Választ se kapott a magyar kormánymédiától az álhírek miatt bocsánatkérést követelő lengyel főszerkesztő

Magyar nyelvű vezércikkel a címlapján jelent meg csütörtökön a Fakt című lengyel napilap: a főszerkesztő bocsánatkérést várt a magyar kormánymédiától, amiért álhíreket terjesztettek Donald Tusk volt lengyel miniszterelnök nácinak beállított nagyapjáról. Felhívtuk a főszerkesztőt, hogy megtudjuk: az Orbán-barát PiS-elnök Kaczyński mellett is kiállna-e, és hogyan fogyott az újság a magyar címlappal.

A magyar médiában is nagyot ment csütörtökön a lengyel Fakt bulvárlap címlapja, amelyen a főszerkesztő, Katarzyna Kozłowska magyar nyelven írt vezércikkben követelt bocsánatkérést a magyar kormánymédiától. A Pesti Srácok nyomán ugyanis a közpénzmédia jó részén végigszántott egy hamis képpel illusztrált cikk, miszerint Donald Tusknak, az Európai Néppárt elnökének nagyapja „náci kollaboráns” lett volna, és a kérdéses fotón SS tisztekkel szerepelt volna együtt. Aztán kiderült, hogy a kép 1939-ben készült, Tusk nagyapja pedig 1944-től szolgált kényszersorozottként a Wehrmachtban, erről korábban is volt szó egyébként a lengyel nyilvánosságban.

A nácizás most azért indult be a kormányzati sajtóban, mert a Néppárt-elnök Tusk egy Spiegel-interjúban keményen odaszúrt Orbánnak, burkoltan lenácizva őt: legalábbis azt mondta, hogy az egykori náci jogtudós, Carl Schmitt büszke lenne rá.

Az Azonnali megkereste a Fakt főszerkesztőjét, Katarzyna Kozłowskát, hogy megtudjuk, hogyan jött az ötlet, hogy magyarul írjon az ügy miatt vezércikket, kapott-e választ a kormánymédiától, és jól mentek-e az eladások a magyar címlappal.

+++

Hogyan szerzett tudomást a magyar kormányközeli médiában megjelent, Donald Tusk nagyapjáról szóló cikkekről?

A Fakt című lapot vezetem, ez a legnagyobb példányszámú újság Lengyelországban: az online kiadásunkat 11 millióan olvassák havonta. A munkatársaim percről percre figyelik az információkat az interneten, és észrevették, hogy egy népszerű lengyel politikus, a korábbi miniszterelnök Donald Tusk családjáról, a nagyapjáról, Józef Tuskról cikkek jelentek meg a magyar médiában. Szóval kicsit utánanéztünk, megkérdeztem magyar újságíró kollégákat – néhány magyar újságírót ismerek –, hogy kiderítsem, miről van szó. Aztán kiderült, hogy nem csak a Pesti Srácokon jelent meg ez a cikk, hanem más médiumok is átvették.

Arra számítottunk, hogy a budapesti lengyel nagykövetség majd lép valamit az ügyben, de nem láttunk a részükről semmilyen reakciót. Ezért úgy döntöttünk, hogy írunk egy levelet a magyar kollégáknak, mert úgy gondolom, hogy azok, akik a Pesti Srácoknál vagy az Origónál dolgoznak, mégiscsak újságírók, mégiscsak kollégák, tehát

És mivel fake news, ezért el kell távolítaniuk és bocsánatot kell kérniük.

Válaszoltak?

Nem, eddig nem kaptunk tőlük semmilyen e-mailt. Viszont rengeteg e-mailt és üzenetet kaptunk magyaroktól, akik azt írták, hogy támogatnak minket, ők is ellenzik az ilyen jellegű újságcikkeket, és nagyon fontos nekik a lengyel-magyar barátság. Az ilyen reakciók sokat jelentenek.

Hogyan jött az ötlet, hogy magyarul publikálják a vezércikket a címoldalon?

Nagyon szeretem Magyarországot és Budapestet, szeretem az ország sokszínű kultúráját, a gyönyörű építészetet. A magyarok és a lengyelek már a középkor óta össze vannak kötve, nagy közös történelmünk van.

Azért persze tartottam egy kicsit a dologtól, mert ez egy politikai ügy. Donald Tusk egy nagyon befolyásos európai politikus és tudom, hogy vita van közte és Orbán Viktor magyar miniszterelnök között. Ellentétes oldalon állnak, sokat kritizálják egymást. De úgy gondoltam, hogy a magyar újságírók felé közölnünk kell, hogy mi, lengyel újságírók ellenezzük az ilyesfajta cikkeket. Persze azzal is tisztában vagyunk, hogy a szerkesztőségeket félre lehet vezetni. De még ha félre is vezették őket, akkor is: ha publikálnak valamit, ami egy tipikus fake news, akkor azt el kell távolítaniuk és bocsánatot kell kérniük.

Értem, hogy mi zajlik most a magyar közbeszédben, Lengyelország is nagyon polarizált mostanság. Van egy nagyon erős kormánypártunk, a PiS, de az ellenzék is erős, Lengyelország pedig megosztott.

A kormánypárti sajtó munkatársai is újságírók, és ha elkövetnek hibákat, bocsánatot kell kérniük, és aztán persze folytassák a munkájukat.   

Egy olyan cikket is olvastunk az ön vezércikkére válaszul a PiS-közeli Wpolytice-n, hogy inkább Tusknak kellene bocsánatot kérnie, nem a fake news-t terjesztő magyar kormánymédiának.

Látni kell a különbséget, hogy én egy napilapot vezetek, ami információkat közöl. A Wpolytice inkább egy véleményoldal, és megírták a véleményüket az ügyről. Azt is elismerték, hogy Tuskot megtámadták ezek a magyar sajtótermékek, csak másként kommentálták ezt, mint én. Ezt fontos megérteni, hogy amit Donald Tusk mondott (burkoltan lenácizta Orbán Viktort, mondván, Carl Schmitt büszke lenne rá – a szerk.), az egy vélemény volt. Nagyon éles vélemény, de vélemény.

dezinformáció, amit információként becsomagolva próbáltak eladni. Én ez ellen a dezinformálás ellen tiltakoztam, nem vélemények ellen. Mindenki szabadon választja meg a véleményét, ez a lényege a szólásszabadságnak.

Lengyelországban eszerint nem jellemző, hogy a PiS-közeli média álhíreket terjeszt?

Lengyelországban a közbeszéd nagyon élénk, sok az egyet nem értés, de a médiapaletta nagyon sokszínű. Természetesen vannak nálunk is problémáik az álhírekkel, de sok sajtótermék van, amely ilyenkor figyelmezteti a közönséget, hogy ez álhír, emiatt bocsánatot kellene kérni, stb. De Lengyelországban inkább a véleménycikkek jellemzők, nem a direkt fake news. Például soha nem olvastam a lengyel médiában Orbán Viktorról semmi hasonlót ahhoz, mint amit például az Origo írt Donald Tuskról.

Milyen Donald Tusk megítélése a lengyel közvéleményben? Megosztó személyiség? A PiS-es médiában gyakran a német érdekek kiszolgálójának állítják be.

Először is figyelembe kell venni, hogy Lengyelországban már nem aktív politikus ő. Brüsszelben van, vezeti az Európai Néppártot, nincs úgy jelen Lengyelországban, mint tíz évvel ezelőtt. Másrészt természetesen a neve megosztja a közvéleményt: ő liberális, néhány éve pedig az emberek úgy döntöttek, hogy inkább a konzervatívokat akarják az ország élére. Mint minden erős vezető politikus, ő is megosztó természetesen.

Ugyanez igaz Jaroslaw Kaczyńskira is, aki a kormánypártot vezeti. Annyira ő sincs jelen, hiszen nincs benne a kormányban, mégis nagyon fontos személyiség a lengyel politikában, és ő is polarizálja a közbeszédet.

Ha Kaczyńskiról írnának álhíreket, akkor is írna cikket, hogy megvédje őt?

Igen, őt is megvédenénk, mert

Nem hagyhatjuk, hogy valaki – egy magyar, német, cseh, akármilyen sajtótermék – dezinformáljon, ilyenkor reagálnunk kell, ez a média feladata. Ez lenne a feladatunk akkor is, ha egy magyar állampolgárt támadnának ilyen módon a lengyel médiában.

Végül már csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy hogyan fogyott a lap a magyar címlappal.

Jól fogyott. Nem tapasztaltunk semmilyen visszaesést, még többen is megvették, hogy lássák, mit és hogyan írtunk erről az ügyről – és emellett a lengyel-magyar barátságról.

NYITÓKÉP: Bukovics Martin / Azonnali