Nem nemzetállamok között lesznek az új határok, hanem az egészséges és fertőzött területek között?

Két francia közgazdász kifejlesztett egy modellt, amelynek révén idén is lehetne már nyaralni – persze csak akkor, ha egészséges zónában élünk, és egészséges zónába is tartanánk. A nemzetállamok helyét ugyanis a fertőzöttség szerinti zónák válthatnák fel. De lehet-e az ötletből tényleg valami?

Nagyon úgy néz ki egyelőre, hogy a legtöbb európai ország fenntartja a koronavírus miatt bevezetett azon beutazási korlátozásokat – vagy csak meghatározott másik ország állampolgárai számára lazítana azokon –, amelyek

Arrról nem is beszélve, hogy a légiközlekedés nagyrésze most is áll, a vonatforgalom se zavartalan, a schengeni övezeten belüli határokon is határellenőrzés van, és eseteg az emberek eleve félnek messzebbi utakat bevállalni.

Két francia közgazdász most mégis kifejlesztett egy egyszerű modellt, amely lehetővé tenné az utazást – és ezzel a nyaralást is. Persze nem mindenki számára és nem mindenhol.

Miquel Oliu-Barton és Bary Praderski kutatók azt javasolják a héten megjelent tanulmányukban (ez itt olvasható el), hogy Európát a fertőzöttség mértéke alapján zónákra osszák – azaz a korlátozások ne országosak legyenek, hanem regionálisak, amely azt jelenti, hogy egy-egy régióban akár teljes lazítás is elképzelhető (Németország vagy Magyarország is ezt a modellt kezdi el követni) –, és az alacsony fertőzöttségű (vagy már eleve magas arányban átfertőzött) területek ún. zöld zónát alkossanak, a be- és kiutazás szabad lehessen – persze csak egy másik zöld zóna vonatkozásában.

jelenleg ugyanis sok tekintetben éppen az a gond, hogy a tagállamok egységesen reagálnak a saját területükön belül, holott egy-egy országban is óriási eltérések vannak a fertőzöttségi- és halálozási arányok tekintetében (egyes északolasz városokban ötször magasabb az idei halálozás mint ugyanezen tavalyi időszakban, miközben Rómában meg majdnem tíz százalékkal kevesebb).

A szerzők azt javasolják tehát, hogy Európát háromféle zónára kéne felosztani (ezek egyrészről értelemszerűen nem összefüggő zónák lennének, másrészről viszont nem is fednék le teljesen az egyes tagállamokat): a piros zóna a legveszélyesebb, ott fenn kell tartani  a korlátozásokat (így utazni se lehetne), de a zöld zóna meg teljesen szabad lenne. Ez konkrétan azt jelentené, hogy mondjuk Budapest és Bergamo egyaránt piros zóna (legalábbis tegyük fel, hogy így lenne, legalábbis Budapest Magyarországon a legfertőzöttebb Magyarországon), azaz se oda, se onnan nem lehet utazni. De

A felvetésre, hogy a zónásítás diszkriminál is – elvégre azonos állam polgárai közül valaki utazhat, valaki meg nem – a kutatók azt mondják: a válságból való kiút (már csak gazdaságilag is) van olyan fontos, hogy ne helyezzük azt az egyenlőség értéke mögé.

Mivel a zónák nem határosak egymással, az európai közlekedéspolitikának nem a határellenőrzésre kellene koncentrálni – elvégre egy-egy tagállamon belül zöld és piros zóna egyaránt van, azaz teljesen felesleges egységként nézni ezen nemzetállamokat –, hanem a zöld zónák közötti utazást kéne megkönnyíteni: ha két zöld zóna határos egymással, akkor a határok megnyitásával mondjuk

vagy légi, illetve vasúti folyosók létesítésével: mondjuk Debrecenből lehessen repülni Nápolyba, vagy GyőRből – bécsi és innsbrucki megállás nélkül – mehessen vonat Bregenzbe.

Az egyes tagállamok határoznák meg a területükön belül a zónákat, de ezek minősítése már egységes európai kritériumrendszer szerint történne, azaz ugyanaz számítson Észtországban zöld zónának, mint Portugáliában. Miközben a zónákat tehát a tagállamok jelölik ki (egy-egy kisebb ország eleve egy zónát is alkothat), a kritériumok meghatározása és ellenőrzése a kutatók javaslata szerint az Európai Bizottság feladata lenne – ami egyben az EU-t aktívabbá tehetné a válságkezelésben.

A megvalósíthatóság kapcsán politikai döntést várna el a két francia kutató, hozzátéve: föderális államokban, ahol eleve normálhelyzetben is sok különbség van régiók, tartományok között, bizonyosan hamarabb fogadnák el az emberek a zónásításokat. Egyikük a Neue Zürcher Zeitungnak azt mondta:

A zónásítás nem csak a nyaralást tenné ismét lehetővé, de egyben egy sokkal jobb korlátozás- és lazításpolitikát is, mert regionálisan (és nem országonként) különböztet veszélyeztett és veszélytelen területek között. Persze ez azzal is jár, hogy pontosan meg kell határozni, ki mely területhez tartozik, azaz

és például Budapestről már nem csak külföldre, de vidékre se lehetne utazni.

(elvégre akkor nagyon hamar visszaesne piros zónába a vidék): tehát távolságtartási vagy szájmaszkviselési kötelezettségek fennmaradnának – éppen azért, hogy az alacsony fertőzöttség ne változzék, és ezzel ne veszítsék el az utazási szabadságukat az ott élők.

NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali