+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szerző: Techet Péter
2020. május 8. péntek, 19:20
Az osztrák politikát hosszú ideig meghatározta az a vélemény, hogy az alpesi ország lett volna Hitler első áldozata. Csak az 1980-as évek végén vonták ezt kétségbe. Sebastian Kurz az első néppárti kancellár, aki ettől a véleménytől pénteki beszédében végleg elbúcsúzott.

Azzal, hogy a nácik 1934-ben megölték az akkor még független, de már autoriter Ausztria kancellárját, Engelbert Dollfußt, majd 1938-ban megszállták és – egy vitatható népszavazással – bekebelezték az országot, megteremtették annak lehetőségét, hogy az 1945-ben újra függetlenné vált Ausztria – és Dolfuss szellemi örökségét vállaló katolikus jobboldal – Hitler áldozataként tekinthessen magára.

 

Ausztria áldozatnak tartotta magát évtizedekig

 

Éppen ezért, miközben a Német Szövetségi Köztársaság elismerte a jogfolytonosságot a hitleri állammal – ezzel a morális és jogi felelősséget is az akkor történtekért –, a két másik németnyelvű állam – ugyan más-más érveléssel – teljesen elzárkózott ettől.

 

A szocialista Német Demokratikus Köztársaság nem vállalt jogi folytonosságot, és a nácizmusért azon jobboldaliságot és kapitalizmust tette felelőssé, amely szerinte az NSZK-t 1945 után is meghatározta, az NDK-ben tehát éppen egy balos-antifasiszta narratíva adott lehetőséget a felelősség megkerülésére. Ausztriában pedig a történelem nagyon szűk értelmezésével oldották meg, hogy egyszerűen visszatértek az első köztársaság alkotmányához,

 

mintha az 1938 és 1945 közötti időszak tényleg puszta megszállás lett volna, azaz az akkori eseményekért Ausztriának semmi felelőssége nem lenne.

 

Ez a doktrína segített az Osztrák Néppártnak (ÖVP) is a dollfußi keresztényszocializmust folytatni, többek között magát Dollfußt és a hitleri megszállást megelőző hivatásrendi államot is egyfajta náciellenes kísérletté stilizálni.

 

Tegyük persze hozzá: ezt az értelmezést amúgy zsidó értelmiségiek is osztották, az író Joseph Rothtól a szatirikus Karl Krauson át a szintén író Franz Werfelig (beleértve feleségét, Alma Mahlert) számosan vallották azt az 1930-as évek elején már, hogy mivel a szociáldemokrácia végül nem volt képes megvédeni Ausztriát, esetleg a katolikus és monarchista körök lehetnek erre majd képesek. Erre vezethető vissza, miért váltak számosan – elég csak Joseph Roth osztrák író Habsburg-nosztalgiás regényeire, novelláira utalni – e körből utólag, néha már csak az emigrációban, monarchistákká, habsburgistákká.

 

Ez – valamint az, hogy Sztálin parancsára az osztrák kommunisták is az önálló osztrák nemzet hívei lettek Ausztriát a német agresszió első áldozatának tartva – lehetővé tette, hogy

 

Ausztriában gyakorlatilag az 1980-as évekig teljességgel elmaradt az ország és polgárainak szembenézése a náci múlttal.

 

És itt nem csak arra lehet gondolni, hogy osztrákok is vállaltak szerepet a náci állam működtetésében, de eleve Hitler lényeges ellenállás nélkül foglalta el az országot. Valamint az osztrák politikai életet meghatározó három tábor egyike (a nemzeti liberálisok) eleve nácibarátok voltak, egy másika (a szocdemek) pedig az előzőekhez hasonlóan támogatták a Németországhoz való csatlakozást. Csak a katolikus tábor volt ez ellen, de ők meg a demokráciát számolták fel 1934-re (azaz már négy évvel a hitleri bevonulás előtt, igaz, éppen arra hivatkozva, hogy csak így lehet az országot megvédeni Berlintől).

 

Igazi vita az osztrákok szerepéről akkor sem lett, amikor a háború után 1970-ben Bruno Kreisky személyében egy zsidó származású szocdem politikus lett (egészen 1983-ig) Ausztria kancellárja. Sőt,

 

az a Kreisky, akinek menekülnie kellett a nácik elől, még engedményt is tett a sokban antiszemita közvéleménynek,

 

amikor támadást intézett Simon Wiesenthal, bécsi nácivadász ellen. Történt ugyanis, hogy Kreisky a számos náci kollaboránsból alakult Szabadságpárttal (FPÖ) akart kormányozni, amiben a párt egykori SS-es elnöke, Peter Friedrich lehetett volna az alkancellár. A náci bünösök felkutatására intézetet is létrehozó Wiesenthal ezt meg akarta akadályozni, mire Kreisky nem Friedrichet, hanem Wiesenthalt vádolta meg – amúgy alaptalanul – náci kollaborációval. Noha Wiesenthal sikeresen perelte be ezért Kreiskyt, az soha nem kért tőle bocsánatot, sőt, a sérelemdíjat se fizette meg.

 

De ez is mutatja: még a zsidó származású és a náciktól elmenekült Kreisky is tudta, hogy a hetvenes, nyolcvanas évek Ausztriájában politikai öngyilkosság lenne számára Wiesenthal oldalára állnia az FPÖ-vel szemben.

 

Fordulat: a Waldheim-ügy

 

A történelmi szembenézés kapcsán az igazi áttörést Kurt Waldheim ügye hozta el. Miután az ENSZ egykori főtitkára 1986-ban a Néppárt (ÖVP) színeiben államfő lett, egyre több információt hozott ki az amerikai, izraeli és német sajtó a politikus náci múltjáról. Ezek szerint fiatalon a náci diákegyletnek, aztán az SA-nak volt a tagja, a háború alatt pedig többek között résztvett a Thessalonikiben élő zsidóság deportálásában, valamint jugoszláviai háborús bűnök elkövetésében. A politikusnak az USA és Izrael is megtiltotta a beutazást, ami jelentősen izolálta Ausztriát.

 

Az országon belül viszont – hasonlóan a 2000-es évek EU-szankcióihoz, amikor az ÖVP-FPÖ-kormány elleni tiltakozásul az EU szankciókkal sújtotta Bécset – inkább erősödött a politikus népszerűsége először, de azért megindultak az első viták az ország második világháborús szerepéről.

 

Az első osztrák kancellár, aki először „az osztrák tettesek“ nevében elnézést kért, a szociáldemokrata Franz Vranitzky volt,

 

aki egy izraeli látogatása alkalmával tette ezt a nyilatkozatát.

 

Némileg a régi narratíva jött elő Wolfgang Schüssel idején, a néppárti kancellár ugyanis 2000-ben a Jerusalem Postban azt írta: a nácik „erőszakkal szerezték meg Ausztriát“, „szó szerint a szuverén Ausztria volt a náci rezsim első áldozata".

 

Kurz történelmileg is szakít a régi ÖVP-vel

 

Sebastian Kurz a második világháború 75. évfordulóján tartott beszédében egyértelműen kijelentette:

 

Ausztria „ezt a háborút nem csak átélte, de részben felelős is érte“.

 

Kurz ezért azt szorgalmazta, hogy Ausztria határozottabban emlékezzék azon osztrákokra, akik a nácikhoz állva követtek el bűncselekményeket.

 

Kurz ezzel az első néppárti kancellár, aki elismerte: Ausztria nem tekinthető Hitler első áldozatának. Az, hogy Kurz a saját pártjának számos történelem- és emlékezetpolitikai narratívájával szakítani akart, megmutatkozott már abban is, hogy 2017-ben, miután átvette az ÖVP irányítását, lekerült a párt parlamenti frakcióirodájának faláról a Dollfußról készült festmény.

 

NYITÓKÉP: Sebastian Kurz/ Facebook

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Több mint bruttó 7,5 milliárdot költött a kormány az elmúlt négy évben nemzeti konzultációkról? Melyik volt a legdrágább közülük? Ez is kiderül a Miniszterelnöki Kabinetiroda által közölt összesítésből.

Több ellenzéki pártnak sem tetszett, hogy a Fidesz feltételeket szabna a közös uniós hitelfelvétel támogatásához. De miért nem szavazott akkor erről a DK, az MSZP, a Párbeszéd és az LMP sem? Megkérdeztük.

Viktar Babarika és Valerij Capkala mind a belarusz establishmentből kiugorva indult Lukasenka ellen elnökjelöltként, de a hatóságok ott gáncsolják őket, ahol tudják.

Nincsenek szentek, csak kőkemény érdekek a bolgár nagypolitikában. Elmagyarázzuk, mi folyik Bulgáriában.

A Magyarországon is népszerű tévéműsor sztárja, Grant Imahara 49 éves volt.

Egész Kelet-Európát és a Balkánt kiosztotta a német viccpárt EP-képviselője, hogy aztán az Európai Bizottság felelősségét kapargassa meg.

Bírja a Fideszt, utálja az ellenzéket, leginkább vidéken él a kormánypárt átlagszavazója. Egy friss kutatásból kiderül az is, hogy a Fidesz-tábor egyötöde magát inkább liberálisnak vallja.

A hét kérdése

Vége a parlamenti szezonnak, vége a járvány durvábbik részének, és már rendeleti kormányzásra való felhatalmazása sincs Orbánnak, ideje hát megnézni, profitált-e ebből bármelyik párt. Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Duda vs. Trzaskowski: a párharcot többek közt Pál Benedek, az Azonnali szerzője is értékeli július 14-én délután!

Az egyik legszebb pincesoron nyit ki a Planina borház július 31-én este. Vigyázat, sokac temperamentum + jó borok!

Ezt is szerettétek

Miért tüntetnek a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói és oktatói? Mit mond a megválasztott, de a kormány által kinevezett rektor? És a politika? Körbejártuk.

Vajon a francia helyhatósági választásokon meglepő győzelmeket arató zöldeket meddig repítheti a siker?

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás