+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szerző: Győri Boldizsár
2020. május 9. szombat, 19:07
Ungváry Krisztián legújabb könyvében a kormányzó mozgásterét és felelősségét boncolgatja 1920 és 1944 között. Felelősségre vonható-e a Horthy a holokauszt miatt? Jogszerűtlen volt-e a világháborúba való belépés? És ha kényszerpályán is mozgott Horthy, államférfiúi teljesítmény-e a sodródás az árral? Könyvrecenzió az Azonnalin!

Újfajta megközelítésben mutatja be Ungváry Krisztián Horthy Miklós kormányzói tevékenységét. A történész ahelyett, hogy sokadszor elismételné a jól ismert érveket pro vagy kontra, témák szerint csoportosítva, illetve kortársak párhuzamos döntésein keresztül mutatja meg, milyen mértékben nem volt kényszerpályán a kormányzó.

 

Miért kell 2020-ban Horthyról könyvet írni?

 

A tudomány akkor sem képes összebékíteni vélekedéseinket, ha azok a tényekre vonatkoznak, nem kivétel ez alól a történettudomány sem. Az emberek (akik közé ugye a történészek is tartoznak) között alapvető és tartós különbségek mutatkoznak abban, ahogyan a kockázatokat értékelik és értelmezik, akár a jelenben, akár egy múltbéli szereplő bőrébe bújva. Kiváló példa erre Horthy Miklós kormányzói teljesítménye, ami finoman szólva is, megosztó, értsd: ugyanolyan racionális gondolkodású emberek, ugyanazon tényekből kiindulva egészen más végkövetkeztetésekre jutnak ennek megítélésekor.

 

Mivel a kommunizmus alatt Horthy tisztelete fel sem merülhetett, a rendszerváltás után lett csak lehetőség az abszolút feketére festett Horthy képet árnyalni. Az azóta eltelt időszak emlékezetpolitikai csatározásai erről szólnak: ha nem éjsötét, a szürke melyik árnyalata legyen a köztudatban a kormányzó személyéhez, politikai teljesítményéhez rendelve?

 

A kormányzó egy ideális projekciós felület a lövészárkok számára, mert az egyik oldalnak megtestesíti a konzervatív militáns nacionalizmust, és árad belőle az autoritás, míg más vélemények szerint egy mélységesen XIX. századi figura volt a XX. században, aki nem fogta fel az idők szavát, és megpróbált úgy kakaózni esténként a Budai Vár erkélyén, mintha onnan még mindig a Monarchiára tekintene le. Ungváry Krisztián inkább az utóbbiaknak szolgáltat érveket új könyvében, melynek címe: Horthy Miklós – a kormányzó és felelőssége 1920-1944.

 

Vádiratnak beillő monográfia

 

A könyv maga nem tartalmaz történettudományi nóvumot, de a téma megközelítése már igen. A kormányzói karrier kronologikus bemutatása helyett a történész különböző témák és események kapcsán elemzi az ellentengernagy lehetőségeit és attitűdjét az adott problémákhoz. Ezek a témák a következők:

 

+ államfői teljesítmény békeidőben,

 

+ a háborús évek (különös tekintettel a  szovjetek elleni hadba lépés jogszerűségére és indokoltságára, illetve a német megszállásra),

 

+ a kormányzó döntései a német megszállás alatt,

 

+ Horthy fajvédő nézetei.

 

Ungváry Krisztián ezen fejezetekben rendre amellett érvel: a kormányzó mozgástere közel sem volt olyan korlátozott, kényszerpályán mozgó, mint ahogy azt hívei láttatni szeretnék (ld. Incze Mózes: Horthy Miklós kora című festményét). Ezt egyrészt korabeli dokumentumokkal és jegyzőkönyvekkel támasztja alá, de Horthy kortársainak döntéseivel is: az ugyanolyan korú, és azonos helyzetben lévő finn Mannerheim marsall politikája a Szovjetunióval Ungváry szerint megmutatja, hogy

 

még egy nagyhatalom árnyékában is van mozgástér, amit egy rátermett politikus ki tud használni,

 

vagy ha kell, hőssé válik, mint az Alcázar védőinek falangista parancsnoka a spanyol polgárháborúban, aki végighallgatta fia agyonlövését a telefonban, de nem adta fel az erődöt.

 

Ungváry monográfiájából kirajzolódik egy szenilizmussal küzdő, befolyásolható, tehetségtelen politikus, akinek ideológiája „vulgáris jobboldali előítéletekből tevődik össze”.  

 

Nem ettől lesz azonban a könyv vádirat: a történész bizonyítékai alapján Horthy jóval korábban tudomást szerzett a zsidók deportálásáról, mint hogy az az emlékezetének feltétlenül kényelmes lehetett, és az eleve antiszemita kormányzó (aki komolyan hitt a Cion bölcseinek jegyzőkönyveiben) országából úgy deportálták a vidéki zsidóságot, ahogyan a szintén szövetséges Romániában, az 1941-ben megszállt Franciaországban, vagy Bulgáriában egyáltalán nem.

 

Mi vagy ki kényszerítette akkor a kormányzót, és

 

mit gondolt, mi történik majd hatéves zsidó kislányokkal az eufemizáltan csak „munkatáborként” hivatkozott létesítményekben?

 

Ha Horthy tehetséges politikus volt, aki ráadásul töretlenül hitt az angolok (és amerikaiak) fölényében, miért nem próbált meg viszontbiztosítást kieszközölni az antanthatalmaktól a visszafoglalt területekre, és miért elégedett meg Hitler garanciájával, ami 1945-re pontosan tudjuk, mennyit ért? 

 

Természetesen Ungváry Krisztián megadja a kormányzónak az elismerést, amikor az jár neki. Dícséri az előrelátását, amikor Gömbös Gyulát hatástalanítja, vagy Imrédy Bélát kibuktatja.

 

De a könyv kellemetlen választás elé állítja a Horthy-hívőket:

 

lehet, hogy a kormányzó kényszerpályán mozgott, az árral való sodródás azonban nem államférfiúi teljesítmény.

 

Ha viszont önálló aktor volt, akkor felelősséggel tartozik azokért az eseményekért, amik 1920-1944 között Magyarországon lefolytak, a húszas évek gazdasági fellendülése mellett a jogfosztó-jogkorlátozó törvényekért, az ország II. világháborúba való belekormányzásáért, és hogy a döntő pillanatban, amikor fia életével zsarolták, minden emberi együttérzésünk mellett ki kell mondani, hogy az egyenruháról kiderült: jelmez volt csupán. 

 

BORÍTÓKÉP: Ladislav Luppa / Wikimedia commons 

 

 
comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Ahhoz, hogy Magyarországról valaki ellen eljárást indítsanak, részes tagállamban vagy ottani céggel kell az EU-s pénzt elcsalni. Ezt maga Laura Codruța Kövesi mondta nekünk.

Rövid ideig tartott a szerb koronavírus-siker: a választások után két héttel ismét kijárási korlátozásokat vezethetnek be.

Itt a nyár, itt a főszezon, a budapesti reptér mégis inkább szellemvárosra hasonlít.

A járvány súlyosságát
tagadó brazil elnök már
napok óta tüneteket mutatott.

A Windows File Recovery évtizedes szenvedésnek vethet véget: nem kell attól tartanunk, hogy véletlenül töröljük az értékes dokumentumainkat!

Hét év után taszította le a trónról a kancellárt az a Rudolf Anschober, akit a járvány alatt szinte minden nap látott egész Ausztria válságot menedzselni.

A kormány elveszi a várostól a Samsung-gyár által fizetett iparűzésiadó-bevételt. Megkérdeztünk néhány gödit, mit szólnak ehhez. Videó!

A hét kérdése

Szeptemberig pihenőre megy a parlament, kell is, mert sok minden történt: összegyűjtöttünk 10+1 emlékezetes pillanatot, te pedig szavazhatsz a kedvencedről!

Azért ide elnéznénk

Miért menekülnek el melegek még ma is Kelet-Európából? A berlini ZOiS online-rendezvényén erről lesz szó július 9-én.

Hogyan kéne támogatni a válság és az automatizáció miatt munkájukat veszített embereket? A Friedrich Ebert Stiftung és az Új Egyenlőség online rendezvénye. Július 9.

Mi köti össze Kozma Lajost, a fényképész házát és Nagy Imrét? Mi volt Karády Katalin Amerikából való hazatérésének titokban tartott feltétele és mi köze ennek a Rózsadombhoz? Kultúrtörténeti séta július 11-én.

Július 30-án újra vitáznak az újságírók: most Pető Péter, a 24.hu, és Békés Márton, a Kommentár főszerkesztője fog „összecsapni” a MagNet Közösségi Házban.

Ezt is szerettétek

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Twitter megosztás Google+ megosztás