+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Kömlődi Ferenc
2020. április 23. csütörtök, 11:30
Bekövetkezett, amire mindannyian számítottunk, de lelkünk mélyén reméltük, hogy mégsem fog: május 11-ig meghosszabbították a kijárási tilalmat. A járvány kolumbiai tetőzéséről megoszlanak a vélemények, májusban lehet valamikor. Cartagenában újra láthatók utcai árusok, az óváros viszont félhalott. Latin-Amerikában Costa Rica és Uruguay állja legjobban a sarat.

Kömlődi Ferenc március 21. óta tudósítja az Azonnalit Cartagenából, hogy mi a helyzet a koronavírus miatt lezárt Kolumbiában.

 

„Ez nem a fogság kontra szabadságról, minden kontra semmiről szóló vita, hanem ellenkezőleg, arról az alapról akarjuk kezdeni, hogy elsőszámú felelősségünk az élet és az egészség megóvása, viszont összetesszük a kezünket azért, hogy a koronavírus ne a munkanélküliség, a szegénység vagy a recesszió járványaként végződjön” – vezette fel hétfői televíziós beszédét Iván Duque, Kolumbia elnöke, majd bejelentette: április 27-től két héttel, május 11-ig meghosszabbítják a karantént. Vagyis a kijárási tilalmat.

 

Változik a nyelvhasználat – a politikusok, újságírók eleinte kijárási tilalomként (toque de queda) emlegették, egy ideje viszont a békésebben és megnyugtatóbban (?) hangzó karanténként (cuarentena) beszélnek a lakosságnak kötelező érvénnyel előírt otthonülésről.

 

A bejelentést politikai körökben általános elégedettség fogadta. Múlt héten többen, köztük az ország második legnagyobb hatalmú közéleti szereplője, Claudia Lopez, Bogotá polgármestere elmondta, hogy döntsön bármilyen enyhítésről is az elnök, a főváros és más önkormányzatok változatlan formában fenntartják a karantént. „A nyitás egyetlen feltétele sem adott” – jelentette ki a regnáló kormányt minden adandó alkalommal élesen bíráló Lopez, a kontinens első nyíltan homoszexuális fővárosvezető asszonya.

 

Cartagena – ebben a 900 ezres városban tartózkodom én is egy ideje – korrupcióellenes (kenőpénzekben, megvesztegetésben a karibi part az egyik legerősebb országrész), különutas programjának köszönhetően tavaly megválasztott polgármestere, William Dau hosszabbításügyileg ugyan nem nyilatkozott, de mivel a városban már akkor erős korlátozásokat vezettek be, amikor országosan még nem, nyilván ő is ugyanúgy gondolta, mint bogotái kollégája. A 67 éves, civilben ügyvéd Dau érdekes figura: 2004-ben életveszélyes fenyegetések miatt az Egyesült Államokba menekült, a new yorki Columbia Egyetemen tanított, ott hozta létre a Mentsük meg Cartagenát (Salvemos a Cartagena) mozgalmat, majd 15 év után hazatérve, egyből diadalmaskodott a helyhatósági választáson.

 

CARTAGENA ÓVÁROSA A KIJÁRÁSI TILALOM ALATT

 

Az államfő a gazdaság újraindítása jegyében azért engedményeket is tett: hétfőtől az építő- és a gyártóiparban dolgozókra nem vonatkozik az országosan március 25-én, Cartagenában már március 20-án este 6-kor indult egésznapos karantén. Május 11-ig pedig meglátják, mely területeken lehet nyitni. A belföldi és a nemzetközi személyszállító repülőforgalom május végéig biztos nem indul újra. A karantén lépésről lépésre fog megszűnni, de a társadalmi távolságtartásra (distanciamiento social) utána is ügyeljünk, aki megteheti, távmunkában dolgozzon, s ha lehet, ki se lépjünk otthonról.

 

Duque természetesen számokkal is szolgált: hétfő este hivatalosan 3977 fertőzöttet és 189 elhunytat tartottak nyilván. Az előbbi számról

 

ország-világ tudja, hogy nemcsak Kolumbiában, hanem mindenhol minimum tízzel, egyesek szerint viszont nyolcvannal kell beszorozni a fertőzöttek számát, és csak akkor közelítjük a valóságot.

 

Az ország így is, úgy is a „jól teljesítők” közé tartozik Dél-Amerikában – egy ideje nem nő a megbetegedések üteme, az új esetek száma napi 150-200 közé állt be, de változatlanul fájdalmasan kevés a teszt –, a lakosság, ha nem éhes, akkor többé-kevésbé fegyelmezetten tűr és reménykedik, meg persze irtózatosan unatkozik.

 

EGY-EGY BOLT NYITVA VAN AZÉRT

 

A tetőzés időpontjáról nem szívesen nyilatkoznak, és ha igen, akkor is megoszlanak a vélemények. Jairo Pérez, a Nemzeti Egyetem epidemológusa szerint május végén kilábalófélben leszünk az egészből, más orvosok viszont úgy vélik, hogy a görbe kilapítástól is igen messze vagyunk még, Carlos Mario Marín, a 430 ezres közép-kolumbiai Manizales polgármestere júniusra kalkulálja a dühöngő csúcsot. Én a járványügyi szakembernek bárki másnál jobban hiszek, és nemcsak azért, mert az ő visszafogott, óvatos prognózisa jelzi legkorábbra az alagút végi fényt. Egy azonban biztos: még nem jutottunk el odáig.

 

Négy és fél hét után én viszont eljutottam Cartagena óvárosáig. Minden passzolt (5-re végződő azonosítószám, férfi), így kedden oda mentem bevásárolni. Más napokon is kijárok, de csak a közeli boltba, és mindig ugyanabba. Senki nem ellenőriz semmit; sem itt, sem az óvárosban. Az ellenőrzőpontok viccesek.

 

Noha 5-ösre végződő azonosítószámú férfiak mehettek volna csak ki kedden a lakásaikból, nők ugyanúgy mászkáltak az utcákon,

 

nagyobb csoportosulást viszont csak egy bankautomata előtt láttam. Eszembe sem jutott pénzt kivenni, bő egy hónapja nem használok casht, tökéletes a Revolut, és borítékolható, hogy a járvány egyik üdvös következményeként, a jövőben alig fogunk készpénzzel fizetni, brutálisan erősödnek a Revolut-féle fintech megoldások. A nemhivatalos lazítás első jeleként újra feltűntek az utcai zöldség- és gyümölcsárusok, naponta több megy végig az utcán, kiabálva kínálja portékáját: krumplit, jukkát, sós és édes banánt, mangót, maracuját.

 

EGYÉRTELMŰ ÉLETJEL: A GYÜMÖLCS- ÉS ZÖLDSÉGÁRUSOK MEGJELENÉSE

 

Getsemaniból elvileg a Centenario parkon keresztül, de mivel le van zárva, most mellette jutunk el a szállásomtól fél kilométerre lévő óvárosig. Miután hétfőt követően kedd reggel is borult volt az ég, azt hittem, megúszom a perzselő napsütést. Nem így történt, 10-re kiderült, maszkban-kesztyűben, árnyékban 32-ben indultam meg az ottani Olimpica szupermarket felé. A régi világból emlékeztem, hogy arra is van egy, és hazudnom sem kell, ha ne adj isten, valamelyik ellenőrzőpontnál megkérdezik, hova megyek. Már csak a Karib-tenger partján kell patikát találnom, és teljes lesz a gyönyör.

 

A parkkal szemben, a Daniel Lemaitre sugárút túloldalán, a várostervezés negatív példájaként, a Getsemani és a szintén patinás San Diego közé ékelt La Matuna éktelenkedik. A kereskedelmi és üzleti negyedet az 1950-es években alakították ki, negyedvonalbeli szocreál, kolumbiai módra, egy olyan országban, ahol a Latin-Amerikában megszokott, és például a tavaly bukott bolíviai elnök, Evo Morales esetében ultracuki, általában viszont ultragáz szélbalos mozgalmaknak nincs semmilyen hagyománya.

 

LA MATUNA: A KOLUMBIAI SZOCREÁL

 

Bolíviáról jut eszembe: ha történetesen La Pazban – ahol az érkező utazót a négyezer méter magasan található, La Paztól immár független El Alto szatelitvárosban egy monumentális Che Guevara-szobor fogadja – ért volna utol a Covid-19-járvány, tuti, Budapesten lennék most. Valószínűleg máshonnan is hazamenekültem volna. Ezért érzek sorszerűséget abban, hogy pont Cartagenában, kedvenc latin-amerikai városomban tartózkodtam, amikor drasztikusan felpörögtek az események, és dönteni kellett, hazamegyek-e. Nem mentem.

 

La Pazra visszatérve: december 28. és január 24., a perui Cuzco és a chilei San Pedro de Atacama között jártam az Andokot, két Sucre-i nap kivételével 3 ezer méter felett, ahol a magaslatot viszonylag hamar, az éjhidegben, 4-5 fokban fűtetlen szállásokat viszont egyáltalán nem lehet megszokni. Takarókkal mindennel persze kivédekezhető, de akkor meg az a baj, hogy a közel 10 kiló alatt nem kapok levegőt. Éjszakánként rendszeresen felébredtem, 3-4-től forgolódtam pár órát, utána aludtam vagy egyet. Ez így ment közel egy hónapig, míg a végére, nappalra teljesen be nem zombultam. Ha kértem, rövid időre betoltak valami melegítőt, de miután kivitték, rögtön jéghideg lett újra. Egyébként lélegzetelállító helyek, varázslatos hegyek, megelevenedő inka és gyarmati történelem, Cuzco, Machu Picchu, Titicaca-tó, Tiwanaku, Potosi, Uyuni-sóföldek – világjárvány közbeni dekkolásra viszont egyik sem ajánlott, maximum mazochistáknak.

 

Snitt: La Matuna jellegtelen épületei, ügyfélre váró taxisok, látszatra céltalanul ácsorgó férfiak és nők mellett bandukolva, bezárt céviche-bódéhoz érve, már az Óratoronynál jártam, de a megszokott kapu helyett oldalról közelítettem a Kocsik terét, a város egyik ütőerét, onnan indultak a lovas hintókázások, s zajlott ezerrel Pablo de Heredia szobra körül az éjszakai élet. Ezúttal

 

kongott az ürességtől a tér, régen venezuelai és kolumbiai kurvák ácsorogtak ott, de helyettük most két maszkos rendőrlányra meredt a búbánatos képű városalapító. Egyikük gyorsan meg is kérdezte, hova megyek,

 

mondtam neki, hogy az Olimpicába, mire megjegyezte, hogy inkább máshonnan közelítsem meg, és elmagyarázta, honnan. Tudtam jól, merről, de azért türelmesen végighallgattam, megköszöntem, és az óváros belseje helyett a szupermarket felé vettem az irányt. Bemenetel előtt tettem még pár kisebb kört, s közben a pillanatképekbe merevedett tegnapról nosztalgiázva csodáltam a megunhatatlan koloniális építészetet, Cartagena időtlen szépségét.

 

PEDRO DE HEREDIA SZOBRA AZ ÜRESSÉGTŐL KONGÓ TÉREN

 

Az Olimpica előtt nem álltak sorok, személyi zárószámot sem ellenőrzött, nem is fertőtlenített senki; a beengedő ember két rendőrrel beszélgetett. Az utóbbi hetekben megszokott kép fogadott: több az alkalmazott, mint a vásárló. A vásárlók között időtlen idők óta külföldit, egy amerikait is láttam. Egymásra vigyorogtunk, aztán megindultam a sajtpult felé. Áruhiánynak nyoma sem volt, bár az Exito felhozatala jóval csábítóbb.

 

Talán az Ara szupermarket lesz a következő, van egy az Óratoronnyal szemben, kedd dél körül kisebb sor állt előtte. A kasszánál fizetve, a szintén maszkos-kesztyűs pénztárosnő megkérdezte, akarok-e adakozni, mert ők is gyűjtenek a járványhelyzet miatt rászorulóknak. Akartam, majd a két kisebb hátizsákkal a félhalott ódon utcákon megindultam a Getsemani felé. A szállásom negyedébe érve, egy barkácsbolt közelében kézzel írt szöveg emlékeztetett: reggel 8-tól délután 3-ig vannak nyitva. Nyilak jelezték a jó irányt.

 

NINCS ÁRUHIÁNY

 

Otthonuk előtt ücsörgő férfiak nézték a semmit, üres taxik húztak el, távoli kutyák ugattak, mintha csak emlékek maradtak volna abból az országból, és különösen abból a városból, ahol közismerten annyira szeretnek és tudnak is élni. Jó hedonistaként velük együtt habzsolnám az élvezeteket, mert az Isten is nekem teremtette ezt a helyet. Ehhez képest valamennyien a kijárási tilalom, karantén – tökmindegy, minek nevezzük – ötödik hetében járunk, várjuk az átkozott járvány végét, s félünk a Covid-19 utáni ismeretlen új világtól.

 

Gondolataimba mélyedve, szétizzadva értem a szállásra. Nem sokkal később a Getsamani’s Garden katalán tulajdonosa maga hozta az ebédet, zöldséges lasagnát és a másnap reggeli halas cévichét. Korábban már találkoztunk, a Visca el Barca y visca Catalunyát és a puta Madridot most sem hagytuk ki, gyorsan megbeszéltük, hogy az utóbbi három évet Barca-ügyileg felejtsük el, majd elköszöntünk egymástól. Szállásadómmal, Daviddal váltottam pár szót, felmentem a szobámba, és végre berogyhattam a megváltó zuhany alá.

 

CARTAGENA ÓRATORNYA. VÉGRE ÚJRA LÁTHATTAM.

 

Egy órát sem voltam távol, mégis belefáradtam, és közben is totál gyámoltalannak éreztem magam. A meleget megszoktam, semmi köze hozzá, egyértelműen

 

a többhetes bezártság az ok, mert ha el sem kapod, a Covid-19 akkor is szétrágja a lelked.

 

A barátaimmal arról beszélgetünk, hogy ki mikor, melyik boltban járt, hogy kiment az utcára, és még embereket is látott. Egy idő után már beszélni sincs miről, és csak hallgatunk, de nincs feszültség, nincs semmi. Igazi barátokkal jókat lehet hallgatni is.

 

ITT MOST NINCS CÉVICHE. SZERENCSÉRE LEHET RENDELNI MÁSHONNAN.

 

Újabb snitt: Argentína a járványtól alig érintett belső területein rugalmasabbá tette a karantént, Chilében az életformaváltásról már „új normálisként” beszélnek, Mexikóban május végéig tervezik meghosszabbítani az elszigetelési rendelkezéseket, miközben Ricardo Salinas Pliego, az ország második leggazdagabb embere a vészhelyzetről tudomást sem véve, változatlanul munkahelyi bejárásra kötelezi mind a 70 ezer alkalmazottját.

 

Nicolás Maduro venezuelai elnök egy televíziós beszédben, Simón Bolivar-portréval a háttérben arra utalt, hogy elhalaszthatják az idén esedékes és az ellenzék szempontjából kulcsfontosságú törvényhozási választásokat. Kolumbia egyik legnagyobb börtönében, a bogotái La Picotaban megjelent a Covid-19, három Isten háta mögötti szegény megyében (Amazonas, La Guajira, Casanare), ahol jelentős létszámú őslakos él, szintén ott a koronavírus.

 

A Panamával határos, Csendes-óceán-parti Chocó legnagyobb, Assisi Szent Ferenc kórházának teljes személyzete három pozitív teszt után karanténban vár, Bogotá egészségügyi csúcsszervezete csajozás/pasizás, társas szexuális érintkezés helyett a maszturbációt ajánlja a társadalmi távolságtartás megőrzésére. A statisztikák alapján két kicsi ország, Costa Rica és Uruguay állja legjobban a sarat.

 

Olvasd el Kömlődi Ferenc eddigi kolumbiai karanténnaplóját!

 

FOTÓK: Kömlődi Ferenc / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Ahhoz, hogy ezt el tudják dönteni, először átláthatóvá kéne a tenni a Diákváros területére tervezett kínai egyetemmel kapcsolatos kormányzati döntéseket.

Hogy pontosan mit fog tartalmazni a törvényjavaslat, amit a Fidesz-KDNP bizonyára nem fog elfogadni, nem tudni.

Ezzel véget ér az orosz erődemonstráció, aminek a pontos célja nem ismert, és enyhülhet a hetek óta tartó feszültség a két ország között.

Szerdán vették az első szállítmányt a szintetikus antitestet tartalmazó gyógyszerből. A kórházak kérhetik, elmondjuk, mi ez.

Miután az AstraZeneca a szerződésben vállalt vakcinamennyiségnek csak a harmadát tudta leszállítani az EU felé, úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság jogi úton kötelezné a gyógyszergyátó céget a szerződésben vállalt vakcinamennyiség leszállítására.

Újlipótváros vendéglátósai közül van, aki már az órákat számolja a terasznyitásig, és nem győzi kivárni, hogy megérkezzenek az első vendégek. Fotóriport!

Nem lesz helye Magyarországon „az orosz kémbanknak”, és leállítják Paks2-t – mondta a Momentum elnöke. Az itthoni szabad politizálásért is kiálltak Fekete-Győrék, majd szabadon összegraffitizték a Külügyminisztérium bejáratát.

A hét kérdése

A brit ellenzék vezetőjét személyesen egy bathi kocsma tulaja dobta ki, amiért pártolta a hosszan eltartó járványügyi lezárásokat. Magyarországon ki ne ihasson, ha lesz nyitás?

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Renczes Ágoston, az Azonnali újságírója elmondja, miért lehet jobb vezető Matovič betonkatolikus menedzser utódja, és hogyan érintheti ez a felvidéki magyarságot.

A popzenészek és sztársportolók legújabb bevételi forrásáról Bornemissza Márkkal, az egyik legsikeresebb cipőbolthálózat, a Footshop magyar brand managerével beszélgettünk.

Az Európai Bizottság nemrég nyilvánosságra hozta az EU-s védettségi igazolásról szóló tervet. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal elemeztük, hogyan válhat valóra. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás