Hétvégén annyian bringáztak a Dunakanyarban, hogy ott kábé minden járványügyi intézkedés bedőlt. Vagy a járvány, vagy mi nem vagyunk elég fontosak a kormányunknak ahhoz, hogy ezt meglépjék. De nem tudtam rájuk haragudni.
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
Mióta szigorú karantén van, annyit bringázok, mint még soha.
Esténként egy-egy Mechwart liget-Rózsadomb-center-Hűvösvölgyi út-Erzsébet kilátó és haza, esetleg egy Pesthidegkút-Solymár-Üröm-Budakalász-Óbuda és haza, hétvégenként meg egy-egy kicsit hosszabb kiruccanás a dimbes-dombos Pest megyébe. Ma pont egy visegrádi kiruccanás jött, és... Budakalásznál és Szentendrénél a település közepe felé lezárás, egyébként meg az úton gyakorlatilag folyamatos sorban az autók. A MAMIL Nation (Middle Aged Man In Lycra) is kint volt persze, ötven-hatvanéves sikeres férfiak Trek Emondák, Pinarello Dogmák, Specialized S-Worksok, Wilier GTR-ek, Colnagok és Bianchik nyergében.
Mit ad Isten, ezeken tízkilométerenként állítani kell valamit, hiába, a Fizik és a Selle Italia nem pont azokhoz a seggekhez találta ki azokat a nyergeket. Na, de elég a gunyorosságból, a jó keringés a garanciája annak, hogy ne kezdjenek nőkről és nemzetről borongós gondolatokat nyilvánosságra hozni, mint itt most meg nem nevezendő országok meg nem nevezendő parlamenti elnökei. Az én Btwin márkájú bringámra vettem egy szélesebb ülést, így ezen 50-60 kilométerig semmi sem állítódik el, és akkor is csak benzinkút és jégkrémes hűtő közelében.
Mai utam Szentendre és Budakalász mellett is elvitt, mindkét helyen jöttek szembe (és mellékutcából) bringások, hogy „arra ne menjetek, le van zárva”. Nem is akartunk, mindenesetre
az útmenti benzinkutak és nemzeti trafikok tulajdonosai alighanem minden nap hálát adnak a hitük szerinti transzcendes entitásnak, hogy ők húzzák be azt a hasznot, amelyet egyébként a Duna-parti éttermek húznának be.
Hogy érzékeltessem: annyian voltak, hogy Leányfalun kiálltak radarozni a rendőrök. Ráadásul Budapestre befele sehol senkit nem ellenőriznek, tehát ha én pont Budakalász (vagy Szentendre) vesztét akarnám, akkor bemehetnék onnan az első nyugdíjasotthonig, jól elkaphatnám a koronavírust és visszamehetnék, senki, semmit nem kérdezne tőlem.
Hazafelé jövet a Szentendre felé vivő keskeny kerékpárúton (a mai arany fokozatú seggberúgás díjat megosztva osztom ki a kerékpárutat az eredeti keskeny formájában felújító társulat és a Lidl azon alkalmazottja között, amelyik a nyolcasával csomagolt befőttesüveg mellé ötösével csomagolta a tetőt) durva tömeg.
Na, igen. Nincs IKEA és Tötymörgő Totyogók GMO- és Gluténmentes Csakrális Játszóház, így többezer szülő szembesült azzal, hogy a purgyét le kell fárasztani. Innovatíve rájöttek, hogy mindez kerékpárral a legolcsóbb és a leghatékonyabb, így a tipikus kicsit hízásnak indult papa, ugyanilyen, de ettől kellemesen bögyös mama és két gyerek négyesfogatok poroszkálnak a másfél méter széles úton, meg persze néhány önjelölt Fabian Cancellara, aki itt akar ötvenes átlagot tekerni... az idióta.
Meg persze elég csinos irodista lányok, akik unalmukban eljutottak oda, hogy Zsoltival, a kevésbé előnyös külsejű, de kitartóan udvarló kollégával eljönnek kerékpározni. Egy meglátott szembejönni, le akart húzódni a szélére, be is borult a derékig érő gazba, de jól viselte. A fent említett kissé mulya lovag nem érzékelte az implicit lehetőséget addig tiltott területek tenyérrel illetésére a felsegítés örve alatt. Az ilyen meg is érdemli.
De még sorolhatnám a kedves lekezeléssel köszönő, negyvennel közlekedő triatlonos lányokat, az eperért és muskátliért kirajzott középkorú tömeget. A lényeg az, hogy
itt kb. minden járványügyi intézkedés bedőlt. Azt nem tudom, hogy ez így jól van-e vagy sem. Tényleg nem. Csak ha nem akarnák, hogy ez legyen, ahhoz rendőrkordon kéne, az teljesen nyilvánvaló.
Úgy tűnik, hogy vagy a járvány, vagy mi nem vagyunk elég fontosak a kormányunknak ahhoz, hogy ezt meglépjék. Visegrádon, a parkban üldögélve, a benzinkúton vett Natur Zitronét kortyolgatva valahogy nem tudtam rájuk haragudni. Igaz, szembeszélben is összejött egy decens 25 körüli átlag odáig, és jólesően arra gondoltam, hogy hazafelé hátszél lesz.
Ha semmi más nem jön össze ebből az egészből, mint az, hogy az emberek egymás baszogatása helyett egy jót bringáznak hétvégenként, már jól jártunk. Csak a járványt kéne valahogy megúszni.
Ha a kirándulás veszélyes, akkor azt pedig meg kéne akadályozni. És nem szegény budakalászi meg szentendrei polgárőrökkel. Hazaérve meghallgattam, hogy a kormány határozottan tiltja továbbra is a budapestiek vidékre menetelét. Igen, és még valami demokráciát ünneplő nyilatkozatot is elfogadott. Izgatottan várom a magyar Holdra szállás bejelentését, az alternatív valóságukba az is simán beleférne.
Ésik Sándor írása megjelent a Diétás Magyar Múzsán is.
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
