+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Király Júlia
2020. április 24. péntek, 11:00
Amikor a kormány válságkezelésével elégedetlen közgazdászok megszólalnak, kritikájukat az a remény hajtja: talán mégse lesz igazunk.

A mostani járvány rámutat az egészségügy, a gazdaság sebezhetőségére; a meghozott intézkedések kritizálhatóak jogi vagy közgazdasági alapokon; és eleve kérdéses, tanulhatunk-e, kell-e tanulnunk egy ilyen válságból? Az Azonnali vitasorozatának legújabb részében ezúttal Király Júlia közgazdász, a Magyar Nemzeti Bank volt alelnöke fejti ki véleményét.

 

+++

 

2020. április 10-én tizenöt különböző világnézetű, különböző gazdaságfilozófiai hátterű, különböző életkorú magyar közgazdász szükségesnek tartotta közösen megszólalni, jelezve, hogy

 

„Magyarországon gazdasági válság és társadalmi katasztrófa van kibontakozóban. A kormány által közzétett csomag a gazdasági válság kezelésére elégtelen, a társadalmi katasztrófával pedig említés szintjén sem foglalkozik.”

 

Nem csak kritikát fogalmaztunk meg, hanem javaslatot is tettünk az általunk legfontosabbnak ítélt lépésekre, mindenek előtt a szociális háló lyukainak befoltozására és szélesre húzására. Minderre azonban valóban csak akkor van szükség, ha helyes a kiinduló premisszánk: súlyos gazdasági és társadalmi válság közelít és a kormányzati reakció nem megfelelő.

 

Ne legyen igazunk!

 

Ne legyen igazunk, hogy a járvány nyomán Magyarországnak ugyanúgy súlyos gazdasági visszaeséssel kell szembenéznie, mint a világ többi részének. Mintha már a hiper-optimista jegybankelnök is kezdené elismerni a recesszió közeledtét, egyik legutóbbi interjújában már nem 2-3 százalékos növekedést jósol idénre, hanem csak „az eddig követett 2-3 százalékpontos növekedési többletet tudjuk tartani az EU átlagához képes”.

 

Mivel a legtöbb friss előrejelzés 6-8 százalékos átlagos GDP zsugorodást jósol az Európai Unióra, így a 2-3 százalékos többlet 3-4 százalékos visszaesést jelent Magyarország esetében. Ez a jóslat már összhangban van a pénzügyminiszter és a Nemzetközi Valutaalap előrejelzésével, noha még mindig rendkívül optimista a belföldi és külföldi elemzők 6-8-10 százalékos recessziós félelmeihez képest.

 

A Valutaalap előrejelzését némileg beárnyékolja, hogy a valaha volt referencia országokhoz képest (Szlovákia, Csehország, Lengyelország) a magyar gazdaságot nem a fejlett európai országok valóban súlyos visszaesést megélő csoportjába, hanem nagyjából a Kelet-Balkán országcsoportba sorolták, ahol úgy látják, hogy a világgazdaságba való gyengébb beágyazottságuk miatt kisebb lesz a visszaesés (például ilyen Szerbia is). Ebbe – az esetünkben sajnos mélységesen elhibázott narratívába – beillesztve Magyarország elmúlt évekbeli dinamikáját máris enyhe visszaesés és V alakú visszapattanás jellemezné, azaz a jegybankelnök és a miniszterelnök álmainak megfelelően ebben az esetben jövő ilyenkor már ott fogunk tartani, mint a válság előtt.

 

Magyarország azonban a fejlett Európai régióhoz hasonlóan mélyen beágyazott a világgazdaság globális értékláncába,

 

amit a COVID-válság kirobbanását követően a logisztikai problémák miatt kényszerűen leálló feldolgozó- és építőipari cégek jelentős száma is jól mutat.

 

Azaz nem csak a turizmus és vendéglátás állt le, nem csak a kormány által „válságágazatként” meglehetősen ad hoc módon megnevezett 7 terület (turizmus, egészségipar, élelmiszeripar, mezőgazdaság, logisztika, közlekedés, film és kreatív ipar) vállalatai akadtak meg, hanem a gazdaság ennél sokkal szélesebb körét érintette a satufék.

 

A hazai és külföldi elemzők többsége 4-8 százalékos visszaesést prognosztizál 2020-ra Magyarország esetében is,

 

ami nem fog „visszacsapódni” gyorsan egy év alatt.

 

Ne legyen igazunk, és a kormány, illetve a jegybank meghirdetett intézkedései (tőkeprogramok, munkahelymegtartás, hitelprogramok, garanciaprogramok) hatékonyan és sikeresen képesek legyenek életben tartani a leállni kényszerült, de egészséges kicsi és nagy vállalkozásokat. A jelenlegi satufékezett gazdasági helyzetben nincs igazán jó megoldás: minden kormány kicsit rögtönöz, kényszerűen mindegyik előbb vág, utána mér, de minden kormány tudja, hogy a késlekedés, a nem cselekvés következményei még az előkészítetlenségnél is súlyosabbak lehetnek. Nem „normális üzletmenet” és nem „szokásos válság” van. Furcsamód,

 

ebben az unortodox gazdasági helyzetben a magyar kormány egyelőre ortodoxabb a legortodoxabb állami beavatkozást elítélő közgazdászoknál is.

 

Szűkmarkúan mér, titkolózik a részletekkel, bejelentés után gyakran hetekkel jelennek meg a részletek, nagyhangon kommunikál – keveset tesz.

 

Ne legyen igazunk, és a „Kurzarbeit” újragondolt, április 20-án bejelentett módosításai még időben érkeznek és megakadályozzák a tömeges munkanélküliség kialakulását. Egyelőre úgy tűnik márciusban „mindössze” 50 ezerrel nőtt a munkanélküliség. Igaz, gyakorló vállalatvezetők és munkaerőcégek elbeszéléseiből azt is tudjuk, hogy első lépésként a munkaerő-statisztikában nem is szereplő alkalmi munkásokat bocsátották el.

 

Tudunk falvakról, körzetekről, ahol az alkalmi munkák megszűnése családok egyetlen jövedelemforrását szüntette meg. Tudjuk, hogy a munkavállalók jelentős hányadát egyszemélyes kisvállalkozóként alkalmazta munkaadója. Hiába engedik el átmenetileg a KATÁ-t (és vajon miért pont a KATÁ-t? a többi munkaadói járadékot miért nem?), ennek a rétegnek a válság első napjától kezdve nincs bevétele, mert szerződése azonnal megszűnt. A környező országokhoz képest is kiugróan nagy számú, többszázezres 1-2 személyes kisvállalkozás gyakran ilyen munkavállalókat takar. 

 

Tudjuk tehát, hogy a nem nyilvántartott munkanélküliség már ijesztően terjed.

 

Az Egyesült Államokban, ahol a munkaerőpiac védőhálója jóval szélesebb az első ízben munkanélküli segélyért folyamodók száma már 20 millió felett jár. A ténylegesen jövedelemforrásukat elvesztők aránya Magyarországon is hasonló pálya mentén halad. Miközben szociális védőháló nincs.

 

Ne legyen igazunk, és az általunk valószínűsített visszaesés ellenére, illetve a gazdasági válság előidézte problémák megoldására elegendő lesz a tervezett 2,7 százalékos költségvetési hiány. Reméljük, hogy nem egy véglegesen beszorított, minden más racionális megoldáshoz már késő helyzetben kell a kormánynak a kényszerű túlköltekezés megfelelő finanszírozását megtalálnia, és oly idegesen kapkodnia.

 

A korábbi rossz döntések visszahatásaként már láttuk idegesen kapkodni az ország jegybankját,

 

amelyik kénytelen volt egy hónapon belül először lefele, majd a forint zuhanórepülését követően felfele pofozni a rövid pénzpiaci kamatokat (egyébként a maga által kialakított átláthatatlan helyzetben példaszerűen ügyesen), és létrehozni azt az igazi ungarische hungarikumot, hogy tud lazítva szigorítani.

 

A kamatemelés és mennyiségi lazítás ügyes kombója révén ma már tényleg nem maradt pénzpiaci kamat, amit ne a jegybank kontrolálna egyedi beavatkozással. A forint viszont továbbra is a legvolatilisebb környékbeli valuta.

 

Ne legyen igazunk, és a Nagy Gazdaságmentő Csomag kiemelt eleme (az 1600 milliárdos tőke- hitel-, és garanciaprogram) Magyar Fejlesztési Bankon keresztül történő megvalósítása valóban a jövő versenyképes magyar vállalatait fogja segíteni.

 

Ne legyen igazunk, és az MFB-törvény gyors módosítása, az egy ügyféllel és ügyfélcsoporttal szembeni limitek megemelése még véletlenül sem a Mészáros-Garancsi-Tiborc-vállalatbirodalom miatt születtek meg.

 

A hitelek, garanciák, befektetések – amint az egy állami banktól elvárható – tökéletesen transzparensek lesznek, és mindeki meggyőződhet, hogy a gazdaságélénkítő programok súlyos milliárdjainak elosztásánál nem a korábbi években megfigyelt közbeszerzések erőteljesen az MGT birodalmat kedvezményező elosztási rendje fog uralkodni. Ne legyen igazunk, hogy az eddig már meghirdetett programok és a még homályba vészők gyanúsan és elsődlegesen kedveznek már a válság előtti is súlyos likviditási és versenyképességi problémákkal küzdő kormányközeli magánbirodalomnak.

 

És végül ne legyen igazunk, mert a kormány felülvizsgálja eddigi intézkedéseinek alappillérét, miszerint „nincs ingyen pénz”, vagyis a munkaalapú társadalom mindenkinek biztos megélhetést nyújt válság idején is.  Reméljük, hogy a kormány is rádöbben, hogy válságban

 

a szolidaritás a parancs a „nincs ingyenebéd, nincs ingyenpénz” logikájával szemben,

 

és a bérgarancia programmal nem kezelhető jövedelemkieséseket mégiscsak minden erejével megpróbálja pótolni. Ne legyen igazunk (mint azt keserű iróniával az egyik legjelentősebb magyar filantróp, Polgár András írta Facebook-bejegyzésében), hogy a „(telj)hatalom eddigi döntéseiben csak a kisebbségek kisemmizettek elleni dühödt támadást fedezzük fel, nem észrevéve a szociális háló kifeszítésére való törekvést.”

 

Ne következzen be a sokak által megjósolt szociális katasztrófa, ne kerüljenek családok újabb tízezrei (százezrei?) a beláthatatlan mélyszegénységbe, az éhezés és a totális kilátástalanság közelébe. Ne legyen valós, bár valószínűleg nem megvalósuló politikai alternatíva az éhséglázadás.

 

Olvasd el vitasorozatunk többi részét is!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A kormány elveszi a várostól a Samsung-gyár által fizetett iparűzésiadó-bevételt. Megkérdeztünk néhány gödit, mit szólnak ehhez. Videó!

Zoran Zaev egy beszélgetésrészlet alapján úgy tűnik, többre tartja magát, mint nyolcmillió euró, ráadásul a saját pártját is ő finanszírozza.

Andrzej Dudának nagyon nem tetszett egy lengyel bulvárlap róla szóló cikke, most a német nagykövettől követelik a kiadóvállalat megregulázását.

Legalábbis miután az ügyből felháborodás lett, állítják: a bizottsági elnök csak személyes minőségében akarta megtolni a HDZ kampányát.

Továbbra sem kell létező e-mail cím a kitöltéshez.

Újabb közös pontra lettünk figyelmesek Szerbiával a pécsi vásárban: 1900 forintért bárki hirdetheti Oroszország urát.

Ma választ Horvátország. Mivel győzködték vagy riogatták a pártok a választókat? Spoiler: menekültekkel nem. Választás előtti plakátkörkép!

A hét kérdése

Szeptemberig pihenőre megy a parlament, kell is, mert sok minden történt: összegyűjtöttünk 10+1 emlékezetes pillanatot, te pedig szavazhatsz a kedvencedről!

Azért ide elnéznénk

Ivan Krastev bolgár filozófus beszélget a járvány utáni Európáról a bécsi Kreisky Forum online-rendezvényén július 6-án.

Miért menekülnek el melegek még ma is Kelet-Európából? A berlini ZOiS online-rendezvényén erről lesz szó július 9-én.

Hogyan kéne támogatni a válság és az automatizáció miatt munkájukat veszített embereket? A Friedrich Ebert Stiftung és az Új Egyenlőség online rendezvénye. Július 9.

Mi köti össze Kozma Lajost, a fényképész házát és Nagy Imrét? Mi volt Karády Katalin Amerikából való hazatérésének titokban tartott feltétele és mi köze ennek a Rózsadombhoz? Kultúrtörténeti séta július 11-én.

Július 30-án újra vitáznak az újságírók: most Pető Péter, a 24.hu, és Békés Márton, a Kommentár főszerkesztője fog „összecsapni” a MagNet Közösségi Házban.

Ezt is szerettétek

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Twitter megosztás Google+ megosztás