Nem örülünk a járványnak, de legalább megtanulunk miatta önállóan gondolkozni

A társadalom a koronavírus idején saját, pártoktól független narratívákat állít fel ahelyett, hogy a pártok üzeneteit szajkózná. Ez pedig nagyon nem kedvez a magyar politikát jellemző erősembereknek.

Újdonság, amit most olvasol? Ez azért lehet, mert még nem jár neked a Reggeli Fekete, az Azonnali hírlevele: akik feliratkoztak, azok már péntek reggel megkapták ezt a levelesládájukba. Ne maradj le, iratkozz fel te is!

Guelfek és ghibellinek, katolikusok és protestánsok, jakobinusok és girondisták, munkásosztály és burzsoázia, kommunisták és kapitalisták, csángó brékesek és clintonos rapperek (szevasztok): a történelem tele van egymással szemben álló társadalmi lövészárkokkal, melyekben

A történelem azonban van olyan kegyes, hogy a két tábor által éveken, de sokszor évszázadokon át mélyebbre és mélyebbre ásott törésvonalakat egyik napról a másikra betemeti (csak egy példa: Wikipédia-keresés nélkül ki tudja megmondani, miért küzdöttek a guelfek?).

Ez a helyzet a békeidőben olyan fontosnak tartott, sehova sem vezető identitáspolitikai szüttyögésekkel is: a kormány öt éve gondosan építgette a bevándorláspárti vs. bevándorlásellenes ellentétpárt, feltalálta a Soros-tervet, hogy aztán szembehelyezkedhessen vele, csinált egy nemzetstratégiailag kiemelt jelentőségű tohonya kormánypárti médiamonstrumot, mikor rájött, hogy a propagandájára kevesebb ember kíváncsi, mint kéne, teleplakátolta az országot gonoszsorossal és csúnyaeu-val. Hogy aztán pár év múlva jöjjön a koronavírus, és elmossa az egészet.

Ha pedig már nagyon két lövészárokra kéne most osztani a magyar társadalmat, akkor vannak az erős állami kezet, azonnali kijárási tilalmat, teljes leállást követelők, meg a következetes koronatagadók, akik szerint az egész téma bőven túl van lihegve, és igazán nem is a járvánnyal, hanem a gazdaság leállításával lőjük lábon magunkat. Hosszú idő után pedig ez az első organikusan kialakuló társadalmi törésvonal: vagyis az emberek nem azért követelnek kijárási tilalmat, mert X párt és a holdudvara ezt szajkózza nekik, és velük szemben sem Y párt hatására követeli az enyhítéseket az ellentábor, hanem azért, mert az általuk összegyűjtött információkból erre a következtetésre jutottak.

Jól látható, hogy a jelenlegi helyzetben a politizálást még mindig a hagyományos törésvonalak alapján folytatni próbáló kormánypárt és ellenzék milyen kényelmetlenül érzi magát. A Fidesz egyik lövészárokba sem pattant be, hanem próbál középen egyensúlyozni (ami, adjuk meg nekik, racionális és méltányolandó álláspont), és látszik, nagyon elszoktak már attól, hogy nem ők írják a politikai napirendet, nem ők alakítják a narratívát, hanem nekik kell alkalmazkodni hozzá.

Kénytelen a kormányzat szakmai ellenérveket felhozni, ami bár jóval nehezebb, de én annál szívesebben fogom figyelni, hogyan érvel egy ettől évek óta elszokott politikai erő.

Mégis a Fidesz van kényelmesebb helyzetben, hiszen a kormányzással legalább van valamennyi ráhatásuk az eseményekre, ellentétben az ellenzékkel, amely befolyását tekintve és intellektuálisan is teljesen tehetetlen. Másfél hónap alatt még nem sikerült ugyanis felismerniük, hogy az Orbán vs. Nemorbán nevű politikai törésvonal jelenleg nem működik, és senkit nem érdekel.

Így állt elő az az abszurd helyzet, hogy

de senki sem, teszem azt, Jakab Péter járványügyi gondolataira kíváncsi. (Mellesleg észrevettétek, hogy a közösségi médiás orbánozós demagógiában a Jobbik felzárkózott az eddig ebben egyértelműen csúcstartó DK-hoz, és azóta fej-fej mellett küzdenek a ki tud hangosabban orbánozni-címért?)

Vagyis a pártok vagy nem tudnak elszakadni a békeidős narratívától, vagy kényelmetlenül érzik magukat amiatt, mert a koronavírus-narratívát nem ők, hanem a társadalom formálja. Mégis ez az egyik legjobb dolog, ami a magyar társadalommal egy jó ideje történhetett: a szabad gondolkodás egyik legnagyobb mérföldköve, mikor egy társadalom rájön, hogy valamiről nemcsak azt lehet gondolni, amit a sokszor leszerepelt és sokszor kritizált pártjaik mondanak, hanem mindez önállóan is működik.

Mikor pedig a társadalom képes annyira az önálló gondolkodásra, hogy saját, pártoktól független narratívákat állat fel, eljön az a pont, mikor a pártoknak a narratívaképzés helyett egyre inkább meglévő narratívákhoz kell majd igazodniuk. Ez pedig nem kedvez az ideológiai dogmatikusoknak, az erősembereknek, az orbánviktoroknak és gyurcsányferenceknek, akiknek politikai teljesítményük leginkább abban áll, hogy a saját ideológiájuk köré fanatizálják a tömegeket.

A gondolkodni képes tömeg a politikus nagy ellenfele,

Már ha visszatérünk: ha a magyar társadalom ezentúl is szó nélkül rágja majd meg azt, amit a különböző politikai oldalak a szájába adnak, akkor tévedtem. Addig viszont szeretném remélni, hogy a járványhelyzet okozta sokk azontúl, hogy egyszerre hozza ki belőlünk a legrosszabbat és a legjobbat, segít is minket újra felnőni ahhoz a nyugathoz, amihez évszázadok óta tartozunk.

Olvasnál még Illés Gergőtől az Azonnalin? Katt ide!