+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2020. május 5. kedd, 07:10
A járvány terjedéséért Kína nemcsak azért lehet felelős, mert eleve onnan indult a vírus, hanem mert nemzetközi kötelezettsége lett volna információkat átadni. Ehelyett hetekig inkább eltussolni próbálta Peking az ügyet. De van-e lehetőség ezért a pekingi kormányzatot jogilag felelősségre vonni? Elmagyarázzuk!

A kínai koronavírus mai tudásunk szerint már novemberben megjelenhetett a kínai Vuhanban, az ottani hatóságok, majd a pekingi kormányzat – amint az Azonnali is leírta – vélhetően a WHO hathatós közreműködésével el tudták január közepéig tussolni az esetek súlyosságát. Mivel mára a világ majdnem minden országa érintett – 248 ezer halott és jelenleg megjósolhatatlan kimenetelű és súlyosságú gazdasági válság eddig az eredmény –, felmerülhet a kérdés:

 

lehet-e jogi értelemben valakit felelősségre vonni az okozott károkért?

 

A klasszikus kártérítés szabályai szerint igen, csak hát a jelen eset számos okból se klasszikus. Egyrészről hiába Kínából indult a vírus, Peking eleve mondhatja, hogy ez egy olyan természeti katasztrófa, amit nem tudott befolyásolni, elvégre hurrikánért vagy özönvízért se szokás senkinek a károkért való felelősségét megállapítani – legfeljebb a védekezés elmulasztása esetén. És itt már a jelen esetben is meg lehetne Kínát azzal fogni: ha nem is ő „miatta” indult be a vírus (elvégre az állítólagos laboratóriumi keletkezésre egyelőre nincsenek biztonyítékok, sőt, azt tudósok is cáfolták), azért felelőssé tehető, hogy nem tájékoztatta a világot időben és pontosan.

 

De Kínának azért ez se okoz nagy gondot, mert állam lévén eséllyel legfeljebb egy nemzetközi jogi fórum előtt lehetne beperelni, márpedig ahhoz – a nemzetközi jog alapelvét jelentő szuverenitás okán – szükség van az adott állam beleegyezésére. Azt pedig, hogy

 

Kína beleegyezne nem csupán egy kivizsgálásba, de egy egész perbe, nehezen hihető.

 

Mégis felmerültek nemzetközi jogászok, valamint egyesült államokbeli jogászok között lehetséges megoldások, miként lehetne Kínát „bíróság elé állítani”. Ezeket – és főleg ezek esélyeit – vesszük most végig.

 

1. A WHO tájékoztatásra vonatkozó szabályainak megsértése?

 

Kína megsérthette a WHO szabályait, amikor nem tájékoztatta időben a világ országait az általa már tudott koronavírus-járványról, illetve nem akadályozta meg kellőképpen annak terjedését. Azon nemzetközi jogászok, akik ezen az alapon támadnák Kínát, konkrétan a WHO szabályrendszerének két előírására fókuszálnak:

 

időben kell értesíteni a WHO-t egy betegség megjelenéséről, és meg kell osztani a szükséges és ismert információkat.

 

Márpedig amint kiderült: Kínában az első fertőzések már novemberben megtörténhettek, a kommunista állam pedig január elejéig nem a járványt, hanem az arról beszámoló orvosokat üldözte, a WHO-nak nem adott át információkat. Kína eleve visszautasította a nemzetközi segítséget. Mindezt súlyosbította, hogy a járvány beismerése után is Peking egy ideig azt állította: a Covid-19 emberről emberre nem terjed.

 

Mind a járvány eltussolásában, mind ezen utóbbi hamis információ terjesztésében Pekingnek a WHO partnere volt, nehogy szóba kelljen állni a Kína által el nem ismert, de a vírusra elsőként figyelmeztető Tajvannal, azaz gyakorlatilag a WHO saját szabályzatainak megsértésében segédkezhetett Kínának.

 

Peter Tzang nemzetközi jogi ügyvéd azonban arra mutatott rá: ha a WHO Alkotmányának megsértésével vádolható meg Kína (márpedig bizonyos pontok kapcsán megállna egy ilyen vád), akkor ott megint a Nemzetközi Bírósághoz kerülhetne az ügy. A gond persze az, hogy nagyon nehéz konkrét állami kötelezettségéket a WHO Alkotmányából kiolvasni. Tzang aláhúzza: ha Kína nem is jelenne meg a bíróság előtt, egy ilyen pernek fontos politikai következménye lenne, elvégre – noha a kártérítés kikényszerítésének lehetősége nélkül – a világ közvéleménye előtt lehetne Kína felelősségét megtárgyalni.

 

2. Kártérítési felelősség?

 

Ha igaz, hogy Kína megsértette nemzetközi jogi kötelezettségeit, akkor van lehetőség felelősségre vonni: az ENSZ melletti Nemzetközi Jogi Bizottság 2001-re kidolgozott egy egyezménytervezetet az államok kártérítési felelősségéről az olyan aktusaikért, amelyek sértik a nemzetközi jogot. Eszerint általános szabály, hogy egy állam felelősséggel tartozik a neki „betudható”, „nemzetközi jog kötelezettséget megszegő” aktusaiért –konkrét esetben mondjuk azért, hogy a WHO-tagságból folyó kötelezettség ellenére nem nyújtott időben tájékoztatást a járványról. Ez az egyezménytervezet jelenleg persze még nem lett ratifikálva az ENSZ tagállamai között, azaz nem is lehet jogforrás, ettől még lehet rá hivatkozni. És azon jogászok, akik Kína perelhetősége mellett érvelnek (bármilyen nemzetközi fórum előtt) ezt teszik.

 

Az államok egymásnak okozott károkért való felelősségét ezért ma nem tartalmazza egyetlen általános nemzetközi jogi szerződés sem, a kártérítés szabályait, valamint a felmerülő peres kérdéseket (akár annak kérdését, hogy mely bíróság jogosult eljárni), az adott országok előzetesen kötik ki egymás között. Ez történt például akkor, amikor 1992-ben Magyarország felmondta a bős-nagymarosi vízlépcső megépítéséről szóló 1977-es magyar-csehszlovák egyezményt, és a szerződésen kívül keletkezett károk (környezeti károk, stb.) rendezésére megállapodtak abban Londonban, hogy a Nemzetközi Bíróság (ICJ) – azaz az államok közötti ügyeket tárgyaló bíróság – járhat el. Itt tehát azért tudott érvényesülni a kártérítés, mert a feltételekbe belementek előzetesen a felek.

 

A konkrét esetben ilyen megállapodása értelemszerűen nincs egyetlen országnak se Kínával, hiszen itt a jogvita nem egy fennálló szerződésből, hanem egy járványból ered.

 

Persze meg lehetne próbálni fennálló kereskedelmi egyezmények alapján is a kártérítés kérdését megoldani (például, ha bizonyítást nyerne, hogy kínai árukereskedelemmel is terjedt a vírus), de egyelőre a nemzetközi jogilag hivatalosan semmiféle kötőerővel nem rendelkező, említett 2001-es egyezménytervezet állhat csak rendelkezésre, ugyanis jelenleg abból kell valahogy kiindulni, miként lehet Kínát anélkül kártérítésre kötelezni, hogy ezt egy konkrét szerződés megsértéséből le lehetne vezetni. Amint emberek között se csak akkor van kártérítésre lehetőség, ha szerződéses viszonyban álltak; azonban országok esetében (megint a szuverenitás miatt) ennek érvényesítése sokkal nehézkesebb.

 

Az ENSZ március végi kimutatásai szerint a járvány 1 trilliárd (az ezermilliárd milliárdszorosa) dollárnyi kárt fog okozni a világgazdaságnak 2020-ban. Márpedig az idézett egyezménytervezet 31. cikkelye értelmében a nemzetközi kötelességét neki betudhatóan megszegő állam felelősséggel tartozik, azaz kártérítést kell fizetnie nemcsak a vagyoni, de a nem vagyoni károkért is.

 

Persze a jogban pontosan tudni lehet: nem elég leírni, mi a kötelesség (ráadásul az idézett egyezménytervezet nem is jelent még kötelességet az államok számára), azt kikényszeríthetővé is kell tenni. E téren pedig a nemzetközi jog ma is túlságosan védelmezi az állami szuverenitást, mint a nemzetközi jog alapelvét. Azaz az államok lehetőséget kapnak, hogy a Nemzetközi Bíróság (ICJ) vagy más nemzetközi bíróság előtt érvényesítsék igényeiket, de ha ezt egy másik állammal szemben teszik, akkor ezen államnak joga van – a szuverenitására hivatkozva – nem megjelenni az eljárásban, innentől kezdve pedig

 

az egész vagy el sem indulhat, vagy legfeljebb szimbolikus eredményre vezethet.

 

Hasonlóan hiábavaló a WHO-n belüli mechanizmusok igénybe vétele – elvégre egy WHO-előírás megsértésére hivatkoznának Kínával szemben azok, akik kártérítést akarnak –, hiszen ide is kell az adott ország beleegyezése, márpedig kevéssé valószínű, hogy Kína belemenne bármilyen perbe, eljárásba, ellenőrzésbe.

 

Ha kártérítés tehát nehézkesen is lenne elérhető, a kárt szenvedett állam az idézett egyezménytervezet 49. cikkelye értelmében ellenlépéseket tehet, amelyek persze nem lehetnek súlyosabbak, mint maga a kár, amit ekként akarna orvosolni. Például lehetőség lenne ennek keretében

 

Kínával fennálló szerződéseket bontani, árukat, szolgáltatásokat visszatartani.

 

De fontos megint hagsúlyozni: a 2001-es egyezménytervezet Kína eleve nem köteles betartani, ennek a ratifikációja ugyanis még meg sem indult, így jelenleg csak olyan elvi alapként lehetne tekinteni, amire hivatkozhatnának ugyan a felek – feltéve, hogy el is ismerik ezen elvi alapokat előzetesen. Sikeres kártérítés – éppen a hiányzó egységes nemzetközi szabályozás, valamint az állami szuverenitásból következő korlátozott perelhetőség miatt – országok esetében igazából akkor lehetséges – amint Bős-Nagymaros példája is mutatta –, ha egyrészről van már a felek között egy szerződés, másrészről az azon kívül felmerülő károk rendezésének kereteiről is megállapodnak.

 

Összességében Kínának mint államnak bármilyen nemzetközi fórum előtti perelhetősége azért nehézkes, mert ehhez az adott állam beleegyezése kell.

 

Más a helyzet, ha esetleg egy konkrét természetes vagy jogi személy (mondjuk egy vuhani laboratórium vagy egy ott dolgozó ember) felelősségét lehetne megállapítani, de ekkor meg kínai bíróság előtt kellene megindítani a pert.

 

3. Amerikában ítélhetnék el Kínát?

 

Más utat javasoltak ezért amerikai jogászok, akik Kínát perelnék – de belső jogi fórum, azaz esetükben az USA valamely bírósága előtt. Ez első ránézésre még abszurdabb, mint a nemzetközi jogi fórum előtti perelhetőség, mert az egyik állam bírósága előtt egy másik szuverén állam aztán tényleg nem tehető felelőssé semmiért sem.

 

Kínát értelemszerűen nem kötik az amerikai jog kártérítési szabályai, és mint állam eleve nem is lehetne perelhető amerikai bíróság előtt.

 

Erre azonban ma van egy fontos kivétel az USA jogában: ha egy állam terrorizmust finanszíroz, akkor igenis felelősségre vonható az USA belső bíróságai előtt is. Ezt az utat javasolta a Fox Newsnak nyilatkozva Nitsana Darshan-Leitner izraeli nemzetközi jogász is, aki szerint Kína esetében nem azért áll meg a terrorizmus vádja, mert maga állította volna elő a vírust (noha 2015-ben előkerültek felvételek ilyen laboratóriumokról, a mostani járvány esetében ez nem nyert bizonyítást), hanem azért, mert nem értesítette időben a többi országot, és fontos információkat hallgatott el.

 

Egy floridai ügyvédi iroda erre hivatkozva – azaz gyakorlatilag a kínai járványkezelést terrorizmusnak minősítve – be is nyújtott már egy keresetet a miami székhelyű dél-floridai bíróságon a Kínai Népköztársaság ellen.

 

Stephen L. Carter, a Yale jogászprofesszora erősen kételkedik azonban abban, hogy a terrorizmusra hivatkozással tényleg perelhető lenne a járvány miatti károkért egy szuverén állam egy amerikai bíróság előtt. Bár mivel Amerikában a bírák egyrészét eleve választják – azaz politikai kötődésük erősebb (vagy legalábbis nyíltabb), mint Európában –,

 

nem kizárt, hogy a jobbra húzó bírák átengedhetnek ilyen kereseteket.

 

De még ha sikeres is lenne egy ilyen per, Kína értelemszerűen semmilyen módon nem kötezhető arra, hogy államként ismerje el egy másik állam bíróságának joghatóságát felette, mert ez ellenkezne a szuverenitás elvével.

 

A floridai ügyvédi iroda lépése nem maradt azonban egyedüli. Mint az Azonnalin is megírtuk: Missouri állam legfőbb ügyésze, Eric Schmitt április végén bejelentette, hogy eljárást kezdeményez a Kínai Népköztársaság kormánya, „Kína kommunista népe”, a Kínai Kommunista Párt és több más kínai állami szerv (így a kínai tudományos akadémia vagy vuhani laboratóriumok) ellen, mert azok a járvány elhallgatásával hatalmas vagyoni és nem vagyoni kárt okoztak Missouri államnak is. (Itt olvasható el az egész beadvány.)

 

A főügyész egy másik kivételre, nem a terrorizmusra hivatkozik. A Foreign Sovereign Immunities Act értelmében

 

egy másik szuverén állam az USA bíróságai előtt felelősségre vonható, ha kereskedelmi tevékenységet folytat mint állam

 

az USA-n belül, márpedig a kereskedelmi tevékenység értelmezhető olyan kiterjesztő módon, hogy Kína azért, amiért például nem tájékoztatott időben, nem zárta le időben a reptereit (stb.), felelős lehessen. A kínai külügyminisztérium azonban azonnal jelezte: semmiféle amerikai joghatóságot nem ismernek el maguk felett, azaz az egész eljárást, akár Floridában, akár Missouriban „nevetségesnek” tartják.

 

Tegyük hozzá: az amerikai jogi szabályozás e téren másra, mint szimblikus politikára tényleg nem jó, mert egyetlen állam se fogja egy másik állam bármely bíróságának joghatóságát maga felett elismerni – ez majdnem olyan lenne, mintha Kína Florida vagy Missouri része lenne, elvégre akkor tényleg dönthetnének róla Miamiban vagy Jefferson Cityben a bírák.

 

Azaz egy ilyen per majdnem nevezhető kirakatpernek is, hiszen a másik fel (ez esetben Kína) úgysem fog megjelenni a bíróság előtt (elvégre azzal elismerné azt). A floridai ügyvédek vagy a Missouri állambeli főügyész

 

felolvashatják kártérítési igényeiket Kínával szemben, de ennek csak média- és politikai hatása lesz.

 

Amíg ugyanis nincs olyan nemzetközi szerződés, amely alapján Kína felelőssége megállapítható, és/vagy nincs olyan nemzetközi bíróság, amelynek joghatóságát a konkrét vitában Peking elismerné (ahogy azt Budapest és Pozsony is tette Bős-Nagymaros esetén), a nemzetközi jogi út gyakorlatilag elfelejthető, a belső jogi meg csak politikai színházra lehet jó.

 

Európában egyelőre nem jelentek meg ilyen eljárások. Egyedül az északolasz Lombardia régió jelentette be: 20 milliárd eurós kártérítést vár el Kínától, bár ezen követelés jogi alapjai még nem tisztázottak. A Lega vezette régió döntéséből az sem derült egyelőre ki, hogy perre készülnek-e, vagy valamiféle megállapodásra Kínával. Vagy esetleg csupán egy politikailag jól hangzó bekiabálás volt az egész.

 

NYITÓKÉP: Azonnali-grafika / Papp Zsófia

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Újabb közös pontra lettünk figyelmesek Szerbiával a pécsi vásárban: 1900 forintért bárki hirdetheti Oroszország urát.

Ma választ Horvátország. Mivel győzködték vagy riogatták a pártok a választókat? Spoiler: menekültekkel nem. Választás előtti plakátkörkép!

A portugál vezetés szerint abszurd, hogy a britek szerint nem biztonságos náluk nyaralni, mert az angoloknál rosszabb a koronavírus-járvány, mint náluk.

„Az, hogy gyakorolhasd a mandátumodat, nem függhet attól, hajlandó vagy-e elfogadni egy magánvállalkozás feltételeit” – véli az Európai Parlament egyik alelnöke.

A szerecsenekről elnevezett berlini metrómegálló, a Mohrenstraße a jövőben egy olyan környékbeli utca nevét fogja viselni, ami egy orosz zeneszerzőről emlékezik meg.

A függetlenként politizáló Bencsik János könyöradománynak tartja azt, és nemet nyomott a kezdeményezésre. Az okokat megkérdeztük tőle!

Az SZFE hallgatói táncoltak és énekeltek, mialatt az Országgyűlés megszavazta egyetemük alapítványi kézbe vonását, a tüntetésen megjelent Karácsony Gergely is. Fotók!

A hét kérdése

Szeptemberig pihenőre megy a parlament, kell is, mert sok minden történt: összegyűjtöttünk 10+1 emlékezetes pillanatot, te pedig szavazhatsz a kedvencedről!

Azért ide elnéznénk

Ivan Krastev bolgár filozófus beszélget a járvány utáni Európáról a bécsi Kreisky Forum online-rendezvényén július 6-án.

Miért menekülnek el melegek még ma is Kelet-Európából? A berlini ZOiS online-rendezvényén erről lesz szó július 9-én.

Hogyan kéne támogatni a válság és az automatizáció miatt munkájukat veszített embereket? A Friedrich Ebert Stiftung és az Új Egyenlőség online rendezvénye. Július 9.

Mi köti össze Kozma Lajost, a fényképész házát és Nagy Imrét? Mi volt Karády Katalin Amerikából való hazatérésének titokban tartott feltétele és mi köze ennek a Rózsadombhoz? Kultúrtörténeti séta július 11-én.

Július 30-án újra vitáznak az újságírók: most Pető Péter, a 24.hu, és Békés Márton, a Kommentár főszerkesztője fog „összecsapni” a MagNet Közösségi Házban.

Ezt is szerettétek

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Twitter megosztás Google+ megosztás