Szanyi Tibor: Ha az MSZP-t lehet Maszopnak rövidíteni, minket miért zavarjon az ISZOM?

Miben áll Szanyi Tibor új baloldali mozgalmának, az ISZOM-nak a baloldalisága? Profitálhatnak-e a válságból a balosok? És hogy jön ehhez a Rolling Stones? A Kapitány az Azonnalin!

„Egyedül vagyunk, Tibor!” – szól a klasszikus idézet 2006-ból Horn Gyulától. Egyedül érzi most magát?

Nem. Az idézet úgy folytatódik, hogy nincs szövetségesünk: „Egyedül vagyunk, Tibor! Te meg én... meg a nézők”. A nézők alatt a választóközönséget értette. És akkor igaza is volt Horn Gyulának: a baloldalnak, az MSZP-nek nem volt szövetségese. Azóta sok minden változott. Én most a helyemen érzem magamat: nagyon jó társaságot sikerült összehozni az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom (ISZOM) jegyében. 

Ez egy baráti társaság?

Van ebben minden, nyilván barátság is. De az a lényeg, hogy ez egy igazi baloldali gondolkodású közeg. A kemény mag száz alatt, nyolcvan-kilencven fő körül van, ám akik jelezték, hogy csatlakoznának a mozgalomhoz, most már ötszáz fölött vannak.

Akkor a párttagok száma nyolcvan-kilencven körüli?

Nem, a párttagság egyelőre tizenegy fő, tekintettel arra, hogy még nem jegyeztek be minket. Csak ezután tudunk felvenni további tagokat. De ha bejegyeznek minket, nagyjából ötszáz fővel fog megalakulni a párt.

Említette Horn Gyula kapcsán, hogy akkoriban nem volt szövetségese az MSZP-nek. Most úgy tűnik, van szövetségese az ellenzéki térfélen, ezzel ellentétben viszont ön tényleg egyedül maradt a pártjával.

A Horn Gyula-i idézet 2006-os, azóta másfél évtized eltelt.

Április 22-én született százötven éve Lenin. Mi az üzenete ennek alkalmából?

Ki-ki azt ünnepel, amit akar...

Szanyi Tibornak mit jelent Lenin születésnapja? Ő egy nagy baloldali gondolkodó volt?

Ennél rosszabb véleményem van Leninről. Ha nagyon mondani kell valamit, akkor mi József Attilát tekintjük szellemi háttérnek, aki azért szintén tagja volt a kommunista pártnak. Igaz, ki is zárták.... pontosabban kikopott a tagnyilvántartásból.

Mennyire fontos az ISZOM-ban a baloldaliság? Hiszen mégiscsak van kapásból két ember, akinek neoliberális pártokhoz volt kötődése: Székely Sándor az Együttben volt, utána a DK frakciójába ült be, Huszti Andrea pedig egyenesen alapító tagja volt az Együttnek.

Nem szeretnék a nevükben és helyettük nyilatkozni, de ismerve őket mondhatom: ők ezt úgy élték meg, hogy tíz évig működtek különböző formációkban, ahol próbáltak baloldali gondolatok mentén dolgozni, és kompromisszumok milliárdjait kötötték meg. Most ők is felszabadultnak érzik magukat, hogy végre tudunk csinálni egy virtigli baloldali pártot.

Akkor az nem volt őszinte a részükről, hogy korábban azokkal a pártokkal közösködtek.

Javaslom, kérdezzék meg őket, bár szerintem egy kompromisszum őszinte dolog, nem? A kompromisszum az, amikor van egyféle akaratom, de ennek egy részét eleresztem, mert a közös felület, a szövetségi helyzet mást nem tesz lehetővé.

Mit gondol az Ungár Péter-féle (aki egyébként az Azonnali többségi tulajdonosa – a szerk.) Gyurcsány-kritikáról? Valóban gyurcsánytalanítani kéne az ellenzéket?

De akkor miért pártot szerveznek? Egy válság felszámolására kiváló egy karitatív szervezet is.

A szociális válság piszkosul nem karitatív történet. Nagyon nyomatékosan hangsúlyozom: pártként semmiféle karitatív ötletünk nincs, és nem is lesz. 

A szociális válság megoldása mi, ha nem karitatív dolog?

Nem. Mi rendszerszintű problémaként tekintünk rá. A szociális válság azt jelenti például, hogy lakhatási válság van Magyarországon. Ma egy 30-40 éves, jól kereső embernek se lehet perspektívája arra, hogy akár csak egy szobával nagyobb lakást vegyen. És innentől jönnek a mi politikai javaslataink. Kérem tisztelettel, darabra mennek csődbe a szállodák: tessék, az állam vásárolja föl ezeket a szállodákat, alakítsa át korrekt áron bérelhető apartmanházakká, ahova mondjuk fiatal házaspárok be tudnak költözni. Ez sokkal kiterjedtebb dolog, minthogy egy hajléktalannak lakást adunk.

De ha politikai, és nem karitatív alapon kívánják megoldani a szociális válságot, akkor óhatatlanul bele kell helyezkedniük a jelenleg adott politikai környezetbe, és nem kerülhetik meg a kormány versus ellenzék dichotómiát.

Nem hagyták, hogy elmondjam a kulcsmondatot:

Ha már a válság. Sokan úgy tekintenek erre, mint a baloldal lehetőségére. Bekövetkezhet ez globálisan, vagy előbb-utóbb rá kell jönnie az embereknek, hogy mégsincs annyi ingyenpénz, mint amennyit most válságkezelés címén kapnak az államtól?

Ingyen pénzről nem beszélünk, viszont pénz van, fölfoghatatlan mennyiségben. Ezt a „miből lesz rá pénz?” kérdést körberöhögöm: bárkinek mondok tizenöt olyan forrást, amiből tisztességesen ki lehetne fizetni a dolgokat. Az EU-nak csak az idei maradványforrásai a jövő év közepéig kitartanának.

Ezen felül is van bajunk a kizsákmányolással: a kizsákmányolási ráta szerint – igen, létezik ilyen – Magyarországon a profit kétharmadát viszi el a tőketulajdonos, és egyharmad jut a melósnak. Nyugat-Európában az erős szakszervezetek miatt egyharmadot kap a tőketulajdonos, és kétharmadot a melós. Ha Magyarországon csak odáig el tudnánk jutni, hogy fifti-fifti, már az bőven a programunkban szereplő sarokszámok fölé vinné a dolgokat: először is ott volt ugye a százezer forintos minimumjövedelem és ugyanekkora minimálnyugdíj.

Aztán mondjuk azt is, hogy nettó kétszázezer legyen a minimálbér – ez az összeg is benne van a rendszerben. Ahogy az is, hogy a családi pótlék sem maradhat a jelenlegi 12 500 forint, azt mi meg akarjuk háromszorozni, így azt 37 500 forintra emelve.

Meg lehet ezzel fogni az embereket? Amerikában mégiscsak megbukott 2016 után idén is a mozgalmi szocialista szólamokkal kampányoló Bernie Sanders. 

Sandersnek nagyon erős nyoma marad az amerikai politikában. 

De politikai értelemben megbukott.

Egy olimpiai ezüstérmesre nem mondjuk, hogy bukott, főleg nem egy olyan országban, ami a kapitalizmus teteje. Amit ő letett az asztalra, annak őrületes a hatása: Sanders támogatásáért cserébe most Bidennek tekintetbe kell vennie rengeteg dolgot, ami a Sanders-szavazók fejében van. 

Akkor hosszú távon ön szerint érezhető hatása lesz a sandersi politikának.

Ebben biztos vagyok. Ő nyilván nem így fogalmazta meg, de Sanders is összegyűjtötte, hogy ott miből áll a szociális válság. A modern baloldal, Sanders, mi és mások is azt mondjuk, hogy ebből a válságból csak jövedelmi intézkedésekkel tud kimászni a világ. A neoliberális megközelítés az, amit a magyar kormány is képvisel, és amiben őt tulajdonképpen az ellenzék is támogatja, hogy

A válságokból valahogy az elmúlt évtizedben a jobboldali, autoriter erők szoktak győztesen kijönni. Miért gondolja, hogy a koronaválság esetében ez másképp lesz?

Mert abban van esély. Most, amikor beüt egy válság, egy csomó minden tönkre megy, mindenki figyelni kezd arra, hogy ki mit mond a „hogyan tovább?” kérdésre. Ezzel kinyílik a kapu a modern baloldal előtt. Egy percig nem gondolom, hogy egy csapásra mindenhol baloldali kormányok lesznek, de

Lehet majd számítani máshonnan ismerős nevekre az ISZOM-ban? Ha már említette a zöld politikát, számítanának mondjuk Schiffer András támogatására?

Schiffer András nekem egy fura barátom, havi rendszerességgel szoktunk jókat beszélgetni. Azt nem állítom, hogy eddig mindenben egyetértettünk volna.

Sanders megítélésében egyetértenek, nem?

Abban igen. Schiffer egy transzcendens gondolkodó, aki mindenen felülemelkedik, és onnan nyilatkozik. De nem gondolom, hogy ő bármilyen párthoz csatlakozni akarna.

Hadházy Ákos, Szél Bernadett?

Hozzánk úgy lehet csatlakozni, hogy elmondja az ember, hogy miért akarja ezt.

Más kizáró ok nincs? Momentumos nem lehet például az, aki tagja volt az állampártnak.

Van ennek persze szimbolikus jelentősége, de mi ilyenekkel nem foglalkozunk. Nálunk kikérdezik a jelentkezőket a nézeteikről, arról, hogy hogyan látja megvalósíthatónak a szociális válságból való kilábalást, és ehhez ő hogyan tud hozzájárulni.

Mi abból indulunk ki, hogy van ebben az országban uszkve harminc-negyven százaléknyi, számszerűleg kétmillió olyan ember, aki értékrendjét tekintve vagy eleve itt van a baloldalon, avagy át tud ide jönni. Amerre jártunk és járunk, általában úgy fogadnak minket, hogy „na végre, van egy baloldali párt!”. Ha ebből a kétmillió emberből csak minden második ember ránk szavaz, az is már egymillió ember. Tudom, hogy ez ambiciózus, de ezek az emberek eddig nem találtak képviseletet.

Ambíciózus, főleg úgy, hogy a választók hajlamosak az erő felé gravitálni: nem véletlen növekedett azzal párhuzamosan a DK támogatottsága, ahogyan csökkent az MSZP-é.

Tekintve, hogy mind a két párt gazdaságilag neoliberális, ebben semmi meglepő nincs.

Bulvárpolitizálás-e, hogy direkt úgy találták ki a párt nevét, hogy annak rövidítése ISZOM legyen?

Nem direkt lett így kitalálva. Mindig elmondtam, hogy ez micsoda, aztán mindig valami más lett leírva. Mi ezeregy oknál fogva – nem függetlenül a bírósági bejegyezhetőségtől – kitaláltunk egy nevet, ami tartalmazza az Igent és a Szolidaritás Mozgalmat. A másik, hogy mi nem akartuk magunkat pártnak elnevezni, mert az emberekben van egy erős fóbia a párt elnevezésű dolgokkal szemben.

Viszont, és most ezzel nem akarom megemelni a Jobbikot, de hozzájuk hasonlóan mi is azt mondtuk, álljunk bele abba, hogy Magyarországért Mozgalom legyen a pártnév végén, demonstrálva, hogy míg ők a jobboldalon, addig mi a radikális baloldalon akarunk mozgalmi párt lenni.

És miután ezt kitaláltuk, láttuk, hogy haha, ha ezt rövidítjük, az lesz, hogy ISZOM. Az már direkt volt, hogy ha már egyszer ez így jön össze, akkor maradjon!

Jelen van a párt olyan közösségi platformokon is, ahova más pártok annyira nem merészkednek, mint a TikTok, a Coub...

Tumblr. Na az az igazi dili, az igazi hülyeség, de a TikTok sem a legkomolyabb dolog. De mi egy vidám országot akarunk, szóval miért ne?

Arról is posztoltak nemrég, hogy mennyire jó az aktivitásuk Facebookon. Ön szerint tudnak ebből profitálni a támogatottságuk szempontjából?

Ennek örülünk, de azért nem gondoljuk, hogy ebből szavazatunk lesz. Ez csak egyike a sok mérőeszköznek. Ám ez nem csak nálunk igaz: a facebookos aktivitás a gondolatok kifejezésére jó, reklámnak jó, de a szavazatok nem a Facebookon keletkeznek egyik párt esetében sem.

Vannak rá külön embereik, akik kezelik a közösségi médiafelületeiket?

Nekünk tagjaink vannak, ez tényleg egy szövetkezet. Egyetlen alkalmazottunk sincs.

Világos, de ettől még lehet a soraikban olyan ember, aki külön ezért felelős.

Nincs, de vannak, akik jól csinálják. Ennek örülünk, segítjük őket, persze időnként odacsapnak, hogy

Vannak fiatal tagjaik is?

Vannak. Van egy iskolai véleményvezér, aki csatlakozott hozzánk, és hozott magával huszonnyolc másik fiatalt. Most erre mit mondjak? Gyertek nyugodtan! Nekünk nincsenek korosztályi fóbiáink, a generációs békét komolyan vesszük. Tizenhattól százhatvan éves korig bárki csatlakozhat. 

Előfordulhat, hogy egy Sanders-féle, szocialista nagypapaszerepet fog felvenni?

Nem lennék ettől öngyilkos. Vállalom a koromat, vállalom a habitusomat, a gondolataimat. Ha ebből Sanders-féle nagypapaság lesz, akkor rendben van.De én nagyon jól elvagyok Szanyi-típusú nagypapaként is.

Előjöttek egy árnyékkormány ötletével a Tumblren. Abban a listában miért szerepel Pintér Sándor mint bebetonozott belügyminiszter?

Ez humor.

Akkor ez poén volt?

Abszolút. Beírhattuk volna oda Rejtő Jenőt is. Olyan nevet akartam írni, aki garantáltan nem férne meg az én kormányomban.

Félreértés ne essék, a listában szereplők közül senkivel nem egyeztettem, Pintér Sándorral sem.

A nyugati baloldal elkövette azt a hibát, hogy elveszett az identitáspolitizálásban és a kisebbségek megszólításában, magára hagyva a klasszikus bázisát, a fehér melóst, aki így a jobboldali populistáknál találta meg a számítását. A trumpistáknál, amikor a karantén ellen tüntetnek, pont az a jelszó, hogy „mi vagyunk a dolgozó osztály, engedjetek minket dolgozni!” Önnek mi a válasza erre a problémára?

Pont most válaszolta meg, hogy miért születtünk: hát ezért! Mi ezzel a zsákutcás baloldali gyakorlattal kívánunk szakítani. Mi a dolgozó embereket, a munkavállalókat akarjuk képviselni, akik egyetlen állásért kapott fizetésből akarnak megélni és eltartani a családjukat.

Ezeknek az embereknek viszont sokszor konzervatív értékviláguk van. Épp azért távolodtak el a baloldaltól, mert az mondjuk melegházasságot kínál.

Mi ilyenekkel nem foglalkozunk. Nincsen erről kidolgozott véleményünk, egyszer biztos lesz, de mi jelen pillanatban a szociális válsággal foglalkozunk. Azzal, hogy

Vagy hogy gyakorlatilag nincsenek szakszervezetek. 

Ha a szakszervezetekre nincs érdeklődés, miért lenne egy baloldali pártra?

Hiszünk abban, és tapasztaljuk is, hogy van a baloldal iránt érdeklődés. Úgy nem lehet kimenni a piacra, hogy azt mondjuk, „ezt az árut úgysem keresik”. Ki kell menni, megmutatni és felépíteni a terméket. A Coca-Cola a világ legfeleslegesebb, és egyben a legjobban pozícionált, legjobban fölépített terméke. Egy pártot, egy baloldali gondolkodást is föl kell építeni. Ha minket nem számítunk, a szociális válság leküzdése melyik pártnak van a frontvonalában?

A Párbeszédnek és a Jobbiknak.

A frontvonalában? Ezt azért nem mondanám. Ha megnézzük a parlamenti felszólalásaikat, a nyilatkozataikat, az interjúikat, ez fontos elem mindegyiküknél, de – velünk ellentétben – nem a fő projekt. A Jobbik egyáltalán nem is tekinti magát baloldalinak.

Ehhez képest Gyöngyösi Márton azt mondta az Azonnalinak, hogy külpolitikai és szociális kérdésekben leginkább a szélsőbalos GUE/NGL frakcióval szokott egyetérteni.

Lelke rajta. Lehet azt mondani, hogy sok súlyemelő egyben lelkes babagyűjtő is. De ettől a fő projektje még a súlyemelés marad.

Ennek ellenére az egészségügy és a lakhatás mint tipikus szociális kérdések benne vannak már most is a magyar ellenzéki mainstreamben.

Hajrá! Sokan eljutnak odáig, hogy rohadjon meg a kormány, mekkora baj van az egészségüggyel, de eddig bárki el tud menni. Odáig nem, mint ami a mi rendszerkritikus koncepciónkban is szerepel, hogy szövetkezeti alapon szervezzük meg az egészségügyet.

Vagy: május elsejével akarjuk elővenni az egyik dédelgetett álmomat, hogy foglalkozzunk az osztalékadóval. Nincs benne a köztudatban, de itt többszáz milliárdos nagyságrendről beszélünk. Miért kell ezt tizenöt százalékon tartani? Miért nem lehet száz százalékra fölemelni a válságra való tekintettel? Az ég szerelmére, fizessen egyszer végre a tőke!

Egy szó mint száz, nekünk komplex és koherens baloldali világképünk van, és ahhoz mérve – elismerve persze, hogy mindenkinek vannak baloldali árnyalatai – azt kell mondani: rajtunk kívül nem definiálja magát senki baloldalinak, mármint a tényleges politikáival.

De a 155 pontos programjukat, amire hivatkozva ezt állítják, nem ismerjük.

Valóban, nem adtuk még közre a programunkat. Azt arra tartogatjuk, hogy az alakuló kongresszus fogadja el, és addig nem is akarjuk, hogy szétcincálják a trollok. A fő mondásunk viszont ismert: a szociális válságot a már korábban is elmondott jövedelmi intézkedésekkel lehet kezelni. Ez nekünk olyan, mint a katolikusoknak a tízparancsolat.

Mi a valláshoz való viszonyuk? 

A pártok esetében ugyanazt mondjuk, mint az egyházak esetében: tartsák el a hívek!

De mit fognak csinálni, ha kapnak állami forrást? Eladományozzák?

Nem akarunk kapni, már csak azért sem, mert látjuk, hogy a jelenlegi kormány hogyan rángatja pórázon a pártokat az állami pártfinanszírozáson keresztül. Ha mégis a nyakunkra sózzák, nem tudom, mi lesz vele.

Ettől függetlenül a párt anyagi kiadásokkal jár: plakátokat kell csináltatni, rendezvényeket kell szervezni.

Így van. Össze is fogjuk szedni hozzá a pénzt, nem az államtól, és nem a Fidesztől. De még csak nem is a nagytőkétől. Ezt úgy hívják, hogy közösségi finanszírozás. Meg kell értetni az emberekkel, hogy a pártok világa nem ingyencirkusz. Ha azt akarják, hogy a nézeteik érvényesüljenek, tessék oda befizetni!

És mi van akkor, ha nem a güriző melós, hanem egy gazdag, nagytőkés üzletember akarja önöket támogatni?

Ilyen veszély egyelőre nincs. Gazdag ember biztos nem fog támogatni minket, tőkésektől különösen nem akarunk semmilyen pénzt elfogadni.

Akkor nem lehet valaki egyszerre szocialista és vagyonos üzletember?

Lehet, de ez nem jellemző.

Élt Rómában is egy ideig. Követi most is még az ottani eseményeket? 

Van erre egy nagyon jó szó: piatto. Ez azt jelenti, hogy sík hülyék vagytok. Aranyosak, kedvesek, nagyon sok olasz barátom van, de követhetetlenek a személyi és tartományi összefüggések. Bele nem tudnék szólni az ő politikai életükbe. Az olaszoknak egyébként erős baloldali múltjuk van, azonban nem nagyon látják a jövőt ott sem. Ők is inkább a spanyoloktól és a portugáloktól kezdtek el tanulni. Én a finnektől tanulnék nagyon sokat, igyekszem is. Az a kislány ott (Sanna Marin, Finnország miniszterelnöke – a szerk.) nagyon jól csinálja a dolgokat.

Hódít az északi modell, ahogy Pogátsa Zoltán mondaná.

Igen. Svédországot, de még akár Norvégiát is a megvalósult szocializmusnak fogom föl. Dánia picit kilóg, de a többi északi országra simán rá lehet mondani, hogy szocialisták. Egyébként utálom, amikor minden ismeret nélkül a hazai logika mentén próbálnak leírni egy másik országot.

Nem érzi úgy, hogy a Magyarországgal szembeni kritikák néha így keletkeznek?

Ha Orbánnak nem lenne kétharmados hatalma, semmilyen kritika nem érné. Az a problémás, hogy ezt a hatalmat hogyan tartotta meg. Sehol nem szeretik Európában, ha egy pártnak ötven százaléknál többje van, azt meg végképp nem, ha kétharmada. Az európai egy koalíciós modell, a fékek és ellensúlyok gondolatára épül. Ezzel szemben Orbán egyeduralkodó, ennél fogva minden lépését így is tekintik, főleg úgy, hogy nincs tekintettel a kisebbségi véleményre. Ezért aztán nem is nagyon nézik meg az egyes intézkedések tartalmát, csak a formai dolgokat, hogy azt miért nem egyeztették a társadalmi partnerekkel.

Azzal a szöveggel posztolta nemrég a Rolling Stones-tól a You Can't Always Get What You Want című dal karanténverzióját, hogy ők „58 éve vállaltan baloldali zenekar, még konkrétabban a neoliberalizmus rühellői”. Így szokott zenét választani, hogy ki a baloldali, és ki rühelli jobban a neoliberalizmust?

Nem. Már akkor szerettem a Rolling Stones-t, amikor fogalmam nem volt arról, hogy ők ideológiai értelemben merre zenélnek. Aztán később még rokonszenvesebbé váltak, amikor elmélyültem a dalszövegeikben, az interjúikban. Tizenvalahány éve elájultam a gyönyörűségtől a Sweet Neo Con című daluktól: a neokon Amerikában ugyanaz, mint nálunk a neolib.

Az MTVA székházban Led Zeppelint játszott telefonról. A Zeppelin viszont a Stones-szal együtt elmenekült Nagy-Britanniából a magas adók elől a hetvenes években. Ez belefér a baloldaliságba?

Nem baloldaliság kérdése, hogy valaki olyan helyre megy, ahol kevesebb adót kell fizetnie, kiváltképp ha a bevételei a világ összes országából származnak. A Stones művészete viszont egyértelműen baloldali üzenetű. A Zeppelinről kevésbé mondanám, hogy baloldali.

Jobboldali előadókat hallgat? Egy jó kis Kárpátia?

Nem ez alapján választok zenét. Vannak persze érdekes formációk, mint amilyen a Rammstein.

Őket kedveli?

Igen. Nekem az az érzésem, hogy ők egy baloldali zenekar, miközben megjelenésükben, stílusukban kevésbé erre hajaznak.

Laibach?

Nem vagyok zeneileg ennyire fejlett, hogy ismerjem őket. Jobbára a nagyon ismert zenekarok kerülnek elém, és csak interneten keresem őket. Ha valamilyen zene felkelti az érdeklődésemet, akkor hónapokig csak azt hallgatom.

Hazai előadók közül kiket kedvel?

Szívesen hallgatok bármilyen zenét, szívesen vagyok bármilyen koncerten. Legutóbb a Tóth Zoli-féle Republik-koncerten voltam, nagyon jól éreztem magam. Rokonszenves a HétköznaPICSAlódások is. Szeretném, ha Magyarországon kicsit erősebb lenne az alternatív és rockzenei élet. 

Rájátszva a pártja nevére: mit igyunk a karantén alatt?

Peches vagyok, mert az én társaságom állandóan sörözni akar. Nem azt mondom, hogy nem szeretem a sört: ha egy kocsmában mindenki sörözne, én is innék egyet. De egyébként magamtól otthonra veszek ha három üveg sört évente. Azt is úgy, hogy kinyitom, hogy a rozékacsát meglocsoljam vele, a maradékot meg megiszom. A családdal most döntően gyümölcsleveket turmixolgatunk,

FOTÓK: Varsányi Bence / Azonnali