Nagyon olcsók vagyunk, csak kérdés, ez mire elég

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Nyolcszáz dolgozót bocsátanak el a hatvani Bosch-gyárból.

 

Lehet, hogy ez rövid időre szól, mert fél-egy éven belül fel tud pörögni újra az autóipar. Csak ahogy a réges-rég halasztgatott egészségügyi reformot most megléphetőnek gondolták sokkterápiába csomagolva, nem szabad csodálkozni, ha egy-egy cégnél az üres gyár és zéró munkajogi elköteleződés mellett ugyanilyen döntések születnek.

 

 

De nem zárják be, mert egy nagyvállalatban minden a láncolat és a hálózat. Ha pedig 6-800 ember leépítését békeidőben kell megoldani az költség, jogi hercehurca, botrányok, satöbbi. Ezért van az, hogy a nagyvállalati reformok gyakran hatalmas pofonokhoz kötődnek.

 

Érdemes felidézni a Boeing esetét, ahol a ma már ritka tömegszerencsétlenségeknek kellett történnie, hogy az a mamut rájöjjön, hogy lépni kell, és valószínűleg be is dőlne, ha nem lennének masszív állami megrendelései a hadiiparban. 

 

Az olyan gyárak, mint a hatvani Bosch-gyár, nincsenek nagyon sok szállal bekötve a nagy Bosch-birodalomba, végpontok, ahol a termelési folyamat lezajlik. Kedvező tulajdonságuk, mint minden magyar üzemnek, a jó földrajzi elhelyezkedés. Az itt elkészült dolgok gyorsan kamionra, vagonra, repülőre tehetők, és nem kell messzire menni velük az európai autógyárakig.

 

 

Ugyanakkor az itteni munkaerő viszonylag könnyen pótolható, illetve vannak helyek, ahol rosszabb a minősége, viszont ott fillérbe is kerül, nemhogy forintba. Egyébként az Orbán-kormány az utóbbi években könnyítette az EU-n kívüli de európai (szerb, ukrán) munkaerő behozatalát, így ez se gond.

 

Vagyis ha kell, ez a gyár bármikor újranyitható. Az, hogy bezárják azt jelzi, hogy az újra megnyitás költsége alacsonyabb, mint az addig eltelő időben a fenntartás költsége. A német és európai Kurzarbeit-programok célja a nyilvánvaló szociális indokok mellett az, hogy ezeket a döntéseket átsúlyozzák. Vagyis a csökkentett munkaidő, az azért adott állami pénz a megtartást teszi rentábilissá, mert ha a gyár bezár, az a sok ember rászakad a német (holland, francia stb.) jóléti államra, hasonló sokkot okozva, mint a hirtelen megjelenő, levegőért küzdő koronavírusos betegek a bergamói kórháznak.

 

Azt nem tudni, hogy hány gyár követi majd a példát. A Mercedes, Audi, Suzuki újraindulását (három helyett egy műszakban) sem feltétlenül a nagy optimizmus indokolja, hanem az, hogy azok akkora struktúrák, hogy egy idő után a „hidegindításuk” olyan költségessé válik, hogy egy műszakban a munka, a munkaerő jártasságának fenntartása, mindenféle biztonsági ellenőrzések elvégzése olcsóbb, hiszen ezek a költségek álló gyár mellett is felmerülnének. Jobb az, ha megy egy kicsit a gyár. Még a készletre dolgozás és ennek költségei is bevállalhatók. De a kisebb struktúráknál ez nem feltétlenül van így, ott egyszerűbb leállni és elbocsátani.

 

Egy biztos: a magyar kormánynak a pénzügyi és a politikai súlya is hiányzik ahhoz, hogy ezt a folyamatot érdemben befolyásolja. Ezeknek az embereknek a sorsa német pénzügyesek kezében van.

 

 

Mert nagyon olcsók vagyunk, csak kérdés, hogy ez mire elég. Gyárat idevonzani nagyon jó, itt tartani viszont lehet,hogy kevés. Most üt vissza a kicsi fizetés, a lebutított Munka Törvénykönyve, a munkaerőimport megkönnyítése.

 

Nincs olyan tényező az egyenletben, amire egy Magyarországra ráállított jogi-gazdasági elemzőcsapat azt mondaná, hogy állj, a tömeges létszámcsökkentés miatti üzemi tanácsos-szakszervezetes-bíróságos körre számolni kell 2-3 hónapot, közben a bér fizetendő, és nem hazai pályán focizunk. Ezen a ponton megnézik, hogy ha a várható leállás nem több, mint nyolc hónap, és a kirúgások majd leghamarabb két hónap múlva tudnak megtörténni, akkor érdemes inkább lassú ütemben tovább pöfögni a gépnek.

 

Ez a francia helyzet inverze, ahol a gazdaság egyik kerékkötője a túlvédett munkavállaló miatt rugalmatlan munkaerőpiac. A magyar viszont hiperrugalmas, ha nem kell egy bizonyos szintnél képzettebb munkaerő. Ha ez bezáráshullámhoz vezet, az mostanáig magyar mércével jól kereső munkanélküliek ezreit, komoly GDP-visszaesést, és az állam fizetési nehézségeit fogja okozni. Nyilván meglesz ezért a bűnbak, ez a kommunikáció könnyebb része. A nehezebb az, hogy megmagyarázzuk: az eddig szalagoperátor munkával 200-250 közül kereső ember miért örüljön a 47 ezres közmunkának.

 

Ésik Sándor posztja megjelent a Diétás Magyar Múzsán is. Olvasnál még tőle az Azonnalin? Katt ide!

 

Osszad, lájkold, ne sajnáld!

A Facebook újfent lenyeste a magyar híroldalak elérését. Tegyél ellene!
Amerikai büntetőalgoritmusok helyett öntudatos magyar polgárokat!

comments powered by Disqus