A koronavírus elhozza a világbékét?

Hogyan reagálnak a hadseregek a koronavírus-járványra? Miért csökkent a világban a fegyveres konfliktusok száma a pandémia kirobbanása óta? Örülhetünk a világbékének, vagy a visszafogottság csak annyit jelent, hogy modern amerikai fegyverek helyett macsétával folytatják a harcot a fejlődő világban? Szakértőket kérdeztünk!

Egy átalakulóban lévő világrend közepébe érkezett a koronavírus-járvány, ami így felerősítheti a bizonytalanságot és a feszültséget olyan nagyhatalmak között, mint Kína és az Egyesült Államok, de a proxyháborúkkal egymást bosszantó regionális nagyhatalmak, például Irán és Szaúd-Arábia számára is egyaránt hordoz lehetőségeket és veszélyeket ez az új, vírus okozta rendkívüli állapot. Ennek ellenére

az ACLED (Armed Conflict Location & Event Data Project, egy fegyveres konfliktusok statisztikáit összegző think-tank) negyedéves jelentése alapján 2020 első negyedévében 20 százalékkal csökkent az összecsapások száma a sokéves átlag ezen időszakához képest. Az ENSZ Világélelmezési Programjának vezetője mindeközben bibliai éhínséget jósol a fejlődő országokban a koronavírus következtében, ami újabb konfliktusok fellángolásának lehet táptalaja. 

Megkérdeztünk két szakértőt, szerintük hogyan hat a koronavírus a fegyveres konfliktusokra és a hadviselés módjára, illetve, hogyan reagálnak a reguláris és irreguláris szereplők erre az új kihívásra?

Mit tesz egy hadsereg világjárvány idején?

Feledy Botond biztonságpolitikai szakértő azt hangsúlyozta az Azonnali kérdésére:

még az olyan olajozott szervezeteken belül is, mint amilyen az Egyesült Államok haditengerészete: itt fordult elő, hogy miután a USS Theodore Roosevelt legénységének a 61 százaléka megfertőződött, a hajó kapitánya és a közvetlen felettese között olyan feszültségű konfliktus robbant ki kiszivárogtatott e-mailekkel és hangfelvételekkel fűszerezve, ami mindkettőjük haditengerészeti karrierjének a végét jelentetheti. „És akkor képzeljük el, mi mehet a Donbaszban vagy a latin-amerikai őserdőkben, ahol nem biztos, hogy a vírusról ugyanazokat a cikkeket olvassák, amiket mi.” 

Ha a modern hadseregek állománya 99 százalékban makkegészséges középkorú vagy fiatal férfi, miért féltik őket a járványtól? – merül fel a kérdés, hiszen a koronavírus jellemzően az alapbetegséggel küzdőket érinti súlyosan. Feledy szerint „hiába hasonlít az influenzára a vírus, ha sokkal kevesebbet tudunk róla, mint a szezonális megbetegedésről. Bár egy hadsereget ép és jókötésű emberek alkotnak, járvány idején többet érnek visszavonva, mint terepen. Egy nemzetállam csapásmérő képességének megőrzése ilyenkor elsődleges, nem véletlenül tették karanténba a komplett svájci hadsereget, miután egyetlen katona tesztje pozitív lett. 

Ehhez hozzáadódik az, hogy bár ez ritkán hangzik el érvként, de már most harminc mutációról tudunk. Mivel a vírus fertőzés közben mutálódik függetlenül attól, hogy a fertőzött állapota mennyire súlyos, minél kevesebb a fertőzött, annál kisebb a vírus esélye a mutálódásra.

– teszi hozzá Feledy.

Szalai Máté, a Külügyi és Külgazdasági Intézet szakértőjének helyzetértékelése alapján a barakkokba való visszavonás közel sem figyelhető meg minden hadseregnél: „bár a Közel-Kelet több konfliktusában, így Szíriában és Jemenben is csökkent a harcok intenzitása, nem jelenthető ki egyértelműen, hogy a koronavírusnak békéltető hatása lenne”. Egyrészt más polgárháborúkban, például Líbiában, a harcok még erősödtek is a nemzetközi figyelem lanyhulása és Haftar tábornok Tripoli ellen indított offenzívája miatt, máshol viszont már a járvány előtt lehetett látni a deeszkaláció irányába tartó folyamatokat: Szíriában március elején Törökország és Oroszország kötött például tűzszüneti megállapodást, de Jemenben is látható egyfajta közeledés a felek között 2019 második fele óta. 

És hogyan viselkedik egy irreguláris milícia egy ilyen helyzetben?

Az élőerő védelme és a kínálkozó lehetőségek dilemmája Szalai Máté szerint a nem állami szereplők számára kettős: „Egyrészt az egyes milíciák tagjai (mint például a közép-afrikai Boko Haram) ugyanúgy féltik a saját harcképességüket, mint a fejlett nyugatiak, ugyanakkor nekik nem kell például nagy lakosságot kormányozniuk, ezért sem a figyelmük, sem az erőforrásaik nem oszlanak meg olyan mértékben.

Már láthatunk jelet rá, hogy egyesek propagandacélokra használják a vírus megjelenését.”

Ha már információs és propagandaháború, Szalai Máté is kulcsfontosságúnak látja a minőségi információhoz való hozzájutást, bár a mai világban ez elméletben nem okozhat problémát egy nemzetközi terrorista hálózat (mint például a szomáliai Al-Shabaab) vezetése számára, ugyanakkor kérdés, hogy ezt megteszik-e, bíznak-e a forrásban. Sokan közülük nem beszélnek angolul vagy más nyelven, az arab média pedig gyakran terjeszt hamis narratívákat a vírusról.

Az, hogy egy nem állami szereplő tevékenységére hogyan hat a vírus megjelenése, az Szalai Máté szerint nagyon sok mindentől függ: a már említett ideológia mellett még a szervezet hierarchizáltsága is nagyon fontos (ennek hiányában egy csoport tagjai csak simán leléphetnek, bármit is mond a „parancsnokuk”).

A járvány ahány konfliktust befagyaszt, annyi újnak ágyazhat meg

A konfliktuszónákban és diktatúrákban élő civilek élete sem lesz könnyebb. A nemzetközi embargók által kivéreztetett helyi egészégügyek alapesetben sem állnak a helyzet magaslatán, de amikor hirtelen megugrik a koronavírussal kezelendő betegek száma, túltelítődnek, és az egyébként is szűkös és alacsony színvonalú kapacitás hamar bedobja a törölközőt (például Iránban). Mindezek után az előrejelzések szerint egy precedens nélküli világgazdasági visszaesés vár rájuk, ami már most érezteti a hatását a különböző nemzetközi intézkedésekkel, amelyek megszakítják az élelmiszerellátási láncokat, vállalkozásokat tesznek tönkre, és hozzájárulnak a munkanélküliség egekbe szökéséhez.

Ezt hivatottak kezelni a nemzetközi szervezetek, mint amilyen az ENSZ is, de az ő munkájukat is megbénítják a korlátozások: a békefenntartó egységeiknek például három hónappal hosszabbították meg a mandátumukat Dél-Szudánban, hogy a katonák mozgatása helyett ezzel is megelőzzék a járvány terjedését.

A jól felszerelt és alapvetően békében állomásoztatott hadseregek esetében tehát egy racionális óvatosság megfigyelhető, Feledy Botond szerint azonban a világbéke még messze van:

a szembenálló felek.”

A bolygó számos konfliktuspontján ugyanolyan, ha nem magasabb intenzitással folyik azoknak a fegyvernemeknek a bevetése (levegőben és vízen), amik nem járnak ember-ember kontakttal. A fentebb már említett anyahajós példa mást is megmutat: amint kivonták az USS Theodore Rooseveltet a Csendes-óceánról a vezetőség közötti purparlé miatt, a csapásmérő egység hiányában a kínaiak rögtön „ottfelejtették” magukat a dél-kínai tengeren, illetve behajóztak a maláj vizekre. Hajóval, illetve repülővel is olyan helyekre kószálnak be, amik nyílt provokációnak számítanak, de a fent emlegetett affér miatt ezúttal hiányzik a válaszadáshoz szükséges katonai erő a másik oldalon – magyarázza Feledy.

A világ azon hadseregei tehát (elsősorban kínai, amerikai, német, francia, brit és orosz), amelyek megtehetik, szerinte fel fogják pörgetni azoknak a fegyverrendszereknek a fejlesztését a nukleáris szint alatt, amik lehetővé teszik a távolból való hadakozást (ilyenek a drónok, illetve a szuperszonikus eszközök).

Nincs jobb békéltető egy globális recessziónál

És hogy hogyan érinti majd a hadiipari kiadásokat a korlátozások okozta globális gazdasági visszaesés? Feledy Botond egy 2008-ban kezdődött trend folytatását látja: „Pentagon-közeli újságírók már cikkeznek arról, hogy 2008 után tíz év és egy republikánus elnök kellett ahhoz, hogy újra elegendő forrás jusson a hadiipari fejlesztésekre. A héjákra lehet, hogy újabb szűk esztendők várnak, a vírus hatása a hadiipari fejlesztésekre nem holnap, hanem tíz év múlva fog jelentkezni az Egyesült Államoknál, Kínánál, Nagy Britanniánál, Franciaországnál Oroszországnál és Németországnál, amikor csúszik a következő generációs harci technikák hadrendbe állítása.”

Hiába csökkennek számszerűen az összecsapások, ez csalóka, az őket kiváltó okokat ugyanis nem szüntette meg a koronavírus. A járvány miatt esetleg lefojtott harcok folytatódni fognak, a gazdasági válságot követő humanitárius válság nyomán pedig újak pattanhatnak majd ki. Ahogy Feledy Botond elmondta:

ahogyan az olajáresés miatt fegyverszünetet kötöttek Jemenben a Szaúd-Arábia és Irán pénzelte frakciók”. 

NYITÓKÉP: Papp Zsófia / Azonnali