba tudott igazolni, ahol tíz évig játszott. A rendőr, akit fejbe rúgott, nyilvánosan megbocsátott neki. Érdekes, hogy sokáig úgy tűnt, Boban a balhé hevében rúgott bele a rendőrbe, később viszont kiderült, hogy előtte őt támadta meg egy másik.
Az viszont kissé ironikus, és jól jelzi az ilyenkor felszabaduló indulatok célttévesztettségét, hogy bár a fejbe rúgott rendőr a szerb sovinizmust képviselte sokak szemében, valójában egy bosnyák muszlim volt, tehát származása miatt egy kicsit többet is szenvedhetett, mint a horvátok.
A már említett Delije-vezér Arkan a Szerb Önkéntes Gárda, más néven Arkan Tigrisei vezetője is lett. A nagyjából ezer főből álló félkatonai szervezetet többek közt ezekkel vádolta meg a volt Jugoszlávai nemzetközi büntetőtörvényszéke:
+ nagyjából száz szerb nő és férfi étel és folyadék nélküli fogvatartása egy 50 négyzetméteres rosszul szellőző kazánházban,
+ Sanski Mostból tizenkét embert szállítottak Trnovában egy elkülönített helyre, ahol tizenegyet megöltek, egyet pedig súlyosan megsebesítettek,
+ egy muszlim nők megerőszakoltak,
+ 35 embert öt négyzetméteren tartottak fogva, többször megverték őket, enni nekik sem adtak. Két fogvatartott belehalt.
Az 1990-es balhé a horvát emlékezetben egyfajta nemzetegyesítő mítosszá vált, ebben viszont vaskos szerepe van a helyi emlékezetpolitikának is. Az állami HRT csatorna 2016-ban A Makszimirból indult honvédő háború címmel vetített le dokumentumfilmet, amiben különösebb kritika nélkül adnak hangot azoknak, akik szerint a balhét előre szervezte a jugoszláv titkosrendőrség és a szerb rendőrfőnök, és mindenképp erőszakot akartak látni, ezzel a káosszal is ingataggá téve az új horvát kormányt.
A balhé érdekes módon a legjobbat a Bad Boys Blue-nak tett, akik így kicsit kiléptek az egyszerű huligángyülekezetek közül, és sok horvát szemében a nemzeti érdekek védelmezőivé váltak aznap.
Szerbia oldaláról is az a közvélekedés, hogy valamiféle manipuláció állhat a balhé mögött, de szerintük a horvát rendőrség, illetve az új horvát kormány a felelős: a városi legenda szerint a Bad Blue Boys előtti kerítésekre előző este savat öntöttek, hogy könnyedén át lehessen törni rajta.
A zágrábi stadionban kezdődött háború tehát inkább nemzeti mítosz, mint konkrét háborúkezdő esemény, viszont az kétségtelen, hogy a tévében látott brutális képsorok erősítették a függetlenedési vágyat.
Érdekes, hogy a meccsen a vendégszurkolók közt volt Szerbia jelenlegi elnöke, az akkor húszéves Aleksandar Vučić is. Vučić beszámolójában kiemelte az épp durvuló szerb és horvát nacionalizmust is az okok között, de szerinte a szerb oldal ebben az esetben semmi különösebbet nem csinált azon kívül, hogy nagyon trágár dalokat énekelt.
Volt később foci? És balhé?
A történtek ellenére a jugoszláv bajnokság nem állt le, az a Crvena Zvezda sima győzelmével zárult a második Dinamo Zagreb előtt. Ezért a meccsért is győzelmet kapott a szerb klub (ilyenkor 3-0-ra szokás ítélni a nem hibás félnek), de ez már nem osztott-szorzott a végeredmény szempontjából.
De még csak nem is ez volt az utolsó egészben lement jugoszláv bajnoki szezon: az 1990/91-es is végigment. Érdekes, hogy megint a szezon végén, 1991. május 18-án rendeztek Zágrábban Dinamo-Zvezda találkozót (úgy tűnik, Belgrádban még élt annyira a kommunista hatalom, hogy ne történhessen semmi), pont ugyanígy tét nélkül, és bár mindenki arra tippelt, megint balhé lesz, végül viszonylagos csendben lement a találkozó, miközben a háttérben már tényleg ment a háború.
Az viszont nem egyértelmű, hogy szándékosan engedte-e el kétgólos előnyét a belgrádi csapat: a vége 3-2 lett a Dinamónak, a Zvezda akkori középpályása, a mellesleg magát horvátnak valló Robert Prosinečki 2012-ben azt mondta, hagyták nyerni a Dinamót. Ezt árnyalta kicsit a belgrádi edző, Ljupko Petrović, aki szerint nem szándékosan engedték el az eredményt, hanem ez volt a politikai akarat,
A szezon balhés meccsét azért így is szállították, de ezúttal a Dinamo és a Zvezda országukon belüli ősellenségei produkáltak: a Hajduk Split és a Partizan Beograd Splitben futott össze 1990. szeptember 26-án. A horvát keménymag a szerb csapat játékosait akart meglincselni a pályán, előtte jugoszláv zászlókat égettek. A focistákat végül nem tudták bántani, de a meccset itt is lefújták, és 3-0-ra ítélték meg a győzelmet a Partizannak.
A jugoszláv bajnokság valójában csak az 1991-92-es szezonra ért dicstelen véget: ebben már eleve nem szerpeltek horvát és szlovén csapatok, tizenhét forduló után pedig a szarajevói Željezničar döntött úgy, hogy kiszáll a rendszerből, másik három boszniai csapat pedig hat körrel a bajnokság vége előtt tette meg ugyanezt. Bosznia-Hercegovina mai területéről egyetlen klub, a Borac Banja Luka tartott ki végig a jugoszlávok mellett, ami annak fényében nem meglepő, hogy jelenleg is Banja Luka a Boszniai Szerb Köztársaság de facto fővárosa. A szezon végén aztán a macedón klubok is kiváltak,
Bár a háborúnak vége, a balkáni futballhuliganizmus továbbra is jelen van: a Crvena Zvezda a Partizannal minden évben közösen gyújtja fel kicsit a két stadion környékét, és bár Zágrábnak nincs rendes városi derbije, a Dinamo-Hajduk párosítás hasonló nívóval rendelkezik, mi pedig már helyszíni cikket is írtunk a szarajevói derbiről.
Azt azóta is csak találgatni szokás, mi történne most, ha találkozna egymással Európában a szerb és horvát vagy akár boszniai klubok valamelyike, de ez eddig valószínűleg felsőbb akaratnak is köszönhetően nem történt meg. 2013-ban világbajnoki selejtezőkön került össze Szerbia válogatottja Horvátországéval, itt a két szövetség abban egyezett meg, hogy egyáltalán nem lesznek vendégszurkolók egyik találkozón sem.
FORRÁSOK: Trans World Sport, Goal.com, Croatia Week, Balkan Insight
KÉPEK: Albert Veli / Youtube
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.