Két betegnél is harcolnom kellett, hogy történjen egy COVID-19-teszt – Prinz Gyula infektológus az Azonnalinak

Száz százalék, hogy Magyarországon már előbb megjelent a koronavírus, minthogy az első igazolt fertőzötteket bejelentették volna, mondja az Azonnalinak Prinz Gyula infektológus, a Szent László kórház korábbi főorvosa, aki azt is megmagyarázza, miért megbízhatatlanok egyes koronavírustesztek, és mesél esetekről a saját praxisából, ahol a negatív koronavírusteszt ellenére is kételkedett. Az is kiderül, miért baj szerinte, ha a járványban csak az idősek veszélyeztetettségét kommunikáljuk. Interjú.

Mostanában sok helyen, Németországban például egyértelműen úgy tűnik, mintha a politika próbálná a járványügyi döntésekkel kapcsolatos felelősséget átterhelni az orvosokra és tudósokra, ami oda vezet, hogy most már vezető virológusok kapnak halálos fenyegetéseket. Mennyire helyes, ha egy ilyen járvány idején ilyen helyzetbe kerülnek az orvosok és a tudósok?

Az egész kérdésben a legnehezebb, hogy egy új vírusról van szó, amelynek a természetrajzát fokozatosan ismerjük meg. Napról napra jelennek meg új információk és vélemények. Emiatt az emberben mindig van egy bizonytalanság. A COVID-19-fertőzésnek sok aspektusa van. Az egyik a betegség lefolyása, a sérülékeny közösségek meghatározása, a másik, hogy hogyan igazoljuk a betegséget, és a tesztek eredménye mennyire mutatja azt, hogy valaki tényleg védett.

Természetesen a vita másik részét a gazdasági következmények jelentik: bezárjuk-e a lakosságot, mikor engedjük vissza, és ennek milyen kockázata van. Az utóbbi napokban felmerült orvosi szaklapokban, a WHO is felvetette, hogy lehet-e olyan „átvészeltségi útlevelet” adni az embereknek, amivel vissza lehet őket engedni a munkahelyeikre, és ez nem diszkriminálja-e azokat, akik még nem vészelték át a fertőzést, vagy átvészelték, de nem rendelkeznek kimutatható ellenanyagszinttel. Tehát rengeteg szerteágazó kérdés merül fel, amikre nincs egyértelmű válasz, és persze a virológusokra is mondják néha, hogy a saját félelmeiket kivetítik.

A kérdés arra vonatkozott, hogy egyszer bírálják a tudósokat a politikusok, máskor meg épp mögéjük bújnak, és azt mondják: nem miattunk muszáj ezeket az intézkedéseket bevezetni, hanem a virológusok ránk kényszerítették. Szakmai problémát mennyire jelent az, hogy a szakmájuk most ennyire a politika középpontjába került? 

A legfőbb cél az, hogy betegek ne haljanak bele a COVID-19-fertőzésbe. A vírusfertőzésben a sérülékeny szegmens hal meg igazán, de azon túlmenően az is nagy kérdés, hogy a megismert hajlamosító tényezőkön túl milyen genetikai tényezők játszanak ebben szerepet. 

Az nagyon megnehezíti a dolgot, hogy tünetmentes egyén is ürítheti a vírust, és azok is, akik enyhe tüneteket mutatnak. A nagy kérdés, hogy hogyan lehet így megvédeni a lakosságot a fertőzéstől? Az elején csak azt láttuk, hogy Kínában hullanak az emberek, erről kaptunk képeket, és ez nagyon ijesztő. Ugyanez vonatkozik a New York-ból érkező képekre. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy az emberek jelentős százaléka abszolút tünetmentesen vészeli át a fertőzést.

Több teszt esetén megtudnánk, hogy kik azok, akik tünetmentesen hordozzák a vírust? Vagy szigorúbb kijárási korlátozások kellenek, mint amilyenek Kínában is voltak? Vagy el kell engedni az egészet, ahogy a svédek teszik? Lehet-e már látni, hogy mi a jó megoldás?

Elsősorban az kellene, hogy mindenkit, akit lehet, teszteljenek. A tesztelésnek a milyensége is nagyon problematikus. Jelenleg a PCR-alapú tesztelés a legbiztosabb, az ellenanyag-tesztek megbízhatósága és értelmezése is problémás.

Melyikre lenne érdemesebb tesztelni? Hiszen ha csak arra teszteli magát valaki, hogy fertőzött-e, az csak az adott pillanatra vonatkozik: lehet, hogy akkor még negatív, de másnap meg elkaphatja. Hosszútávon nem több értelme van az antitest-tesztekre koncentrálni?

Az majd ki fog alakulni, hogy lesz-e majd olyan, ellenanyagszint meghatározásra alkalmas tesztünk, amely megmondja azt, hogy valaki ellenálló-e, védett-e.

Ezek most nem megfelelőek?

Elsősorban a Kínából érkező gyorstesztek – amelyekhez ujjbegyből kellett mintát venni – nem megbízhatóak. Most már az Egyesült Államokban és Európában is a piacra kerültek olyan, az ellenanyagot mérő gyorstesztek, amelyek megbízható eredményt adnak. IgM és IgG típusú ellenanyagokat szokás mérni. Minden betegség esetén az IgM típusú ellenanyag jelenik meg először, amelyik az akut fertőzésre jellemző, és aztán az IgG, amely később akár védettséget is jelenthet.

Azt még mindig nem tudjuk, hogy ha megbízhatóan ki is tudjuk mutatni az IgG-t, az vírusneutralizáló lenne. Előfordul, hogy akinél már kimutatták az IgG-t, de közben még a vírust a torkában hordozta. Dél-Koreában megjelentek hírek újrafertőződésekről, de ez annyit jelent, hogy a PCR-vizsgálat a torkukból vett mintán pozitív volt. 

Mi a fontosabb információ, hogy azt tudjuk, hogy most hány aktív fertőzött van, vagy az, hogy hányan estek már át a betegségen?

Jelenleg az a cél, hogy az, aki pozitív és járványtanilag fertőzőképes, azt felderítsék és izolálják tizennégy napra, a kontaktjait pedig felkutassák. Erre voltak Szingapúrban meg Dél-Koreában és Vietnamban is applikációk.

A németeknél és az osztrákoknál is lehet ilyet önkéntesen.

Applikáció Magyarországon is bevezetésre kerül, inkább az után követésre: tehát ha én pozitív vagyok, akkor nem a rendőr fog kijönni, hanem az applikáción fognak engem ellenőrizni, hogy elhagyom-e az otthonomat. Ebben a vonatkozásban is robbanásszerű fejlődésről beszélhetünk. Ha megbízható ellenanyag-kimutatás lesz, az mire jogosítja fel az embert? Arra, hogy visszamenjen a munkahelyére, szabadon mozoghasson, de – és ez etikailag kétségeket ébreszt – ez nem diszkriminálja-e azokat, akiknek nincs IgG-jük?

Vagyis nem estek még át rajta.

Igen, akik nem tudják felmutatni az átvészeltségi igazolást úgymond.

De most meg még durvább a helyzet: mindenkit gyanúsként, potenciális fertőzöttként kezelünk. Maradj otthon, ha meg kimész, akkor menj maszkban. Ez jobb?

Ha megnézzük a Szlovéniában végzett átvészeltségi vizsgálatot, azt látjuk, hogy az 3 százalékra teszi a lakosság átvészeltségét, vagyis 97 százaléka a lakosságnak fogékony a fertőzésre. Magyarországon a négy egyetem által elkezdett hasonló epidemiológiai vizsgálat – amelynek az előzetes eredményei május közepére várhatók – képet fog adni arról, hogy mi a helyzet Magyarországon. Óriási dolog ez a vizsgálat.

A szlovénokhoz hasonlóan ez is reprezentatív lesz a lakosságra nézve?

Igen. Az módszer az, hogy a KSH lakosságszámra, területi eloszlásra, stb-re kiszámolta, hogy hol hány embert kell tesztelni.

Ez előrevetíti azt a kérdést, hogy ha a fertőzés felgyorsul, akkor a lakosság hány százaléka lehet fogékony.

Olyan lehetséges-e, hogy valaki átesett a betegségen, de mégsem mutatják ki a szervezetében az antitestet? Az lenne igazán nagy diszkriminációs probléma, ha valakinek azután kellene otthon maradnia, hogy valójában már átesett a fertőzésen, csak nem kimutatható.

Az ellenagyagtesztnek, amit ennél a kutatásnál alkalmazni fognak, nagyon magas a szenzitivitása és a specifitása, tehát megbízható lesz. Azonban azt is tudjuk, hogy nem mindenkinek lesz védő ellenanyagszintje, aki átesett a fertőzésen.

Arról sokszor lehetett hallani, és az operatív törzs is elismerte, hogy a regisztráltaknál valójában sokkal több fertőzött van. Egy ilyen reprezentatív kutatással akkor, ha jól értjük, az is kiderülne, hogy mennyivel becsültük alá a fertőzöttek számát. Mire számít, mekkora eltéréseket fognak kimutatni?

Az eddigi tudásunk szerint a fertőzöttek 80 százaléka tünetmentesen vagy enyhe tünetekkel vészeli át a betegséget, 15 százaléknak vannak jelentős tünetei és 5 százalék igényel intenzív ellátást, közülük néhányan meghalnak. Az operatív törzs jól mondja, hogy a regisztráltak sokszorosának kell lennie az átfertőződöttek számának, hiszen ha ebből a 80-15-5 százalékos megoszlásból indulunk ki, akkor egyszerűen ki lehet számolni, hogy hányan kellett, hogy megfertőződjenek ahhoz, hogy ez a halálozási adat kijöjjön.

A hétvégi adatokkal számolva ezzel a módszerrel, ha a halottakat az összes fertőzött 5 százalékának vesszük, 8000 körülire jön ki a fertőzöttek száma. Eszerint maximum három-négyszerese lenne a tényleges fertőzöttség a regisztráltnak. Ez reális?

Ha német becsléseket vesszük alapul, ennél sokkal több fertőzött lehet.

Van egy betegség, ami a fertőzöttek nyolcvan százalékánál úgy zajlik le, hogy szinte észre sem lehet venni. Ennek tükrében indokoltak voltak ön szerint a szigorú intézkedések?

Itt is hatalmas különbségek vannak az álláspontokban. A belga halálozási adatok a magyarhoz képest sokszorosak, de a halálozások hatvan-hetven százaléka ott is az öregotthonokban következett és következik be. Fontos dolog, hogy úgy tudjuk, a gyerekeknek jelentéktelen klinikai tüneteik vannak, ők ugyanakkor a bölcsődéből, az óvodából vagy az iskolából hazavihetik a vírust.

De akkor nem lenne célszerűbb kifejezetten a rizikós csoportokat védeni ahelyett, hogy en bloc mindenkit bezárunk? Ha a COVID-os gyerek megfertőzi a nagymamát, az nyilván életveszélyes, de a negyvenéves szüleinél ez nem ekkora kockázat.

Ahhoz a típusú védekezéshez, amit mond, meg kellene tudni állapítani, hogy a negyven-ötvenéves szülők közül kinek van cukor- vagy koszorúérbetegsége, magas vérnyomása vagy akkora túlsúlya, hogy azzal kombinálva már nagy veszélyt jelentsen rá, ha a gyereke megfertőzi koronavírussal.

De az emberek általában tisztában vannak a saját egészségi állapotukkal.

Igen, de mit csinálunk akkor a magyar lakossággal, ami túlnyomó részben túlsúlyos, jó része cukorbeteg és magas vérnyomásban szenved?

Egy jó részének meg semmi baja nincs, és mégis otthon kell ülnie.

Ez persze érthető álláspont, de

Hatvanöt évben? Milyen állapotban van egy átlagos németországi, és milyenben egy átlagos magyar hatvanötéves?

Akkor a gond az, hogy eleve nehéz meghatározni a rizikócsoportot?

Így is gondolkodhatunk. A döntéshozók szempontjából viszont fontos, hogy ne teremtsünk olyan helyzetet, mely dekompenzálja az egészségügyi ellátást. Borzasztó lett volna, ha az történik nálunk, mint az olaszoknál, a spanyoloknál vagy New Yorkban, hogy az egészségügy képtelen ellátni a súlyos betegeket.

De ameddig nincsen védőoltás, addig az egyetlen járható út a rizikócsoportotok meghatározása és valamilyen szempontú diszkriminációja marad. Például csak akkor utazhatsz be a külföldi országba, ha fel tudsz mutatni egy meghatározott időn belül készült, negatív koronavírustesztet.

Vagy a védelmet meg lehet teremteni úgy is, hogy a társadalmi távolságtartást és a maszkviselést forszírozzuk. Az is kérdés, hogy mondjuk én közel hetvenévesen mikor tekeredek be azért, mert március 13-a óta szinte nem teszem ki a lábam a lakásból. Én hál’ Istennek elég jól el tudom foglalni magam a járvánnyal, de sokaknak ez is probléma. A következő probléma sokak számára az elmaradó egészségügyi ellátás.

Ön szerint orvosilag mennyire volt indokolt és arányos, hogy egy sokak számára nem veszélyes vírus miatt állt le a sürgősségi eseteket leszámítva az orvosi ellátás, miközben az elmaradó beavatkozások miatt lehet, hogy sokan rosszabb állapotba kerülhetnek, mintha elkapták volna a koronavírust?

Lehet ezt már látni?

Nagyon érdekes, hogy Magyarországon az időarányos halálozás nem nőtt meg a COVID-19- járvány alatt. Azon el lehet gondolkodni, hogy az elmaradt egészségügyi ellátások hiányában fellépő szövődmények számának csökkenése van-e e mögött, vagy mondjuk az, hogy kevesebb közúti baleset történik. Abba is bele kell gondolni, hogy a kijárási korlátozások mennyire növelik a családon belüli erőszakot, az alkoholizmust, vagy, hogy a gazdasági helyzet, az anyagi kilátástalanság meg fogja-e növelni az öngyilkossági hajlandóságot. Annyi kérdést vet föl ez a járvány, hogy az ember nem is tudja, merre kapkodja a fejét.

A kelet-közép-európai adatok alapján a halálozási arány a lakossághoz és az igazolt fertőzöttekhez viszonyítva is alacsonyabb itt, mint a nyugat-európai országokban, és mint mondta, az időarányos halálozás sem nőtt. Mi lehet az oka, hogy az egészségügyben és a gazdaságban is elmaradottabb Kelet-Közép-Európa jobban látszik kezelni a járványt, mint Nyugat-Európa?

Az egyik nagy publicitást kiváltó teória a tuberkulózis megelőzésére szolgáló BCG-oltásnak tudja be.

Ez igazolható teória?

Hol cáfolják, hol megerősítik.

Érdekes azért, hogy Portugáliában is nagyon alacsony a halálozási arány. És Portugália az egyetlen nyugat-európai ország, ahol régóta kötelező a BCG-oltás.

Lehetséges, hogy ez a magyarázat. Másrészt az is fontos lehet, hogy az oltási fegyelem, a lakosság átoltottsága a volt szocialista országokban sokkal nagyobb volt, és talán kevésbé nyertek teret az oltásellenzők teóriái. Ha Olaszországhoz vagy Spanyolországhoz hasonlítjuk magunkat, magyarázat lehet az is, hogy a társadalmi érintkezések gyakorisága, milyensége nálunk azért más.

Arányaiban Ausztriához képest is jóval kevesebben halnak meg, miközben az osztrákokhoz képest nem vagyunk nagyon más mentalitásúak a társadalmi érintkezések terén.

Ez is igaz. Nagyon jó lenne a magyarázatát megtalálni, hogy miért nem vagyunk sokkal fogékonyabbak erre a vírusra. A másik objektív adat, hogy kevesen vannak lélegeztetőgépen. Akik meghalnak, azok nem úgy halnak meg, hogy nem jutottak lélegeztetőgéphez.

Mennyire indokolt, hogy a koronavírus számlájára írjuk azoknak a halálát, akik más betegségben is szenvedtek?

Nyilván meg lehetne nézni, hogy az eddigi magyarországi halottak közül hány százalék volt az, akiknél csak a halála után találták meg a koronavírust, és hány százalék az, aki tényleg abba halt bele. Mindenesetre

De akkor egy járványhelyzetben ne mondjuk el a tényeket azért, hogy az idősek ne érezzék rosszul magukat? Akkor is tény marad, hogy az idősek nagyobb százalékban halnak meg a vírus miatt.

Ez valós tény, de azért nem minden halott esik ebbe a kategóriába. Ezzel a megfogalmazással az a baj, hogy a fiatalokban ez úgy fordítódhat le, hogy „az összes áldozatot az otthonmaradással, a bezártsággal ezekért az öregekért hoztuk meg? Ez nem tisztességes!”

Nem lenne indokolt megengedni a fiataloknak, hogy eldöntsék, vállalják-e a megfertőződés kockázatát? Egy egészséges fiatal ember miért ne vállalhatná, hogy túlessen a fertőzésen, hogy utána nyugodtan mászkálhasson mindenhova?

A korlátozások feloldásának van politikai vetülete. Addig kell fentartani a korlátozásokat, amíg a új fertőzések száma olyan szintre csökken, hogy mindenki számára tudjuk a megfelelő egészségügyi ellátást biztosítani. Ne csináljunk olyan helyzetet, hogy a megugró fertőzések következtében megnő a kórházba, intenzív osztályra kerülők száma annyira, hogy azt az egészségügy nem bírja el!

Akkor végülis nem az idősek, hanem a rossz egészségügy miatt kell otthon maradni, nem?

Nem erről van szó. A cél a korlátozó intézkedésekkel az, hogy a tovább csökkentsük az új fertőzések számát, és egy fertőzött ne fertőzzön meg még kettő embert, vagy még többet. A másik fontos tényező, hogy fertőzött egészségügyi dolgozó egyrészt kieshet a munkából, másrészt ő is továbbadja a fertőzést. Fontos, hogy megőrizzünk egy működképes egészségügyet, hogy ne veszítsünk el sok, egyébként életképes embert, ugyanakkor őrizzük meg a gazdaság működképességét, és ne tegyük tönkre a fiatalok életét a bezártsággal. Ha lenne védőoltás, egész más lenne a helyzet.

Ezek szerint amíg nincsen védőoltás, addig ezeknek a korlátozásoknak fenn kell maradniuk?

Nem, lazítani kell rajtuk, ami jogos elvárás.

A vidéken történt lazítások indokoltak voltak? Főleg azért kérdezzük, mert a lakosságszámhoz viszonyítva több vidéki megyében is jóval magasabb a fertőzöttek száma, mint Pest megyében.

Az abszolút számokban benne vannak a szociális otthonokban, egészségügyi intézményekben igazolt új fertőzések vidéken is. Zala megyében azért ugrott meg váratlanul a fertőzések száma, mert két szociális otthonban felbukkant a koronavírus. Várható, hogy további krónikus betegeket ellátó intézményekben is fel fog bukkanni.

Egy márciusi interjújában jóval magasabbra lőtte be a koronavírussal kapcsolatos számokat, mint amilyenek lettek valójában. Emögött az van, hogy a magyar egészségügy és a kormányzat jól reagál eddig a járványra, vagy más okokból nem terjedt el annyira a járvány?

„Őszintén csalódott” voltam, hogy nem jött be a jóslatom (nevet). Most már látszik, hogy nem olyan a fertőzés dinamikája Magyarországon, mint Olaszországban.

Akkor az az előzetes kormányzati intézkedés is legitim, hogy szabadítsunk fel harmincezer kórházi ágyat, mert nem lehetett tudni, hogy mi várható?

Akkorra, amikor ezt elrendelték, már más adatok és modellek is rendelkezésre kellett, hogy álljanak arról, hogy nem olyan nálunk a fertőzés dinamikája, mint az olaszoknál. Abból is furcsa helyzet teremtődött, hogy a háromnapos ünnepi hétvége alatt kellett újraindítani az egészségügyi ellátást, amihez nem voltak és nincsenek meg a diagnosztikus feltételek.

Az elmúlt napokban rendre csökken az újonnan megfertőzöttek száma. Mennyire valószínű, hogy feljebb menjen még a közeljövőben a fertőzésszám?

Ezt nem kéne kizárni, de jelenleg drámai fordulat talán nem várható.

Mindenki azt pedzegeti, hogy a járványnak lesz egy második hulláma. Mitől függ, hogy ez mikor lesz és mennyire lesz komoly?

A komoly járványügyi szakértők sem tudják ezt megmondani. Az emberek nyáron, a szabadban automatikusan nagyobb távolságot tartanak egymástól, hiszen nincsenek úgy összezárva a lakásaikban, mint ősszel vagy télen. A családon belüli terjedés is fontos szempont. Gondoljunk bele, ha egy család egy másfél- vagy kétszobás lakótelepi lakásban lakik, és egyvalaki COVID-19-pozitív lesz, akkor feltehetően mindenki COVID-19-pozitív lesz a családban. Ez is lehet magyarázata annak, hogy nyáron csendesül a vírus. Szeretnek a magasabb hőmérséklettel is érvelni, hogy az nem segít a vírus terjedésének, de ezt ki tudja?

Ha lesz második hullám, milyen tanulságokat kell levonni az elsőből?

Ez nagyon fontos információ lesz a jövő szempontjából. Valószínű, hogy újabb lockdown nem fog bekövetkezni.

Társadalmi okokból nem, vagy egészségügyileg sem lesz indokolt?

A gondolkodásunkban sokkal felkészültebbek leszünk addigra, és a diagnosztikus kapacitás növelésével sokkal jobban fogjuk tudni a fertőzötteket azonosítani. Az más kérdés, ha a koronavírus interferenciába fog kerülni egy másik vírussal.

Mitől függ, hogy két vagy több, egymással találkozó járvány mennyire gyakorol hatást egymásra?

Ez az immunrendszerünkön, az ellenállóképességünkön múlik. Ahogy az influenzavírusról, úgy a koronavírusról sem tudjuk, hogy hogyan fog mutálódni. Nehéz megjósolni, hogy mi lesz, ha történetesen egy agresszív influenzajárvánnyal fogunk szembenézni, és azt is el kell majd dönteni, hogy a betegnek csak influenzája, vagy influenzája plusz COVID-19 fertőzése is van. Kérdés lesz ekkor, hogy észrevesszük-e majd, hogy egy új, más jelenségről van szó. A COVID-19-re is úgy kellett felfigyelnünk. Most már azért látjuk, hogy Kínában sem december 31-én kezdődött a COVID-járvány, hanem feltehetően már novemberben ott cirkulált a vírus. Annak felismeréséhez, hogy valami új jelenséggel állunk szemben, kell, hogy legyen erre nyitott szem, diagnosztikai háttér és gondolkodó epidemológiai szakembergárda is.

Duda Ernő virológusprofesszor azt mondta a nekünk adott interjújában, hogy szerinte már Magyarországon is hamarabb jelen volt a vírus, minthogy az első betegeket regisztrálták volna. Ön szerint is így van?

Sokáig a WHO ajánlásait figyelembe véve csak a kínai kontaktussal rendelkező embereket tesztelték, és csak sokára jött ki az a WHO-állásfoglalás, hogy minden ismeretlen eredetű tüdőgyulladást kell COVID-ra tesztelni.

A franciák már bejelentették, hogy elkezdik visszamenőleg átböngészni a járványhelyzet előtti kórlapokat, lehetséges COVID-fertőzéseket keresve. Magyarországon is célszerű lenne ezt tenni?

Amíg dolgoztam, volt olyan beteg, akinél ezt felvetettem, és nem voltam egészen nyugodt, amikor negatív lett a COVID-19-tesztje...

De akkor ez még azelőtt volt, hogy Magyarországon elindultak volna a járványügyi intézkedések?

Igen. 

De azt mondta, őket tesztelték, és negatív lett az eredményük.

Egy-egy negatív tesztjük volt, de ez utólag sem nyugtat meg afelől, hogy valóban nem voltak fertőzöttek. Az egyiküket úgy lélegeztették hosszan, mint egy COVID-os beteget szoktak, és meghalt. A másik meggyógyult.

Ha ennyire megbízhatatlanok tesztek, miért ezeket vesszük? Tudnánk jobbakat venni vagy mi jobbakat csinálni?

Külön kell választani az antitestek kimutatására szolgáló szerológiai ún. gyorsteszteket és az aktív fertőzöttséget igazoló PCR-t. A PCR vizsgálatoknak sem százszázalékos a szenzitívitása. A fertőződés követően és a tünetek észlelése utáni három-hét napban a legkönnyebb megtalálni a vírust az orrba és a torokba dugott eszközzel. Ennek az eszköznek hajlékony műanyagnak kell lennie, a végén egy műanyag kefével. Viszont, ha ez nem áll rendelkezésre, akkor vattapálcával vesznek mintát: ez is már egy hibalehetőség. Magyarországon gyakran volt ellátási nehézség e téren.

Tehát hiába van jó teszt, elszúrjuk azzal, hogy rossz pálcikával csináljuk?

Igen. A PCR-tesztelés következő lépése, hogy egy vírustranszport-médiumba (VTM) kell belemosni a mintát. A VTM-ellátottság sem volt folyamatosan jó Magyarországon, talán most már megoldott. A következő lépés, hogy a VTM-et négy-nyolc fokos hőmérsékleten tartva kell eljuttatni a laborba. Ha nincs meg az ehhez szükséges hűtőlánc, az egy újabb buktató a PCR-teszt esetében. A következő kritikus lépés a megbízható eredmény szempontjából: a laborba eljuttatott löttyből egy izoláló anyaggal kell kivonni a vírus azon fehérjéit, amiket a PCR-készülékben futtatnak. Ennek a beszerzése folyamatosan gondot jelent még ma is. Németország, Franciaország, Spanyolország és az Egyesült Államok is sorban áll a gyártóknál ezekért az anyagokért, melyek ráadásul nem minden PCR-géppel kompatibilisek.

A PCR mellett a másik vizsgáló módszer az ellenanyagok kimutatására szolgál. Még az Amerikai Egészségügyi Hatóságnak is az a véleménye, hogy ezekből a tesztekből nagyon kevés a megbízható, és a Kínából nagy tömegben importált gyorstesztek minősége abszolút megkérdőjelezhető. Ráadásul rárepültek ezekre a tesztekre a magánszolgáltatók is, akik gyakran meg nem határozott minőségű tesztekkel vizsgáltak.

Tanulságos volt az Index videója arról, hogy hogyan néz ki a nemrég a piacon megjelent, autóban ülve levett PCR alapú teszt. Az újságíró úgy ment oda, hogy azt hitte: az orrát és a torkát is fogják vizsgálni, majd a helyszínen megmagyarázta neki egy kedves hölgy, hogy a szájból vett minta megbízhatóbb az orrból vett mintánál. Miközben pontosan tudjuk, hogy a mélyen az orrból vett minta szenzitivitása nagyobb, mint a torokból vett mintáé.

Tehát huszonhétezer forintot fizet az ember azért, hogy egy ilyen kétes megbízhatóságú tesztet kapjon.

Ráadásul az embernek saját magának kell a torkát megkotornia. Meg tudom én magam hánytatni egy ilyen pálcával? Ráadásul aztán tudjuk-e, hogy a laboratórium, amely ezt a mintát feldolgozza akkreditálva van-e? Egy mikrobiológiai laboratóriumnak körkísérletekben kell részt vennie, akkreditálnia kell magát. Amikor azt szeretnék tudni az emberek, hogy milyen a koronavírus-státuszuk, a legtöbben nem azon fognak gondolkodni, hogy egy akkreditált laboratórium dolgozza-e fel a mintájukat. A megkapott leletet meg még értelmezni is kellene…

Egy darabig nem volt egyértelmű, de Gulyás Gergely a múlt heti kormányinfón tisztázta, hogy a budapestiek mégis lemehetnek vidékre. Jó ötlet most egy fővárosinak elmennie a kedvenc vidéki városába, és kiülnie a napsütésbe a kedvenc kávézójának teraszára?

(Nevet.) Szabályszerűen a kedvenc kávézó teraszán egy kétrétegű textilmaszkban kéne elfogyasztani a kávét.

Donald Trump konzekvensen kínai vírusnak hívja a koronavírust. Erről mit gondol?

Nagyon izgalmas megfigyelés, hogy Kínának ehhez a területéhez illetve szomszédos tartományokhoz korábbi vírusos járványok kötődtek. Sok oka lehet ennek a magas népsűrűségen túl is. A hongkongi influenzavírus megjelenését például azzal magyarázták, hogy ezen a vizes, párás területen van találkozóhelye a vízi madaraknak. A SARS-járvány szintén erről a területről indult el, a MERS ugyanakkor Szaúd-Arábiából. A 2009-es influenzajárványnál sem tudtuk azt mondani, hogy az keletről jött. Ha a koronavírusokat nézzük: hat koronavírus-fajta rendszeresen cirkulál az egész lakosságban, enyhe tüneteket okozva.

Szóval nem hívnám a mostani koronavírust tisztán kínai vírusnak, inkább azt mondanám, hogy ez COVID-19, vagy SARS-CoV-2.

NYITÓKÉP: Koronavírussal fertőzött beteget látnak el a Szent László kórházban. Fotó: Árvai Károly / kormany.hu